Családfa-állítás, család-alapítás. Ilyenekre szoktak mostanában bejelentkezni hozzám. Pedig én családállítással foglalkozom. 🙂

De mindegy egyébként, csak valamiért az embereknek nem megy ez a szó. És akkor váratlanul, hirtelen, ha találkoznak velem, azt mondják:

„Jaj, majd egyszer én is elmegyek hozzád családfaállításra.”

Én eddig ebből viccet csináltam, és jót mosolyogtam rajta. Pedig legutóbb tényleg családfát állítottam. Sőt, nem is egyszer, hanem kétszer.

Ha videón szeretned megnézni, kattints ide!

Hogy is történt ez?

Azt hiszem, vasárnap tartottam éppen családállítást, és valaki szerette volna rendezni a kapcsolatát a nevelőapjával.
A történet azonban már az elején meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Ő már egy középkorú nő.
Levette a nevelőapja nevét, az eredeti apja nevét is, végül pedig az édesanyja nevét hordta.

Mondtam, hogy jó, ha ő ezt szeretné, akkor nézzük meg, milyen a viszonya ezzel a nevelőapával, aki nemrég halt meg. Ő erről egyébként nem is tudott.

Elkezdte nekem magyarázni, hogyan vannak a családban a családtagok.
– Ó, ez egy ilyen bonyolult, kesze-kusza kapcsolat.
– Jó, mondom, nézzünk rá, hátha van itt valami elakadás.

És képzeljétek el: az állításom majdnem kudarcba fulladt.

Nem is tudom másképp mondani.

Egyszerűen nem tudtam, ki kicsoda

Kijelöltem a szerepeket a képviselőkre. Valaki játszotta a nagypapát. Ott is volt egy olyan, aki inkább nevelő nagyapa volt, és volt egy vér szerinti nagyapa. Aztán volt, aki játszotta az apát, a vér szerinti apát, a nevelőapát és így tovább.

De akármit csináltunk, én mindig összekevertem a szereplőket. A végén már tényleg ostobának tűntem.
Amikor azt hiszem, negyedjére javított ki a mellettem ülő, az állítást megrendelő hölgy, akkor már azt gondoltam:

„Á, biztos én erőltetek valamit, és nem ezzel kell foglalkozni.”

De nem.

Képzeljétek el, én mindig azt mondom, hogy bármi történik egy állításon, az bennünket szolgál. Az mindig megmutat valamit.

Én egyébként hihetetlenül sok nevet és szerepet futtatok párhuzamosan a fejemben. Néha tízet-tizenötöt is. Megyünk térben, időben, dimenziókban.

De most képtelen voltam megjegyezni egy-két olyan egyszerű információt, amit előtte leegyeztettem a mellettem ülővel. Egyszerűen nem ment. Úgy működtem, mint egy oktondi terapeuta.

Ekkor úgy döntöttem, hogy ez már tünet. Itt valami nem stimmel.

Abbahagytam a fedett állítást

Én fedett állítással dolgozom. Ez azt jelenti, hogy soha senki nem tudja, hogy éppen kit vagy mit képvisel. Azt sem tudja, hogy élőlény-e vagy sem. Lehet fogalom, állat, növény, tárgy, bármi.

Most viszont felfedtem, hogy ki kicsoda. És amikor beállítottam valakit egy bizonyos helyre, azt mondta:

„Én biztos nem ez vagyok.”
„Én biztos nem vagyok nevelőapa.”
„Én biztos nem vagyok az apja.”
„Én vagyok az apja.”

És akkor elkezdődött valami egészen hihetetlen castingolás. Körülbelül fél óra alatt összeraktunkraktunk össze egy családfát. Szó szerint. És volt benne meglepetés!

Valakinek nem volt meg a helye a családban

Érdekes módon nem is maga a megrendelő volt az állítás gyenge pontja, hanem az egyik rokona. A megrendelőn azt éreztem, mintha azt mondaná:

„Én ezzel rendben vagyok. Én ezt így már megértettem.”

Az ő rokonát viszont láthatóan nagyon megviselte ez az egész téma. Neki kellett elrendeznie az ősökkel és a rokonokkal való viszonyát. Egyáltalán azt, hogy ki kicsoda.

És ez azért nagyon fontos, mert a családállításban van egy törvényszerűség, amit úgy szoktunk mondani:

a hely törvénye.

Mindenki csak a saját helyén és mindenki csak a saját szerepében élhet jól. 

 

Mi történik, ha nem a saját helyeden állsz?

Ha például képviselsz egy kitagadott családtagot, akiről soha nem beszéltek, lehet, hogy te is hasonló személyiségjegyeket veszel fel, vagy hasonlóan kezd alakulni az életed.

• Téged sem vesznek észre.
• Téged is kitagadnak.
• Pedig mindent megteszel, és akár látszódhatnál is, de nem fogsz.

Ugyanez történhet akkor, ha nem a saját szerepedben vagy.

Ha például az anyukádról gondoskodsz, akkor te leszel az ő anyja, vagyis a saját nagyanyád. Ugye, milyen rosszul hangzik?

Nagyon sokféleképpen el lehet csúszni ezekben a szerepekben. És ilyenkor valamilyen módon az élet is elkezd kisiklani. Valami nem fog könnyen menni.

 

Amikor a gyerek lesz a társ

Ez egészen hétköznapi élethelyzetekben is megjelenhet.

Mondjuk gyerekként ketten éltek egy háztartásban az apukáddal. Te és az apukád. És most értsd jól, valamilyen értelemben úgy éltek, mint férj és feleség.
Mondjuk tényleg mindent megosztotok egymással. Te takarítasz, bevásárolsz, gondoskodsz az otthonról, apa pedig keresi a pénzt.

Akkor később előfordulhat, hogy nem találsz párkapcsolatot. Hiszen olyan, mintha neked már lenne.
És ez most nem arról szól, hogy szerelmesek vagytok egymásba vagy sem. Hanem arról, hogy a rendszerben olyan, mintha ti ketten már egy párt alkotnátok.

És oda egy harmadik már nem fér be.

Így lehet, hogy az apának sem lesz következő párkapcsolata, és a lányának sem.
És természetesen ugyanez anya-fia kapcsolatban is megtörténhet.

Sokáig példát tudnék még erre hozni.

 

Végül tényleg családfát állítottam

Most csak azt akartam szemléltetni, hogy amikor azt mondja nekem az ügyfél, hogy

„Én majd elmegyek hozzád családfaállításra”,

akkor a végén ez lassan olyan lesz, mint egy önbeteljesítő jóslat.

Mert amikor ezt az állítást végigcsináltuk, és tényleg mindenki a helyére került, az összes szereplő megnyugodott. A kép pedig tényleg olyan lett, mint amikor lerajzoljuk a családfánkat. Itt van a nagypapa, a nagymama, előttük állnak a gyerekeik, majd azok utódai.

Szóval végül is tényleg családfát állítottam. 🙂

A végén pedig a megbeszélésen azon nevetgéltünk, hogy legközelebb valószínűleg családot fogunk alapítani.

Hogy azt hogyan fogom csinálni, azt még nem tudom.

—————–

Ha te is szeretnél családállításra jönni

Szegeden és Budapesten  személyesen is el tudsz jönni hozzám családállításra.
De online is szoktam közvetíteni a család állításokat, ha az illető pl. külföldi, vagy az ország másik végén lakik és nehéz eljönni Szegedre vagy Pestre. Személyesen persze mindig nagyobb élmény.

Egyéni családállítást is kérhetsz.

Az aktuális időpontokat mindig megtalálod ITT.

Ha pedig nem szeretnél lemaradni semmiről, iratkozz fel a hírlevelemre ITT.

Az elvonulásokon pedig minden délután családállítást csinálunk.

Így mindig elküldöm neked az aktuális tudnivalókat, és az ilyen jópofa esettanulmányokat is, mint amilyet most megosztottam veled.

Szóval azt, hogy legközelebb, amikor mi találkozunk, az családállítás lesz vagy családalapítás, azt még nem tudom.

De biztos, hogy jobb lesz utána az életünk.

Hajdú Ildikó