Címkearchívumok: családi rendszer

Áskálódás furkálódás, befeketítés – de miért történik ez velem?

ÁSKÁLÓDÁS, FURKÁLÓDÁS, BEFEKETÍTÉS
Egy családállítás rövidített változatát osztom meg veled. 
A történet megmutatja, hogy az elején én sem tudom sokszor, merre vezet majd az állítás. 
Most fogalmakból indultam ki és később eljutottam egy olyan családi történethez, amely első látásra talán egyáltalán nem kapcsolódik hozzá, mégis megmutatkozott az, amit az utód a mai napig elszenved.

MI A HELYZET?

Katalin lassan 20 éve intézményvezető, egy több telephelyen működő szociális intézményt vezet. Abból, ahogyan beszélt róla, rögtön érezhető volt, hogy számára ez nem egyszerűen egy munkahely. Nagyon szereti, amit csinál, fontosak neki az emberek, akikkel dolgozik, és erősen kötődik ehhez a hivatáshoz.

Mégis újra és újra megjelenik körülötte valami furkálódás, befeketítés. Ez nem most kezdődött.

  • Képzeld Ildi, amikor annak idején megpályáztam a vezetői pozíciót, akkor utólag jöttem rá, hogy olyan helyzetbe lavíroz magam, ahol nekem el kellett volna jó sok kollégát bocsátani.
    De én úgy döntöttem, kitalálok valamit. Megpróbáltam megvédeni a dolgozókat, összefogtam azokkal, akiknek fontos az intézmény és egy nagyon nehéz manőverrel, de mégiscsak sikerült olyan megoldást találnom, hogy ne kelljen senkit elbocsátani.
    Azóta hosszú évek teltek el. Sokáig megbecsülték a munkámat. Támogatták a fejlesztéseimet. Kikérték a véleményemet. …
    De most azt érzem, hogy valami oknál fogva egy ideje elkezdődtek az áskálódás, a furcsa kérdések, furkálnak körülöttem és próbálnak befeketíteni. Egyszerűen nem értem, mi történik.

 

MIT SZERETNÉL?

Ezt a kérdést egy családállítónak mindig föl kell tennie, hogy a végén ehhez vissza lehessen térni. Én le is szoktam írni. Ugyanis néha az állítást kérő reklamálnak, hogy ők nem ezt szerették volna. Meg egyébként is jobb tényleg tisztázni, hogy mi a cél, nem pedig csak azt gondolni, hogy tudjuk, mit gondolt a kedves megrendelő.
  • Tehát akkor mit szeretnél?
  • Arra szeretnék rájönni, hogy miért ismétlődik ez az életemben? Honnan jön ez az egész? És hogyan tudnék úgy fölé emelkedni, hogy ne sérüljek bele újra és újra? Látod, most is sírdogálok. Nagyon megvisel.

Mert ahogy ő mondta, sokáig nem problémázik ezeken a dolgokon, próbálja elengedni őket, de azért csak sérül.

AZ ELSŐ KÉP

Az állítás elején három szereplőt választottunk ki „castingolással”:

  1. Katalin képviselőjét,
  2. az igazságérzetet,
  3. valamint azt, amit az állító furkálódásnak, ármánykodásnak, befeketítésnek nevezett.

Sokkal több lehetőség is adódott volna az elindulásra, de azt választottam ki, akivel kapcsolatban a castingoló a legrosszabbul érezte magát. Ilyenkor az is fontos számomra, hogy azt válasszuk ki, ahol a legjobban meg tudjuk érteni a történetet. A főszereplő képviselője az igazságérzet, a családot és a ármánykodást választotta.

Érdekes módon mindenki rosszul volt. Nem olyan kép alakult ki, hogy van egy jó és egy rossz oldal, hanem inkább minden képviselő arról panaszkodott, hogy maga az egész rendszer nehéz.

Az egyik képviselő úgy fogalmazott, mintha fal venné körül, beton nyomná a fejét. Ezt olyan sokáig mondogatta, hogy rákérdeztem a kliensnél, hogy történt-e valami hasonló a családban, tört-e  be valakinek a feje például?

Ekkor előkerült egy családi történet is egy fiatalon, negyvenkét évesen meghalt nagymamáról, aki koponyaalapi törést szenvedett. Hogy pontosan mi történt vele, azt nem tudjuk. Lehetett baleset, de más is történhetett.

Akár ennél a sztorinál is lecövekelhettünk volna, de se én, se a képviselők nem érezték úgy, hogy ez lenne a történet lényege.

Tehát, ha az egónkra hallgatnánk, akkor tévútra keveredhetnénk. Érdemesebb a láthatatlan intelligens mező útmutatásait és vezettetését követni.

 

ERRŐL NEM BESZÉLÜNK – a titok jelei

Ezután beállítottam a család képviselőjét. És ekkor mindenki ösztönösen egy olyan mozdulatot tett, ami gyanússá vált számomra.
Az egyik szereplő a szája elé tette a kezét, mintha gondolkodna,
ketten a hátuk mögött fogták össze a kezüket,
egy pedig zsebre dugta.

Ez számomra azt szokta jelenteni, hogy van itt valami titok, vagy valami olyasmi, amiről nem beszélünk. Mintha lennének dolgok, amelyekről jobb hallgatni.

Betettem az életvédő mechanizmust is, ami jelezte, hogy jó felé haladunk. Majd az állítás egyre inkább egy háborús történet irányába vitt bennünket.

 

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS KATONA

Az állítás során mindig mellettem ül a „kedves megrendelő”. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire érintett a háborúban a család.
– Igen, sokan érintettek – mondta. Miközben erről sugdolóztunk, a fejét fájlaló képviselő máris azt mondta, hogy szerinte ő egy első világháborús katona.

Nem tudtuk pontosan, hol szolgált, mi történt vele, fogságba került-e, vagy milyen helyzeteken ment keresztül. Az viszont nagyon erősen megjelent, hogy valami furcsa, tisztázatlan, terhelt ügyről van szó.

A család képviselője pedig valami olyasmit mondott:
– Mi ehhez valahogy asszisztáltunk. Nem rosszindulatból. Inkább úgy, hogy elment a háborúba, és senki nem gondolta, hogy ilyen sors vár majd rá.

Amikor a család megköszönte neki az áldozatot, hogy nekik jobb életük lehetett, akkor érezhető volt némi megkönnyebbülés. A katonát képviselő szereplő valamennyire felengedett és oldódott a családi feszültség is.

 

„A sztori ott élt bennem”

Az állítás után Katalin elmondott valamit, amit előtte én nem tudtam. Ebben az évben nagyon erősen megjelent benne az igény arra, hogy a család három katonájának rendezze az emlékét.

Két első világháborús és egy második világháborús felmenőről van szó.
– Az egyik sírt már sikerült rendbe tennem, a másik épp folyamatban van, a harmadik pedig még előttem áll. Ezek valamiért fontosak nekem. Sőt, szoktam írni, és már elkezdtem írni egy történetet, amiépp olyasmiről szól, mint amit a képviselők mutattak.

Amikor az állítás után erről a novelláról beszélt, az nagyon összecsengett azzal, amit magában az állításban néhány perccel korábban láttunk.

Tehát valójában, amik zajlanak bennünk, amire késztetést érzünk, azokra mindegyikre jó okunk van, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy mi késztet bennünket.

 

KI VISZI TOVÁBB A HARCTERET?

Az állításban az is megjelent, hogy ennek a katonának a sorsa generációkon keresztül továbbadódott. Az életvédő mechanizmus azt jelezte, hogy azt lehetett túlélni a háborúban, akár a fogságban, ha valakik ármánykodnak, furkálódnak, … Ez természetesen egy rosszul rögzült túlélési mechanizmus, de ezt jegyezte meg a családi lelkiismeret.

Hogyan jelenítődhet meg a harc egy mai ember életében, a befeketítés, árulkodás és az igazságtalanság?
Az elrendezetlen dolgokat ugyanis minden generációban képviseli valaki. Öntudatlanul. Aztán tovább adódik a következő generációnak is.

Katalin nem a harcmezőn harcol, hanem az általa vezetett intézményekért. Erős az igazságérzete, amikor nincs rendben valami. Kiállt a dolgozóiért. Szembe megy olyan döntésekkel, amelyeket igazságtalannak érez. Próbálja megvédeni azokat, akikért vezetőként felelősséget érez. És közben újra meg újra konfliktushelyzetbe kerül.

 

SOK IGAZSÁG VAN

Az állítás végén elhangzott egy fontos mondat a család részéről: sok igazság van.

A megbeszélésen Katalin elmondta, hogy ő eddig mindig nagyon intenzíven reagált arra, amit igazságtalanságnak érzett.
– Én kaptam itt most egy olyan üzenetet, hogy vannak más nézőpontok. Hogy ugyan jó dolog kiállni valamiért, de közben nem biztos, hogy mindenki ugyanazt látja igaznak.

Az állításnak energetikailag és sorstanilag lehet egy olyan következménye, hogy mivel Katalinnak már nem kell képviselnie ezt a családi és háborús igazságtalan élethelyzetet, ezentúl talán kevesebb vehemenciával fogja megvívni az élethelyzeteket.
Könnyebben észre fogja venni, hogy több igazság létezik.
Persze nem kell neki lemondania az igazságérzetéről, hiszen szenvedélyes adottsággal született a Kronobiológia szempontjából és a szenvedélyesek mindig nagyon fontos az igazság és a közösség. De talán nem kell minden alkalommal neki képviselnie és vinnie az egész harcot.

 

ELLENŐRIZZÜK LE, MI VÁLTOZOTT!

Gyakori nálam, hogy ha  elrendeztük valamit az állításban, akkor visszaérek az első képhez, had lássuk, ugyanaz-e a helyzet vagy változott?

Amikor az generációkkal ezelőtti történet rendeződött, újra behoztuk az állításba a furkálódást és az igazságtalanságot. Katalin képviselője ekkor már egészen másképp reagált rájuk.
Azt mondta, nincs rájuk szükségem.
Persze fedett állításról van szó, tehát nem tudta, mire mond nemet. Ettől hiteles a fedett állítás.
Beállítottam őt középre, minden nélkül, és jól volt.

Ezután behoztam magát az intézményt is. Még mindig ott voltak körülötte a különböző érdekek, emberek és nézőpontok, de a helyzet már egészen másképp nézett ki.

 

APRÓBETŰS RÉSZ

Ezt természetesen ne tekintsük jóslatnak arra, hogy mi fog történni Katalin munkahelyén. Mi az állítás során a mintát változtattuk meg. A családi lelkiismeretben most már van egy új és hasznosabb kép arról, hogy anélkül is életben lehet maradni, hogy az ember újra és újra megküzdene az áskálódással és az igazságtalansággal.

Mi megváltoztattuk a mintázatot energetikai, információs szinten. És hogy ebből mennyi tud lecsorogni fizikai szintre, a fizikai megnyilvánulás szintjére, ki mennyit tud ebből befogadni, arra nincs garancia.

Katalin eredetileg azért jött, hogy megnézzük, miért jelenik meg újra és újra az életében a furkálódás és a befeketítés. Erre végül is választ kaptunk.

Egy nagy valószínűséggel első világháborús katonához jutottunk és egy családhoz, amely sok mindent inkább elhallgatott, illetve egy életvédő mechanizmushoz.  Ezek nagyon erősen hatottak Katalin életére és közben ezeket a mintákat vitte tovább.

Nem kaptunk választ minden részletre és nem tudjuk pontosan, mi történt az őssel. De a változáshoz vagy a gyógyuláshoz nem is mindig kell mindent tudni. Feleslegesen kár vájkálni.
Néha elég az, hogy egy addig figyelmen kívül maradt sors végre helyet kap a családban. Hogy valaki kimondja:

Látjuk, ami veled történt.
Sajnáljuk, ami veled történt.
Köszönjük, amit értünk tettél.

És az utódnak utána már kevésbé kell ugyanazt a harcot tovább vinnie.

 


Próbáld ki te is!

Te is bármikor részt vehetsz családállításon – Szegeden, Budapesten és online

Néhányan egyéni állítást szoktak kérni. Azt kevésbé látványos, viszont ugyanúgy működik. Én jobban szeretem a csoportos állítást, de van olyan, amikor nem tudunk találkozni a távolság, egy betegség, … akármi miatt.

Az elvonulásokon délután mindig van családállítás.

Csoportos állításokBudapesten és Szegeden:

SZEGED:         

  • 2026. október 04. vasárnap 10:00
  • 2026. október 20. kedd 15:00
    .
  • 2026. november 08. vasárnap 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
    .
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

    • 2026. október 02. péntek 9:30

 

 

 

Családfaállítás, családalapítás… pedig én családállítással foglalkozom :-)

Családfa-állítás, család-alapítás. Ilyenekre szoktak mostanában bejelentkezni hozzám. Pedig én családállítással foglalkozom. 🙂

De mindegy egyébként, csak valamiért az embereknek nem megy ez a szó. És akkor váratlanul, hirtelen, ha találkoznak velem, azt mondják:

„Jaj, majd egyszer én is elmegyek hozzád családfaállításra.”

Én eddig ebből viccet csináltam, és jót mosolyogtam rajta. Pedig legutóbb tényleg családfát állítottam. Sőt, nem is egyszer, hanem kétszer.

Ha videón szeretned megnézni, kattints ide!

Hogy is történt ez?

Azt hiszem, vasárnap tartottam éppen családállítást, és valaki szerette volna rendezni a kapcsolatát a nevelőapjával.
A történet azonban már az elején meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Ő már egy középkorú nő.
Levette a nevelőapja nevét, az eredeti apja nevét is, végül pedig az édesanyja nevét hordta.

Mondtam, hogy jó, ha ő ezt szeretné, akkor nézzük meg, milyen a viszonya ezzel a nevelőapával, aki nemrég halt meg. Ő erről egyébként nem is tudott.

Elkezdte nekem magyarázni, hogyan vannak a családban a családtagok.
– Ó, ez egy ilyen bonyolult, kesze-kusza kapcsolat.
– Jó, mondom, nézzünk rá, hátha van itt valami elakadás.

És képzeljétek el: az állításom majdnem kudarcba fulladt.

Nem is tudom másképp mondani.

Egyszerűen nem tudtam, ki kicsoda

Kijelöltem a szerepeket a képviselőkre. Valaki játszotta a nagypapát. Ott is volt egy olyan, aki inkább nevelő nagyapa volt, és volt egy vér szerinti nagyapa. Aztán volt, aki játszotta az apát, a vér szerinti apát, a nevelőapát és így tovább.

De akármit csináltunk, én mindig összekevertem a szereplőket. A végén már tényleg ostobának tűntem.
Amikor azt hiszem, negyedjére javított ki a mellettem ülő, az állítást megrendelő hölgy, akkor már azt gondoltam:

„Á, biztos én erőltetek valamit, és nem ezzel kell foglalkozni.”

De nem.

Képzeljétek el, én mindig azt mondom, hogy bármi történik egy állításon, az bennünket szolgál. Az mindig megmutat valamit.

Én egyébként hihetetlenül sok nevet és szerepet futtatok párhuzamosan a fejemben. Néha tízet-tizenötöt is. Megyünk térben, időben, dimenziókban.

De most képtelen voltam megjegyezni egy-két olyan egyszerű információt, amit előtte leegyeztettem a mellettem ülővel. Egyszerűen nem ment. Úgy működtem, mint egy oktondi terapeuta.

Ekkor úgy döntöttem, hogy ez már tünet. Itt valami nem stimmel.

Abbahagytam a fedett állítást

Én fedett állítással dolgozom. Ez azt jelenti, hogy soha senki nem tudja, hogy éppen kit vagy mit képvisel. Azt sem tudja, hogy élőlény-e vagy sem. Lehet fogalom, állat, növény, tárgy, bármi.

Most viszont felfedtem, hogy ki kicsoda. És amikor beállítottam valakit egy bizonyos helyre, azt mondta:

„Én biztos nem ez vagyok.”
„Én biztos nem vagyok nevelőapa.”
„Én biztos nem vagyok az apja.”
„Én vagyok az apja.”

És akkor elkezdődött valami egészen hihetetlen castingolás. Körülbelül fél óra alatt összeraktunkraktunk össze egy családfát. Szó szerint. És volt benne meglepetés!

Valakinek nem volt meg a helye a családban

Érdekes módon nem is maga a megrendelő volt az állítás gyenge pontja, hanem az egyik rokona. A megrendelőn azt éreztem, mintha azt mondaná:

„Én ezzel rendben vagyok. Én ezt így már megértettem.”

Az ő rokonát viszont láthatóan nagyon megviselte ez az egész téma. Neki kellett elrendeznie az ősökkel és a rokonokkal való viszonyát. Egyáltalán azt, hogy ki kicsoda.

És ez azért nagyon fontos, mert a családállításban van egy törvényszerűség, amit úgy szoktunk mondani:

a hely törvénye.

Mindenki csak a saját helyén és mindenki csak a saját szerepében élhet jól. 

 

Mi történik, ha nem a saját helyeden állsz?

Ha például képviselsz egy kitagadott családtagot, akiről soha nem beszéltek, lehet, hogy te is hasonló személyiségjegyeket veszel fel, vagy hasonlóan kezd alakulni az életed.

  • Téged sem vesznek észre.
  • Téged is kitagadnak.
  • Pedig mindent megteszel, és akár látszódhatnál is, de nem fogsz.

Ugyanez történhet akkor, ha nem a saját szerepedben vagy.

Ha például az anyukádról gondoskodsz, akkor te leszel az ő anyja, vagyis a saját nagyanyád. Ugye, milyen rosszul hangzik?

Nagyon sokféleképpen el lehet csúszni ezekben a szerepekben. És ilyenkor valamilyen módon az élet is elkezd kisiklani. Valami nem fog könnyen menni.

 

Amikor a gyerek lesz a társ

Ez egészen hétköznapi élethelyzetekben is megjelenhet.

Mondjuk gyerekként ketten éltek egy háztartásban az apukáddal. Te és az apukád. És most értsd jól, valamilyen értelemben úgy éltek, mint férj és feleség.
Mondjuk tényleg mindent megosztotok egymással. Te takarítasz, bevásárolsz, gondoskodsz az otthonról, apa pedig keresi a pénzt.

Akkor később előfordulhat, hogy nem találsz párkapcsolatot. Hiszen olyan, mintha neked már lenne.
És ez most nem arról szól, hogy szerelmesek vagytok egymásba vagy sem. Hanem arról, hogy a rendszerben olyan, mintha ti ketten már egy párt alkotnátok.

És oda egy harmadik már nem fér be.

Így lehet, hogy az apának sem lesz következő párkapcsolata, és a lányának sem.
És természetesen ugyanez anya-fia kapcsolatban is megtörténhet.

Sokáig példát tudnék még erre hozni.

 

Végül tényleg családfát állítottam

Most csak azt akartam szemléltetni, hogy amikor azt mondja nekem az ügyfél, hogy

„Én majd elmegyek hozzád családfaállításra”,

akkor a végén ez lassan olyan lesz, mint egy önbeteljesítő jóslat.

Mert amikor ezt az állítást végigcsináltuk, és tényleg mindenki a helyére került, az összes szereplő megnyugodott. A kép pedig tényleg olyan lett, mint amikor lerajzoljuk a családfánkat. Itt van a nagypapa, a nagymama, előttük állnak a gyerekeik, majd azok utódai.

Szóval végül is tényleg családfát állítottam. 🙂

A végén pedig a megbeszélésen azon nevetgéltünk, hogy legközelebb valószínűleg családot fogunk alapítani.

Hogy azt hogyan fogom csinálni, azt még nem tudom.

—————–

Ha te is szeretnél családállításra jönni

Szegeden és Budapesten  személyesen is el tudsz jönni hozzám családállításra.
De online is szoktam közvetíteni a család állításokat, ha az illető pl. külföldi, vagy az ország másik végén lakik és nehéz eljönni Szegedre vagy Pestre. Személyesen persze mindig nagyobb élmény.

Egyéni családállítást is kérhetsz.

Az aktuális időpontokat mindig megtalálod ITT.

Ha pedig nem szeretnél lemaradni semmiről, iratkozz fel a hírlevelemre ITT.

Az elvonulásokon pedig minden délután családállítást csinálunk.

Így mindig elküldöm neked az aktuális tudnivalókat, és az ilyen jópofa esettanulmányokat is, mint amilyet most megosztottam veled.

Szóval azt, hogy legközelebb, amikor mi találkozunk, az családállítás lesz vagy családalapítás, azt még nem tudom.

De biztos, hogy jobb lesz utána az életünk.

Hajdú Ildikó

Miért nincs a férfiaknak párkapcsolata a családunkban?- Családállítás a piramis tövében

Ebben a családban veszélyes volt a szerelem

Judité volt az elvonulás utolsó családállítása.
Azt mondta, mostanában már olyan jól van, hogy nem is biztos, hogy neki egyáltalán kell családállítás. De ha már így alakult, akkor végül is van egy problémája.

– Három gyönyörű fiam van. Mindannyian fiatal férfiak, és egyiküknek sincs barátnője. Soha. Ráadásul férfi ágon is jellemző a családban, hogy a férfiaknak nincs párkapcsolata -erre szeretett volna ránézni.

Ott ültünk a padon kint a természetben. Nem volt nálam semmilyen segédeszköz – inga, kártya, semmi. Úgyhogy csak a kérdéseimre és arra a bizonyos belső iránytűre támaszkodhattam, ami ilyenkor többnyire jó ötletet ad.
Valamiért az a kérdés pottyant bele a fejembe:

– Volt valamilyen különleges haláleset vagy tragédia a családban?

Ezt azért kérdeztem meg, mert évek óta fontos eszközöm és támaszom az életvédő mechanizmusok módszere. Sokszor egészen elképesztő pontossággal mutatja meg, hol rögzült be a családi rendszerben egy téves következtetés.

Judit bólintott.

–  Hát, van egy – mondta. – A nagybátyáméknál történt. Többen voltak testvérek. Az egyik fiatalabb fiú éppen a katonaságból jött haza, és elaludt a vonaton. Amikor felébredt, már elhagyta az állomást. Megijedt, és leugrott a vonatról. Nagyon fontos volt neki, hogy leszálljon, mert mindenképpen találkozni akart a menyasszonyával.

Aztán a történet borzalmas fordulatot vett. A vonat levágta mindkét lábát és az egyik karját.

Számomra már az előzetes beszélgetés alatt is elég egyértelműnek tűnt, hogy a családi lelkiismeretben valahol ez a téves tanulság rögzülhetett:

Óvakodjunk a szerelemtől,
mert annak nagyon rossz vége lesz.

 

Családállítás a piramisok különleges energetikai környezetében.

A jó családállító szakember ilyenkor persze nem kapaszkodik bele  az első gondolatába. Még akkor sem, ha az nagyon jó elgondolásnak tűnik.
Az állítás során félre kell tudnom tenni az előzetes elképzelésemet, nehogy a saját történetemet kezdjem el igazolni. Én bízom az állítás bölcsességében. Az majd megmutatja, merre kell menni.

Írtam egy szereplőlistát és felállítottam mindenkit. Jöhetett a természetes kiválasztódás.

A legtöbben teljesen érdektelenül álltak. Nem történt semmi különös. Viszont a vonatbaleset, a szerelem és a férfiak képviselői elkezdtek érdeklődést mutatni egymás felé.

– Na, mondom, most kivételesen az történt, hogy a prekoncepcióm nem volt teljesen hülyeség.

Mindenféle trükkös eszközzel megjelenítettem a vonatot, a balesetet, a traumát, de hamar kiderült, hogy nem itt van a valódi súlypont.

A történet másik szereplője lett a kulcs

A balesetet szenvedett férfinak volt egy bátyja, aki arra tette fel az egész életét, hogy ápolja az öccsét. A két férfi így kettesben élte le az életét, és egyiküknek sem lett saját családja.

És akkor jött az a bizonyos „véletlen”.
Az elvonulást szervező kolléganőm kapta a báty szerepét.

Ő évek óta szenvedett attól, hogy az állításokban mindig azt érzi: le van betonozva a lába. Nem tud lépni. Nem tud mozdulni. Mintha valami láthatatlan erő odaszögezné.

Az állítás nagyon pontosan megmutatta, hogy ez az ápolást végző báty úgy érezte: neki nincs választása.

  • Nincs saját élete.
  • Nincs saját útja.
  • Nincs joga menni.
  • Nincs joga szeretni.
  • Nincs joga mást választani.

Csak kötelessége van.

Majd betettem egy új szereplőt, aki átvette tőle ezt a feladatot. A báty képviselője sokáig nem is értette, hogy egyáltalán lehetséges volna letenni ezt az önként vállalt terhet, amit egyébként nem is kért tőle senki. Mintha az egész teste tiltakozott volna a szabadság ellen.

Aki átvette a feladatot azt mondta, hogy ez az ő dolga, az ő sorsa, az ő karmikus feladata.
– Ne vigyél olyat, ami nem rád tartozik.

Hosszú meggyőzés után végre el tudta engedni az öccse ápolásának feladatát. És akkor történt valami egészen különös.
Egyszer csak felderült az arca!!!

Elkezdte látni a körülöttünk lévő természetet. A hegyeket. A fákat. Az eget.
Zokogott és örült és csak nézte és nézte. Nagyokat sóhajtott, és azt mondta:
– Ez micsoda szabadság!

A délután hátralévő részében a kolléganőm szinte repesve sétált a piramis környékén lévő parkban. Ott, ahonnan a piramishoz vezető alagutak bejáratai is nyílnak. Az egész hely egy csodálatos spirituális park, elképesztő energetikával.

Ő pedig egyfolytában csak azt ismételgette:
–  Annyira érzem a szabadságot.

Ez a szerep nem véletlenül talált rá

Később elmondta, hogy gyerekkorában ő is úgy érezte, hogy kötelessége ápolni a betegséggel született testvérét. Aztán később férjhez ment, és „véletlenül” olyan férjet választott magának, aki később rokkant lett.
Hát persze. Véletlenül.

Mert a z életnek néha egészen sajátos humora van. Addig rakja elénk ugyanazt a mintát, amíg végre észre nem vesszük, hogy nem a világ üldöz minket, hanem egy régi hiedelmet ismételgetünk engedelmesen.

A kolléganőmet nagyon is érintette az a téma, hogy valakit választani kell, akit aztán ápolni lehet. Egész eddigi életében úgy érezte, nincs választása.

És éppen ez a szerep adta meg neki a lehetőséget, hogy végleg letegye a léleknek ezt a régi hiedelmét:

Nincs választásom.

Másnap indultunk haza. A kolléganőmnek semmi kedve nem volt menni. Annyira élvezte ezt a több évtizedes teher utáni felszabadulást, hogy legszívesebben meghosszabbította volna az egész elvonulást.

Nem a programot akarta még, nem a kirándulást, nem a piramist, hanem ezt az érzést:

Szabad vagyok.

Az állítást egyébként úgy fejeztem be, hogy leellenőriztem, vajon átment-e Judit gyerekeinek életébe az új információ. Megnéztük, változott-e a férfiak és a párkapcsolat viszonya.

Én gyakran használok keretes szerkezetet az állításaimban: az elején megnézem, milyen a kiinduló kép, majd az állítás végén újra ránézek ugyanarra.

Ez nagyon jó visszaellenőrzés. Megmutatja, jó irányba haladtunk-e, és megtettünk-e mindent, amit abban az állításban meg kellett tenni.

A boszniai piramisok környékén olyan energiák vannak, amelyek brutálisan felerősítik a tisztulási folyamatokat. Az ott töltött napokban eleve van egy transzcendens lebegés. Mintha az ember kicsit kijjebb kerülne a megszokott életéből, és végre rá tudna nézni arra, amit otthon már csak cipel.

A háromnapos foglalkozások különböző helyszíneken zajlanak. Van, hogy a szálláson állítunk. Máskor a piramis tetején, az oldalában, az alagutakban, kint a parkban vagy a dimenziókapu tetején.
És ilyenkor minden állítás kap még egy plusz erőt. Távol az otthonunktól, a megszokott környezettől, ebben a különleges energetikai környezetben megtörténhet a varázslat és leteheti azt, amit  egész életében cipelt.

Mellékhatások 

Ez a családállítás cikk nemcsak az eset megoldásáról szól, hanem arról is,

hogy a segítőkhöz mennyire szokott passzolni a szerep. Legtöbször épp azt a szerepet kapjuk, amire a legnagyobb szükségünk van.
A családállítás mellékhatása az, hogy a segítők is jobban lesznek vagy néha megoldódik az egész életük.


 

Ajánló

 

Ha szeretnél te is részt venni egy ilyen mély, tisztító és felszabadító elvonuláson, szeretettel várunk a következő alkalmon.

Időpontok:
Elvonulás Orfű mellett – 2026. szeptember 18-22. (sok-sok önmunkával)
Elvonulás a boszniai piramisoknál – 2026. szeptember 23-27.

Ha érzed, hogy van benned egy régi családi történet, egy ismétlődő minta vagy egy teher, amit már nem akarsz tovább vinni, akkor ez az elvonulás neked szól.

Jelentkezz, és gyere velünk. Lehet, hogy nem is azt fogod letenni, amiről azt hitted, hogy a problémád.

Hanem valami sokkal mélyebbet.
Gyere velünk!

Mit jelent, ha állandóan elromlik az autód?

Évek óta kérdeznek tőlem autómeghibásodásokkal kapcsolatban. Én ilyenkor mindig az analógiás gondolkodást szoktam segítségül hívni. Néhány játékszabályt azért be szoktam tartani.

Ahhoz, hogy egy ilyen történetre jól rá lehessen nézni, három dolog fontos:

  • Az érintett mesélje el, ne egy közvetítő.
  • Úgy mondja el, mintha egy barátjának mesélné.
  • A részletek is fontosak lehetnek: honnan tartott hová, milyen körülmények között történt, mi volt az első érzése.

A minap egy fiatalember anyukája kérdezett tőlem, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy a fiút is megkérdezzem, mert fontos, milyen szavakat használ.

.

Az anya így látta a helyzetet

„A nagyobbik fiamról van szó, 23 éves. Vagány, jó kiállású, eszes srác, de valahogy mégsem tud előre jutni az életben a céljai felé. Az egyetemet otthagyta, munkát keres, bár leginkább szabadúszóként, online vállalkozással vagy tőzsdével szeretne pénzt keresni.

Ami miatt eszembe jutottál, az az analógiás gondolkodás volt a járművekkel kapcsolatban.

Régi vágya volt egy autó, vett is egy BMW-t a télen. Úgy tűnt, minden rendben van vele, imádta az autót, de minél több szerelő nézte át, annál több hiba jött elő.

Legutóbb két hónapig volt szerelőnél a hengerfej miatt. Rengeteg pénzt ráköltött a kocsira. Tegnap végre elhozta, de haza sem ért vele, elszállt a szervokormány, majdnem karambolozott. Utána nem mozdult az autó.”

.

Miért kértem, hogy a fiú is mesélje el?

Mert az analógiában nemcsak maga a történet számít, hanem az is, milyen szavakat használ az érintett.

Az autó az életben való haladásunk szimbóluma. Az anya elbeszéléséből is látszott, hogy bár lenne egy jó lehetősége, vagyis autója, mégsem tud jól haladni az útján.

Ráadásul rejtett hibákról van szó, amelyek akkor derültek ki, amikor alaposabban ránéztek.

Ezért kértem:

Hogyan mondaná el mindezt a saját szavaival a fiad?

.

A fiú így mesélte el

„Azóta szeretem az autómat, mióta megláttam. Ezért bosszant annyira, hogy mióta megvan, állandóan baj van vele.

Alapjáraton nagyon el tudnám képzelni magamnak ezt az autót. Hiába szeretem, folyamatosan jön vele kisebb-nagyobb baj.

Először csak kisebbeknek ígérkeztek, aztán egyre nagyobbakat vettek észre a szerelők. Most meg, hogy másfél hónap után végre el tudtam hozni a szerelőtől, pont mielőtt hazaértem volna, két utcával korábban elment a szervokormány, alig tudtam félrehúzódni az út szélére.

Azóta nem tudom, mi a szitu, kétes a kimenetele a dolognak. A szerelő szerint az is lehet, hogy nincs nagyobb baj, de az is lehet, hogy kuka az egész. De az a lényeg, hogy szeretem ezt az autót, és nem tudom, mi történt.”

.

Mit mutathat ez analógiásan?

Analógiásan gondolkodva nekem egyből egy családtörténeti sztori jutott eszembe.

A fiú történetében több erős kulcsszó is van:

  • szeretem
  • állandóan baj van vele
  • el tudnám képzelni magamnak
  • hazaértem volna
  • elment a kormány
  • kétes a kimenetele
  • lehet, hogy kuka az egész
  • nem tudom, mi történt

Számos lehetőség közül először nézzünk egy könnyebben emészthető olvasatot.

Az analógiás gondolkodás nem azt mondja meg, hogy „biztosan ez történt”,
hanem segít észrevenni,
hol ismétlődhet egy régi minta új szereplőkkel, új helyszínen.

.

1. Oda tartozom-e a családhoz, ha másképp csinálom?

A fiad nagyon el tudna képzelni magának egy magasabb kategóriájú életet, de ezzel mindig adódik valami baj. A végső figyelmeztetés már szinte életveszélyes volt.

Ez a hazafelé vezető úton történt, vagyis amikor a családhoz közeledett.

Tehát ez lehet egy családtörténeti dolog is, ahol ő tudat alatt érzékeli, hogy a családban van egy olyan történet, amelyben valaki ment a szíve után, többre vitte, de annak kétes volt a kimenetele.

Mintha öntudatlanul lenne egy belső kérdése:

Szabad nekem másképp élni, mint ahogy a családom élt?

Vagy:

Oda tartozom-e még, ha magasabb kategóriájú életet választok magamnak?

Az autós történetben a fiú majdnem hazaért, de két utcával korábban elment a kormány. Vagyis éppen akkor veszítette el az irányítást, amikor már közel volt az otthonhoz.

Ez analógiásan azt is mutathatja, hogy a családhoz való közeledésnél, a hazatérésnél, az odatartozásnál aktiválódik valami régi minta.

Az a múltbéli szereplő talán szintén az irányítást veszítette el az élete felett.

Amibe belekeveredett, az lehetett politikai, vallási, világnézeti, társadalmi, de akár szerelmi történet is.

.
A legerősebben kirajzolódó olvasat: egy régi szerelmi történet

Nekem mégis a fiú saját szavai miatt egy másik irány tűnt a legerősebbnek.

  • A fiú sokszor használta öntudatlanul a „szeretem” szót.
  • „Azóta szeretem, mióta megláttam.”
  • „Hiába szeretem, folyamatosan jön vele baj.”
  • „De az a lényeg, hogy szeretem.”

Számomra ez akár egy megoldatlan párkapcsolati történet 21. századi visszaköszönése is lehet a családban.

Hellinger-i alapelv:

Ha valami a családban régen titokban maradt, vagy nem lett elrendezve, valaki a későbbiek során képviselni fogja.

Én ezt a történetet így fordítanám át:
egy egyedülálló fiatal férfi és egy magasabb státuszú, esetleg foglalt nő szerelmi története.

A mai fiatalember akár az egykori férfit is képviselheti.

.

2. Így hangzana a történet emberi kapcsolatra lefordítva

„Azóta szeretem ezt a magasabb kategóriájú nőt, mióta megláttam.
Bosszantó, hogy mióta az enyém lett, állandóan van valami baj vele.
Alapjáraton nagyon el tudnám képzelni magamnak ezt a nőt.

De hiába szeretem, folyamatosan jön vele a kisebb-nagyobb baj.
Eleinte azt hittem, csak kis bajok lesznek, de ahogy meg akarom őt javítani, egyre nagyobbak a bajok.

Miután sok idő eltelt, és végre haza tudtam volna hozni, pont mielőtt hazaértem volna vele, valami súlyos dolog történt.
Kiderült, hogy nagyon másként gondolkodunk, és más irányba akarunk menni.

Nem tudunk kibékülni. Lehetséges, hogy nincs nagyobb baj, de az is lehet, hogy emiatt a nézeteltérés miatt ez a kapcsolat kuka, és nem tudunk együtt haladni.”

.

3. Más lehetséges olvasatok

Természetesen más irányból is rá lehet nézni erre a történetre.

Szólhatna például arról is, hogy valaki magasabb társadalmi helyzetbe kerül, de nem érzi biztonságosnak az odatartozást.

Mintha azt mondaná:

„Imádom ezt az új beosztást, ezt az új státuszt, ezt az új életet, de amióta az enyém lett, állandóan baj van vele. Nem biztos, hogy oda tartozhatok. Nem biztos, hogy el tudom viselni, amit ez az új helyzet kíván tőlem.”

Szólhatna ideológiai, politikai vagy világnézeti konfliktusról is, ahol valaki beáll valahová, tartozni akar valakikhez, de közben elveszíti az irányítást, és már nem biztos benne, hogy ugyanabba az irányba akar menni, mint ők.

De ebben a konkrét történetben, a fiú szóhasználata miatt, számomra a szerelmi olvasat rajzolódik ki a legerősebben.

.
Mit tanít ez a történet?

Az analógiás gondolkodás nem azt mondja meg, hogy „biztosan ez történt”. Nem bizonyítékot ad, hanem egy lehetséges térképet.
Segít észrevenni, hogy egy mai élethelyzetben hol ismétlődhet egy régi, el nem rendezett minta.

Néha az autó tényleg csak autó.

De néha az, hogy nem tudunk haladni, hogy mindig jön egy újabb hiba, hogy elmegy a kormány, hogy kétes a kimenetel, vagy hogy „lehet, hogy kuka az egész”, pontosan megmutatja, hol veszített el valaki régen egy irányt.

És talán azt is, hol kellene ma végre másképp ránézni a történetre.

A családállítás vagy egy személyes konzultáció fel tudja tárni, fel tudja oldani és semlegesíteni tudja a jelen helyzetet.


.

Van hasonló történeted?

Ha veled is történt már olyan furcsa, ismétlődő helyzet - autóval, lakással, munkával, kapcsolattal vagy bármilyen hétköznapi eseménnyel -, amire szeretnél analógiás szemmel ránézni, nyugodtan küldd el nekem.

Arra kérlek, hogy tartsd be a fenti szabályokat:

  • lehetőleg az érintett személy mesélje el, ne közvetítő;
  • úgy írja le, mintha egy barátjának mesélné;
  • legyenek benne a fontos részletek is: honnan tartott hová, mi történt pontosan, milyen szavakat használt, mi volt benne a legerősebb érzés.

Ha pedig úgy érzed, hogy a történeted mögött mélyebb családi minta, elakadás vagy ismétlődés húzódhat, érdemes eljönni családállításra vagy személyes konzultációra.

A budapesti konzultációs időpontokat itt találod:
https://hajduildiko.hu/

Szegeden és online hétköznap általában könnyebb időpontot találni.

A legközelebbi családállítások:

Szeged: 2026. május 26., kedd, 15:00
Budapest: 2026. június 7., vasárnap, 9:00

Ha érdekelt a történet, lehet, hogy nem véletlenül. Néha egy autóhiba, egy váratlan elakadás vagy egy ismétlődő probléma többet mutat, mint elsőre gondolnád.


Az abúzus témája a családállítás szempontjából

Amikor a szeretet napján az abúzus került felszínre

Legutóbb vasárnap egy 34/7-es napon tartottam családállítást. Állítás előtt mindig szoktam tartani egy rövid kis beszédet, ami ráhangol bennünket az előttünk álló munkára. Az újak is kapnak egy kis ízelítőt abból, miről is szól a családállítás.

Nagy bátran és lelkesen elmondtam, hogy most egy olyan napunk lesz, ami

  • a szeretetről,
  • a szerelemről,
  • az életörömökről,
  • a szexualitásról,
  • a szépségről,
  • a művészetekről,
  • az adás-kapás egyensúlyáról fog szólni.

Ez a volt 4-es szám energiája.

De ott van még a dátumban a hetes szám is, tehát mindehhez szükségünk lesz az ítéletmentességre is, mert a 7-es szám a perjel után az ítéletnélküliséget és a nyitottságot hordozza magában.

Aztán nagy meglepetésemre úgy alakult, hogy szinte minden állítás megoldásához rendezni kellett a régmúltban vagy az illető gyerekkorában egy abúzust vagy zaklatási történetet.

Tehát valóban megjelent a négyes szám témája: a testiség és a szexualitás vitte el a prímet, de mégiscsak olyan értelemben, amivel mostanában ritkán találkozom.

A családállítás nézőpontja az abúzusról

Bert Hellinger rendszerszerű szemléletmódja szerint egészen másképpen néz ki az abúzus, mint a hétköznapi gondolkodás szintjén.

A családállítás rendszerelmélet, és a RENDet szeretné helyreállítani. Mindig azt vizsgálja meg, hol sérült a rend.

Még azok is ki szoktak olykor akadni ezen a megközelítésen, akik tanulják a családállítást, nemhogy a családállításon résztvevők. Azonban aki már részesült egy családállításon keresztül egy olyan oldásban, ahol az ősök dolgait vagy az ő gyerekkorában történteket rendeztük el, onnantól kezdve azt tapasztalhatta, hogy kivirult az élete.

Van, akinek helyreállt a kapcsolata az édesanyjával. Volt, akit utána már elkezdtek észrevenni a férfiak – természetesen azért, mert az ő kisugárzása változott meg.

A jó családállító szakember

Tehát a jó családállító szakembernek nem az a dolga, hogy felháborodjon.

A hétköznapi ember gyorsan kijelöli, ki a szörnyeteg, ki az áldozat, és utána megnyugszik, hogy a jó oldalon áll.

A családállítás ennél sokkal kellemetlenebb dolgot csinál: ránéz arra is, amit a család inkább elhallgatna.

  • Megnézi, hol sérült a rend.
  • Ki nem volt a helyén.
  • Ki nem védett meg valakit.
  • Ki cipeli más bűnét, szégyenét vagy fájdalmát.

És igen, ez néha nagyon kényelmetlen.
Mert lehet, hogy nem csak az a kérdés, ki bántott.
Hanem az is, hogy pl. ki nézett félre.

Vérfertőzés és szexuális abúzus rendszerszinten

A vérfertőzésre és a szexuális abúzusra Hellinger rendszerszinten próbált ránézni, de ebből nem következik automatikusan az, hogy szerinte a tettesnek ne lenne felelőssége.

Ha abúzus történik, a gyermek „kötődni” fog a tetteshez, és ez a kötés gyakran kimondatlan marad. Azt is állítja, hogy az ilyen esetekben „gyakran két tettes” van: az egyik nyíltan a férfi, a másik rejtetten az anya, ha az anya elfordul a férjétől, és a lánya mintegy a helyébe kerül.

Ez Hellinger egyik legvitatottabb megfogalmazása, de attól még működik. Egyszerűen ki kell próbálni egy ilyen megközelítésű terápiát és meg kell nézni, hogy beválik-e. Tapasztalatom szerint nagyon is.

A családállítás módszere és a jó családállító szakember sem menti fel a tettest pusztán azért, mert rendszerszintű összefonódásokat lát.

Bár „mindannyian összefonódottak”, az alapelv az, hogy aki valamit tesz, annak viselnie kell a tette következményeit. A családállítás nézőpontja nem veszi le az apáról a bűn terhét csak azért, mert rendszerbeli összefonódás áll fenn.

Egyébként az abuzáló nem csak férfi lehet. Ezen a bizonyos hétvégi állításon is kiderült. Itt például egy nagymama zaklatta a kisunokáját.

Amikor az apa helye sérül

Amikor egy apa abuzál a családon belül, akkor nem egyszerűen „rossz emberként” nézünk rá, hanem úgy is, mint valakire, aki nagyon súlyosan kilépett a saját helyéről.
Az apa dolga az lenne, hogy tartson, védjen, biztonságot adjon.
Ha ehelyett elvesz, megsért, átlép, használ vagy birtokol, akkor a családi rend a legmélyebb szinten sérül. Ilyenkor sokszor valamilyen régi hiány, elfojtott fájdalom, feldolgozatlan seb, szégyen vagy korábbi rendszerbeli zavar dolgozik a háttérben. De ez nem mentség. A családállításban nem azért nézünk rá erre, hogy a tettest felmentsük, hanem azért, hogy a bűn visszakerüljön oda, ahová tartozik, az áldozat pedig végre kiszabadulhasson abból a láthatatlan kötésből, amely sokszor éveken, évtizedeken vagy generációkon át fogva tartja.

Az anya bűne

Az anya cinkossága nem azt jelenti, hogy ő követte el a tettet, és nem is azt, hogy ugyanaz a felelőssége, mint az abuzáló apának. De a családállítás nézőpontjából akkor mégis részévé válhat a történetnek,

  • ha nem lát,
  • nem hall,
  • nem kérdez,
  • nem védi meg a gyermeket,
  • vagy valamilyen kimondatlan módon átengedi a saját helyét a lányának.

Ilyenkor a gyermek nemcsak az apa határsértésétől sérül, hanem attól is, hogy az anya – akinek az élet oldalán, a védelem oldalán kellene állnia – elfordul, lefagy, tagad, vagy úgy tesz, mintha semmi sem történne. Ez nem veszi le a bűnt a tettesről, de megmutatja, hogy a családi rendben nemcsak az számít, ki tette meg a bántást, hanem az is, ki nem állt oda a gyermek mellé, amikor kellett volna.

Mi az a láthatatlan kötés?

A láthatatlan kötés az, amikor a történet már régen megtörtént, de az áldozat lelke még mindig nem szabad. Még mindig visz valamit, ami nem az övé:

  • szégyent,
  • bűntudatot,
  • félelmet,
  • undort,
  • megfelelési kényszert
  • vagy a testétől való eltávolodást.

Ilyenkor nem arról van szó, hogy az áldozat szeretettel kötődik a tetteshez, hanem arról, hogy a bántás, a titok és a kimondatlanság összekapcsolta őket. A családállításban ennek a kötésnek az oldása azt jelenti, hogy a bűn visszakerül ahhoz, aki elkövette, a gyermek visszakerül a saját ártatlan helyére, és az áldozat végre elkezdhet leválni arról, ami soha nem is az ő terhe volt.

Lehet, hogy a te életedre is hat, csak nem tudod hogy ez húzódhat meg a háttérben

Lehet, hogy már generációkkal ezelőtt történt az eset, de a jelenleg élő családtagok közül valaki biztosan megjeleníti az életében.

Pl.
– mindig sokkal idősebb / fiatalabb partnert választ az illető.
– Vagy partner nélkül él marad és észre sem veszik a férfiak.
– Vagy érthetetlen oknál fogva a lány nem beszél az anyjával.
…….

Tettes, áldozat és egyensúly

A cél valamilyen tettes-áldozat egyensúly létrehozása, például azáltal, hogy elismerjük a sérüléseket.

De nagyon messzire vezet ez a téma. Ha valaki ilyesmivel foglalkozik, akkor egészen másképp kell ránéznie a bűnre és az ártatlanságra, a bosszúra és a megbánásra.

A családállítás nem menti fel a tetteseket pusztán azért, mert ők is sérült emberek. Figyelembe veszi a tettes veszélyességét is.

Bosszú, felháborodás és megbocsátás

Nagyon fontos része a tettes-áldozat témájának a bosszú, a felháborodás és a megbocsátás.

Mivel az egyensúlyt ki kell egyenlíteni, ezért a sértett félnek érdemes valamilyen módon visszabántania a tettest, de sosem abban a mértékben, amilyen mértékben őt bántották. Ugyanis ebben az esetben a sérelem sérelmet szül, és a negatív kiegyenlítés eszkalálódik.

Sőt, a megbocsátás szót is másképp szoktuk kifejezni, hogy ne teremtődjön alá-fölé rendeltségi viszony, mert az megint újabb egyensúlytalanságot szül.

Ezért a családállításban a fókusz nem a gyors „bocsáss meg neki” típusú megoldáson van, hanem azon, hogy a tettes viselje a tett súlyát, az áldozat pedig ne maradjon örökre sérelemhez kötve.

Traumaérzékeny munka

Sok családállító találkozhat ezzel a témával, de vigyáznia kell, hogy a kliens ne traumatizálódjon. Úgy kell megjeleníteni az eseményeket, és olyan mélységig kell menni, hogy a munka gyógyító hatással bírjon.

Az ilyen munka retraumatizáló lehet, ezért a facilitátornak tudnia kell felismerni a sokkos, túlterhelt állapotokat, és tiszteletben kell tartania, hogy a kliens mennyit bír el.

Hellinger szemlélete szerint

Hellinger szemlélete szerint ezekben az ügyekben:

  • a tettest és az áldozatot nem lehet teljesen külön, a családi rendszertől függetlenül nézni;
  • a bűnnek és következménynek a tettesnél kell maradnia;
  • a sérülést el kell ismerni, nem letagadni;
  • az áldozat gyógyulása nem azonos a tettes felmentésével;
  • a rendszerszintű megértés nála nem ugyanaz, mint a jogi felmentés;
  • a modern traumaérzékeny megközelítés szerint különösen fontos a biztonság, a fokozatosság és az áldozat terhelhetősége.

Amit ezen az állításon különösen érdekesnek találtam

Amit nagyon érdekesnek találtam ezen a családállításon, hogy a résztvevők tulajdonképpen észre sem vették, de mindnyájan érintettek voltak. Mindnyájuk szerelmi története érintett volt, és hangsúlyosan megjelent benne az életkor témája is.

A fiatal lány, aki nála sokkal idősebb férfit szeret.
A fiatal nő, aki 15-25 évvel fiatalabb férfit szeret.
…

Ezek is mind következményei lehetnek akár olyan, több generációval ezelőtt történt történeteknek is, amelyek titokban, kimondatlanul ott lapítanak a családi rendszerben: zaklatás, abúzus, elhallgatott sérülések és rendezetlen kötődések.

A család állítás célja nem a múlt felhánytorgatása, hanem annak az elérése, hogy
a családból újra erő fakadjon, illetve
a szeretet újra a rendes medrében tudjon áramolni.


Ajánló

Családállítás

SZEGEDEN:

 

  • 2026. május 26. kedd 15:00 
  • 2026. június 14. vasárnap 9:00

BUDAPESTEN:

  • 2026. június 7. vasárnap 
  • 2026. július 5. vasárnap

Részletek itt.