Miért könnyebb külföldön pozitívnak lenni?

Nagyon sok ember hagyja el az országot és dolgozik külföldön. Szinte mindegyik azt mondja, hogy azért teszi ezt, mert kint jobban meg tud élni.

A másik indok az szokott lenni, hogy

kint pozitívabbak az emberek, kevésbé panaszkodnak. Itt mindenki olyan szomorú.

Nemrégiben megkérdeztem egy ügyfelemtől, hogy miért él külföldön 8 éve. Ő is ezek közül választott. Azt mondta, hogy próbál pozitív lenni, és ezt külföldön könnyebb megtenni.

A költözés mögött sokszor nem csak a pénz áll

Elmeséltem neki, hogy tapasztalatom szerint azok az emberek , akik a megélhetés miatt mennek külföldre, azok többnyire később vissza is költöznek.

DE!
Szerintem a költözés valódi oka legtöbbször az, amit maguknak sem vallanak be:
hogy valamilyen problémától távol szeretnék tartani magukat.

Ez legtöbbször a családhoz, a családdal átélt traumához, vagy a családjukban meg nem oldott problémához kapcsolódik.

Így volt ezzel Timi is.
Ő bizonygatta, hogy semmiképpen sem azért ment külföldre, mert családi okai lennének.

Amit a rajz megmutatott

A régiek már tudják, hogy a konzultációimat mindig rajzelemzéssel kezdem.

Nagyon érdekes volt, amikor ez a produktív gondolkodású lány olyan rajzot rajzolt, mint egy szalagmunkás, akinek megmondta a főnök, hogy mit kell rajzolni: megcsinálta és nem gondolkozott. Mivel neki egy rendkívül túlműködő agya van, nem szabadna ilyen le egyszerűsített rajzot rajzolnia. Ebből tudtam, hogy a témáját illetően bajban van.

A második  – újrarajzolt – rajzába pedig pontosan berajzolta a problémája okát.

Az életútja közepén volt egy törés, és éppen oda helyezte azt a szimbólumot, ami a határok kijelöléséről és az agresszióról szól.

A férfiszerepet jelölő fának pedig kilógott az egyik lába. Mintha ki szeretett volna szökni a kapun kívülre.
Ránéztem, és egyből az az asszociáció jutott eszembe, hogy a férfi kidugta a lábát a családi kötelékből.

A családi törés

Később, az oldás során megtudtam, milyen traumát okozott számára a család.
Anya és apa már régóta veszekedtek, és megtörtént az, ami nagyon gyakran megtörténik: édesapa talált magának egy barátnőt.

Az anyuka sírt, és nem tudta, hogyan fog boldogulni.
A mellette lévő lány pedig úgy érezte, hogy

• neki kell helytállni,
• neki kell felnőtté válni.
• Ő volt egy személyben az anyja pszichológusa,
• a szülője,
• és ő volt a családban a felnőtt.

Ezzel a felelősségvállalással öntudatlanul nagyon megterhelte a sorsát és világgá ment.

Így már értettem, hogy miért jobb Párizsban élni:
„mert ott pozitívabbak az emberek, és nem panaszkodnak.”
(Amikor ilyen mondatokat hallok, mindig arra gondolok, vajon ki volt az ő életében panaszkodó és negatív.)

Tulajdonképpen ő csak távol akart kerülni a problémájától. Pozitív környezetbe akart kerülni.

De erről nem az ország tehet.

Ez az ő családi és sorshelyzete volt.

Itt tudsz feliratkozni.

Amikor a gyerek áll be felnőttnek

Patakokban folyt a könnye akkor, amikor arra kopogtattunk, hogy neki kellett felnőttnek lennie, és ő terhelte meg a saját sorsát azzal, hogy beállt az anyukája mellé felnőttnek.

Így tulajdonképpen,

ha ő az anyukája anyja, akkor ő a saját öreganyja is.

Szokásom ilyen keményen fogalmazni, hogy üssön a mondat.

Családállítással visszahelyeztük őt a gyerek szerepébe, és az ősök megáldották a sorsát, hogy ő már csinálhatja másképp. Lehet boldogabb, és ezentúl állhat a gyermek helyén, a szülők pedig a felnőttek helyén.

A törés, amit először nem akart látni

Az elején, amikor a rajzról beszéltünk, és megemlítettem azt a törést az életúton, akkor megállapodtunk abban, hogy ez a rajz szerint nagyjából arra az időszakra esett, amikor a szülei váltak.

De szerinte ez nem így volt.

A konzultáció végén már egyetértettünk abban, hogy igenis ott tört meg az ő élete, és azért ment külföldre, hogy távol kerüljön a családjától.

Az Életforgatókönyv szerint sem véletlen az időszak

Timi az Életforgatókönyv szempontjából egy olyan életszakaszban jár, amikor családot kell alapítani, és a lélek arra törekszik, hogy majd jobban csinálja, mint a szülei.

A párkapcsolatát illetően úgy tűnik, ez sikerült is.
De a család szempontjából még nem.

2013 óta ugyanis egy 24/6-os szakasza van, ami arról szól, hogy 24 éven keresztül az idilli család eszményképét próbálja megvalósítani. A lélek a második életforgatókönyvi szakaszban próbálja jobban csinálni, mint a szülei, de ez többnyire nem szokott sikerülni.

Az „idilli családhoz” nem elég pusztán jó párkapcsolatban élni. A családdal való viszony rendezése is elkerülhetetlen.

Külföldön tényleg pozitívabbak az emberek?

Végezetül mégiscsak elmondható: külföldön nem feltétlenül az emberek pozitívabbak – bár az is lehet.

Sokszor inkább mi kerülünk messzebbre a problémáinktól, és így sikerül pozitívnak maradnunk.

Távol a problémától az embereket is mosolygósabbnak látjuk.