Most jöttem vissza a boszniai piramisoktól, ahol elvonulást tartottam.
Az egyik résztvevő állítására a dimenziókapu meglátogatásakor került sor. Ahogy szoktam, kikérdeztem, amikor egyszer csak kibukott belőle egy mondat, ami megütötte a fülemet:
„Én valójában nem kaptam meg semmit az életben.”
AZT SE TUDOM, MI A BAJOM
Pedig egy nagyon csinos, okos, jó diplomával rendelkező fiatal nőről van szó. Kívülről nézve talán azt mondanád: mi baja lehet?
Ő mégis úgy érezte, hogy nem tud mit kezdeni az életével.
Határozatlan és céltalan volt. Nem találta igazán azt, ami lelkesítené. Nem tudta megfogalmazni, mi a baja, csak azt érezte, hogy valami nincs rendben.
Azt mondta, azt sem tudja, mire kellene állítani.
Hagytam egy kicsit beszélni, panaszkodni, kiventillálni magát. Aztán kerestünk egy szélvédett zugot ott a dimenziókapu mellett, és elkezdtük a családállítást.
HOL AKADT EL A TÖRTÉNET?
Felállítottuk azokat a fontos dolgokat, amelyeket szeretett volna beépíteni az életébe.
A gyerekvállalás például elfordult tőle. A határozottsággal nem tudott mit kezdeni.
Ott volt az életcélja, a sorsfeladata, a karrierje, a pénz is, de egyikhez sem tudott igazán kapcsolódni.Miközben kifejezetten szeretett volna kapcsolódni a pénzhez, mégis úgy nézett rá a pénz képviselőjére, mint valami undorító dologra.(Tudod, én fedett állítással dolgozom.)
Ezért vissza kellett mennünk oda, ahol mindez elkezdődött. Ezt körülbelül kétéves korában találtuk meg.
A MEGREKEDT GYERMEK
Ott volt az édesanyja és az édesapja is, de egyikük sem foglalkozott vele. Nem kezdtük el vizsgálni, miért. Lehet, hogy sokat dolgoztak. Lehet, hogy nekik is megvoltak a saját problémáik. Nem ez volt a lényeg.
Hanem az, hogy ő ott, abban a helyzetben valahogy megrekedt kislányként.
Az állításban a jelenlegi, felnőtt énjének kellett visszamennie ehhez a kislányhoz. Megvigasztalni. Szeretgetni. Átölelni. És végül felnöveszteni.
Nagyon megható jelenet volt.
A FELNŐTT ÉN
Amikor pedig ez megtörtént, gondoltam, ellenőrízzük csak le! Újra szembeállítottam vele mindazt, amit korábban nem tudott befogadni: a sorsfeladatát, az életcélját, a karrierjét és a pénzt.
És egészen más ember állt velük szemben.
Ami korábban félelmet, bizonytalanságot vagy közönyt váltott ki belőle, ahhoz most örömmel fordult. Volt, amit megölelt, volt, amivel kezet fogott.
Szinte euforikus felszabadulás történt benne.
Az egész állítás talán negyedóra volt. Mégis rengeteg olyan kérdésére adott választ, amelyet addig nem tudott hová tenni.
Mert ha valaki belül még mindig gyermekként éli az életét, hogyan hozzon igazán felnőtt döntéseket? Hogyan találja meg a saját útját? Hogyan kapcsolódjon a pénzhez, a karrierhez, a sorsfeladatához?
És hogyan akarjon ő maga gyermeket vállalni, ha belül még mindig úgy érzi, hogy ő a gyerek?
Ha pedig úgy érzed, hogy a te életedben is van valami, ami újra és újra elakad, akkor lehet, hogy érdemes ránézni, mi van mögötte.
Nem kell pontosan tudnod, „mire kellene állítani”.
Néha elég annyi, hogy azt érzed: valami nem oké.
Családállításra Budapesten és Szegeden is várlak, illetve egyéni és online formában is lehet velem dolgozni.
Budapesten:
2026. okt. 2 péntek 9:30
Szeged:
2026. október 04. vasárnap 9:30
2026. október 20. kedd 15:00
2026. november 08. vasárnap 9:00
2026. november 24. kedd 15:00
2026. december 06. vasárnap 9:00
Ha pedig egyszer te is a boszniai piramisok különleges környezetében szeretnél részt venni egy ilyen folyamatban, a következő elvonulásom 2027. április végén és május elején lesz. (április 30-tól)
Egy családállítás rövidített változatát osztom meg veled. A történet megmutatja, hogy az elején én sem tudom sokszor, merre vezet majd az állítás.
Most fogalmakból indultam ki és később eljutottam egy olyan családi történethez, amely első látásra talán egyáltalán nem kapcsolódik hozzá, mégis megmutatkozott az, amit az utód a mai napig elszenved.
MI A HELYZET?
Katalin lassan 20 éve intézményvezető, egy több telephelyen működő szociális intézményt vezet. Abból, ahogyan beszélt róla, rögtön érezhető volt, hogy számára ez nem egyszerűen egy munkahely. Nagyon szereti, amit csinál, fontosak neki az emberek, akikkel dolgozik, és erősen kötődik ehhez a hivatáshoz.
Mégis újra és újra megjelenik körülötte valami furkálódás, befeketítés. Ez nem most kezdődött.
Képzeld Ildi, amikor annak idején megpályáztam a vezetői pozíciót, akkor utólag jöttem rá, hogy olyan helyzetbe lavíroz magam, ahol nekem el kellett volna jó sok kollégát bocsátani.
De én úgy döntöttem, kitalálok valamit. Megpróbáltam megvédeni a dolgozókat, összefogtam azokkal, akiknek fontos az intézmény és egy nagyon nehéz manőverrel, de mégiscsak sikerült olyan megoldást találnom, hogy ne kelljen senkit elbocsátani.Azóta hosszú évek teltek el. Sokáig megbecsülték a munkámat. Támogatták a fejlesztéseimet. Kikérték a véleményemet. … De most azt érzem, hogy valami oknál fogva egy ideje elkezdődtek az áskálódás, a furcsa kérdések, furkálnak körülöttem és próbálnak befeketíteni. Egyszerűen nem értem, mi történik.
MIT SZERETNÉL?
Ezt a kérdést egy családállítónak mindig föl kell tennie, hogy a végén ehhez vissza lehessen térni. Én le is szoktam írni. Ugyanis néha az állítást kérő reklamálnak, hogy ők nem ezt szerették volna. Meg egyébként is jobb tényleg tisztázni, hogy mi a cél, nem pedig csak azt gondolni, hogy tudjuk, mit gondolt a kedves megrendelő.
Tehát akkor mit szeretnél?
Arra szeretnék rájönni, hogy miért ismétlődik ez az életemben? Honnan jön ez az egész? És hogyan tudnék úgy fölé emelkedni, hogy ne sérüljek bele újra és újra? Látod, most is sírdogálok. Nagyon megvisel.
Mert ahogy ő mondta, sokáig nem problémázik ezeken a dolgokon, próbálja elengedni őket, de azért csak sérül.
AZ ELSŐ KÉP
Az állítás elején három szereplőt választottunk ki „castingolással”:
Katalin képviselőjét,
az igazságérzetet,
valamint azt, amit az állító furkálódásnak, ármánykodásnak, befeketítésnek nevezett.
Sokkal több lehetőség is adódott volna az elindulásra, de azt választottam ki, akivel kapcsolatban a castingoló a legrosszabbul érezte magát. Ilyenkor az is fontos számomra, hogy azt válasszuk ki, ahol a legjobban meg tudjuk érteni a történetet. A főszereplő képviselője az igazságérzet, a családot és a ármánykodást választotta.
Érdekes módon mindenki rosszul volt. Nem olyan kép alakult ki, hogy van egy jó és egy rossz oldal, hanem inkább minden képviselő arról panaszkodott, hogy maga az egész rendszer nehéz.
Az egyik képviselő úgy fogalmazott, mintha fal venné körül, beton nyomná a fejét. Ezt olyan sokáig mondogatta, hogy rákérdeztem a kliensnél, hogy történt-e valami hasonló a családban, tört-e be valakinek a feje például?
Ekkor előkerült egy családi történet is egy fiatalon, negyvenkét évesen meghalt nagymamáról, aki koponyaalapi törést szenvedett. Hogy pontosan mi történt vele, azt nem tudjuk. Lehetett baleset, de más is történhetett.
Akár ennél a sztorinál is lecövekelhettünk volna, de se én, se a képviselők nem érezték úgy, hogy ez lenne a történet lényege.
Tehát, ha az egónkra hallgatnánk, akkor tévútra keveredhetnénk. Érdemesebb a láthatatlan intelligens mező útmutatásait és vezettetését követni.
ERRŐL NEM BESZÉLÜNK – a titok jelei
Ezután beállítottam a család képviselőjét. És ekkor mindenki ösztönösen egy olyan mozdulatot tett, ami gyanússá vált számomra.
Az egyik szereplő a szája elé tette a kezét, mintha gondolkodna,
ketten a hátuk mögött fogták össze a kezüket,
egy pedig zsebre dugta.
Ez számomra azt szokta jelenteni, hogy van itt valami titok, vagy valami olyasmi, amiről nem beszélünk. Mintha lennének dolgok, amelyekről jobb hallgatni.
Betettem az életvédő mechanizmust is, ami jelezte, hogy jó felé haladunk. Majd az állítás egyre inkább egy háborús történet irányába vitt bennünket.
AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS KATONA
Az állítás során mindig mellettem ül a „kedves megrendelő”. Megkérdeztem tőle, hogy mennyire érintett a háborúban a család.
– Igen, sokan érintettek – mondta. Miközben erről sugdolóztunk, a fejét fájlaló képviselő máris azt mondta, hogy szerinte ő egy első világháborús katona.
Nem tudtuk pontosan, hol szolgált, mi történt vele, fogságba került-e, vagy milyen helyzeteken ment keresztül. Az viszont nagyon erősen megjelent, hogy valami furcsa, tisztázatlan, terhelt ügyről van szó.
A család képviselője pedig valami olyasmit mondott:
– Mi ehhez valahogy asszisztáltunk. Nem rosszindulatból. Inkább úgy, hogy elment a háborúba, és senki nem gondolta, hogy ilyen sors vár majd rá.
Amikor a család megköszönte neki az áldozatot, hogy nekik jobb életük lehetett, akkor érezhető volt némi megkönnyebbülés. A katonát képviselő szereplő valamennyire felengedett és oldódott a családi feszültség is.
„A sztori ott élt bennem”
Az állítás után Katalin elmondott valamit, amit előtte én nem tudtam. Ebben az évben nagyon erősen megjelent benne az igény arra, hogy a család három katonájának rendezze az emlékét.
Két első világháborús és egy második világháborús felmenőről van szó.
– Az egyik sírt már sikerült rendbe tennem, a másik épp folyamatban van, a harmadik pedig még előttem áll. Ezek valamiért fontosak nekem. Sőt, szoktam írni, és már elkezdtem írni egy történetet, amiépp olyasmiről szól, mint amit a képviselők mutattak.
Amikor az állítás után erről a novelláról beszélt, az nagyon összecsengett azzal, amit magában az állításban néhány perccel korábban láttunk.
Tehát valójában, amik zajlanak bennünk, amire késztetést érzünk, azokra mindegyikre jó okunk van, csak legfeljebb nem tudjuk, hogy mi késztet bennünket.
KI VISZI TOVÁBB A HARCTERET?
Az állításban az is megjelent, hogy ennek a katonának a sorsa generációkon keresztül továbbadódott. Az életvédő mechanizmusazt jelezte, hogy azt lehetett túlélni a háborúban, akár a fogságban, ha valakik ármánykodnak, furkálódnak, … Ez természetesen egy rosszul rögzült túlélési mechanizmus, de ezt jegyezte meg a családi lelkiismeret.
Hogyan jelenítődhet meg a harc egy mai ember életében, a befeketítés, árulkodás és az igazságtalanság?
Az elrendezetlen dolgokat ugyanis minden generációban képviseli valaki. Öntudatlanul. Aztán tovább adódik a következő generációnak is.
Katalin nem a harcmezőn harcol, hanem az általa vezetett intézményekért. Erős az igazságérzete, amikor nincs rendben valami. Kiállt a dolgozóiért. Szembe megy olyan döntésekkel, amelyeket igazságtalannak érez. Próbálja megvédeni azokat, akikért vezetőként felelősséget érez. És közben újra meg újra konfliktushelyzetbe kerül.
SOK IGAZSÁG VAN
Az állítás végén elhangzott egy fontos mondat a család részéről: sok igazság van.
A megbeszélésen Katalin elmondta, hogy ő eddig mindig nagyon intenzíven reagált arra, amit igazságtalanságnak érzett.
– Én kaptam itt most egy olyan üzenetet, hogy vannak más nézőpontok. Hogy ugyan jó dolog kiállni valamiért, de közben nem biztos, hogy mindenki ugyanazt látja igaznak.
Az állításnak energetikailag és sorstanilag lehet egy olyan következménye, hogy mivel Katalinnak már nem kell képviselnie ezt a családi és háborús igazságtalan élethelyzetet, ezentúl talán kevesebb vehemenciával fogja megvívni az élethelyzeteket.
Könnyebben észre fogja venni, hogy több igazság létezik.
Persze nem kell neki lemondania az igazságérzetéről, hiszen szenvedélyes adottsággal született a Kronobiológia szempontjából és a szenvedélyesek mindig nagyon fontos az igazság és a közösség. De talán nem kell minden alkalommal neki képviselnie és vinnie az egész harcot.
ELLENŐRIZZÜK LE, MI VÁLTOZOTT!
Gyakori nálam, hogy ha elrendeztük valamit az állításban, akkor visszaérek az első képhez, had lássuk, ugyanaz-e a helyzet vagy változott?
Amikor az generációkkal ezelőtti történet rendeződött, újra behoztuk az állításba a furkálódást és az igazságtalanságot. Katalin képviselője ekkor már egészen másképp reagált rájuk.
Azt mondta, nincs rájuk szükségem. Persze fedett állításról van szó, tehát nem tudta, mire mond nemet. Ettől hiteles a fedett állítás.
Beállítottam őt középre, minden nélkül, és jól volt.
Ezután behoztam magát az intézményt is. Még mindig ott voltak körülötte a különböző érdekek, emberek és nézőpontok, de a helyzet már egészen másképp nézett ki.
APRÓBETŰS RÉSZ
Ezt természetesen ne tekintsük jóslatnak arra, hogy mi fog történni Katalin munkahelyén. Mi az állítás során a mintát változtattuk meg. A családi lelkiismeretben most már van egy új és hasznosabb kép arról, hogy anélkül is életben lehet maradni, hogy az ember újra és újra megküzdene az áskálódással és az igazságtalansággal.
Mi megváltoztattuk a mintázatot energetikai, információs szinten. És hogy ebből mennyi tud lecsorogni fizikai szintre, a fizikai megnyilvánulás szintjére, ki mennyit tud ebből befogadni, arra nincs garancia.
Katalin eredetileg azért jött, hogy megnézzük, miért jelenik meg újra és újra az életében a furkálódás és a befeketítés. Erre végül is választ kaptunk.
Egy nagy valószínűséggel első világháborús katonához jutottunk és egy családhoz, amely sok mindent inkább elhallgatott, illetve egy életvédő mechanizmushoz. Ezek nagyon erősen hatottak Katalin életére és közben ezeket a mintákat vitte tovább.
Nem kaptunk választ minden részletre és nem tudjuk pontosan, mi történt az őssel. De a változáshoz vagy a gyógyuláshoz nem is mindig kell mindent tudni. Feleslegesen kár vájkálni.
Néha elég az, hogy egy addig figyelmen kívül maradt sors végre helyet kap a családban. Hogy valaki kimondja:
Látjuk, ami veled történt.
Sajnáljuk, ami veled történt. Köszönjük, amit értünk tettél.
És az utódnak utána már kevésbé kell ugyanazt a harcot tovább vinnie.
Próbáld ki te is!
Te is bármikor részt vehetsz családállításon – Szegeden, Budapesten és online
Néhányan egyéni állítást szoktak kérni. Azt kevésbé látványos, viszont ugyanúgy működik. Én jobban szeretem a csoportos állítást, de van olyan, amikor nem tudunk találkozni a távolság, egy betegség, … akármi miatt.
Én szeretem, ha valaki egy konkrét kérdéssel érkezik a családállításra, aztán kiderülhet, hogy a kérdés mögött egy egész élet ismétlődő mintája húzódik.
Anna azzal jött hozzám, hogy valahogy újra és újra azt éli meg: nem őt választják.
A munkahelyen mindig van valaki, akinek jobb kapcsolatai vannak, védettebb helyzetben van, vagy egyszerűen előrébb kerül.
Például, ha egy férfiról van szó, akkor az illető férfinak
– már van egy másik nője,
– vagy a fókusza még mindig az exén van
– vagy az anyjával foglalkozik állandóan,
– de már olyan is volt, hogy a baráti köre volt a fontosabb.
És megjelent a kontroll. Ha végre van egy férfi, figyelni kell. Mit csinál? Hol van? Miért nem jelentkezik? Mert a kontroll legalább valamiféle biztonságot ad.
ANYA IS A TESTVÉREMET VÁLASZTOTTA
Anna családjában ez az érzés nagyon régre nyúlik vissza. A testvére reumatoid artritiszben betegedett meg és Anna emiatt azt élte meg, hogy az anya figyelme nagyon a testvére felé fordult.
Anna végül elment otthonról és saját otthont teremtett magának.
Most szenvedélyesen panaszkodott:
– Nem érzem magamat megbecsülve, tisztelve. Visszajelezve, hogy igen, fasza vagy. – És dühös is vagyok. Voltam már annyi családállításon. – Én már hajlongtam eleget. Hova hajlongjak még?
– Szóval, akkor mire állítsunk?
Végül így foglalta össze:
„Jelenjek már meg én is,
hogy vagyok, hogy létezem.”
DE HONNAN INDUL EZ AZ EGÉSZ?
A beszélgetés során sokat jegyzeteltem és rengeteg fogalmat írtam föl magamnak. Ezeket a fogalmakat be is állítottam: mint például gyengédség megfelelő tempó, választhatóság, szexuális bántalmazás, kontroll, lojalitás, versenyszellem, mozgás és mozdulatlanság, megbecsültség, … Ezek a fogalmak mind elhangzottak az előzetes beszélgetésben.
Az előzetes válogató során a képviselők az idő-nyomozást és a fogalmakat választották. Természetesen nem tudtak róla, mivel én mindig fedett állítást csinálok.
Tehát ki kellett választanunk az időben egy pillanatot – bár több időpont is felbukkant, ahol fellelhetnénk a háttérben húzódó okokat, de a fogantatás bizonyult a legalkalmasabb időpillanatnak.
Beállítottam az apát, az anyát és a megszületendő lelket. Ahogy az a fogantatás állítások során szokott lenni, nem egy nagy szerelmi történet jelent meg. Hiszen éppen azért kell valakinek a fogantatás pillanatát megvizsgálni, mert ott nem volt minden tökéletes és az ottani minta megjelenik a jelen életében.
Az apa sértődött volt és folyamatosan a nehéz életérzést mondogatta.
A leendő szülők nagyon távol álltak egymástól és nem is akartak közeledni egymáshoz. Anna képviselője, inkább kívül állt és úgy érezte, hogy valamelyik szülő oldalára kell állnia. Ez nagyon megterhelte őt.
Amikor annyit mondtam neki, hogy nem kell senki partjára állnia, akkor megkönnyebbült és be tudott állni a saját helyére. Mintha felébredt volna a saját hitrendszeri álmából.
MI VAN, HA A SZERELEM VALAHA NEM VOLT BIZTONSÁGOS?
Ezután behoztuk az életvédő mechanizmust.
Az állításban úgy jelent meg, mintha mindkét családi ágban lett volna egy nagyon régi tapasztalat arról, hogy a szerelem nem feltétlenül biztonságos. Mintha biztonságosabb lenne nem azt választani, akibe igazán szerelmesek vagyunk.
Hanem azt, akivel „el lehet lenni”. Amikor ezt a régi működést levettük anyáról és apáról, hirtelen megváltozott közöttük valami. Egymás mellé tudtak állni.
Annának pedig már nem kellett igazságot tennie közöttük.
Mintha újraíródott volna az eredeti kép: apa és anya lehetnek egymással, én pedig lehetek egyszerűen a gyerek.
AZTÁN BEHOZTUK A PASI KÉRDÉST
Gondoltam, most már egyszerű lesz. Megnézzük, választható-e Anna egy férfi számára. Hát, nem így történt.
Az első „férfi” annyira nehéz energiával érkezett be, hogy hamar kiderült: valószínűleg nem is férfit mutat. Nagyon furcsán alakult a jelenet és szerencsére Anna felismerte, hogy ez inkább a testvére. Bár én beállítottam valakit, a mező megmutatta, hogy ott még nem tartunk. Igaznak bizonyult, hogy ez inkább a testvére.
Így gyakorlatilag belesodródtunk egy második állításba.
A TESTVÉREM SORSA NEM AZ ÉN SORSOM
Annának valami nagyon fontos dolgot kellett elfogadnia. Azt, hogy neki bizonyos értelemben jobb sorsa van. Ő képes volt elmenni otthonról. Ki tudott törni abból a családi rendszerből. Önálló életet épített. És ezt nem kell szégyellnie.
Nem kell neki is betegnek, mozdulatlannak vagy szerencsétlennek lennie ahhoz, hogy a testvéréhez tartozhasson. A két testvér képviselője végül közelebb tudott kerülni egymáshoz.
Ez végülis az odatartozás törvényének az alkalmazása volt.
„Akkor is oda tartozom hozzátok, ha nekem jobb lesz a sorsom.”
Illetve a kiegyenlítődés törvénye:
„Nekem nem kell vinnem a te sorsodat ahhoz, hogy én élhessem az én saját jobb sorsomat. Neked attól nem lesz jobb, ha én korlátozom a saját életemet.”
És itt érződött a képviselőkön egyfajta megnyugvás.
NA, VÉGRE JÖHET MÁR EGY FÉRFI?
Behoztam egy férfit. Nem történt semmi.
Hoztam egy másikat. Ott már változott valami. 🙂
Egy rózsaszín kulacs formájában a szereplők közé a kémiát is. Mert azért az sem árt. Mindenkinek nagy szüksége volt rá.
És végre kezdett megjelenítődni egy olyan jelenet, amiben Anna és egy férfi között valóban lehet kapcsolat.
CSEKKOLJUK LE A MUNKÁT IS!
Csakhogy ekkor behoztam a munkát is és megint jött egy csavar.
A munka örült Annának. Anna viszont már kevésbé a munkának.
Mintha valahol az lenne benne: vagy férfi, vagy munka. Pedig miért ne lehetne mindkettő?
TALÁN NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI VÁLASZT ENGEM
Az állítás végére nekem az lett nagyon feltűnő, hogy Anna hosszú ideje azt figyeli:
Ki választ engem?
Anya engem vagy a nővéremet?
Apa engem vagy a nővéremet?
A férfi engem vagy valaki mást?
A munkahely engem vagy a kolléganőt?
Közben viszont van egy másik kérdés is:
És én mit választok?
Lehet, hogy nem az a cél, hogy végre valaki mindenáron őt válassza. Hanem hogy ő is szabadon tudjon választani.
Ne versenyből.
Ne bizonyításból.
Ne azért, hogy végre bebizonyítsa: „engem is lehet szeretni”.
Hanem egyszerűen azért, mert jó.
A megbeszélés során az Ingás Közvetítésben jártas résztvevőknek az jutott eszébe, hogy ez olyan, mint amikor valakinek nem töltődik be születéskor valamelyik „lélekprogram-csomagja”.
Ezzel az állítással szerintem betöltöttük a kémiát is, a férfit is és a munkát is, illetve a választhatóságot is.
Remélhetőleg Annának nem kell tovább hajlongania azért, hogy valaki végre észrevegye. Mert ő már ott van. 🙂
Összegzés
Bár a kedves megrendelő nem pont ezt kérte, de idáig jutottunk.
Az intelligens családi morfogenetikus mezőt nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy ezzel még érdemes lenni továbbmenni. Azon az alapon, ami itt a végén megmutatkozott.
Ugyanis a végén az látszott, hogy a munka inkább a férfihoz kapcsolódott, ő viszont a férfihoz.
Ez megjelenhet úgy az életben, hogy Anna egy eltartott feleség – például. De látszott, hogy ez nem tetszik a tettrekész és agilis Annának. Azonban ebben az állításban már így is benne volt legalább három állítási téma.
Érdemes ilyenkor nem tovább erőltetni, hanem legközelebb akár itt is lehet folytatni. Jó hagyni a láthatatlan mezőnek egy kis időt, hogy megnyilvánuljon az új valóság.
Aztán reszelgethetjük tovább ugyanezt, csak most már új alapokon.
HA TE IS UGYANEZT ÉLED…
Ha azt érzed, hogy az életedben újra és újra ugyanaz ismétlődik, csak mindig más szereplőkkel, akkor nem az aktuális helyzeten kell tovább rágódni.
Szerintem inkább érdemes megnézni, honnan indul ez a minta, és mit működtetsz belőle ma is.
A családállításban sokszor éppen az válik láthatóvá, amit fejben már százszor végiggondoltunk, mégsem tudtunk megváltoztatni. És az mutatkozik meg, amire már készek vagyunk, hogy lássuk.
Ha szeretnéd megnézni a saját történetedet, szeretettel várlak egy következő családállításra.
A boszniai Visoko piramisok nem egyszerű természetes hegyek, hanem egy ősi energetikai rendszer részei.
VIDEÓN IS:
Az elmélet szerint az 5 piramis – a Nap-, a Hold-, a Szeretet, a Föld és a Sárkány-piramis, valamint az alattuk található Ravne-alagútrendszer együtt egy hatalmas föld alatti energia- és frekvenciagenerátorként működik.
Ez egyfajta Tesla módszer: vagyis a rendszer nem használ vezetékeket, hanem a részeket rezonanciával, frekvenciákkal, vezeték nélküli energiaátvitellel kapcsolja össze.
A piramis oldalfalai geopolimer betonból készültek, hihetetlenül sziolárd és kemény anyag, amit nem a szél hordott össze. A férfiak nyugodtan gondoljanak egy gépre vagy szerkezetre, ami nagyon erősen lett leszigetelve a külső zavaró tényezőkt. Ez a betonfal olyan, mint egy pajzs.
Amikor még nagyon keveset tudtam a boszniai piramisok, akkor is úgy gondoltam, hogy valamiféle jelzőberendezések és tankoló állomások. Ezt női aggyal gondoltam ki, nevezzük sejtnek. Azóta azonban mérésekkel bebizonyították, hogy a csúcsából függőlegesen felfelé folyamatosan áramlik egy 28 kHz frekvenciájú fókuszált energia nyaláb.
Ez a nyaláb nem úgy viselkedik, mint egy normális rádió- vagy elektromágneses hullám, nem gyengül a távolsággal, hanem erősödik.
A Nap Piramist ebben a megközelítésben úgy lehet elképzelni, mint egy óriási adótornyot. Ez a természet környezet alapján összerakott gépezet, ahol fontos, hogy használnak benne betont, vizet, … nos, ez a szerkezet összegyűjti az energiát, aztán felerősíti, és függőlegesen felfelé, az továbbítja.
Azt még egy fizikához nem értő szőke nő is megérti, hogy a kisugárzott nyalábok – legyen az fény vagy bármilyen más frekvencia vagy hullám –, egy idő után gyengül. Kivéve ezt a nyalábot.
Tehát a visokói piramisok egy ősi, hatalmas energetikai berendezés részei lehetnek, amelyben maga a piramis az antenna vagy adótorony, a föld alatti járatok pedig a rendszer további elemei.
A boszniai piramisok közelében húzódó Ravne-alagútrendszert nem régi bányajáratok, hanem egy olyan föld alatti tér, amely különleges energetikai környezetet hoz létre.
A legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint egy természetes „csendes zónát”.
Minél mélyebbre megyünk az alagutakban, annál kevésbé érnek el bennünket
a felszíni elektromágneses hatások,
a rádiófrekvenciás jelek,
a mobilkommunikáció
vagy más mesterséges elektromos zajok.
Emellett az alagutak levegőjében nagyon magas negatívion-koncentrációt mértek. Ez a környezet nyugtatóan és regenerálóan hat az emberi szervezetre.
Nagyon leegyszerűsítve: amikor valaki belép a Ravne-alagutakba, egy olyan környezetbe kerül, ahol kevesebb mesterséges elektromágneses „zaj” veszi körül, miközben a levegő ionösszetétele is eltér a megszokottól. A sok negatív ion van, és ez „levezeti” vagy semlegesíti az emberben felgyülemlett feszültséget.
A látogatók nyugodtabbnak, frissebbnek vagy energikusabbnak érzik magukat.
A 7.83 Hz-s Schumann-rezonancia oldja a szorongást. Mintha a test visszaállna az eredeti, egészséges alapállapotába.
Az alagutakban hatalmas kőtömbök és megalitok is találhatók. Ezek vizes áramlások felett fekszenek. Ezekben a hatalmas tömbökben a kristályszerkezet annyira össze vannak préselődve, hogy hatást fejtenek ki és kioltják a káros földi és mesterséges zavarokat a térből.
Vagyis kövek által létrehozott rezgések vagy elektromos jelek „ellenhullámként” semlegesítik a káros tereket.
Vagy még egyszerűbben:
– az alagút természetes elektromágneses és ionos környezete megnyugtatja a testet,
– a nagy kristályos kövek pedig valamiféle természetes zavarszűrőként működnek.
Ezek a megalitok nem véletlenszerűen kerültek oda.
Ebben a gigantikus gépezetben a Ravne-alagutak egyfajta föld alatti „szűrő- és kiegyenlítő rendszerként” működnek.
Mi a különbség a boszniai és az egyiptomi piramisok között?
A két piramisrendszer egészen más módon működik.
Az egyiptomi piramis: inkább egy árnyékoló tér
A gízai Nagy Piramis belsejében hatalmas mennyiségű mészkő és gránit vesz körül bennünket. Az alternatív magyarázat szerint ez a nagy kőtömeg részben elszigetelheti a belső teret a külső elektromágneses környezettől.
Ezért a Király Kamrájában tartózkodó ember úgy érezheti, mintha egy sokkal csendesebb és nyugodtabb térbe került volna. Az egyiptomi piramis belseje átmenetileg egyfajta „menedéket” biztosít a külső zajokkal szemben.
A gránit magas kvarctartalma miatt a kamra sajátos rezgési környezetet hoz létre.
A piramis belsejébe látogatók nyugalomról, energianövekedésről vagy testi megkönnyebbülésről számolnak be.
De ez csak mellékhatás
A rendszer ennél tovább megy.
Az egyiptomi piramisok eredeti feladata nem az ember gyógyítása volt.
Bár megtörténik, hogy a Gízai piramisok gigantikus kő töme leárnyékolja és elnyelik a kinti antennák és városi szmogot, a kék fény áradatot, a digitális zajt. Ezért a piramis belsejébe látogatóknak megnyugszik a az idegrendszere ebben a hatalmas elektromágneses csendben. Jólesik a fáradt testnek a stabil, alacsony rezgésű alap-frekvencia.
Ebben a tiszta környezetben átmenetileg megkönnyebbül a test, elillan a stressz, visszarendeződik a test vízbázisa és a sejtek természetes állapota. Sokaknak múlik a fájdalma is.
DE!
A belső nyugodt tér csak azért alakult ki, mert a piramis működéséhez szükség volt egy stabil és „zajmentes” középpontra.
Egyszerű hasonlattal: olyan, mint amikor egy hatalmas gép működéséhez szükség van egy pontosan szabályozott belső térre. Attól, hogy ott kellemesebb tartózkodni, még nem feltétlenül ez a gép elsődleges célja.
Mi a piramisok valódi célja?
Képzeld el úgy, mint hogyha hatalmas intelligenciák felelnének azért, hogy az anyagi világ és a mátrix illúzió működjön. Úgy is el lehet képzelni őket, mint egy hatalmas rendszer mérnökeit vagy üzemeltetőit: nem közvetlenül az egyes emberek életét irányítják, hanem azt a „rendszert” tartják működésben, amelyben az emberek élnek.
A Mátrix ennek a rendszernek a neve. Nem egy konkrét gépet jelent, hanem azt a láthatatlan szabályozó hálózatot, amely meghatározza, hogyan működik az anyagi világ, milyen hatások érik az embereket, mire figyelnek, mitől félnek, hogyan gondolkodnak és mennyire tudnak szabadon cselekedni.
Az egyiptomi piramisok ennek a rendszernek hatalmas stabilizáló pontjai. Az rendszer fentartói (archonok) számára azért „pozitívak”, mert segítenek fenntartani a rendszer állandóságát és egyensúlyát. Olyanok, mint egy épület hatalmas alapkövei: megakadályozzák, hogy az egész szerkezet megbillenjen vagy szétesen.
Csakhogy ami a rendszernek stabilitást jelent, az az ember számára korlátozást is jelenthet. A piramis tehát nem azért „pozitív”, mert boldogabbá vagy szabadabbá teszi az embereket, hanem azért, mert segít változatlanul működtetni azt a rendszert, amelyben élnek.
Nagyon leegyszerűsítve: az Archonok a rendszer fenntartói, a Mátrix maga a rendszer, az egyiptomi piramisok pedig ennek a rendszernek a stabilizáló horgonyai.
Tehát, ha valaki belép Egyiptomba a király kamrájába és beindul benne némi gyógyulás, az nem az archonok jóindulatának a terméke, hanem egy kikerülhetetlen technológiai mellékhatás.
Az egyiptomi piramis a külső geometriájával össze tudja gyűjteni és nagy erejű fojtó-frekvenciaként szét tudja szórni a Föld energiáját a térben.
Ha úgy gondolsz a piramisra, mint egy nukleáris reaktor hűtővíz-középpontja, akkor ott nincs semmi zaj és ha ebbe a zajmentes csendbe belép egy ember, akkor végtelenül meg fog könnyebbülni.
Ezért a Király Kamrája egyfajta „csendes középpontként” működik.
Ha valaki belép ide, átmenetileg kevésbé érik a külvilág elektromágneses és egyéb zavaró hatásai. Ettől a teste és az idegrendszere ellazulhat, és megkönnyebbülést tapasztalhat.
A lényeg az, hogy ez a nyugodt belső tér nem önmagában a piramis fő célja, hanem a működésének mellékhatása.
A boszniai piramis: aktív generátor
A boszniai Nap Piramisának szerepét ezzel szemben teljesen másként írják le.
Az elméletek szerint ez nem egyszerűen elszigeteli a külső energiákat, hanem aktívan összegyűjti és továbbítja őket.
Úgy képzelhető el, mint egy hatalmas földi generátor és antenna.
CSAK ILLUSZTRÁCIÓ. AZ ALAGUTAK NEM ÍGY NÉZNEK KI.
A belsejében nem üres temetkezési kamrák vannak (a piramisok nem temetkezési helyek), hanem egy gigantikus, vas-oxiddal és kvarckristályokkal dúsított elektromágneses mag. Ez a mag a Föld mélyéből feltörő természetes elektromos és geológiai energiát és a föld alatti vízhálózatok által generált feszültséget függőlegesen összesűríti, és fentről egy 28 kHz-es fókuszált nyalábként, energiajelként löki ki a zárt térbe.
Nagyon egyszerűen tehát:
Az egyiptomi piramis inkább egy hatalmas árnyékoló és stabilizáló szerkezet.
A boszniai piramist viszont egy aktív generátorként vagy adóantennaként, amely energiát gyűjt össze, felerősít, majd a csúcsán keresztül továbbít.
A Ravne-alagutak pedig ennek a rendszernek a föld alatti „tisztító és kiegyenlítő” részét alkotják.
Kik építhették, és mi lehet a föld alatt?
A boszniai piramiskomplexum rendkívül régi, akár 25–30 ezer évesek. A fősodratú történelem nem is hajlandó innentől kezdve ezzel foglalkozni, pedig létezik egy technokrata civilizáció, amely létrehozta a mátrixot és ezt stabilizálni kellett egy Térerő hálózattal.
Ez az annunaki civilizáció nem egyszerűen épületeket emelt, hanem egy nagyobb energetikai rendszert hozott létre, amelynek feladata a környezet természetes energiáinak összegyűjtése, szabályozása és továbbítása lehetett.
A föld alatti vízrendszer = hűtőrendszer
A piramisok alatt kiterjedt föld alatti vízhálózat található. Ennek a víznek több szerepe is lehetett.
Egyrészt a föld alatti vízmozgások hozzájárulhatnak az alagutak különleges elektromos és ionos környezetének kialakulásához.
Másrészt a vízrendszer egyfajta természetes hűtőrendszerként is működött.
Ha ugyanis a piramis belsejében valóban létezett egy nagy energiájú, kristályokra és ásványokra épülő rendszer, akkor annak működése hőt és elektromos feszültséget is termelhetett. A folyamatosan áramló föld alatti víz ezt a rendszert hűtötte és stabilizálta.
Nagyon egyszerű hasonlattal: a nagy teljesítményű gépek működéséhez szükség van folyamatos hűtésre.
Tehát a föld alatti víz nem véletlenül van jelen, hanem a teljes piramisrendszer működésének egyik fontos eleme lehetett.
Mire számíthat, aki ellátogat a Ravne-alagutakba?
A Ravne-alagútrendszer Visoko közelében látogatható, és néhányan ugyan turisztikai látványosságként keresik fel, én azonban azért viszek oda csoportokat, mert ebben a különleges energetikai környezetben tartok önismereti foglalkozásokat és intuitív történelem foglalkozásokat.
Mások kifejezetten gyógyulni mennek oda és szanatórium helyett inkább az alagútban üldögélnek. Ez is szuper!
Az alternatív elmélet szerint az alagutakban a felszíni környezethez képest más lehet a levegő ionösszetétele és az elektromágneses háttér. Emiatt egyes látogatók arról számolnak be, hogy odabent könnyebben lélegeznek, nyugodtabbnak érzik magukat, vagy csökken bennük a feszültség.
Mennyi időt érdemes bent tölteni?
Az alternatív ajánlások gyakran 60–90 perces bent tartózkodást javasolnak, különösen a nagyobb megalitikus kövek, például a K-1 és K-2 közelében.
Ennyi idő alatt a szervezet fokozatosan alkalmazkodik az alagutak nyugodtabb környezetéhez.
Hány napon keresztül?
5–7 egymást követő napon napi egy látogatást javasolt.
Ez egyfajta testi és idegrendszeri „újrahangolódás”: vagyis a rendszeres ott-tartózkodás segíthet csökkenteni a stresszt és támogatni a regenerálódás érzését.
Ezt azonban érdemes élményként vagy alternatív megközelítésként kezelni, nem bizonyított orvosi kezelésként. Szerintem működik ez a módszer, de nem szeretném, ha bárki is beperelne azért, mert én gyógyulást ígértem.
A boszniai piramisokat eredetileg olyan lények vagy intelligenciák hozták létre, akik a világ energetikai rendszerét működtették. A piramisok kezdetben egy természetesebb, harmonikusabb rendszer stabilizálását szolgálták. Később azonban ugyanazt a rendszert megváltoztatták vagy átprogramozták, ezért a világ működése eltért az eredeti állapotától.
Az eredeti, harmonikus világ elképzelése
Több mint 25–30 ezer évvel ezelőtt, a világ még másképpen működött, mint ma.
Ebben az ősi korszakban az ember és a természet energiái állítólag sokkal harmonikusabb kapcsolatban álltak egymással. Az embereket nem érte annyi zavaró vagy elnyomó hatás, és könnyebben kapcsolódtak ahhoz az eredeti kozmikus energiához.
Az archonokat ebben a korai időszakban még nem negatív erőként voltak jelen, hanem inkább olyan „mérnökökként” vagy fenntartó intelligenciákként, akiknek az volt a feladatuk, hogy ezt a harmonikus világot működtessék. A boszniai piramisok ennek az ősi rendszernek fontos részei lehettek.
Úgy működtek, mint egy hatalmas energetikai töltő- és tisztítóállomás. Feladatuk többek között az is volt, hogy segítsék a szervezet energetikai egyensúlyának fenntartását és folyamatosan „újratöltsék” azt.
Ehhez szükség van a piramisokhoz kapcsolt 28 kHz körüli frekvenciára és a Ravne-alagutak magas negatívion-szintjére is.
Nagyon leegyszerűsítve: a boszniai piramisok eredetileg azért épültek, hogy segítsék az „Istenek” és a természet közötti harmonikus kapcsolat fenntartását, valamint támogassák az „Istenek” fizikai és energetikai regenerálódását. Ezek az isteneknek nevezett lények ugyanis más égitestről jöttek, és más égitesteken eltérőek a körülmények. Nehéz volt alkalmazkodni a földi körülményekhez.
Az annunakik energetikai állapotának vagy természetes egyensúlyának lehetne mondani azt, amit segítenek ezek a rezgések helyreállítani.
Aki megfürdik ebben az energetikai környezetben, az képes tisztábban gondolkodni, dönteni, cselekedni és a saját életét kevésbé külső befolyások alatt alakítani. Ez biztosítja a szabad teremtő erőt az anyagi síkon.
Az eltérítés elmélete
Az elmélet szerint egy idő után megváltozott a világ eredeti, harmonikus működése.
Át programozták a mátrixot, lekapcsolták a szerves csatornákat és az egész teret egy elnyomó frekvencia katlanná alakították át. Ez valószínűleg a ledobott atom, az annunakik között folyó belső háború után történt.
Ettől kezdve az ember és az „Istenek” közötti kapcsolat meggyengült, a világ pedig egy zártabb, nehezebb és elnyomóbb rendszerré vált. Az egyiptomi piramisok már 16,8 GHz-es és 60 GHz-es hullámokkal nyomták az emberiséget.
Nevezzük ezt most „Mátrix 2.0”-nak.
Mi történt a piramisokkal?
Az egyiptomi piramisok már ennek a későbbi korszaknak a részei voltak, inkább stabilizáló és elnyomó szerepük van.
A boszniai piramisok viszont régebbi eredetűek, ezért megőrizték az eredeti, harmonikusabb rendszer egy részét.
A komplexumot később megpróbálták használhatatlanná tenni. Állítólag ekkor került a piramis köré az a hatalmas beton pajzs és az azt fedő földréteg. A Ravne-alagutakat pedig feltöltötték konglomerátum köves anyaggal. Ezzel elvágták az antennákat, a tisztító és hűtő erőműtől.
Erre van is egy szöveg az egyik alagútban az egyik megaliton. Kb. az áll rajta, hogy most el kellett mennünk, de majd később visszajövünk.
Tehát ez nem egy természetes folyamat volt, hanem szándékos elzárása volt az alagutaknak, mintha valaki meg akarta volna akadályozni, hogy az emberek hozzáférjenek ehhez az ősi rendszerhez.
Miért tartják még ma is különlegesnek Ravne-t?
Azért, mert a piramis és az alagutak eredeti szerkezete nem semmisült meg.
A földalatti kristályos és ásványi szerkezetek, a vízmozgások és az alagutak geometriája még mindig megőriz valamit az eredeti energetikai környezetből.
Ezért a Ravne-alagutakat ebben a világképben egyfajta „időkapszulának” lehet elképzelni: egy olyan helynek, ahol az eredeti, természetesebb energetikai állapot egy kis része fennmaradt.
Amikor valaki lemegy az alagutakba, átmenetileg kikerül a felszíni környezet mesterséges zavaró hatásai alól. Ennek tulajdonítják azt, hogy egyes látogatók nyugalmat, ellazulást vagy könnyebb közérzetet tapasztalnak. A szervezet visszakerülhet egy nyugodtabb, természetesebb egyensúlyi állapotba.
Mit jelent Visoko?
Visoko ebben a rendszerben nem a jelenlegi elnyomó hálózat része, hanem egy nagyon régi, még az eredeti működésből fennmaradt technológiai maradvány. Azért különleges, mert a mai napig képes támogatni az ember testi és energetikai egyensúlyának helyreállását, illetve azt, hogy tisztábban és szabadabban működjön.
A kínai Fehér Piramis
Ehhez hasonló hely létezik Kínában is, Xi’an környékén. Ezt Fehér Piramisként említik. Ugyanúgy egy aktív energetikai központként írják le, mint Visokót, csak ezt a helyet sokkal erősebben elzárták a nyilvánosság elől.
A kínai piramis egyfajta hatalmas antenna, amely összegyűjti és továbbítja a környezet természetes energiáit.
A Fehér Piramis a boszniai Nap Piramishoz hasonlóan egy hatalmas, sűrű kristály- és agyagkeverékből álló belső maggal rendelkező adó, amely folyamatos, összpontosított energia- és ultrahangnyalábot sugároz az ionoszféra felé, ezzel stabilizálva a Mátrix ázsiai működési hálózatát.
A területet később elzárták, a piramist pedig növényzettel fedték be, ezért ma nehezen kutatható. Ez nyugodtan értelmezhetjük tudatos elrejtésként.
——————-
Mit jelent a kollektív rezonancia?
Azt, hogy nem maga a piramis válik erősebbé, hanem az emberek közös jelenléte erősítheti fel a hely hatását.
Ezt „kollektív rezonanciának” nevezzük.
A legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, mint amikor több hangszer ugyanazt a hangot játssza: együtt sokkal erőteljesebb hatást keltenek, mint külön-külön.
Hasonló történik akkor is, amikor sok nyugodt, tudatos és egymásra hangolódó ember tartózkodik egyszerre a Ravne-alagutakban.
Ha az emberek mintha egymást erősítő „antennákká” válnának.
A közös jelenlétük állítólag felerősítheti a hely természetes rezgéseit, és nagyobb területre terjesztheti ki annak hatását.
Ez a közös emberi jelenlét fizikailag képes felerősíteni és szétteríteni a tiszta 7,83 Hz-es Schumann-rezgést, létrehozva egy olyan erős, tiszta tudati teret, amely nagyon rövid idő alatt helyileg képes kioltani az antennarendszerek 16,8 GHz-es és 60 GHz-es katonai jeleinek elnyomó hatását a Kárpát-medence térségében.
Nagyon hétköznapi nyelven tehát az elképzelés lényege:
minél több tudatos és kiegyensúlyozott ember van egyszerre egy ilyen különleges helyen, annál erősebb lehet a közösen létrejövő nyugalom, összhang és energetikai hatás.
Hány „éber” ember él a Földön?
Az embereknek csak egy kis része él valóban tudatos kapcsolatban a saját belső erejével és a Forrással. A teljes emberiség körülbelül 8,8–10%-a.
Közülük is csak egy kisebb csoport, nagyjából 1,5–2% az, aki ezt a tudatosságot a mindennapi életében is aktívan használja.
Ők azok az emberek, akik kevésbé hagyják, hogy
a külső események,
a félelem,
a média
vagy mások véleménye irányítsa őket.
Inkább megpróbálnak önállóan gondolkodni, figyelni a saját belső állapotukra, és megőrizni a nyugalmukat még nehezebb helyzetekben is.
A többiek nagyrészt megszokásokból, automatikus reakciókból és kívülről átvett minták alapján élik az életüket anélkül, hogy ezeket rendszeresen megkérdőjeleznék.
Egy érdekes kísérlet
Ha egy csoport lemegy együtt közösen a Ravna alagútba, akkor akár 15-20 nyugodt, koncentrált ember jelenléte is nagy hatással lehet önmagára és a környezetére.
Eleve nem is nagyon lehet ennél több ember az alagútban, mert ezek inkább hosszú járatok és léteznek benne kisebb, de ennél több ember nem tud együtt lenni ott ezekben a kis termecskékben, meditáció szobákban.
Ha közösen hangolódnak egy-egy dologra, akkor az olyan, mint amikor egy zenekar tagjai először külön-külön játszanak, majd ugyanarra a ritmusra állnak rá. Ettől az összhatás sokkal rendezettebb és erőteljesebb lesz.
Ha 20 ember tökéletesen „egy fázisban” működik, akkor a közös hatás nem egyszerűen húszszoros, hanem ennél sokkal nagyobb, akár 400 szoros is lehet.
Amennyiben ez az így létrejövő közös, rendezett „mező” összekapcsolódna a boszniai piramis 28 kHz-es jelével, akkor a hatás nemcsak az alagutakban lenne érzékelhető, hanem nagyobb földrajzi területre is kiterjedhetne.
Együtt képesek lennénk egy időre meggyengíteni azt a mentális és érzékelési szűrőt, amely befolyásolja az embereket. Ezen a szűrőn keresztül borzasztó, hogy hogyan értelmezik az emberek a körülöttük lévő világot.
De nemcsak a helyi kárpát medencei és balkáni destruktív mező gyengülne meg, hanem a közösen létrehozott, nagyon erős energiahullám rákapcsolódna a Visoko csúcsából kiinduló 28 kHz-es energianyalábra, majd szétterjed a Balkán és a Kárpát-medence térségében.
Ez az erős ellenhatás képes kioltani a 16,8 GHz-es és 60 GHz-es katonai jelek elnyomó hatását, és ezzel meggyengíteni az említett mentális és érzékelési „szűrőt.
Kipróbáljuk? 🙂
Ez a pozitív élmény is csapdává válhat, ha az ember azt kezdi hinni, hogy csak ott képes jól lenni. A Ravne-alagutakban valaki megtapasztalhat egy különösen nyugodt, felszabadult állapotot. A probléma akkor kezdődik, ha hazatérve arra jut, hogy ezt az érzést kizárólag Boszniában tudja átélni.
Ebben az esetben Visoko már nem a változás kiindulópontja lesz, hanem egy újabb kapaszkodó.
Az ember elkezdheti várni a következő utazást, folyamatosan új információkat kereshet a piramisokról, órákat tölthet az interneten mérések és elméletek kutatásával, miközben a saját életében egyre kevesebb valódi változtatást tesz.
Vagyis a legfontosabb üzenet az, hogy nem maga a hely a végső cél.
Ha valaki Visokóban nyugalmat, tisztább gondolkodást vagy nagyobb belső szabadságot tapasztal, akkor ennek az lenne az értelme, hogy ezt az állapotot hazavigye, és a saját mindennapi életében kezdjen vele valamit.
Például másképpen döntsön, kevesebb figyelmet adjon a folyamatos külső zajnak, rendezze a kapcsolatait, változtasson azon, ami régóta nyomasztja, vagy egyszerűen tudatosabban éljen.
Ha sok tudatos ember rendszeresen ellátogat a boszniai Ravne-alagutakba, az a Mátrix működése szempontjából komoly zavart okoz, mert egyre több ember kerül ki átmenetileg a rendszer megszokott befolyása alól.
A hálózat zavarása: Amikor 15–20 tudatos ember egyszerre tartózkodik az alagutakban és összehangolódik, a közös hatásuk a szöveg szerint sokszorosára erősödik. Ez az erős közös energiahullám képes megzavarni és kioltani a környezetben működő 16,8 GHz-es és 60 GHz-es katonai jelek elnyomó hatását, így azok átmenetileg kevésbé tudnak hatni a dél-európai és a Kárpát-medencei térségre.
Az észlelési szűrő meggyengülése: A látogatók úgy térnek haza a Ravne-alagutakból, hogy testileg és idegrendszerileg kiegyensúlyozottabb állapotba kerültek. Emiatt kevésbé fogékonyak a figyelemelterelésre, a félelemkeltésre, a politikai és bulvárhírek manipuláló hatására. Tisztábban gondolkodnak, kevésbé sodródnak a külső ingerekkel, és ez a változás a környezetükben élő más emberekre is átragadhat.
A boszniai kőgömbök szerepe
Boszniában, különösen Zavidovići közelében és Visoko térségében több nagy, gömb alakú kőképződményt találtak. Ezek néha közel tökéletes gömb formájúa. Sokszor több tonnás és különböző típusú kőzetekből készültek. Pl. gránitból, homokkőből, vulkanikus kőzet, vagy mészkőből.
Ezek nem egyszerű természeti képződmények vagy díszítőelemek, bár néhány tehetősebb ember megszervezi és elviszi a kertjébe ezeket a kő golyókat, hanem egy ősi energetikai rendszer részei lehettek, amely kapcsolatban állt a boszniai piramisokkal és a Ravne-alagutakkal. De még nem pontosan tisztázott, hogy mi a funkciójuk ezeknek a gömb alakú köveknek.
Hol találhatók?
A legismertebb lelőhely Zavidovići városa mellett található, egy erdős területen. Itt van egy rendkívül nagy, több tíz tonnás kőgömb is. Zavidovići túlsó oldalán egy patak mederben sok kisebb, egy-másfél méteres átmérőjű kőgolyók találhatók, amelyek egy földcsuszamlás során felszínre kerültek és belegurultak a patakmederbe.
Visoko környékén és a Ravne-alagutak közelében kisebb gömb alakú köveket is találtak.
Mi lehetett a kőgömbök feladata?
1. Energia összegyűjtése és rendezése
Az elképzelés szerint a gömbforma azért fontos, mert szimmetrikusan minden irányból képes befogadni a környezetből érkező rezgéseket vagy energiákat.
A kőgömböket ezért egyfajta energetikai gyűjtőpontként képzelik el.
A feltételezés szerint a Földből érkező természetes rezgéseket vagy elektromos jelenségeket összegyűjthették és kiegyenlíthették.
Egyszerűen fogalmazva: úgy működhettek volna, mint egy természetes „rezgéskiegyenlítő”.
De ha őszinte akarok lenni, akkor erről semmi fogalma nincs az embereknek, csak találgatnak.
2. Az anyaguk is fontos lehet
Magas fém- és kristálytartalom: egyes mintákban olyan anyagokat találtak, mint például kalcium-oxidot és mangánt, amelyek nem találhatók meg a környező természetes kőzetekben. Ez arra utalhat, hogy a gömb anyagát mesterségesen módosították. Ilyen kövek a világ számos táján találhatóak.
Ami számomra érdekes volt, hogy olyan anyagot is találtak kő gömb, amelyek a földön nem léteznek, mondjuk úgy, ismeretlen anyagok.
A kőgömbökben sok vas, mangán és kvarc is található. Ez az összetétel különleges elektromos és mágneses tulajdonságokat ad nekik.
A gömbök összehangolódnak a piramisból kiinduló 28 kHz-es energianyalábbal és a föld alatti vízmozgások által létrehozott energiával. Így egyfajta erősítőként működnek: növelik a környezet negatívion-szintjét, és segítenek fenntartani a Föld természetes 7,83 Hz-es Schumann-rezgését.
Egyes feltételezések szerint a gömbök egyfajta erősítő vagy stabilizáló szerepet tölthettek be.
3. Energetikai csomópontok
Az elmélet szerint a kőgömböket nem véletlenszerűen helyezték el.
Úgy gondolják, hogy olyan pontokon lehettek, ahol a Föld természetes energetikai vagy geológiai vonalai találkoznak.
A feladatuk ebben a felfogásban az lehetett, hogy kiegyenlítsék vagy „megtisztítsák” ezeket a természetes energiákat.
A kőgömbök helyi elosztó- és szűrőpontként működnek a hálózatban. Olyan helyeken találhatók, ahol a Föld természetes energiavonalai találkoznak, és az a szerepük, hogy kiszűrjék ezekből a mesterséges zavaró hatásokat.
Amikor valaki a kőgömbök közvetlen közelébe kerül, a test energetikai rendszere gyorsan kiegyensúlyozódik, ami az idegrendszerben is szinte azonnali megkönnyebbülést és ellazulást eredményez.
Azt hiszem, vasárnap tartottam éppen családállítást, és valaki szerette volna rendezni a kapcsolatát a nevelőapjával.
A történet azonban már az elején meglehetősen bonyolultnak bizonyult. Ő már egy középkorú nő.
Levette a nevelőapja nevét, az eredeti apja nevét is, végül pedig az édesanyja nevét hordta.
Mondtam, hogy jó, ha ő ezt szeretné, akkor nézzük meg, milyen a viszonya ezzel a nevelőapával, aki nemrég halt meg. Ő erről egyébként nem is tudott.
Elkezdte nekem magyarázni, hogyan vannak a családban a családtagok. – Ó, ez egy ilyen bonyolult, kesze-kusza kapcsolat. – Jó, mondom, nézzünk rá, hátha van itt valami elakadás.
És képzeljétek el: az állításom majdnem kudarcba fulladt.
Nem is tudom másképp mondani.
Egyszerűen nem tudtam, ki kicsoda
Kijelöltem a szerepeket a képviselőkre. Valaki játszotta a nagypapát. Ott is volt egy olyan, aki inkább nevelő nagyapa volt, és volt egy vér szerinti nagyapa. Aztán volt, aki játszotta az apát, a vér szerinti apát, a nevelőapát és így tovább.
De akármit csináltunk, én mindig összekevertem a szereplőket. A végén már tényleg ostobának tűntem.
Amikor azt hiszem, negyedjére javított ki a mellettem ülő, az állítást megrendelő hölgy, akkor már azt gondoltam:
„Á, biztos én erőltetek valamit, és nem ezzel kell foglalkozni.”
De nem.
Képzeljétek el, én mindig azt mondom, hogy bármi történik egy állításon, az bennünket szolgál. Az mindig megmutat valamit.
Én egyébként hihetetlenül sok nevet és szerepet futtatok párhuzamosan a fejemben. Néha tízet-tizenötöt is. Megyünk térben, időben, dimenziókban.
De most képtelen voltam megjegyezni egy-két olyan egyszerű információt, amit előtte leegyeztettem a mellettem ülővel. Egyszerűen nem ment. Úgy működtem, mint egy oktondi terapeuta.
Ekkor úgy döntöttem, hogy ez már tünet. Itt valami nem stimmel.
Abbahagytam a fedett állítást
Én fedett állítással dolgozom. Ez azt jelenti, hogy soha senki nem tudja, hogy éppen kit vagy mit képvisel. Azt sem tudja, hogy élőlény-e vagy sem. Lehet fogalom, állat, növény, tárgy, bármi.
Most viszont felfedtem, hogy ki kicsoda. És amikor beállítottam valakit egy bizonyos helyre, azt mondta:
„Én biztos nem ez vagyok.”
„Én biztos nem vagyok nevelőapa.”
„Én biztos nem vagyok az apja.”
„Én vagyok az apja.”
És akkor elkezdődött valami egészen hihetetlen castingolás. Körülbelül fél óra alatt összeraktunkraktunk össze egy családfát. Szó szerint. És volt benne meglepetés!
Valakinek nem volt meg a helye a családban
Érdekes módon nem is maga a megrendelő volt az állítás gyenge pontja, hanem az egyik rokona. A megrendelőn azt éreztem, mintha azt mondaná:
„Én ezzel rendben vagyok. Én ezt így már megértettem.”
Az ő rokonát viszont láthatóan nagyon megviselte ez az egész téma. Neki kellett elrendeznie az ősökkel és a rokonokkal való viszonyát. Egyáltalán azt, hogy ki kicsoda.
És ez azért nagyon fontos, mert a családállításban van egy törvényszerűség, amit úgy szoktunk mondani:
a hely törvénye.
Mindenki csak a saját helyén és mindenki csak a saját szerepében élhet jól.
Mi történik, ha nem a saját helyeden állsz?
Ha például képviselsz egy kitagadott családtagot, akiről soha nem beszéltek, lehet, hogy te is hasonló személyiségjegyeket veszel fel, vagy hasonlóan kezd alakulni az életed.
Téged sem vesznek észre.
Téged is kitagadnak.
Pedig mindent megteszel, és akár látszódhatnál is, de nem fogsz.
Ugyanez történhet akkor, ha nem a saját szerepedben vagy.
Ha például az anyukádról gondoskodsz, akkor te leszel az ő anyja, vagyis a saját nagyanyád. Ugye, milyen rosszul hangzik?
Nagyon sokféleképpen el lehet csúszni ezekben a szerepekben. És ilyenkor valamilyen módon az élet is elkezd kisiklani. Valami nem fog könnyen menni.
Amikor a gyerek lesz a társ
Ez egészen hétköznapi élethelyzetekben is megjelenhet.
Mondjuk gyerekként ketten éltek egy háztartásban az apukáddal. Te és az apukád. És most értsd jól, valamilyen értelemben úgy éltek, mint férj és feleség.
Mondjuk tényleg mindent megosztotok egymással. Te takarítasz, bevásárolsz, gondoskodsz az otthonról, apa pedig keresi a pénzt.
Akkor később előfordulhat, hogy nem találsz párkapcsolatot. Hiszen olyan, mintha neked már lenne.
És ez most nem arról szól, hogy szerelmesek vagytok egymásba vagy sem. Hanem arról, hogy a rendszerben olyan, mintha ti ketten már egy párt alkotnátok.
És oda egy harmadik már nem fér be.
Így lehet, hogy az apának sem lesz következő párkapcsolata, és a lányának sem.
És természetesen ugyanez anya-fia kapcsolatban is megtörténhet.
Sokáig példát tudnék még erre hozni.
Végül tényleg családfát állítottam
Most csak azt akartam szemléltetni, hogy amikor azt mondja nekem az ügyfél, hogy
„Én majd elmegyek hozzád családfaállításra”,
akkor a végén ez lassan olyan lesz, mint egy önbeteljesítő jóslat.
Mert amikor ezt az állítást végigcsináltuk, és tényleg mindenki a helyére került, az összes szereplő megnyugodott. A kép pedig tényleg olyan lett, mint amikor lerajzoljuk a családfánkat. Itt van a nagypapa, a nagymama, előttük állnak a gyerekeik, majd azok utódai.
Szóval végül is tényleg családfát állítottam. 🙂
A végén pedig a megbeszélésen azon nevetgéltünk, hogy legközelebb valószínűleg családot fogunk alapítani.
Hogy azt hogyan fogom csinálni, azt még nem tudom.
—————–
Ha te is szeretnél családállításra jönni
Szegeden és Budapesten személyesen is el tudsz jönni hozzám családállításra.
De online is szoktam közvetíteni a család állításokat, ha az illető pl. külföldi, vagy az ország másik végén lakik és nehéz eljönni Szegedre vagy Pestre. Személyesen persze mindig nagyobb élmény.
Ha pedig nem szeretnél lemaradni semmiről, iratkozz fel a hírlevelemreITT.
Az elvonulásokon pedig minden délután családállítást csinálunk.
Így mindig elküldöm neked az aktuális tudnivalókat, és az ilyen jópofa esettanulmányokat is, mint amilyet most megosztottam veled.
Szóval azt, hogy legközelebb, amikor mi találkozunk, az családállítás lesz vagy családalapítás, azt még nem tudom.
De biztos, hogy jobb lesz utána az életünk.
Hajdú Ildikó
We use cookies on our website to give you the most relevant experience by remembering your preferences and repeat visits. By clicking “Accept”, you consent to the use of ALL the cookies.
This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Az analitikához használt sütik annak a megértésére használhatók, hogy a látogatók hogyan érintkeznek a weboldallal. Ezek a sütik segítenek az információk előállításában, hogy mérhető legyen például a látogatók száma, az ún. visszapattanási arány, vagy a leglátogatottabb oldalak, stb.
A szükséges sütik az oldal működése szempontjából nélkülözhetetlenek. Ezek a sütik alapvető funkciókat látnak el, és a biztonságos működésért felelnek, természetesen anonim módon, személyes adatok mentése nélkül.
