Címkearchívumok: párkapcsolati problémák

Ne szakíts a pároddal, inkább menj családállításra!

Családállítás esettanulmány 

A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy
két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.
Lehet, hogy nem is egymással van bajotok?
Egy családállítás tanulságai.

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja. Olykor egy idióta dinamikát visznek, és nem is tudják, hogy öntudatlanul valami olyan dologban vesznek részt, ami messezbb nyúlik, mint amire rálátásuk van.

Na nézzük, miről is beszélek én!
Ismerek egy fiatal párt, akiknek disszonáns a kapcsolata, és már szakítottak, de nagyon szenvedtek tőle és úgy döntöttek, hogy ők eljönnek családállításra. Ők meg akarják nézni, hogy most itt, ebben a szakítás utáni helyzetben helyre tudják-e még hozni a kapcsolatukat. Mi ez az örökös ellentét és feszültség?

-Jó téma, nézzük meg – válaszoltam.

Mielőtt szakítanál– Hajdú Ildikó – családállítás traumák találkoznak egy párkapcsolatban

 

Az anyakacsa és a kiskacsa – Egy furcsa dinamika a szőnyegen

Nem is bonyolítottam túl. Úgy döntöttem, a kezdő képben álljon fel a fiú meg a lány képviselője, és egy nagyon furcsa dolog történt.

Elöl ment a fiú képviselője, a lány meg mint egy kiskacsa követte, és így mentek körbe a szőnyegen.
Elöl a nagyobb, hátul a kisebb, és mondták is, hogy ők pont olyanok, mint egy anyakacsa meg egy kiskacsa. És rendületlenül rótták a köröket. Érdekes módon, úgy választottam ki a szereplőket, hogy még a ruházatok is hasonlított– mindketten sötétkéket, fehér és csíkosat viseltek.

Annyira szeretem, amikor még a látvány is segít a feltárásban.
Na gondoltam, akkor nézzük meg őket külön-külön.

 

A fiú története – A meg nem született ikertestvér

Megnéztem először a fiú képviselőjét, hogy mit is akar elmondani ezzel anagy kacsa analógiával.

Nagyon hamar egy meg nem született gyermeket kellett behozni. Ott oldalt a teremben volt egy kosár, abban plédek, és az ő képviselője azt mondja, hogy szerinte ott van egy bölcső, és abban ott van egy kisbaba.

Összegöngyöltem neki egy plédből egy kis puha gombócot, ő pedig magához ölelte és  szorította. Sokáig babusgatta, és azt mondta, hogy ő semmi másra nem tud gondolni, csak ezzel a kisbabával akar lenni.

Kiderítettük, hogy ő egy meg nem született ikertestvér.

Ilyenkor én a képviselővel mindenféle állítást kimondatok, és amikor eltaláltam, akkor ő azt jelzi nekem. De sugallat alapján néha saját maguk dobják be a megoldást, azt, amit igaznak éreznek.

A családállításban az ikertestvér témának Angster Mária volt a nagy szakértője. Az állításban gyakran bukkan föl ez a téma. Sokkal több terhesség indul ikerterhességnek, mint azt mi gondolná de a legtöbb második vagy harmadik magzat a terhesség kezdeti szakaszában felszívódik, elvetik anélkül, hogy az édesanya erről tudna.

Nagyon gyakran jönnek ketten a magzatok, és aztán az egyik egyszer csak, mondjuk úgy, hogy visszafordul. Ez számtalan okból történhet meg és számtalan lenyomatot hagyhat a túlélőben, aki maradt, de a családban is.

 

A hiány, a felelősség és az édesanyával való kapcsolat

Nos, látszott, hogy ebben a fiatalemberben is nagyon erős lenyomatot hagyott a meg nem született testvér és nagyon hiányzott neki.

Egyébként neheztelt és felelősnek tartotta az anyukáját, hogy ő volt az oka, hogy ez a kisbaba elment, mert nem vigyázott eléggé magára.

Sok időt vett igénybe, amíg rendeztük az anyával való dolgát, aztán pedig a babával való dolgát.

Igazából ez a baba azt mondta, hogy neki ennyi adatott, ő körülbelül ennyit tervezett, neki ez így rendben van, és ő egyáltalán nem neheztel az anyukára.

Ez egyébként jellemző a családállításra, hogy a halottak, a meg nem születettek alapvetően jól vannak. Az ő halálukkal és meg nem születésükkel inkább a túlélőknek akad gondja.

Elhangzottak azok a bizonyos család állításban ismert letisztult, elrendező mondatok, amitől végül el tudta engedni ezt a babát ez a fiú lélekszinten.

– Sajnálom. 
- Hiányzol.
- Te meghaltál, de én még élek. Egy kicsit még maradok, kihozok valamit az életemből, azután én is meg fogok halni. Ha úgy alakul, még találkozunk.

Ezután már elfogadta, hogy a család is odaállt mögé támogatni az ősök erejével. És végre ki tudta mondani, hogy:
–  Jó, akkor én most rendben vagyok, most már tudok a saját életemmel foglalkozni.

 

A felelősségvállalós fiú, aki mindig vezetni akar

Tehát tulajdonképpen ő egy nagyon erős felelősségvállalós szerepet vállalt. Egyébként ez a sors feladata: 36/9, ahol a hatos a családalapítást és a felelősségvállalást jelenti.

Általában 21 evésen az ember a sorsfeladatát vagy túlműködteti, vagy alulműködteti. 
Erre a fiúra az volt a jellemző, hogy túlzottan felelősséget vállalt, beleszólt a lány sorsába, olyannal is foglalkozott, ami nem az ő dolga. 
Ez abból a veszteségből fakadt, hogy elvesztette az ikertestvérét. "Anyámnak jobban kellett volna vigyázni magára, és akkor az ikertestvérem is életben maradhatott volna" – futott a tudatalattiban ez a szemrehányás. 
Ebből arra a téves következtetésre jutott, illetve egész eddigi életére vonatkoztatva az a viselkedés alakult ki, hogy gondoskodik másokról. Jelen esetben a barátnőjéről. 
De ez egy téves felelősségvállalás. Tehát a magzati trauma néha épp az életfeladatunk megtapasztalásához segít hozzá.

És ebben a kiskacsa / nagy kacsa dologban az nyilvánult meg, hogy én majd vezetlek, és majd mutatom az utat. Éppen azért választott olyan lányt, aki hajlamos a követésre, akiről lehet gondoskodni, biztonságban tartani.

De ez nem egy szexi szerep, mert ilyenkor a pár nem egyenrangú, hanem ez esetben a fiú a nagy, és mögötte a lánya kicsi. Ez ilyenkor inkább egy szülő gyerek dinamika, nem pedig két felnőtt kapcsolata. Ezért mondtam az előző mondatban, hogy ez nem szexi.

 

—————————

A lány története – „Olyan kicsi vagyok, nincs önbizalmam”

Aztán megnéztük a lány sztoriját is, aki viszont azt mondta, hogy ő olyan kicsi, ő körülbelül 11 éves szinten van és nincs önbizalma.

Tettünk be neki önbizalmat, akkor egyből nőtt egy kicsit, de mindig azt érezte, hogy ő még mindig kicsi.

Behívtuk a félelmeket. A félelem szereplője folyamatosan csak mondta, mondta, mondta…Pont úgy, ahogy a félelem szokta ezt csinálni, folyamatosan ott duruzsol a fülünkbe. A félelem nem akarta őt elengedni és azt mondta: „Én mindig itt vagyok és nekem be nem áll a szám.”

És tényleg nem is tudta abbahagyni a félelem, úgy kellett rászólnom, hogy most már fogja be a száját.

Nagyon hiteles volt a félelem képviselője, hiszen nem tudta, hogy ő mit mutat nekünk. Ő nem tudta, hogy ő egy fogalom. De tökéletesen hozta azt, ahogyan a félelmek működnek bennünk.

 

A sorsfeladat, amitől a lány kivirult

Aztán tovább már nem tudtunk a lányon többet segíteni. Ezért behívtam a szüleit, bár azok sem lendítették előbbre a történetet.

Végül az az ötletem támadt, hogy behívom a lány sorsfeladatát, aki ettől teljesen kivirult. Mintha most döbbent volna arra rá, hogy miért is van itt a Földön.

Ő egyébként egy nagyon izgalmas 35/8-as sors feladattal született. Vagyis neki meg kell élnie az életében a függetlenséget, az önállóságot, a szabad akaratot, amihez az eszköz a bőség és az anyagi háttér megteremtése.

Milyen érdekes, pont egy olyan családba sikerült megszületnie, ami éppen ezt a bőséget nem tudta számára megteremteni. Ezzel szembe inkább tutujgatták, nyünyörgették, óvták a széltől is. De ugye mindig a sors feladatunk kiteljesítését szolgálja a gyerekkori sérülés.

Pedig ő egy bitang energiával rendelkezik. Tehát vele épp azt kellett volna tudatni a szülőknek, hogy micsoda remek és hatalmas energiával született és alkalmas a sorsfeladatának a beteljesítésére.
Mindenesetre ez az óvás, védés biztos nem tett jót neki. De ezért hívják feladatnak a sorsfeladatot.

Illetve a szülők nem rendelkeznek jó anyagi háttérrel, sőt, inkább szegénységprogrammal látták el a lányukat. Ez is egy újabb motiváció arra, hogy a lány az élete során megteremtse a bőséget.

 

Amikor két program találkozik egy szerelmen belül

Nos, ez a két program találkozott egy szerelmen belül. A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.

Egy felelősségtudó fiú, aki az ikertestvérét próbálja megvédeni mindentől, és egy lány, aki meg azt mondja, hogy én meg nem nőttem föl, gyermeki szerepben vagyok, és engem védjen meg valaki még a széltől is. És egyébként is pici vagyok és félek, és a világ veszélyes.

Nos, ez nem egy szexi (egyenrangú felnőtt-felnőtt) párkapcsolat.

Mert ahogy említettem, akkor működik jól egy kapcsolat, ha két, hát mondjuk úgy, hogy felnőtt minőség találkozik, nem pedig egy felnőtt és egy gyerek.

————–

Mi történt, amikor újra találkoztak a szőnyegen?

Miután elrendeztük mind a két fiatalnak a sorsát, megnéztük, hogy ha újra találkoznak itt a mezőben, a térben, a szőnyegen, akkor mi történik köztük.

Nos, azonnal látták egymást, és már mindjárt tudtak kapcsolódni. És így tulajdonképpen ezzel az állítással adtunk nekik egy lehetőséget az újra próbálkozáshoz. Most már nem a sérülésük lesz az alapja a kapcsolódásuknak és innentől kezdve nagyobb esélye van a szerelemnek.

Utólag beszéltem velük, és azt mondták, hogy jó, akkor most újra megpróbáljuk, nézzük, ez az állítás mit hoz kettőnk között.

Tehát én, családállító szakemberként, nem azt mondtam meg, hogy szakítaniuk kell, vagy együtt kell maradniuk. Én ahhoz segítettem őket hozzá, hogy kezdjenek ezzel a lehetőséggel, ezzel az új energiamintázattal, ezzel az új dinamikával valamit.

 

Lehet, hogy nem is a párkapcsolatoddal van baj?

Ha neked is van problémád a párkapcsolatoddal, akkor most már érthető, hogy miért mondom azt, hogy nagy valószínűséggel nem a párkapcsolattal van baj, hanem van valami rendezetlenséged, amit a másikra tudsz kivetíteni, és a másik csinálja ezt veled.

És tulajdonképpen a párkapcsolati veszekedések során csak két probléma, vagy két trauma beszélget egymással.

Ezen viszont lehet dolgozni és ezt el lehet rendezni.

Erre kiváló módszer a családállítás.

 

Ha szeretnél te is részt venni egy családállításon

Én már évtizedek óta csinálom, és hogyha azt szeretnéd, hogy egy körülbelül ilyen stílusú munkafolyamatban vegyél részt, ahol fedett állítással dolgozunk, biztonságos környezetben, nagy szakmai tapasztalattal és szerintem oldott légkörben, akkor Hajdú Ildikó vagyok, és itt vagyok neked, hogy elrendezzük a párkapcsolatodat.

Akár az elvonulásokon,
akár a személyes családállításokon
várlak szeretettel!

Családállítás Budapesten:

  • 2026. november 8. vasárnap: 9:30

Családállítás Szegeden:

  • 2026. november 07. szombat 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
    .
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00
  • 2026. december 30. szerda 13:00

Miért tört rá pánik, amikor egy fiú vacsorázni hívta? – családállítás párkapcsolatra

Miért nem tudott párkapcsolatot teremteni?
Meglepő választ adott a családállítás

Hallottatok már olyat, hogy valakit meghív egy fiú vacsorázni, és erre úgy összeszorul a gyomra, olyan rosszul lesz, olyan pánik tör rá, hogy legszívesebben elrohanna?

Nos, egy fiatal lány mesélte ezt nekem egy családállításon. Azt mondta, hogy valami furcsa történik vele. Egyszerűen nem tud összejönni egy fiúval.
Kávéra még talán el tud menni vele. Sétálgatni is tudnak. De ha a történet egy leheletnyit komolyabbra fordul, és a fiú azt mondja: „Elhívhatlak vacsorázni?” akkor összeszorul a gyomra, és hirtelen úgy érzi: lehetetlen tovább folytatni. Már látni sem akarja a fiút.

 

Ha inkább meghallgatnád a történetet, itt megnézheted videón.

MI KÖZE LEHET ENNEK EGY VACSORÁHOZ?

Nagyon meglepő fordulatot mutatott az állítás.
Beállítottam a „kajálást”, a párkapcsolat egyik tagját és a másik tagját.
A lány képviselője csak az evést tudta nézni.

Az evés képviselője pedig azt mondta, hogy ő innen ki szeretne menni. Tulajdonképpen nincs is itt a mezőben. Le akar feküdni, mert ő halott.

Innen kezdtünk tovább nyomozni. És lassan kiderült, hogy nem is egy halottról van szó, hanem 4-ről.

 

EGYMÁS MELLÉ FEKÜDTEK A GYEREKEK

Sorban egymás mellé feküdtek a képviselők, és mindannyian azt mondták, hogy ők gyerekek. Nagyon picik. Az egyik 1 évesnek, a másik 2 évesnek, a következő 3 évesnek és így tovább érezték magukat.

Körülbelül négy gyermeket kellett lefektetni egymás mellé. És mind meghaltak. Konkrétan éhen haltak.

Nem vizsgáltuk, hogy ez transzgenerációs szinten történt-e, vagy az állító egy másik életében történet mindez. A családállításban az volt fontos, hogy ez a fiatal nő ennek a traumáját hordozta, és lélekszinten hozzájuk kapcsolódott.

Úgy érezte, meg kell keresni a bűnösöket. Meg kell találni, ki a felelős azért, ami történt. De mi van akkor, ha nincs kit hibáztatni?

 

KI A FELELŐS?

Behoztam a sors képviselőjét.
A lány képviselője először azt mondta: „Én vagyok a hibás.”
A Sors viszont azt mondta: „Ennek kellett történnie”.

Nem tudjuk, mi történt azokkal a gyerekekkel. Meghalhattak-e a szülők, akár le is lőhették őket, történhetett bármi …

Ami viszont különösen érdekes volt: egyik halott gyermek sem szerette volna, hogy ez a fiatal nő képviselje őket. Mind azt mondták, hogy ők köszönik szépen, jól vannak.

 

A HALOTTAK NEM AKARJÁK, HOGY VELÜK HALJUNK

A családállítások során nagyon gyakran találkozom ezzel.
A halottak nem igénylik, hogy az élők melléjük feküdjenek, képviseljék őket, vagy az ő nehéz sorsuk miatt rontsák a saját életüket. Sőt!

Mintha éppen azt szeretnék, hogy ha nekik nehéz sors jutott, akkor az utánuk következők kezdjenek valami jót a saját lehetőségeikkel. Csakhogy ezt az élőknek sokszor nagyon nehéz elfogadni.

Ebben az állításban addig dolgoztunk, amíg a Sors át tudta venni azt a felelősséget, amelyet addig ez a fiatal nő cipelt.
És egyszer csak a képviselője azt mondta: „Most már tudnám élni a saját életemet.”

 

KÖZBEN A PÁRKAPCSOLAT IS MEGVÁLTOZOTT

A háttérben végig ott volt a párkapcsolat képviselője.
Az elején folyamatosan le-föl cikázott. Izgága, feszült, nyugtalan volt.

Ahogy azonban rendeztük a történetet a meghalt gyerekekkel, egyre nyugodtabb lett. Végül lefeküdt, tett maga mögé egy párnát, és nyugodtan végignézte az egész rendezési folyamatot.

Majd újra felállítottam a lányt és a párkapcsolatot.
És már nem volt köztük az a zizi, feszült történet. Egyszerűen, nyugodtan ott álltak egymás mellett.

 

A BŐSÉG ÉS AZ ÉHEZÉS FURCSA KAPCSOLATA

Én általában az állításoknál megnézem az illető Életforgatókönyvét is, hogy milyen sorsfeladattal érkezett.
Ennek a fiatal lánynak 35/8-as küldetésszáma van. Az ő feladata ebben az életben a bőség megteremtése, és a bőségen keresztül a szabadság megtapasztalása.

Milyen érdekes, hogy éppen éhen halt gyerekekhez kapcsolódott az ügye ilyen küldetésszámmal.

De hát hogyan teremtsen szegénykém bőséget, ha lélekszinten olyanokhoz kötődik, akiknek még az étel sem adatott meg? Hogyan engedje meg magának, hogy jól éljen?

És milyen érdekes, hogy még a párkapcsolatban is éppen az evés, egy egyszerű vacsorameghívás lett az a pont, ahol előjött a pánik.

A végén nagyon megnyugodott. El tudta engedni ezeket a halottakat, le tudta tenni a bűntudatot és azt a felelősséget, ami nem az övé volt. És végre elkezdhetett a saját sorsára figyelni.

 

MI MINDEN LEHET A DÖNTÉSEINK MÖGÖTT?

Hihetetlen, hogy milyen történetek akadályozhatják az embereket például abban, hogy megtalálják a párjukat. Olyan régi, tudattalan történetek húzódhatnak a mindennapi döntéseink, érzéseink és viselkedésünk mögött, amelyekről fogalmunk sincs.

Lehet, hogy fejben pontosan tudjuk, mit szeretnénk. Mégis újra és újra történik valami, ami visszatart.

—————

Ha te is szeretnéd megfejteni, hogy a viselkedésed, a döntéseid vagy az életedben ismétlődő helyzetek mögött mi húzódhat, és hogyan lehetne neked jobb, akkor erre az egyik kedvenc módszerem a családállítás.

Azért szeretem, mert egyszerre feltárás és megoldás.

Családállítással az elvonulásaimon is foglalkozunk, illetve minden hónapban több alkalmat tartok Budapesten és Szegeden is.

Ha szeretnél ránézni a saját történetedre, várlak szeretettel.

Hajdú Ildikó

 

————-

Családállítási időpontok:

SZEGED:         

  • 2026. október 13. kedd 15:00
    .
  • 2026. november 07. szombat 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
    .
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

    • 2026. november 8. vasárnap: 9:30

 

 

Miért nem engem választanak? – családállítás eset

Miért nem engem választanak?

Én szeretem, ha valaki egy konkrét kérdéssel érkezik a családállításra, aztán kiderülhet, hogy a kérdés mögött egy egész élet ismétlődő mintája húzódik.

Anna azzal jött hozzám, hogy valahogy újra és újra azt éli meg: nem őt választják.

  • A munkahelyen mindig van valaki, akinek jobb kapcsolatai vannak, védettebb helyzetben van, vagy egyszerűen előrébb kerül.
  • Például, ha egy férfiról van szó, akkor az illető férfinak
    – már van egy másik nője,
    – vagy a fókusza még mindig az exén van
    – vagy az anyjával foglalkozik állandóan,
    – de már olyan is volt, hogy a baráti köre volt a fontosabb.

És megjelent a kontroll. Ha végre van egy férfi, figyelni kell. Mit csinál? Hol van? Miért nem jelentkezik? Mert a kontroll legalább valamiféle biztonságot ad.

ANYA IS A TESTVÉREMET VÁLASZTOTTA

Anna családjában ez az érzés nagyon régre nyúlik vissza. A testvére reumatoid artritiszben betegedett meg és Anna emiatt azt élte meg, hogy az anya figyelme nagyon a testvére felé fordult.
Anna végül elment otthonról és saját otthont teremtett magának.

Most szenvedélyesen panaszkodott:

– Nem érzem magamat megbecsülve, tisztelve. Visszajelezve, hogy igen, fasza vagy.
– És dühös is vagyok. Voltam már annyi családállításon.
– Én már hajlongtam eleget. Hova hajlongjak még?

– Szóval, akkor mire állítsunk?

Végül így foglalta össze:

„Jelenjek már meg én is,
hogy vagyok, hogy létezem.”

 

DE HONNAN INDUL EZ AZ EGÉSZ?

A beszélgetés során sokat jegyzeteltem és rengeteg fogalmat írtam föl magamnak. Ezeket a fogalmakat be is állítottam: mint például gyengédség megfelelő tempó, választhatóság, szexuális bántalmazás, kontroll, lojalitás, versenyszellem, mozgás és mozdulatlanság, megbecsültség, … Ezek a fogalmak mind elhangzottak az előzetes beszélgetésben.

Az előzetes válogató során a képviselők az idő-nyomozást és a fogalmakat választották. Természetesen nem tudtak róla, mivel én mindig fedett állítást csinálok.

Tehát ki kellett választanunk az időben egy pillanatot – bár több időpont is felbukkant, ahol fellelhetnénk a háttérben húzódó okokat, de a fogantatás bizonyult a legalkalmasabb időpillanatnak.

Beállítottam az apát, az anyát és a megszületendő lelket. Ahogy az a fogantatás állítások során szokott lenni, nem egy nagy szerelmi történet jelent meg. Hiszen éppen azért kell valakinek a fogantatás pillanatát megvizsgálni, mert ott nem volt minden tökéletes és az ottani minta megjelenik a jelen életében.

Az apa sértődött volt és folyamatosan a nehéz életérzést mondogatta.
A leendő szülők nagyon távol álltak egymástól és nem is akartak közeledni egymáshoz. Anna képviselője, inkább kívül állt és úgy érezte, hogy valamelyik szülő oldalára kell állnia. Ez nagyon megterhelte őt.

Amikor annyit mondtam neki, hogy nem kell senki partjára állnia, akkor megkönnyebbült és be tudott állni a saját helyére. Mintha felébredt volna a saját hitrendszeri álmából.

 

MI VAN, HA A SZERELEM VALAHA NEM VOLT BIZTONSÁGOS?

Ezután behoztuk az életvédő mechanizmust.
Az állításban úgy jelent meg, mintha mindkét családi ágban lett volna egy nagyon régi tapasztalat arról, hogy a szerelem nem feltétlenül biztonságos. Mintha biztonságosabb lenne nem azt választani, akibe igazán szerelmesek vagyunk.

Hanem azt, akivel „el lehet lenni”.
Amikor ezt a régi működést levettük anyáról és apáról, hirtelen megváltozott közöttük valami. Egymás mellé tudtak állni.
Annának pedig már nem kellett igazságot tennie közöttük.

Mintha újraíródott volna az eredeti kép: apa és anya lehetnek egymással, én pedig lehetek egyszerűen a gyerek.

AZTÁN BEHOZTUK A PASI KÉRDÉST

Gondoltam, most már egyszerű lesz. Megnézzük, választható-e Anna egy férfi számára. Hát, nem így történt.
Az első „férfi” annyira nehéz energiával érkezett be, hogy hamar kiderült: valószínűleg nem is férfit mutat. Nagyon furcsán alakult a jelenet és szerencsére Anna felismerte, hogy ez inkább a testvére. Bár én beállítottam valakit, a mező megmutatta, hogy ott még nem tartunk. Igaznak bizonyult, hogy ez inkább a testvére.

Így gyakorlatilag belesodródtunk egy második állításba.

 

A TESTVÉREM SORSA NEM AZ ÉN SORSOM

Annának valami nagyon fontos dolgot kellett elfogadnia. Azt, hogy neki bizonyos értelemben jobb sorsa van. Ő képes volt elmenni otthonról. Ki tudott törni abból a családi rendszerből. Önálló életet épített. És ezt nem kell szégyellnie.

Nem kell neki is betegnek, mozdulatlannak vagy szerencsétlennek lennie ahhoz, hogy a testvéréhez tartozhasson. A két testvér képviselője végül közelebb tudott kerülni egymáshoz.

Ez végülis az odatartozás törvényének az alkalmazása volt.

„Akkor is oda tartozom hozzátok, ha nekem jobb lesz a sorsom.”

 

Illetve a kiegyenlítődés törvénye:

„Nekem nem kell vinnem a te sorsodat ahhoz, hogy én élhessem az én saját jobb sorsomat. Neked attól nem lesz jobb, ha én korlátozom a saját életemet.”

És itt érződött a képviselőkön egyfajta megnyugvás.

 

NA, VÉGRE JÖHET MÁR EGY FÉRFI?

Behoztam egy férfit. Nem történt semmi.
Hoztam egy másikat. Ott már változott valami. 🙂
Egy rózsaszín kulacs formájában a szereplők közé a kémiát is. Mert azért az sem árt. Mindenkinek nagy szüksége volt rá.

És végre kezdett megjelenítődni egy olyan jelenet, amiben Anna és egy férfi között valóban lehet kapcsolat.

 

CSEKKOLJUK LE A MUNKÁT IS!

Csakhogy ekkor behoztam a munkát is és megint jött egy csavar.
A munka örült Annának. Anna viszont már kevésbé a munkának.

Mintha valahol az lenne benne: vagy férfi, vagy munka.
Pedig miért ne lehetne mindkettő?

TALÁN NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI VÁLASZT ENGEM

Az állítás végére nekem az lett nagyon feltűnő, hogy Anna hosszú ideje azt figyeli:

Ki választ engem?

  • Anya engem vagy a nővéremet?
  • Apa engem vagy a nővéremet?
  • A férfi engem vagy valaki mást?
  • A munkahely engem vagy a kolléganőt?
  • Közben viszont van egy másik kérdés is:

És én mit választok?

Lehet, hogy nem az a cél, hogy végre valaki mindenáron őt válassza. Hanem hogy ő is szabadon tudjon választani.

  • Ne versenyből.
  • Ne bizonyításból.
  • Ne azért, hogy végre bebizonyítsa: „engem is lehet szeretni”.
  • Hanem egyszerűen azért, mert jó.

A megbeszélés során az Ingás Közvetítésben jártas résztvevőknek az jutott eszébe, hogy ez olyan, mint amikor valakinek nem töltődik be születéskor valamelyik „lélekprogram-csomagja”.

Ezzel az állítással szerintem betöltöttük a kémiát is, a férfit is és a munkát is, illetve a választhatóságot is.

Remélhetőleg Annának nem kell tovább hajlongania azért, hogy valaki végre észrevegye. Mert ő már ott van. 🙂

 

Összegzés

Bár a kedves megrendelő nem pont ezt kérte, de idáig jutottunk.
Az intelligens családi morfogenetikus mezőt nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy ezzel még érdemes lenni továbbmenni. Azon az alapon, ami itt a végén megmutatkozott.

Ugyanis a végén az látszott, hogy a munka inkább a férfihoz kapcsolódott, ő viszont a férfihoz.

Ez megjelenhet úgy az életben, hogy Anna egy eltartott feleség – például. De látszott, hogy ez nem tetszik a tettrekész és agilis Annának. Azonban ebben az állításban már így is benne volt legalább három állítási téma.
Érdemes ilyenkor nem tovább erőltetni, hanem legközelebb akár itt is lehet folytatni. Jó hagyni a láthatatlan mezőnek egy kis időt, hogy megnyilvánuljon az új valóság.

Aztán reszelgethetjük tovább ugyanezt, csak most már új alapokon.

 

 

HA TE IS UGYANEZT ÉLED…

Ha azt érzed, hogy az életedben újra és újra ugyanaz ismétlődik, csak mindig más szereplőkkel, akkor nem az aktuális helyzeten kell tovább rágódni.

Szerintem inkább érdemes megnézni, honnan indul ez a minta, és mit működtetsz belőle ma is.

A családállításban sokszor éppen az válik láthatóvá, amit fejben már százszor végiggondoltunk, mégsem tudtunk megváltoztatni. És az mutatkozik meg, amire már készek vagyunk, hogy lássuk.

Ha szeretnéd megnézni a saját történetedet, szeretettel várlak egy következő családállításra.

Szeged: szept. 15. kedd 15:00
Budapest: okt. 2. péntek 9:30

Elvonulás sok családállítással:  szept. 18. péntektől
Családállítás a piramisoknál: szept 23-tól

Jelentkezéshez írj nekem üzenetet, vagy nézd meg az aktuális időpontokat a honlapomon.

efthajduildiko@gmail.com
70 2670679

Miért távolodunk el egymástól egy kapcsolatban? Néha nem a szerelem múlik el.

– Miért távolodtunk el egymástól? – ezzel a kérdéssel érkezett hozzám családállításra egy ötven körüli nő.

Azt mesélte, hogy régen nagyon nagy szerelem volt közöttük a férjével. Ma viszont hiába próbálkoznak, valahogy egyre nehezebben találják a közös hangot.

Családállítás előtt néha taró kártyát is húzunk. Nekem ez egyfajta súgás: segít beszűkíteni a világ összes lehetséges dolgát, és megmutatja, merre érdemes elindulni az állításban.

Ő a „Szúfi útját”, vagyis az Érmék Lovagját húzta.

A lap főhőse időről időre kilép a hétköznapi életéből. Visszavonul, tanul, meditál, fejlődik, majd egy-két hét elteltével új emberként tér vissza a világi életébe.

Amikor megláttam a lapot, jó ötletet kaptam, merre érdemes majd elindulnunk.

Gyakran nem a szerelem múlik el, hanem kiüresedik a kapcsolat. Egyszer csak azt veszi észre a két ember, hogy más irányba kezdtek el fejlődni.

Bár ezt inkább csak az veszi észre, aki érdeklődött saját maga iránt, és próbál kihozni valamit az életéből. A másik viszont megragadt egy állapotban, nem érti, miért nem jó úgy minden, ahogy van.

Ebben az említett kapcsolatban a nő egyre többet foglalkozott önismerettel. Kereste, hogy mi van még benne, mit szeretne még megélni, mit hozhatna még ki az életéből.

Az állításban gyönyörűen hozták a házaspár képviselői a hangulatot. A férj képviselője megvolt elégedve, jó úgy minden, ahogy van:

van hol lakni,
a gyerekek felnőttek,
megvan mindenük,
ő tulajdonképpen már elérte, amit szeretett volna.

Hihetetlen, milyen pontosan hozta az a lány a férfi karakterét. Azt mondta, hogy
– Nem tudom kit játszok vagy mi a szerepem, de úgy kibontanék egy sört és bekapcsolnám a tévét. – Szabályosan felröhögtem.

A nőben viszont továbbra is ott motoszkált:

„Jó, de mi jön most? Ennyi volt? Nincs még valami?”

Tehát az állításban gyönyörűen megmutatkozott ez a különbség.

Nem feltétlenül az volt közöttük a probléma, hogy már nem szeretik egymást. Hanem az, hogy az egyikük elindult tovább, állandóan keresett valamit. A másik pedig úgy érezte, hogy megérkezett, végre pihenhet.

Persze itt nem ért véget az állítás, itt kellett továbbmenni. Ugyanis állítás előtt meg szoktuk beszélni, hogy mi legyen a célja az állításnak. És a nő azt kérte, hogy amennyiben még menthető ez a kapcsolat, akkor ezt az állítással segítsük meg.

Ezért is szeretem annyira a tarót.

Nem azért, mert helyettünk megmondja, mit kell tennem. De adhat egy olyan ötletet, ami addig eszembe sem jutott volna.

Legyél te is szúfi!

Időnként érdemes egy kicsit szúfinak lenni a saját életedben.

Kilépni abból, amit már megszoktál.
Visszavonulni egy kicsit.
Tanulni.
Figyelni magadra.
Majd úgy visszatérni a hétköznapokba, hogy közben valami megváltozott.

Hogyan lehetsz szúfi a saját életeden?


Például így 
👉

Ha te is szeretnél ránézni arra, mi zajlik a kapcsolataid vagy a családrendszered mélyén, várlak családállításra.

Családállítás időpontok:

SZEGED:         

  • 2026. augusztus 30. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

  • 2026. augusztus 28. péntek 9:30

Vagy így 👉

Ha szeretnéd megtanulni, hogyan kérhetsz te magad is  „súgásokat” a tarótól, augusztus 26-án indul a taró-tanfolyam.

Vagy így 👉

És ha most az lenne a legjobb, hogy egy időre tényleg kiszakadj a hétköznapokból, várlak az elvonulásra a boszniai piramisokhoz.

Vagy a Pécs környéki elvonulásra.

Hogy aztán egy kicsit más emberként térhess vissza a saját életedbe.