Miért könnyebb külföldön pozitívnak lenni?
Nagyon sok ember hagyja el az országot és dolgozik külföldön. Szinte mindegyik azt mondja, hogy azért teszi ezt, mert kint jobban meg tud élni.
A másik indok az szokott lenni, hogy
kint pozitívabbak az emberek, kevésbé panaszkodnak. Itt mindenki olyan szomorú.
Nemrégiben megkérdeztem egy ügyfelemtől, hogy miért él külföldön 8 éve. Ő is ezek közül választott. Azt mondta, hogy próbál pozitív lenni, és ezt külföldön könnyebb megtenni.
A költözés mögött sokszor nem csak a pénz áll
Elmeséltem neki, hogy tapasztalatom szerint azok az emberek , akik a megélhetés miatt mennek külföldre, azok többnyire később vissza is költöznek.
DE!
Szerintem a költözés valódi oka legtöbbször az, amit maguknak sem vallanak be:
hogy valamilyen problémától távol szeretnék tartani magukat.
Ez legtöbbször a családhoz, a családdal átélt traumához, vagy a családjukban meg nem oldott problémához kapcsolódik.
Így volt ezzel Timi is.
Ő bizonygatta, hogy semmiképpen sem azért ment külföldre, mert családi okai lennének.
Amit a rajz megmutatott
A régiek már tudják, hogy a konzultációimat mindig rajzelemzéssel kezdem.
Nagyon érdekes volt, amikor ez a produktív gondolkodású lány olyan rajzot rajzolt, mint egy szalagmunkás, akinek megmondta a főnök, hogy mit kell rajzolni: megcsinálta és nem gondolkozott. Mivel neki egy rendkívül túlműködő agya van, nem szabadna ilyen le egyszerűsített rajzot rajzolnia. Ebből tudtam, hogy a témáját illetően bajban van.
A második – újrarajzolt – rajzába pedig pontosan berajzolta a problémája okát.
Az életútja közepén volt egy törés, és éppen oda helyezte azt a szimbólumot, ami a határok kijelöléséről és az agresszióról szól.
A férfiszerepet jelölő fának pedig kilógott az egyik lába. Mintha ki szeretett volna szökni a kapun kívülre.
Ránéztem, és egyből az az asszociáció jutott eszembe, hogy a férfi kidugta a lábát a családi kötelékből.
A családi törés
Később, az oldás során megtudtam, milyen traumát okozott számára a család.
Anya és apa már régóta veszekedtek, és megtörtént az, ami nagyon gyakran megtörténik: édesapa talált magának egy barátnőt.
Az anyuka sírt, és nem tudta, hogyan fog boldogulni.
A mellette lévő lány pedig úgy érezte, hogy
- neki kell helytállni,
- neki kell felnőtté válni.
- Ő volt egy személyben az anyja pszichológusa,
- a szülője,
- és ő volt a családban a felnőtt.
Ezzel a felelősségvállalással öntudatlanul nagyon megterhelte a sorsát és világgá ment.
Így már értettem, hogy miért jobb Párizsban élni:
„mert ott pozitívabbak az emberek, és nem panaszkodnak.”
(Amikor ilyen mondatokat hallok, mindig arra gondolok, vajon ki volt az ő életében panaszkodó és negatív.)
Tulajdonképpen ő csak távol akart kerülni a problémájától. Pozitív környezetbe akart kerülni.
De erről nem az ország tehet.
Ez az ő családi és sorshelyzete volt.
Amikor a gyerek áll be felnőttnek
Patakokban folyt a könnye akkor, amikor arra kopogtattunk, hogy neki kellett felnőttnek lennie, és ő terhelte meg a saját sorsát azzal, hogy beállt az anyukája mellé felnőttnek.
Így tulajdonképpen,
ha ő az anyukája anyja, akkor ő a saját öreganyja is.
Szokásom ilyen keményen fogalmazni, hogy üssön a mondat.
Családállítással visszahelyeztük őt a gyerek szerepébe, és az ősök megáldották a sorsát, hogy ő már csinálhatja másképp. Lehet boldogabb, és ezentúl állhat a gyermek helyén, a szülők pedig a felnőttek helyén.
A törés, amit először nem akart látni
Az elején, amikor a rajzról beszéltünk, és megemlítettem azt a törést az életúton, akkor megállapodtunk abban, hogy ez a rajz szerint nagyjából arra az időszakra esett, amikor a szülei váltak.
De szerinte ez nem így volt.
A konzultáció végén már egyetértettünk abban, hogy igenis ott tört meg az ő élete, és azért ment külföldre, hogy távol kerüljön a családjától.
Az Életforgatókönyv szerint sem véletlen az időszak
Timi az Életforgatókönyv szempontjából egy olyan életszakaszban jár, amikor családot kell alapítani, és a lélek arra törekszik, hogy majd jobban csinálja, mint a szülei.
A párkapcsolatát illetően úgy tűnik, ez sikerült is.
De a család szempontjából még nem.
2013 óta ugyanis egy 24/6-os szakasza van, ami arról szól, hogy 24 éven keresztül az idilli család eszményképét próbálja megvalósítani. A lélek a második életforgatókönyvi szakaszban próbálja jobban csinálni, mint a szülei, de ez többnyire nem szokott sikerülni.
Az „idilli családhoz” nem elég pusztán jó párkapcsolatban élni. A családdal való viszony rendezése is elkerülhetetlen.
Külföldön tényleg pozitívabbak az emberek?
Végezetül mégiscsak elmondható: külföldön nem feltétlenül az emberek pozitívabbak – bár az is lehet.
Sokszor inkább mi kerülünk messzebbre a problémáinktól, és így sikerül pozitívnak maradnunk.
Távol a problémától az embereket is mosolygósabbnak látjuk.
