2026. augusztus hónap bejegyzései

Az Apokalipszis négy lovasa már köztünk jár? Tényleg ezt éljük most?

augusztus 24, 2026Uncategorizedapokalipszis, apokalipszis 4 lovasa, apokalipszis négy lovasa, békemeditáció, belső munka, bibliai szimbólumok, éhínség, fakó ló, fehér ló, fekete ló, globális válság, háború, halál, ingás Közvetítés, járvány, Jelenések könyve, kollektív családállítás, korszakváltás, lelki fejlődés, manipuláció, négy lovas, propaganda, remény, spirituális értelmezés, tudatosság, tudatszint emelés, világválság, vörös lóadmin

Az apokalipszis 4 lovasa

Érdekes elmélettel találkoztam és egy kicsit továbbgondoltam.
Megosztom veled. Majd döntsd el, hogy mit kezdesz vele. Lássuk!

(a végén van jó is)

Úgy csinálni, mintha nem történne semmi

Az emberiség történetében rendszerint felbukkan egy világvége hangulat. Ezek inkább korszakváltás előszelei. Utána már semmi nem lesz olyan, mint előtte volt.

Ezekben a korszakváltó időkben rendszerint felidézik az apokalipszis 4 lovasát, ami a Bibliában a Jelenések könyvében szerepel. Nem a legvidámabb olvasmány.

Mi emberek is olyanok vagyunk, mint a hangyák vagy a fecskék és különös módon kezdünk el viselkedni, amikor érezzük a baj közeledtét.

Én most azt látom, hogy úgy csinálunk, mintha nem történne semmi. A VILÁG LAPÍT, lélegzetvisszafojtva várnak az emberek valamire és a homokba

Mi az apokalipszis négy lovasa?

Mind a négy lovon egy lovas is ül. Ők külön-külön egy-egy szimbólum. Magukat a csapásokat a lovasok hajtják végre. Ők képviselik a hatalmat és hajtják végre a parancsot. Mindegyik lovas egy erőt képvisel– például a hódítást. A lovak pedig a módot és a gyorsaságot szimbolizálják, amivel a csapás eléri a világot

A lovak szinei:

Fehér ló: Íj van nála és korona jár neki. Győzelmet vagy hódítást jelent.
Vörös ló: Nagy kard van nála. Elveszi a békét, és háborút hoz, hogy az emberek öljék egymást.
Fekete ló: Mérleg van a lovas kezében. Éhínséget és magas élelmiszerárakat jelképez.
Fakó ló: Ez a ló inkább beteges, zöldessárga, hullaszerű színt jelent, nem egyszerűen szürkét. A neve Halál, és a pokol követi őt. Járványokat, halált és pusztulást hoz a földre.

Az apokalipszis négy lovasa a manapság a globális válságok közvetlen szimbóluma.

A lovak színe határozza meg a csapás jellegét:

fehér = győzelem/tisztaság látszata,
vörös = vér/tűz,
fekete = gyász/ínség,
fakó = hullamerevség/betegség).

Mai globális válság és változás

Nem biztos hogy így van, de én most ezt a sorrendet raktam össze:

2020: fakó ló – járvány, halál
2022: vörös ló – háború
2026: fekete ló – éhinség, szűkség, aszály, energiahiány ….
202…: fehér ló – tisztának látszó média(manipuláció), AI

A fehér ló ma mit szimbolizál?

A fehér ló ma már nem íjjal harcoló király, inkább egy manipulatív veszély.

Dezinformáció és propaganda: A fehér ló a „báránybőrbe bújt farkas”. A hamis híreket, az ideológiai manipulációt és a tömegek félrevezetését jelképezi.
Ideológiai hódítás: Nem fegyverrel, hanem kultúrával, médiával és politikai befolyással történő rejtett térnyerés.
A „hamis megváltó”: Olyan politikai vagy technológiai vezetőket jelöl, akik békét és biztonságot ígérnek, de valójában diktatúrát vagy kontrollt építenek ki.
Kiberháború: Olyan láthatatlan, vérontás nélküli hódítás, amely megbénítja a digitális infrastruktúrát.
Kényelmet ígér: minden elektronikus lesz és egy gombnyomással megszüntethetik a létezésedet. Pl. letiltják a bankkártyádat és annyi.

Természetesen ez a lovas már itt van, de a végső legnagyobb csapás még nem láttuk.

A többi lovas a mai világban

A többi három csapás, amelyek a mai hírekből állandóan dőlnek ránk:

Vörös ló (Háború): Ma a hibrid hadviselést, a nukleáris fenyegetettséget és a fegyverkezési versenyt jelenti.
Fekete ló (Éhínség): A modern gazdasági válságokat, az inflációt, az ellátási láncok összeomlását és a globális élelmiszerhiányt szimbolizálja. Módosítják az időjárást. Aki képes módosítani az időjárást, az lesz a világ ura.
Fakó ló (Halál): A globális mesterséges járványokat, a klímaváltozás miatti természeti katasztrófákat és a környezetszennyezést jelképezi.

Mit tehetünk?

Mindez elég sötét képnek tűnik.
Mégis azt látom, hogy van egy másik folyamat is, amelyről sokkal kevesebb szó esik: egyre több ember kezd tudatosan dolgozni önmagán és azon is, hogy milyen minőséget tesz bele a közös térbe. Ezek ritkán látványosak, néha becsukott szemmel mentálisan történik.

Sokan békemeditációkat tartanak,
mások imával,
energetikai módszerekkel
vagy különféle közösségi gyakorlatokkal dolgoznak.
Én például ingával, az Ingás Közvetítés módszerével is szoktam dolgozni,
és időnként kollektív családállításokat is tartok.
Emellett nagyon sok olyan csoportot és közösséget ismerek, akik abban hisznek, hogy ha változik az ember tudatossága, azzal a világ működésére is hatással lehetünk.

Nemrég a Vratnyicai Tumulusnál, a Visokoi piramisok mellett is tartottam a résztvevőkkel egy családállítást Magyarországra. Kihasználtuk az extra erős energetikai környezetet és nagyon felemelő élményben volt részünk.

Természetesen nem tudhatjuk, hogy egy ilyen munka pontosan hogyan és mennyiben hat a külvilág eseményeire. Én mégis fontosnak érzem ezeket a kezdeményezéseket. Én abban hiszek, hogy ha kevés embernek magasabb a tudatszintje, az a kevés magasabb tudat számos alacsonyabb frekvencián működő emberre hatással van.

Ezért bár időnként valóban úgy tűnhet, mintha minden az Apokalipszis felé rohanna, én nem gondolom, hogy a történet vége már előre meg van írva.

Lehet, hogy éppen most zajlik egy másik folyamat is: emberek ezrei próbálnak tudatosabbá válni, békét teremteni magukban, és másképp reagálni arra, ami körülöttük történik.

Éppen ebben van a remény.

Nem abban, hogy becsukjuk a szemünket a világ problémái előtt, hanem egyrészt abban, hogy miközben látjuk őket, nem adjuk át nekik teljesen a figyelmünket és az erőnket. Másrészt pedig megtesszük a magunk szintjén azt, amit tudunk.

Mert ha a világ valóban egy korszakváltás küszöbén áll, akkor én szeretném elmondani, hogy ami rajtam múlott, azt megtettem.

Hajdú Ildikó

—————-

A világnak szüksége van rád

Ha te is úgy érzed, hogy ebben a változó világban fontosabb lett az önismeret, a belső munka és a tudatosság, többféle módon is tudsz velem dolgozni:

Családállítás
Egyéni vagy csoportos családállításon ránézhetünk azokra a mélyebb mintákra, elakadásokra és kapcsolati helyzetekre, amelyek újra és újra visszatérnek az életedben.
Tarot tanfolyam
Ha szeretnéd megtanulni a Tarot kártyák használatát, és nemcsak „jósolni”, hanem valódi önismereti útmutatást kapni általuk, erre is van lehetőség. A kártyákkal nagyon jól lehet beszélgetni a világ helyzetéről is.
5 napos piramis-elvonulás
Öt napot töltünk együtt a piramisok közelében, kiszakadva a hétköznapokból. Ez az elvonulás a feltöltődésről, a belső munkáról, az élményekről és a közös tapasztalásról szól.
5 napos Ligeti elvonulás szeptemberben
Szeptemberben Pécs közelében, Liget településen is tartok egy ötnapos elvonulást. Ez azoknak szól, akik szeretnének néhány napra megállni, befelé figyelni, önmagukkal foglalkozni és egy támogató közösségben tölteni az időt.

Ha valamelyik megtetszett, a részleteket és az aktuális időpontokat megtalálod az oldalon.

Nem biztos, hogy a világ eseményeit egyedül meg tudjuk változtatni. Azt viszont igen, hogy mi milyen állapotból veszünk részt bennük.
Tedd hozzá te is a magadét!

Lehet, hogy éppen a „semmi” hiányzik az életedből – a világ legkönnyebb gyakorlata

augusztus 24, 2026Uncategorizedagyi regeneráció, bambulás, életminőség, elvonulás, kikapcsolódás, kreativitás, lassítás, lődörgés, mentális feltöltődés, pihenés, semmi doboz, semmittevés, stresszcsökkentés, tudatos pihenésadmin

A semmittevés benne van a fizuban

Az utóbbi időben egyre többször gondolok arra, hogy talán nem az a legnagyobb bajunk, hogy túl keveset csinálunk.

Hanem az, hogy szinte soha nem csinálunk semmit.

Egy interjúban hallottam egy neurobiológustól egy mondatot, ami nagyon tetszett nekem:

„Nálunk a cégnél a semmittevés benne van a fizuban.”

Elsőre elkényeztetésnek és jómódnak hangzik, pedig nagyon komoly dologról beszélt. A cégnek nagyon is megéri ez a befektetés a dolgozóik elmeállapotába.

Az agyunknak szüksége van a semmire

Az agyunknak ugyanis nemcsak koncentrált figyelemre van szüksége. Nem arra tervezték, hogy reggeltől estig képernyőt nézzünk, olvassunk, válaszoljunk, gondolkodjunk, döntéseket hozzunk és egyik feladatról ugorjunk át a másikra.

A koncentrált figyelem olyan, mintha elmennénk az edzőterembe, és mindig csak bicepszeznénk.

Ilyenkor egy részt nagyon erősen dolgoztatunk, miközben más rendszerek alig kapnak lehetőséget arra, hogy működésbe lépjenek.

És itt jön képbe valami, amit hajlamosak vagyunk időpocsékolásnak tartani:

a bambulás.

A pecázás.
Az ablakon kifelé nézés.
Az erdőben üldögélés.
Vagy egyszerűen az, amikor egy darabig nem akarunk semmit megoldani.

Az interjúban elhangzott, hogy ezek a látszólag „fölösleges” tevékenységek hatással lehetnek a kreativitásunkra, a hangulatunkra, az összeszedettségünkre és végső soron arra is, hogyan tudunk másnap újra dolgozni.

Ha egész nap használod az agyadat, akkor valahol regenerálnod is kell azt.

Mégcsak ne is sétálj, hanem lődörögj!

Ehhez nem feltétlenül kell meditációs tanfolyam, elvonulás vagy valamilyen különleges technika.

Van, akinek például az működik, hogy minden nap egy órát lődörög.
Nem sétál. Lődörög.

Szerintem ez sokkal pontosabb szó. A séta ugyanis könnyen feladattá változik:

„Meg kell lennie a tízezer lépésnek.”
„El kell jutnom oda.”
„Ennyi kilométert akarok menni.”
„Közben meghallgatok egy podcastot.”

A lődörgésnek viszont nincs célja.

Nem kell sehova odaérni.
Nem kell teljesíteni.
Nem kell közben tanulni.
Nem kell hasznosan eltölteni az időt.

– Arra mész, amerre éppen kedved van.
– Ha megállsz öt percre, megállsz.
– Ha nézel egy fát, nézed.
– Ha másik utcán mész haza, akkor arra mész.

Semmi cél, semmi teljesítmény, semmi produktivitás.
Éppen ettől működik.

A férfiak „semmi doboza”

Érdekes módon a férfiaknak sokszor valamivel természetesebben megy ez az állapot.

Van erre egy nagyon találó, félig tréfás kifejezés is: a „semmi doboz”.

A gondolat szerint a férfi képes időnként egyszerűen bemenni ebbe a képzeletbeli dobozba, és tényleg nem gondolni semmi különösre.

Csak ül. Néz. Bambul.

És ha megkérdezik tőle:
– Mire gondolsz?

A válasz az, hogy:
– Semmire.
És ezt komolyan mondja.

A nőknek ez sokszor nehezebb. Egy gondolatból rögtön lesz három másik, abból egy teendő, abból valaki, akit fel kellene hívni, abból pedig eszünkbe jut még valami.

Így még a pihenésből is könnyen lesz valami projekt. És erre a működésre szeretnék rávenni a párjukat is.

Pedig talán éppen azt kellene megtanulnunk, hogy nem minden percünkkel kell valamit kezdenünk.

A bambulás is lehet rendszeres gyakorlat

Az interjúban a neurobiológus azt mondta, hogy ő hajnalban kimegy a kutyájával az erdőbe. Leülnek, és bambulnak. Azt mesélte, hogy amióta ezt rendszeresen csinálja, javult az életminősége, összeszedettebb lett és a kreativitására is nagyon jó hatással van.

Talán nem is az a kérdés, hogy pontosan hány perc semmittevésre van szükségünk. Hanem az, hogy van-e egyáltalán olyan idő a napunkban, amikor nem akarunk semmit elérni.

Nem fejlődni.
Nem teljesíteni.
Nem válaszolni.
Nem optimalizálni.
Csak lenni.

Lehet, hogy éppen a „semmi” hiányzik az életedből

Lehet, hogy a következő alkalommal, amikor azt érzed, hogy elfáradt az agyad, nem még egy önfejlesztő videóra van szükséged.

Hanem arra, hogy felvedd a cipődet … … és egy órán keresztül egyszerűen lődörögj. Mindenféle cél nélkül.

Hátha néha éppen a „semmi” az, ami újra helyretesz bennünk valamit.

Miért távolodunk el egymástól egy kapcsolatban? Néha nem a szerelem múlik el.

augusztus 23, 2026Uncategorizedcsaládállítás, családállítás Budapest, családi minták, családrendszer, elakadás a kapcsolatban, eltávolodás, Érmék Lovagja, kapcsolat megmentése, lelki fejlődés, női önismeret, önismeret, párkapcsolat, párkapcsolati önismeret, párkapcsolati problémák, párkapcsolati válság, személyiségfejlődés, szerelem, Szúfi útja, tarot, tarot kártyaadmin

– Miért távolodtunk el egymástól? – ezzel a kérdéssel érkezett hozzám családállításra egy ötven körüli nő.

Azt mesélte, hogy régen nagyon nagy szerelem volt közöttük a férjével. Ma viszont hiába próbálkoznak, valahogy egyre nehezebben találják a közös hangot.

Családállítás előtt néha taró kártyát is húzunk. Nekem ez egyfajta súgás: segít beszűkíteni a világ összes lehetséges dolgát, és megmutatja, merre érdemes elindulni az állításban.

Ő a „Szúfi útját”, vagyis az Érmék Lovagját húzta.

A lap főhőse időről időre kilép a hétköznapi életéből. Visszavonul, tanul, meditál, fejlődik, majd egy-két hét elteltével új emberként tér vissza a világi életébe.

Amikor megláttam a lapot, jó ötletet kaptam, merre érdemes majd elindulnunk.

Gyakran nem a szerelem múlik el, hanem kiüresedik a kapcsolat. Egyszer csak azt veszi észre a két ember, hogy más irányba kezdtek el fejlődni.

Bár ezt inkább csak az veszi észre, aki érdeklődött saját maga iránt, és próbál kihozni valamit az életéből. A másik viszont megragadt egy állapotban, nem érti, miért nem jó úgy minden, ahogy van.

Ebben az említett kapcsolatban a nő egyre többet foglalkozott önismerettel. Kereste, hogy mi van még benne, mit szeretne még megélni, mit hozhatna még ki az életéből.

Az állításban gyönyörűen hozták a házaspár képviselői a hangulatot. A férj képviselője megvolt elégedve, jó úgy minden, ahogy van:

van hol lakni,
a gyerekek felnőttek,
megvan mindenük,
ő tulajdonképpen már elérte, amit szeretett volna.

Hihetetlen, milyen pontosan hozta az a lány a férfi karakterét. Azt mondta, hogy
– Nem tudom kit játszok vagy mi a szerepem, de úgy kibontanék egy sört és bekapcsolnám a tévét. – Szabályosan felröhögtem.

A nőben viszont továbbra is ott motoszkált:

„Jó, de mi jön most? Ennyi volt? Nincs még valami?”

Tehát az állításban gyönyörűen megmutatkozott ez a különbség.

Nem feltétlenül az volt közöttük a probléma, hogy már nem szeretik egymást. Hanem az, hogy az egyikük elindult tovább, állandóan keresett valamit. A másik pedig úgy érezte, hogy megérkezett, végre pihenhet.

Persze itt nem ért véget az állítás, itt kellett továbbmenni. Ugyanis állítás előtt meg szoktuk beszélni, hogy mi legyen a célja az állításnak. És a nő azt kérte, hogy amennyiben még menthető ez a kapcsolat, akkor ezt az állítással segítsük meg.

Ezért is szeretem annyira a tarót.

Nem azért, mert helyettünk megmondja, mit kell tennem. De adhat egy olyan ötletet, ami addig eszembe sem jutott volna.

Legyél te is szúfi!

Időnként érdemes egy kicsit szúfinak lenni a saját életedben.

Kilépni abból, amit már megszoktál.
Visszavonulni egy kicsit.
Tanulni.
Figyelni magadra.
Majd úgy visszatérni a hétköznapokba, hogy közben valami megváltozott.

Hogyan lehetsz szúfi a saját életeden?

Például így 👉

Ha te is szeretnél ránézni arra, mi zajlik a kapcsolataid vagy a családrendszered mélyén, várlak családállításra.

Családállítás időpontok:

SZEGED:

2026. augusztus 30. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

2026. augusztus 28. péntek 9:30

Vagy így 👉

Ha szeretnéd megtanulni, hogyan kérhetsz te magad is „súgásokat” a tarótól, augusztus 26-án indul a taró-tanfolyam.

Vagy így 👉

És ha most az lenne a legjobb, hogy egy időre tényleg kiszakadj a hétköznapokból, várlak az elvonulásra a boszniai piramisokhoz.

Vagy a Pécs környéki elvonulásra.

Hogy aztán egy kicsit más emberként térhess vissza a saját életedbe.

De hogy ember maradjon az ember, most jön a neheze – AI kontra erőfeszítés

augusztus 14, 2026UncategorizedBauer Ervin, Bigbug, digitális világ, digitalizáció, disztópia, ember és gép, emberi értékek, emberi kapcsolatok, emberi természet, erőfeszítés, jövő társadalma, kényelem, kiszolgáltatottság, közösség, Mesterséges intelligencia, mesterséges intelligencia veszélyei, önállóság, szabadság, technológiaadmin

Én nagyon kedvelem a mesterséges intelligencia számos vívmányát. Használom is őket, sok mindenben megkönnyítik az életemet. Közben azonban teljesen jogosnak érzem azt a felvetést is, hogy a technológia egyre távolabb vihet bennünket önmagunktól és egymástól.

A fotón én vagyok. Az AI szépített az arcomon és kivilágosította a hátteret, illetve segített feliratot rakni a képre.

A minap hallgattam egy beszélgetést a technológiáról, és egy gondolat nagyon megragadt bennem:

Mi az ember legvégső sajátossága? Mitől ember az ember?

Attól, hogy milyen erőfeszítésekre képes.

Amikor korábban az Ingás Közvetítés egyik táblázatát állítottam össze, bele kellett írnom a fizikai, a biológiai és az életelvet is. Ekkor találkoztam újra Bauer Ervin gondolataival az élő rendszerek működéséről.

A fizika nagyon jól tud mit kezdeni az élettelen anyaggal. Ha az élettelen rendszereket magukra hagyod az egyensúly, az energia minimuma és végső soron a leépülés felé tartanak.

PÉLDA:
Elég csak a házadra gondolni. Ha évekig nem dolgozol rajta, nem javítasz meg semmit, nem festjük, nem tartjuk karban, akkor nem lesz egyre szebb. Éppen ellenkezőleg. Elkezd leépülni.

Az élet azonban valami egészen mást csinál.

Az élőlény folyamatosan dolgozik a leépülés ellen.
Energiát használ fel azért, hogy fenntartsa önmagát.
Persze hosszú távon minden élőlény elveszíti ezt a harcot, de közben az élet továbbadja önmagát.
Bauer Ervin megfogalmazásának lényege éppen az, hogy az élő rendszer a saját szabad energiája terhére folyamatos munkát végez annak érdekében, hogy fenntartsa azt az állapotot, amely az élettelen világban magától nem maradna fenn.

És az emberi minőségnek van még egy további szintje.

2. ismérv: meg akarja haladni önmagát

Az ember nem egyszerűen életben tartja önmagát. Teremt. Épít. Tanul. Rendszereket alkot. Képes éveken keresztül dolgozni valamiért, aminek az eredményét talán csak jóval később látja meg.

Képes önmaga fölé nőni.

Nemcsak önmagunkért teszünk erőfeszítéseket

3. ismérv: Közösséget épít.

Van még valami, ami emberré tesz bennünket: a közösségi lét.

Az ember hatalmas erőfeszítésekre képes azért, hogy kapcsolódjon más emberekhez. A családjához, a barátaihoz, a közösségéhez, a nemzetéhez.

És van még egy különös emberi képességünk.

4. ismérv: Képesek vagyunk elvekért és eszmékért olyan dolgokat is megtenni, amelyek kellemetlenek.

Dolgozunk. Lemondunk dolgokról. Virrasztunk. Tanulunk. Harcolunk valamiért. Olykor úgy teszünk hatalmas erőfeszítéseket, hogy egyáltalán nem biztos, hogy abból valaha pénzünk vagy más kézzelfogható hasznunk lesz.

Az ember még arra is képes, hogy az életét áldozza valamiért, amiben hisz.

Talán addig van igazán biztonságban az emberi minőségünk, amíg hajlandóak vagyunk ezekre az erőfeszítésekre.

A technológia viszont folyamatosan a kényelmet ígéri

És itt kezd számomra érdekessé válni a mesterséges intelligencia és általában a gépesítés kérdése.

A technológia térhódítása szinte mindig ugyanazzal az ígérettel érkezik:

neked ezt már nem kell megcsinálnod.

Nem kell elmenned valahová. Nem kell fejben tartanod. Nem kell kiszámolnod. Nem kell megírnod. Nem kell megjegyezned. Nem kell találkoznod valakivel. Nem kell még csak gondolkodnod sem rajta, mert majd megcsinálja helyetted valami.

Ez természetesen rengeteg szempontból fantasztikus.

Csakhogy közben érdemes feltenni a kérdést: ha éppen az erőfeszítés képessége az egyik olyan dolog, amely emberré tesz bennünket, akkor mi történik velünk, ha minden erőfeszítést megpróbálunk megszüntetni az életünkből?

Ráadásul a digitalizáció egy másik emberi tulajdonságunkat is érinti: a kapcsolódást.

Soha nem volt ennyi kommunikációs eszközünk, mégis egyre több emberi kapcsolatunk válik közvetetté. Képernyőkön beszélgetünk, alkalmazásokon keresztül intézzük az ügyeinket, automatákkal kommunikálunk, online dolgozunk és online vásárolunk.

Én magamon is érzem ezt.

Nagyon szeretem a digitális világot, mégis kevesebb a közvetlen emberi kapcsolatom, amióta ennyi kütyü vesz körül.

A kényelem ára a kiszolgáltatottság

Van azonban egy másik problémám is ezzel.

Minél több dolgot adunk át digitális rendszereknek, annál inkább függünk azoktól, akik ezeket a rendszereket működtetik.

Ha elmegy az áram, rengeteg mindenem megszűnik működni.

Ha nincs internetem, nem tudom megtartani az online foglalkozásaimat.

Ha valamilyen digitális rendszer nem enged be, előfordulhat, hogy olyan dologhoz sem férek hozzá, ami egyébként az enyém.

Tóth Máté és Bogár László beszélgetésben elhangzott egy szélsőséges példa is egy olyan világról, ahol az ember már a saját okosházába sem feltétlenül tud belépni, ha a rendszer valamilyen okból letiltja.

Lehet erre azt mondani, hogy ez csak egy történet. De a gondolat, amely mögötte van, szerintem nem érdektelen.

Ha minden ajtónk digitális, minden pénzünk digitális, minden adatunk digitális és szinte az egész életünk valamilyen szolgáltatón keresztül működik, akkor hatalmas kényelmet kapunk.
Cserébe viszont hatalmas függőséget is.

PÉLDA:
A kanadai kamionos tiltakozások idején például már láthattuk, hogy pénzügyi eszközöket is fel lehet használni egy tiltakozó mozgalom ellehetetlenítésére. Úgy fojtották csírájában a lázadást, hogy letiltották a kamionosok bankkártyáit. Aztán az emberek elkezdtek adományokat gyűjteni számukra. Pillanatok alatt milliók jöttek össze. Azonban az adományozók számláit is elkezdték letiltani.

Ha egy ember hozzáférését a pénzéhez korlátozni lehet, az egészen másfajta hatalmat jelent, mint amikor a pénztárcájában készpénz van.

Nem feltétlenül az a kérdés, hogy az adott tüntetőkkel egyetértünk-e.

Hanem az, hogy akarunk-e olyan rendszert, amelyben technikailag lehetséges valakit néhány kattintással kizárni az életének egyre nagyobb részéből.

Sci-fiből lassan hétköznapi kérdés

Van egy 2022-es francia film, a Bigbug, amely fekete komédiaként viszi végig ugyanezt a gondolatot.

"2045-ben járunk. Az emberek életének szinte minden részét mesterséges intelligenciára és robotokra bízták. Amikor azonban a gépek körül valami nagyon félremegy, a házi androidok úgy döntenek, hogy az emberek biztonsága érdekében egyszerűen bezárják őket a saját házukba."

Ők csak védelmeznek.
Csak éppen az ember már nem dönthet arról, hogy ki akar-e menni az ajtón.

Ez persze disztópia és fekete komédia. Mégis jó kérdést tesz fel:

Mikor válik a bennünket kiszolgáló rendszer olyan rendszerré, amely már irányít bennünket?

Én ezt az egészet nem technológiaellenes kiáltványnak szánom.

Éppen ellenkezőleg. Szeretem a digitális eszközöket. Szeretem a mesterséges intelligenciát. Napi szinten használom.

Csak közben nem szeretném elfelejteni, hogy miért jó embernek lenni. Erőfeszítést tenni. Valamit saját magunknak megcsinálni. Gondolkodni. Emberekkel találkozni. Közösséghez tartozni.

Valamiért kiállni akkor is, amikor kényelmetlen.
És néha talán szándékosan nem a legkönnyebb utat választani.

Ezt csak gondolatébresztőnek írtam ide.

Próbáljunk meg emberek maradni. Szeruintetek sikerül?
Nem lesz könnyű.

Talán ezért találó

Puszta (Katona) Sándor Reciprok Gilgames című versének gondolata is:

a hintalótól az űrhajóig
nagy volt az út
a szív mégsem szakadt bele

de hogy ember maradjon az ember
most jön a neheze

az űrhajótól a hintalóig

Ajánló:

Piramisos elvonulás

Ligeti önismereti elvonulás

Családállítás BP.: aug. 28. péntek 9:30-tól

Tarot tanfolyam személyesen és online aug. 26-tól

Új társadalmi kísérlet: Kapcsold le a villanyt 5 és 10 között! (érdekes nézőpont)

augusztus 8, 2026Uncategorizedáramár, áramfogyasztás, büntetőárazás, ÉFT, energiaellátás, energiafogyasztás, energiatakarékosság, Érzelmi Felszabadító Technika, félelemoldás, manipuláció, megfélemlítés, MVM, okosmérő, Orwell, Paks, pszichológiai manipuláció, stresszoldás, társadalmi kísérlet, társadalmi kontroll, tudatosságadmin

Kapcsold le az áramot öt és tíz között!

A háttérhatalom és annak csatlósai újra és újra megvizsgálják, meddig hajlandóak elmenni az emberek. Én úgy gondolom, hogy ez az egész egy újabb rejtett társadalmi kísérlet. Tesztelik a tűréshatárunkat és a reakcióinkat.

Mesterséges inteligenciával készített kép

A Facebookról kell tájékozódnunk, és a paksi helyzetről tudósító bejegyzések alatt azt olvashatjuk, hogy mindig csak egy hajszál választ el minket attól, hogy kikapcsolják Paksot.

Laikusként azt látom, hogy miközben a hangvétel együttérzőnek és reménykeltőnek tűnik, közben félelmet ültet el az emberekben. Azt sugallja, hogy minden éjszaka történhet valami, és bármikor eljöhet az a nap, amikor mégis kikapcsolják Paksot. Emellett azt az érzést kelti, hogy minden a lakosságon, vagyis rajtunk múlik.

A lopakodó hatalom elhiteti velünk, hogy van beleszólásunk a dolgokba, és van ráhatásunkaz eseményekre. Szerintem pedig nincs.

Tudatilag azonban tudunk tenni. Abban nagy a potenciál. Az időjárást is sokan manipulálják, csillapítják a széélsőségeket meditációkkal és más módszerekkel. Nagy a küzdelem, ahogy látom.

Spórolás vagy társadalmi kísérlet?

Ez a vírus utáni következő társadalmi kísérlet: azt vizsgálják, milyen kényelmetlenségeket hajlandóak bevállalni az emberek. Nekem úgy tűnik, hogy szinte mindent.

A magyarságot szinte minden rendszerben arra kondicionálták, hogy most még össze kell szorítani a fogunkat, aztán majd jobb lesz. Így volt ez az ötéves tervek idején és a kommunista érában is. Most is ugyanezt játsszák.

Sokan leírják a kommentekben, hogy pontosan öt órakor lekapcsolták a klímát. Erről jelentést is tesznek a Facebookon, nagy lelkesedéssel, szívecskékkel és mindennel együtt.

Mások arról írnak, hogy alig várják, hogy tíz óra legyen, mert kint ülnek a kertben, nagyon melegük van, mégis úgy érzik, hogy végre összefogott az ország.

Talán néhányan valóban túlfogyasztanak, de az átlagos magyar ember fogyasztási szokásai egyáltalán nem a túlfogyasztásról szólnak. Nem most jut eszünkbe mindent egyszerre használni.

Betegség és háború után jön az éhinség kísérlet

Aki nem volt erőteljesen manipulálható a Coviddal, az most talán ezzel lesz manipulálható.

Ezekkel a néhány óránként változó Facebook-bejelentésekkel tovább korbácsolják a haragot, a rosszindulatot, a sértettséget és a már meglévő lelki sebeket. Az emberek egy része ugyanis másokat okol a saját bajaiért. Ez a típus mindig másoktól várja a megváltást. Úgy gondolja, hogy a helyzetéért nem ő a felelős, közben pedig elégedetlen az életével.

Azok, akik irigykednek másokra, azt akarják, ami a másé, és folyamatosan azon gondolkodnak, hogy ők mit nem kaptak meg, nem hisznek a saját erejükben.

A kommunizmus is hasonló társadalmi kísérlet volt, nagyjából ugyanezzel az alappal. Nagyon szépen épített az irigységre, a mások elleni uszításra és a feljelentgetésekre.

Mennyire és mivel vagy manipulálható?

A jelenlegi paksos történet társadalmi kísérletének az lehet a lényege, hogy kiderüljön, ki az, aki bármiről hajlandó lemondani azért, mert elhiszi, hogy ezzel segít.

Nem tartozom azok közé, akik direkt ellentartanak. De kikérem magamnak ezt az uszítást. Olyan szinten folyik a gyűlölködés, hogy most már ezt a spórolási ügyet is felhasználják ellenünk.

A megfélemlítés szintén része lehet a társadalmi kísérletnek. Az is a kísérlet része, hogy ne érezd magad biztonságban. Eddig is ketté volt osztva a társadalom, de ezt most mesterségesen tovább erősítik.

Azt is vizsgálják, meddig tűrjük mindezt. Talán már készítik elő a magasabb áramszámlákat, és most alapozzák meg hozzá az indokot. A végén még örülni is fogsz annak, hogy drágán ugyan, de legalább kapsz áramot.

Ami most zajlik, az tulajdonképpen egy pszichológiai felkészítés. Először csak akadj ki, aztán ne higgy a saját teremtőerődben, válj teremtésképtelenné, és omoljon össze az életed. Félj attól, hogy a szomszéd fel fog jelenteni, mert öt órakor valamilyen „rosszaságot” követtél el.

Közeledik az orwelli ellenőrzés?

Már odáig mentek el, hogy felmerült: az MVM hozzon létre egy olyan platformot, ahol fel lehet jelenteni azokat, akik öt óra után még vizet pazarolnak vagy feleslegesen használnak áramot, például működtetik a klímájukat.

Már olyan üzletekről is hallani, amelyeket azért jelentettek fel, mert öt óra után még ment náluk a légkondicionáló.

Szerintem az lenne normális, ha egyszerűen csak annyit mondanának: próbáljunk meg spórolni.

Valójában azonban nem rajtunk múlik az ország energiaellátása. Szerintem ez csak egy társadalmi kísérlet.

Közeledhet az az orwelli időszak, amikor már feljelentgetésre sem lesz szükség, mert az okosmérőkön keresztül pontosan láthatják majd, hogy mikor, mennyit és hogyan fogyasztunk.

Elképzelhető, hogy büntetőárazást vezetnek be. Ez azt jelentené, hogy este öt és tíz óra között, illetve talán reggel hat és kilenc között sokszorosába kerülne az energia.

Szerintem ez a büntetőárazás meg fog jelenni.

Most feldobták a labdát, és azt figyelik, hogyan reagálunk: spórolunk-e vagy sem. Véleményem szerint azonban ennek egyéni döntésnek kellene lennie.

Na, de mit tehetsz te?

Mindenkiben megjelent valamilyen feszültség, indulat, kétségbeesés vagy félelem. Ezeket érdemes feloldani.

A legegyszerűbb, ha használod az Érzelmi Felszabadítás Technikáját, vagyis az ÉFT-t.

Nagyon sok videóm van fent a YouTube-on, amelyekben bemutatom, hogyan kell ezt csinálni.

Használd!

Ajánló:

Itt lesz dögivel energia:

Piramisos elvonulás

Ligeti önismereti elvonulás

TRAUMA – Benne akarsz maradni – vagy túl akarsz lenni rajta?

augusztus 2, 2026Uncategorizedabúzus, bántalmazás feldolgozása, belső munka, családállítás, ÉFT, egyéni konzultáció, érzelmi blokkok, Érzelmi Felszabadító Technika, érzelmi felszabadulás, generációs minták, gyermekkori traumák, Hajdú Ildikó, hipnózis, ingázás, kopogtató módszer, lélekmunka, lelki terhek oldása, múlt elengedése, NLP, önfejlesztés., önismeret, trauma, traumából való kilépés, traumafeldolgozás, tudatalatti mintákadmin

Ne hidd el, hogy egy régi trauma örökre meghatározza az életedet.

VIDEÓN IS MEGNÉZHETED.

A traumából igenis ki lehet gyógyulni

Igaz lenne, hogy a traumából nem lehet kijönni?

Én ezzel nagyon határozottan vitatkozom.

Manapság vannak felkapott influenszerek vagy celebek. Az emberek lelkesednek értük, követik őket, és sokszor készpénznek veszik mindazt, amit mondanak.

El tudom fogadni, hogy közülük sokan valóban súlyos traumákon mentek keresztül. Bántalmazták, abuzálták őket, és borzasztó dolgok történtek velük. A szenvedésük valódi, ezen nincs mit vitatni.

Azzal viszont már nem értek egyet, amikor valaki évek óta azt közvetíti a követőinek:

„Ebből nem lehet kijönni. Ezt nem lehet letenni.”

Mit kezdesz azzal, ha azt mondják: nincs kiút?

Ha valaki folyamatosan azt mondja neked, hogy a traumád örökre veled marad, azzal könnyen arra ösztönözhet, hogy csak sajnáld magad, újra és újra elmeséld a történetedet, de ne kezdj el valóban dolgozni rajta.

Azok az események, amelyek veled történtek, valóban fájdalmasak lehettek. Az emlékek, érzések, testi reakciók és félelmek mélyen rögzülhetnek benned.

De attól, hogy valami megtörtént, még nem biztos, hogy életed végéig ugyanazzal az érzelmi erővel kell cipelned.

A kérdés az:

Te mit szeretnél?

Elhiszed azt, hogy semmit sem lehet tenni, és ez lesz életed végéig a valóságod?

Vagy keresel egy olyan módszert és szakembert, amely / aki segíthet abban, hogy a múltad többé ne irányítsa a jelenedet?

Nem kell elfelejtened ahhoz, hogy szabad legyél

A traumafeldolgozás számomra nem azt jelenti, hogy valaki elfelejti, ami vele történt. Emlékezhet rá továbbra is. Tudhatja, hogy mi történt, mikor történt, és ki tette vele.

Például az ÉFT, az NLP, a hipnózis, … vagy a családállítás képes azt elérni, hogy az emlék mögött már nincs ugyanaz az elsöprő fájdalom, félelem, szégyen vagy tehetetlenség.

Az ember egyszer csak képes úgy visszagondolni a történetre, hogy az már nem rántja vissza ugyanabba az állapotba.

Az emlék megmaradhat, de már nem lesz jelentősége számodra. Sőt, ezáltal az ebből fakadó hozzáállásod, viselkedésed, szokásaid, betegséged, gondolataid, hitrendszer is megváltozhat.

Többféle módszer is segíthet

Számos olyan módszer létezik, amely nem kizárólag arról szól, hogy újra és újra elmeséljük, mi történt.

Ilyen lehet például:

az EFT, vagyis az érzelmi felszabadító technika,
a hipnózis,
a családállítás,
az ingás módszerek,
az NLP,
valamint más, traumafeldolgozást támogató eljárások.

Az ÉFT ( érzelmi Felszabadító Technika) például egy kopogtatásos módszer. Kívülről akár furcsának is tűnhet, mégis sokan használják arra, hogy a nehéz emlékekhez kapcsolódó érzelmi feszültséget csökkentsék.

A különböző módszerek másképpen dolgoznak, és természetesen nem minden eljárás megfelelő mindenkinek.
Súlyos trauma esetén különösen fontos olyan képzett szakembert választani, aki biztonságos keretek között tud kísérni.

Nem az a cél, hogy örökké a történetedben maradj

Nagyon sok olyan ügyféllel dolgoztam már, akiket gyermekkorukban vagy fiatal felnőttként súlyosan bántalmaztak.

Voltak közöttük olyanok is, akiknek a traumatikus élménye hosszú éveken át meghatározta a kapcsolataikat, a döntéseiket, a munkájukat, sőt még azt is, hogyan gondolkodtak saját magukról.

Amikor elkezdtek tudatosan dolgozni az emlékeikkel, fokozatosan megváltozott az, ahogyan a múltjukhoz kapcsolódtak.

Nem lett meg-nem-történt az, ami velük történt. De már nem a történet irányította az életüket. Volt olyan ügyfelem, aki a közös munka után azt mondta:

„Ildi, ezt már nyilvánosan is el tudnám mondani. Már nem érdekel úgy, mint régen. Annyira nem érdekel, hogy még a nevemet is kimondhatod, vállalom.”

Számomra ez a lényeg. Nem az, hogy kitöröljük az emlékezetéből a múltat, hanem hogy az emlék többé ne uralja a jelenét és a jövőjét.

Ki akarsz jönni belőle?

Rengeteg szakember és számos módszer áll rendelkezésedre.

Egy dolgot azonban ne higgy el automatikusan:

azt, hogy a traumád örökre megpecsételte az életedet.

Lehet, hogy kegyetlenül bánt veled az egyik szülőd.
Lehet, hogy egy rokon, egy ismerős vagy egy idegen követett el ellened valamit.
Lehet, hogy olyan dolog történt veled, amelyre még most is borzasztó visszaemlékezni.

Nem akarom a fájdalmadat kisebbíteni. De szeretném, ha feltennél magadnak néhány fontos kérdést:

Mikor akarom ezt letenni?
El tudom-e hinni, hogy nem kell örökké ugyanígy éreznem?
Valóban ki akarok jönni ebből?

Mert a változás első lépése gyakran nem maga a módszer. Hanem annak a lehetőségnek az elfogadása, hogy létezhet másfajta élet is.

Egyéni konzultáció vagy őszi elvonulás?

Hajdú Ildikó vagyok, és a munkám egyik fontos területe a traumatikus történetek és a mélyen rögzült lelki minták feloldásának támogatása.

Ősszel egy különleges elvonulásra készülünk Ligetre. Minden résztvevőnek lesz egy saját családállítása, és egyéni formában is dolgozunk majd a személyes problémáján.

Egy gyönyörű, támogató helyszínen, csoportban, mégis személyre szabott figyelemmel foglalkozunk azokkal a történetekkel, amelyeket már nem szeretnél tovább cipelni.

Inkább egyéni konzultáción dolgoznál velem, vagy az elvonulás megtartó közegében néznél rá a problémádra?

A részleteket itt találod:

EGYÉNI KONZULTÁCIÓ

ELVONULÁS Ligeten

ELVONULÁS BOSZNIAI PIRAMISOKNÁL

Benne akarsz maradni a régi történetben, vagy készen állsz arra, hogy elindulj kifelé belőle?

Szeretettel:

Hajdú Ildikó

Fontos: a bemutatott módszerek nem helyettesítik az orvosi, pszichológiai vagy pszichiátriai ellátást. Súlyos vagy tartós tünetek esetén érdemes traumában jártas, képzett szakember segítségét kérni.