Amikor a szeretet napján az abúzus került felszínre

Legutóbb vasárnap egy 34/7-es napon tartottam családállítást. Állítás előtt mindig szoktam tartani egy rövid kis beszédet, ami ráhangol bennünket az előttünk álló munkára. Az újak is kapnak egy kis ízelítőt abból, miről is szól a családállítás.

Nagy bátran és lelkesen elmondtam, hogy most egy olyan napunk lesz, ami

• a szeretetről,
• a szerelemről,
• az életörömökről,
• a szexualitásról,
• a szépségről,
• a művészetekről,
• az adás-kapás egyensúlyáról fog szólni.

Ez a volt 4-es szám energiája.

De ott van még a dátumban a hetes szám is, tehát mindehhez szükségünk lesz az ítéletmentességre is, mert a 7-es szám a perjel után az ítéletnélküliséget és a nyitottságot hordozza magában.

Aztán nagy meglepetésemre úgy alakult, hogy szinte minden állítás megoldásához rendezni kellett a régmúltban vagy az illető gyerekkorában egy abúzust vagy zaklatási történetet.

Tehát valóban megjelent a négyes szám témája: a testiség és a szexualitás vitte el a prímet, de mégiscsak olyan értelemben, amivel mostanában ritkán találkozom.

A családállítás nézőpontja az abúzusról

Bert Hellinger rendszerszerű szemléletmódja szerint egészen másképpen néz ki az abúzus, mint a hétköznapi gondolkodás szintjén.

A családállítás rendszerelmélet, és a RENDet szeretné helyreállítani. Mindig azt vizsgálja meg, hol sérült a rend.

Még azok is ki szoktak olykor akadni ezen a megközelítésen, akik tanulják a családállítást, nemhogy a családállításon résztvevők. Azonban aki már részesült egy családállításon keresztül egy olyan oldásban, ahol az ősök dolgait vagy az ő gyerekkorában történteket rendeztük el, onnantól kezdve azt tapasztalhatta, hogy kivirult az élete.

Van, akinek helyreállt a kapcsolata az édesanyjával. Volt, akit utána már elkezdtek észrevenni a férfiak – természetesen azért, mert az ő kisugárzása változott meg.

A jó családállító szakember

Tehát a jó családállító szakembernek nem az a dolga, hogy felháborodjon.

A hétköznapi ember gyorsan kijelöli, ki a szörnyeteg, ki az áldozat, és utána megnyugszik, hogy a jó oldalon áll.

A családállítás ennél sokkal kellemetlenebb dolgot csinál: ránéz arra is, amit a család inkább elhallgatna.

• Megnézi, hol sérült a rend.
• Ki nem volt a helyén.
• Ki nem védett meg valakit.
• Ki cipeli más bűnét, szégyenét vagy fájdalmát.

És igen, ez néha nagyon kényelmetlen.
Mert lehet, hogy nem csak az a kérdés, ki bántott.
Hanem az is, hogy pl. ki nézett félre.

Vérfertőzés és szexuális abúzus rendszerszinten

A vérfertőzésre és a szexuális abúzusra Hellinger rendszerszinten próbált ránézni, de ebből nem következik automatikusan az, hogy szerinte a tettesnek ne lenne felelőssége.

Ha abúzus történik, a gyermek „kötődni” fog a tetteshez, és ez a kötés gyakran kimondatlan marad. Azt is állítja, hogy az ilyen esetekben „gyakran két tettes” van: az egyik nyíltan a férfi, a másik rejtetten az anya, ha az anya elfordul a férjétől, és a lánya mintegy a helyébe kerül.

Ez Hellinger egyik legvitatottabb megfogalmazása, de attól még működik. Egyszerűen ki kell próbálni egy ilyen megközelítésű terápiát és meg kell nézni, hogy beválik-e. Tapasztalatom szerint nagyon is.

A családállítás módszere és a jó családállító szakember sem menti fel a tettest pusztán azért, mert rendszerszintű összefonódásokat lát.

Bár „mindannyian összefonódottak”, az alapelv az, hogy aki valamit tesz, annak viselnie kell a tette következményeit. A családállítás nézőpontja nem veszi le az apáról a bűn terhét csak azért, mert rendszerbeli összefonódás áll fenn.

Egyébként az abuzáló nem csak férfi lehet. Ezen a bizonyos hétvégi állításon is kiderült. Itt például egy nagymama zaklatta a kisunokáját.

Amikor az apa helye sérül

Amikor egy apa abuzál a családon belül, akkor nem egyszerűen „rossz emberként” nézünk rá, hanem úgy is, mint valakire, aki nagyon súlyosan kilépett a saját helyéről.
Az apa dolga az lenne, hogy tartson, védjen, biztonságot adjon.
Ha ehelyett elvesz, megsért, átlép, használ vagy birtokol, akkor a családi rend a legmélyebb szinten sérül. Ilyenkor sokszor valamilyen régi hiány, elfojtott fájdalom, feldolgozatlan seb, szégyen vagy korábbi rendszerbeli zavar dolgozik a háttérben. De ez nem mentség. A családállításban nem azért nézünk rá erre, hogy a tettest felmentsük, hanem azért, hogy a bűn visszakerüljön oda, ahová tartozik, az áldozat pedig végre kiszabadulhasson abból a láthatatlan kötésből, amely sokszor éveken, évtizedeken vagy generációkon át fogva tartja.

Az anya bűne

Az anya cinkossága nem azt jelenti, hogy ő követte el a tettet, és nem is azt, hogy ugyanaz a felelőssége, mint az abuzáló apának. De a családállítás nézőpontjából akkor mégis részévé válhat a történetnek,

• ha nem lát,
• nem hall,
• nem kérdez,
• nem védi meg a gyermeket,
• vagy valamilyen kimondatlan módon átengedi a saját helyét a lányának.

Ilyenkor a gyermek nemcsak az apa határsértésétől sérül, hanem attól is, hogy az anya – akinek az élet oldalán, a védelem oldalán kellene állnia – elfordul, lefagy, tagad, vagy úgy tesz, mintha semmi sem történne. Ez nem veszi le a bűnt a tettesről, de megmutatja, hogy a családi rendben nemcsak az számít, ki tette meg a bántást, hanem az is, ki nem állt oda a gyermek mellé, amikor kellett volna.

Mi az a láthatatlan kötés?

A láthatatlan kötés az, amikor a történet már régen megtörtént, de az áldozat lelke még mindig nem szabad. Még mindig visz valamit, ami nem az övé:

• szégyent,
• bűntudatot,
• félelmet,
• undort,
• megfelelési kényszert
• vagy a testétől való eltávolodást.

Ilyenkor nem arról van szó, hogy az áldozat szeretettel kötődik a tetteshez, hanem arról, hogy a bántás, a titok és a kimondatlanság összekapcsolta őket. A családállításban ennek a kötésnek az oldása azt jelenti, hogy a bűn visszakerül ahhoz, aki elkövette, a gyermek visszakerül a saját ártatlan helyére, és az áldozat végre elkezdhet leválni arról, ami soha nem is az ő terhe volt.

Lehet, hogy a te életedre is hat, csak nem tudod hogy ez húzódhat meg a háttérben

Lehet, hogy már generációkkal ezelőtt történt az eset, de a jelenleg élő családtagok közül valaki biztosan megjeleníti az életében.

Pl.
– mindig sokkal idősebb / fiatalabb partnert választ az illető.
– Vagy partner nélkül él marad és észre sem veszik a férfiak.
– Vagy érthetetlen oknál fogva a lány nem beszél az anyjával.
…….

Tettes, áldozat és egyensúly

A cél valamilyen tettes-áldozat egyensúly létrehozása, például azáltal, hogy elismerjük a sérüléseket.

De nagyon messzire vezet ez a téma. Ha valaki ilyesmivel foglalkozik, akkor egészen másképp kell ránéznie a bűnre és az ártatlanságra, a bosszúra és a megbánásra.

A családállítás nem menti fel a tetteseket pusztán azért, mert ők is sérült emberek. Figyelembe veszi a tettes veszélyességét is.

Bosszú, felháborodás és megbocsátás

Nagyon fontos része a tettes-áldozat témájának a bosszú, a felháborodás és a megbocsátás.

Mivel az egyensúlyt ki kell egyenlíteni, ezért a sértett félnek érdemes valamilyen módon visszabántania a tettest, de sosem abban a mértékben, amilyen mértékben őt bántották. Ugyanis ebben az esetben a sérelem sérelmet szül, és a negatív kiegyenlítés eszkalálódik.

Sőt, a megbocsátás szót is másképp szoktuk kifejezni, hogy ne teremtődjön alá-fölé rendeltségi viszony, mert az megint újabb egyensúlytalanságot szül.

Ezért a családállításban a fókusz nem a gyors „bocsáss meg neki” típusú megoldáson van, hanem azon, hogy a tettes viselje a tett súlyát, az áldozat pedig ne maradjon örökre sérelemhez kötve.

Traumaérzékeny munka

Sok családállító találkozhat ezzel a témával, de vigyáznia kell, hogy a kliens ne traumatizálódjon. Úgy kell megjeleníteni az eseményeket, és olyan mélységig kell menni, hogy a munka gyógyító hatással bírjon.

Az ilyen munka retraumatizáló lehet, ezért a facilitátornak tudnia kell felismerni a sokkos, túlterhelt állapotokat, és tiszteletben kell tartania, hogy a kliens mennyit bír el.

Hellinger szemlélete szerint

Hellinger szemlélete szerint ezekben az ügyekben:

• a tettest és az áldozatot nem lehet teljesen külön, a családi rendszertől függetlenül nézni;
• a bűnnek és következménynek a tettesnél kell maradnia;
• a sérülést el kell ismerni, nem letagadni;
• az áldozat gyógyulása nem azonos a tettes felmentésével;
• a rendszerszintű megértés nála nem ugyanaz, mint a jogi felmentés;
• a modern traumaérzékeny megközelítés szerint különösen fontos a biztonság, a fokozatosság és az áldozat terhelhetősége.

Amit ezen az állításon különösen érdekesnek találtam

Amit nagyon érdekesnek találtam ezen a családállításon, hogy a résztvevők tulajdonképpen észre sem vették, de mindnyájan érintettek voltak. Mindnyájuk szerelmi története érintett volt, és hangsúlyosan megjelent benne az életkor témája is.

A fiatal lány, aki nála sokkal idősebb férfit szeret.
A fiatal nő, aki 15-25 évvel fiatalabb férfit szeret.
…

Ezek is mind következményei lehetnek akár olyan, több generációval ezelőtt történt történeteknek is, amelyek titokban, kimondatlanul ott lapítanak a családi rendszerben: zaklatás, abúzus, elhallgatott sérülések és rendezetlen kötődések.

A család állítás célja nem a múlt felhánytorgatása, hanem annak az elérése, hogy
a családból újra erő fakadjon, illetve
a szeretet újra a rendes medrében tudjon áramolni.

Ajánló

Családállítás

SZEGEDEN:

• 2026. május 26. kedd 15:00 
• 2026. június 14. vasárnap 9:00
  

BUDAPESTEN:

• 2026. június 7. vasárnap 
• 2026. július 5. vasárnap
  

Részletek itt.