ÁSKÁLÓDÁS, FURKÁLÓDÁS, BEFEKETÍTÉS

Egy családállítás rövidített változatát osztom meg veled. 
A történet megmutatja, hogy az elején én sem tudom sokszor, merre vezet majd az állítás. 
Most fogalmakból indultam ki és később eljutottam egy olyan családi történethez, amely első látásra talán egyáltalán nem kapcsolódik hozzá, mégis megmutatkozott az, amit az utód a mai napig elszenved.

MI A HELYZET?

Katalin lassan 20 éve intézményvezető, egy több telephelyen működő szociális intézményt vezet. Abból, ahogyan beszélt róla, rögtön érezhető volt, hogy számára ez nem egyszerűen egy munkahely. Nagyon szereti, amit csinál, fontosak neki az emberek, akikkel dolgozik, és erősen kötődik ehhez a hivatáshoz.

Mégis újra és újra megjelenik körülötte valami furkálódás, befeketítés. Ez nem most kezdődött.

• Képzeld Ildi, amikor annak idején megpályáztam a vezetői pozíciót, akkor utólag jöttem rá, hogy olyan helyzetbe lavíroz magam, ahol nekem el kellett volna jó sok kollégát bocsátani.
  De én úgy döntöttem, kitalálok valamit. Megpróbáltam megvédeni a dolgozókat, összefogtam azokkal, akiknek fontos az intézmény és egy nagyon nehéz manőverrel, de mégiscsak sikerült olyan megoldást találnom, hogy ne kelljen senkit elbocsátani.Azóta hosszú évek teltek el. Sokáig megbecsülték a munkámat. Támogatták a fejlesztéseimet. Kikérték a véleményemet. …
  De most azt érzem, hogy valami oknál fogva egy ideje elkezdődtek az áskálódás, a furcsa kérdések, furkálnak körülöttem és próbálnak befeketíteni. Egyszerűen nem értem, mi történik.

MIT SZERETNÉL?

Ezt a kérdést egy családállítónak mindig föl kell tennie, hogy a végén ehhez vissza lehessen térni. Én le is szoktam írni. Ugyanis néha az állítást kérő reklamálnak, hogy ők nem ezt szerették volna. Meg egyébként is jobb tényleg tisztázni, hogy mi a cél, nem pedig csak azt gondolni, hogy tudjuk, mit gondolt a kedves megrendelő.

• Tehát akkor mit szeretnél?
• Arra szeretnék rájönni, hogy miért ismétlődik ez az életemben? Honnan jön ez az egész? És hogyan tudnék úgy fölé emelkedni, hogy ne sérüljek bele újra és újra? Látod, most is sírdogálok. Nagyon megvisel.

Mert ahogy ő mondta, sokáig nem problémázik ezeken a dolgokon, próbálja elengedni őket, de azért csak sérül.

AZ ELSŐ KÉP

Az állítás elején három szereplőt választottunk ki „castingolással”:

1. Katalin képviselőjét,
2. az igazságérzetet,
3. valamint azt, amit az állító furkálódásnak, ármánykodásnak, befeketítésnek nevezett.

Sokkal több lehetőség is adódott volna az elindulásra, de azt választottam ki, akivel kapcsolatban a castingoló a legrosszabbul érezte magát. Ilyenkor az is fontos számomra, hogy azt válasszuk ki, ahol a legjobban meg tudjuk érteni a történetet. A főszereplő képviselője az igazságérzet, a családot és a ármánykodást választotta.

Érdekes módon mindenki rosszul volt. Nem olyan kép alakult ki, hogy van egy jó és egy rossz oldal, hanem inkább minden képviselő arról panaszkodott, hogy maga az egész rendszer nehéz.

Az egyik képviselő úgy fogalmazott, mintha fal venné körül, beton nyomná a fejét. Ezt olyan sokáig mondogatta, hogy rákérdeztem a kliensnél, hogy történt-e valami hasonló a családban, tört-e  be valakinek a feje például?

Ekkor előkerült egy családi történet is egy fiatalon, negyvenkét évesen meghalt nagymamáról, aki koponyaalapi törést szenvedett. Hogy pontosan mi történt vele, azt nem tudjuk. Lehetett baleset, de más is történhetett.

Akár ennél a sztorinál is lecövekelhettünk volna, de se én, se a képviselők nem érezték úgy, hogy ez lenne a történet lényege.

Tehát, ha az egónkra hallgatnánk, akkor tévútra keveredhetnénk. Érdemesebb a láthatatlan intelligens mező útmutatásait és vezettetését követni.

ERRŐL NEM BESZÉLÜNK – a titok jelei

Ezután beállítottam a család képviselőjét. És ekkor mindenki ösztönösen egy olyan mozdulatot tett, ami gyanússá vált számomra.
Az egyik szereplő a szája elé tette a kezét, mintha gondolkodna,
ketten a hátuk mögött fogták össze a kezüket,
egy pedig zsebre dugta.

Ez számomra azt szokta jelenteni, hogy van itt valami titok, vagy valami olyasmi, amiről nem beszélünk. Mintha lennének dolgok, amelyekről jobb hallgatni.

Betettem az életvédő mechanizmust is, ami jelezte, hogy jó felé haladunk. Majd az állítás egyre inkább egy háborús történet irányába vitt bennünket.

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS KATONA

Az állítás során mindig mellettem ül a „kedves megrendelő”. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire érintett a háborúban a család.
– Igen, sokan érintettek – mondta. Miközben erről sugdolóztunk, a fejét fájlaló képviselő máris azt mondta, hogy szerinte ő egy első világháborús katona.

Nem tudtuk pontosan, hol szolgált, mi történt vele, fogságba került-e, vagy milyen helyzeteken ment keresztül. Az viszont nagyon erősen megjelent, hogy valami furcsa, tisztázatlan, terhelt ügyről van szó.

A család képviselője pedig valami olyasmit mondott:
– Mi ehhez valahogy asszisztáltunk. Nem rosszindulatból. Inkább úgy, hogy elment a háborúba, és senki nem gondolta, hogy ilyen sors vár majd rá.

Amikor a család megköszönte neki az áldozatot, hogy nekik jobb életük lehetett, akkor érezhető volt némi megkönnyebbülés. A katonát képviselő szereplő valamennyire felengedett és oldódott a családi feszültség is.

„A sztori ott élt bennem”

Az állítás után Katalin elmondott valamit, amit előtte én nem tudtam. Ebben az évben nagyon erősen megjelent benne az igény arra, hogy a család három katonájának rendezze az emlékét.

Két első világháborús és egy második világháborús felmenőről van szó.
– Az egyik sírt már sikerült rendbe tennem, a másik épp folyamatban van, a harmadik pedig még előttem áll. Ezek valamiért fontosak nekem. Sőt, szoktam írni, és már elkezdtem írni egy történetet, amiépp olyasmiről szól, mint amit a képviselők mutattak.

Amikor az állítás után erről a novelláról beszélt, az nagyon összecsengett azzal, amit magában az állításban néhány perccel korábban láttunk.

Tehát valójában, amik zajlanak bennünk, amire késztetést érzünk, azokra mindegyikre jó okunk van, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy mi késztet bennünket.

KI VISZI TOVÁBB A HARCTERET?

Az állításban az is megjelent, hogy ennek a katonának a sorsa generációkon keresztül továbbadódott. Az életvédő mechanizmus azt jelezte, hogy azt lehetett túlélni a háborúban, akár a fogságban, ha valakik ármánykodnak, furkálódnak, … Ez természetesen egy rosszul rögzült túlélési mechanizmus, de ezt jegyezte meg a családi lelkiismeret.

Hogyan jelenítődhet meg a harc egy mai ember életében, a befeketítés, árulkodás és az igazságtalanság?
Az elrendezetlen dolgokat ugyanis minden generációban képviseli valaki. Öntudatlanul. Aztán tovább adódik a következő generációnak is.

Katalin nem a harcmezőn harcol, hanem az általa vezetett intézményekért. Erős az igazságérzete, amikor nincs rendben valami. Kiállt a dolgozóiért. Szembe megy olyan döntésekkel, amelyeket igazságtalannak érez. Próbálja megvédeni azokat, akikért vezetőként felelősséget érez. És közben újra meg újra konfliktushelyzetbe kerül.

SOK IGAZSÁG VAN

Az állítás végén elhangzott egy fontos mondat a család részéről: sok igazság van.

A megbeszélésen Katalin elmondta, hogy ő eddig mindig nagyon intenzíven reagált arra, amit igazságtalanságnak érzett.
– Én kaptam itt most egy olyan üzenetet, hogy vannak más nézőpontok. Hogy ugyan jó dolog kiállni valamiért, de közben nem biztos, hogy mindenki ugyanazt látja igaznak.

Az állításnak energetikailag és sorstanilag lehet egy olyan következménye, hogy mivel Katalinnak már nem kell képviselnie ezt a családi és háborús igazságtalan élethelyzetet, ezentúl talán kevesebb vehemenciával fogja megvívni az élethelyzeteket.
Könnyebben észre fogja venni, hogy több igazság létezik.
Persze nem kell neki lemondania az igazságérzetéről, hiszen szenvedélyes adottsággal született a Kronobiológia szempontjából és a szenvedélyesek mindig nagyon fontos az igazság és a közösség. De talán nem kell minden alkalommal neki képviselnie és vinnie az egész harcot.

ELLENŐRIZZÜK LE, MI VÁLTOZOTT!

Gyakori nálam, hogy ha  elrendeztük valamit az állításban, akkor visszaérek az első képhez, had lássuk, ugyanaz-e a helyzet vagy változott?

Amikor az generációkkal ezelőtti történet rendeződött, újra behoztuk az állításba a furkálódást és az igazságtalanságot. Katalin képviselője ekkor már egészen másképp reagált rájuk.
Azt mondta, nincs rájuk szükségem.
Persze fedett állításról van szó, tehát nem tudta, mire mond nemet. Ettől hiteles a fedett állítás.
Beállítottam őt középre, minden nélkül, és jól volt.

Ezután behoztam magát az intézményt is. Még mindig ott voltak körülötte a különböző érdekek, emberek és nézőpontok, de a helyzet már egészen másképp nézett ki.

APRÓBETŰS RÉSZ

Ezt természetesen ne tekintsük jóslatnak arra, hogy mi fog történni Katalin munkahelyén. Mi az állítás során a mintát változtattuk meg. A családi lelkiismeretben most már van egy új és hasznosabb kép arról, hogy anélkül is életben lehet maradni, hogy az ember újra és újra megküzdene az áskálódással és az igazságtalansággal.

Mi megváltoztattuk a mintázatot energetikai, információs szinten. És hogy ebből mennyi tud lecsorogni fizikai szintre, a fizikai megnyilvánulás szintjére, ki mennyit tud ebből befogadni, arra nincs garancia.

Katalin eredetileg azért jött, hogy megnézzük, miért jelenik meg újra és újra az életében a furkálódás és a befeketítés. Erre végül is választ kaptunk.

Egy nagy valószínűséggel első világháborús katonához jutottunk és egy családhoz, amely sok mindent inkább elhallgatott, illetve egy életvédő mechanizmushoz.  Ezek nagyon erősen hatottak Katalin életére és közben ezeket a mintákat vitte tovább.

Nem kaptunk választ minden részletre és nem tudjuk pontosan, mi történt az őssel. De a változáshoz vagy a gyógyuláshoz nem is mindig kell mindent tudni. Feleslegesen kár vájkálni.
Néha elég az, hogy egy addig figyelmen kívül maradt sors végre helyet kap a családban. Hogy valaki kimondja:

Látjuk, ami veled történt.
Sajnáljuk, ami veled történt.
Köszönjük, amit értünk tettél.

És az utódnak utána már kevésbé kell ugyanazt a harcot tovább vinnie.

Próbáld ki te is!

Te is bármikor részt vehetsz családállításon – Szegeden, Budapesten és online

Néhányan egyéni állítást szoktak kérni. Azt kevésbé látványos, viszont ugyanúgy működik. Én jobban szeretem a csoportos állítást, de van olyan, amikor nem tudunk találkozni a távolság, egy betegség, … akármi miatt.

Az elvonulásokon délután mindig van családállítás.

Csoportos állításokBudapesten és Szegeden:

SZEGED:         

• 2026. október 04. vasárnap 10:00
• 2026. október 20. kedd 15:00
  .
• 2026. november 08. vasárnap 9:00
• 2026. november 24. kedd 15:00
  .
• 2026. december 06. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

• • 2026. október 02. péntek 9:30