Miért nem engem választanak?
Én szeretem, ha valaki egy konkrét kérdéssel érkezik a családállításra, aztán kiderülhet, hogy a kérdés mögött egy egész élet ismétlődő mintája húzódik.
Anna azzal jött hozzám, hogy valahogy újra és újra azt éli meg: nem őt választják.
- A munkahelyen mindig van valaki, akinek jobb kapcsolatai vannak, védettebb helyzetben van, vagy egyszerűen előrébb kerül.
- Például, ha egy férfiról van szó, akkor az illető férfinak
– már van egy másik nője,
– vagy a fókusza még mindig az exén van
– vagy az anyjával foglalkozik állandóan,
– de már olyan is volt, hogy a baráti köre volt a fontosabb.
És megjelent a kontroll. Ha végre van egy férfi, figyelni kell. Mit csinál? Hol van? Miért nem jelentkezik? Mert a kontroll legalább valamiféle biztonságot ad.
ANYA IS A TESTVÉREMET VÁLASZTOTTA
Anna családjában ez az érzés nagyon régre nyúlik vissza. A testvére reumatoid artritiszben betegedett meg és Anna emiatt azt élte meg, hogy az anya figyelme nagyon a testvére felé fordult.
Anna végül elment otthonról és saját otthont teremtett magának.
Most szenvedélyesen panaszkodott:
– Nem érzem magamat megbecsülve, tisztelve. Visszajelezve, hogy igen, fasza vagy.
– És dühös is vagyok. Voltam már annyi családállításon.
– Én már hajlongtam eleget. Hova hajlongjak még?
– Szóval, akkor mire állítsunk?
Végül így foglalta össze:
„Jelenjek már meg én is,
hogy vagyok, hogy létezem.”
DE HONNAN INDUL EZ AZ EGÉSZ?
A beszélgetés során sokat jegyzeteltem és rengeteg fogalmat írtam föl magamnak. Ezeket a fogalmakat be is állítottam: mint például gyengédség megfelelő tempó, választhatóság, szexuális bántalmazás, kontroll, lojalitás, versenyszellem, mozgás és mozdulatlanság, megbecsültség, … Ezek a fogalmak mind elhangzottak az előzetes beszélgetésben.
Az előzetes válogató során a képviselők az idő-nyomozást és a fogalmakat választották. Természetesen nem tudtak róla, mivel én mindig fedett állítást csinálok.
Tehát ki kellett választanunk az időben egy pillanatot – bár több időpont is felbukkant, ahol fellelhetnénk a háttérben húzódó okokat, de a fogantatás bizonyult a legalkalmasabb időpillanatnak.
Beállítottam az apát, az anyát és a megszületendő lelket. Ahogy az a fogantatás állítások során szokott lenni, nem egy nagy szerelmi történet jelent meg. Hiszen éppen azért kell valakinek a fogantatás pillanatát megvizsgálni, mert ott nem volt minden tökéletes és az ottani minta megjelenik a jelen életében.
Az apa sértődött volt és folyamatosan a nehéz életérzést mondogatta.
A leendő szülők nagyon távol álltak egymástól és nem is akartak közeledni egymáshoz. Anna képviselője, inkább kívül állt és úgy érezte, hogy valamelyik szülő oldalára kell állnia. Ez nagyon megterhelte őt.
Amikor annyit mondtam neki, hogy nem kell senki partjára állnia, akkor megkönnyebbült és be tudott állni a saját helyére. Mintha felébredt volna a saját hitrendszeri álmából.
MI VAN, HA A SZERELEM VALAHA NEM VOLT BIZTONSÁGOS?
Ezután behoztuk az életvédő mechanizmust.
Az állításban úgy jelent meg, mintha mindkét családi ágban lett volna egy nagyon régi tapasztalat arról, hogy a szerelem nem feltétlenül biztonságos. Mintha biztonságosabb lenne nem azt választani, akibe igazán szerelmesek vagyunk.
Hanem azt, akivel „el lehet lenni”.
Amikor ezt a régi működést levettük anyáról és apáról, hirtelen megváltozott közöttük valami. Egymás mellé tudtak állni.
Annának pedig már nem kellett igazságot tennie közöttük.
Mintha újraíródott volna az eredeti kép: apa és anya lehetnek egymással, én pedig lehetek egyszerűen a gyerek.
AZTÁN BEHOZTUK A PASI KÉRDÉST
Gondoltam, most már egyszerű lesz. Megnézzük, választható-e Anna egy férfi számára. Hát, nem így történt.
Az első „férfi” annyira nehéz energiával érkezett be, hogy hamar kiderült: valószínűleg nem is férfit mutat. Nagyon furcsán alakult a jelenet és szerencsére Anna felismerte, hogy ez inkább a testvére. Bár én beállítottam valakit, a mező megmutatta, hogy ott még nem tartunk. Igaznak bizonyult, hogy ez inkább a testvére.
Így gyakorlatilag belesodródtunk egy második állításba.
A TESTVÉREM SORSA NEM AZ ÉN SORSOM
Annának valami nagyon fontos dolgot kellett elfogadnia. Azt, hogy neki bizonyos értelemben jobb sorsa van. Ő képes volt elmenni otthonról. Ki tudott törni abból a családi rendszerből. Önálló életet épített. És ezt nem kell szégyellnie.
Nem kell neki is betegnek, mozdulatlannak vagy szerencsétlennek lennie ahhoz, hogy a testvéréhez tartozhasson. A két testvér képviselője végül közelebb tudott kerülni egymáshoz.
Ez végülis az odatartozás törvényének az alkalmazása volt.
„Akkor is oda tartozom hozzátok, ha nekem jobb lesz a sorsom.”
Illetve a kiegyenlítődés törvénye:
„Nekem nem kell vinnem a te sorsodat ahhoz, hogy én élhessem az én saját jobb sorsomat. Neked attól nem lesz jobb, ha én korlátozom a saját életemet.”
És itt érződött a képviselőkön egyfajta megnyugvás.
NA, VÉGRE JÖHET MÁR EGY FÉRFI?
Behoztam egy férfit. Nem történt semmi.
Hoztam egy másikat. Ott már változott valami. 🙂
Egy rózsaszín kulacs formájában a szereplők közé a kémiát is. Mert azért az sem árt. Mindenkinek nagy szüksége volt rá.
És végre kezdett megjelenítődni egy olyan jelenet, amiben Anna és egy férfi között valóban lehet kapcsolat.
CSEKKOLJUK LE A MUNKÁT IS!
Csakhogy ekkor behoztam a munkát is és megint jött egy csavar.
A munka örült Annának. Anna viszont már kevésbé a munkának.
Mintha valahol az lenne benne: vagy férfi, vagy munka.
Pedig miért ne lehetne mindkettő?
TALÁN NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI VÁLASZT ENGEM
Az állítás végére nekem az lett nagyon feltűnő, hogy Anna hosszú ideje azt figyeli:
Ki választ engem?
- Anya engem vagy a nővéremet?
- Apa engem vagy a nővéremet?
- A férfi engem vagy valaki mást?
- A munkahely engem vagy a kolléganőt?
- Közben viszont van egy másik kérdés is:
És én mit választok?
Lehet, hogy nem az a cél, hogy végre valaki mindenáron őt válassza. Hanem hogy ő is szabadon tudjon választani.
- Ne versenyből.
- Ne bizonyításból.
- Ne azért, hogy végre bebizonyítsa: „engem is lehet szeretni”.
- Hanem egyszerűen azért, mert jó.
A megbeszélés során az Ingás Közvetítésben jártas résztvevőknek az jutott eszébe, hogy ez olyan, mint amikor valakinek nem töltődik be születéskor valamelyik „lélekprogram-csomagja”.
Ezzel az állítással szerintem betöltöttük a kémiát is, a férfit is és a munkát is, illetve a választhatóságot is.
Remélhetőleg Annának nem kell tovább hajlongania azért, hogy valaki végre észrevegye. Mert ő már ott van. 🙂
Összegzés
Bár a kedves megrendelő nem pont ezt kérte, de idáig jutottunk.
Az intelligens családi morfogenetikus mezőt nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy ezzel még érdemes lenni továbbmenni. Azon az alapon, ami itt a végén megmutatkozott.
Ugyanis a végén az látszott, hogy a munka inkább a férfihoz kapcsolódott, ő viszont a férfihoz.
Ez megjelenhet úgy az életben, hogy Anna egy eltartott feleség – például. De látszott, hogy ez nem tetszik a tettrekész és agilis Annának. Azonban ebben az állításban már így is benne volt legalább három állítási téma.
Érdemes ilyenkor nem tovább erőltetni, hanem legközelebb akár itt is lehet folytatni. Jó hagyni a láthatatlan mezőnek egy kis időt, hogy megnyilvánuljon az új valóság.
Aztán reszelgethetjük tovább ugyanezt, csak most már új alapokon.
HA TE IS UGYANEZT ÉLED…
Ha azt érzed, hogy az életedben újra és újra ugyanaz ismétlődik, csak mindig más szereplőkkel, akkor nem az aktuális helyzeten kell tovább rágódni.
Szerintem inkább érdemes megnézni, honnan indul ez a minta, és mit működtetsz belőle ma is.
A családállításban sokszor éppen az válik láthatóvá, amit fejben már százszor végiggondoltunk, mégsem tudtunk megváltoztatni. És az mutatkozik meg, amire már készek vagyunk, hogy lássuk.
Ha szeretnéd megnézni a saját történetedet, szeretettel várlak egy következő családállításra.
Szeged: szept. 15. kedd 15:00
Budapest: okt. 2. péntek 9:30
Elvonulás sok családállítással: szept. 18. péntektől
Családállítás a piramisoknál: szept 23-tól
Jelentkezéshez írj nekem üzenetet, vagy nézd meg az aktuális időpontokat a honlapomon.
efthajduildiko@gmail.com
70 2670679
