Egy családállítás esettanulmány, ahol egy pedagógus megmagyarázhatatlan lábfájdalma egészen a gyermekkoráig vezetett vissza bennünket.
MITŐL FÁJHAT VALAKINEK A TÉRDE, HA NINCS RÁ ORVOSI MAGYARÁZAT?
Mitől fájhat valakinek a térde, a lába, a vádlija? Egyszerűen csak fáj, és nincs rá orvosi magyarázat. Nos, családállítással néztünk erre rá.
Egy iskolaigazgató jött el hozzám, és azt mondta, hogy szerinte ez egy generációs probléma. Az anyukájának is hasonlóan fájt a lába, meg a nagymamájának is. És én egy kicsit be is nyaltam ezt a történetet. Gondoltam, ez biztos valamilyen anyai generációs történet lesz.
Még tarotkártyát is húztunk, és azon is az anya jelent meg. Vagy valamilyen anyatípusú szereplő.
Na, mondom, akkor induljunk el ebben az irányban! Nyomozzuk ki a családállítás módszerével, milyen történet húzódhat meg a lábfájás mögött.
Az egész alszára, a vádlija, a térde, mindene fájt. Arra gondoltam, hogy talán valamilyen gyulladásos folyamat lehet, mondjuk csonthártyagyulladás. Akár az is lehet.
Most nem néztem meg a biologikai mögöttesét, gondoltam, majd az állítás megmutatja, merre érdemes továbbindulnunk.
Ha inkább megnéznéd videón, kattints ide!
EGY TITOK, AMIVEL NEM TUDTAM MIT KEZDENI
Először a TITOK és az EGYÉB irányába kellett elmenni. Ez nem túl jó hír egy családállítónak, mert ilyenkor olyan rejtett dologra kell rájönni, ami addig nem volt ott az állítás vezető ötletei között. Azért nem szeretem, amikor az „egyéb” kategóriát választják a résztvevők, mert én az elinduláshoz mindenfélét felkínálok, amiből lehet választani, aztán amikor az „egyéb” lesz a nyerő, akkor törhetem a fejem. De a "szinte médium képességgel" rendelkező segítők ki szoktak húzni a bajból. Meg én is várok, találgatok és egyszer csak mindig történik valami.
Tehát az állítás valahogy mindig mutat valamit. Valami mindig kiderül.
És most is így történt.
VISSZA A GYERMEKKORBA!
I. Egészen a bölcsődés koráig kellett visszamennünk.
Ott egy nagyon boldog kisgyerek képe bontakozott ki. Imádta a gondozónőjét. Imádott ott aludni. Olyan jól érezte magát, hogy legszívesebben el sem mozdult volna onnan.
II. Aztán átmentünk az óvodáskorba.
És itt egészen más volt a helyzet. A kisgyerek képviselője rettenetesen félt ettől az időszaktól.
Egy nagyon szigorú, kemény óvónő alakja jelent meg, akihez a képviselők reakciói alapján ismétlődő fizikai bántalmazás élménye kapcsolódott.
– Én nem egyszer vertem meg, az biztos – mondta.
Persze mindazt, ami egy családállításban megjelenik, nem tekinthetjük önmagában történelmi bizonyítéknak. De az állítás szempontjából most ez az élmény lett a meghatározó. És az állítást kérő alig emlékezett a gyerekkorára. Gyanítom, így védekezett a trauma ellen.
És itt jött egy csavar! Mert valami laikusok számára meghökkentő dolog adta a megoldást.
A BÁNTALMAZOTT KISLÁNYBÓL PEDAGÓGUS LETT
Ez az egykori kislány felnőtt. És iskolaigazgató lett. De nem is akármilyen!
Megsúgta nekem, hogy az egyik kedvenc témája éppen a gyermekek elleni erőszak, a bántalmazás kiküszöbölése az oktatásban. Azon dolgozik, hogy a mai pedagógusok már ne úgy bánjanak a gyerekekkel, ahogyan vele bántak annak idején.
Milyen érdekes, nem?
Az ember megtapasztal valamit gyerekkorában, ami nagyon fájdalmas, és aztán akár az egész életútját meghatározhatja az a döntés, hogy ő ezt másképp fogja csinálni. Sőt, nemcsak másképp csinálja, hanem másokat is erre tanít.
Ez a szabadakarat.
Te milyen traumát éltél át gyerekkorodban? És mit kezdtél vele? Te is azt csinálod, amit veled csináltak, vagy más döntést hoztál?
Amiatt hiszek az emberiségben, mert időnként egyesek képesek átértékelni magukban a történteket.
MIT MUTATOTT A SZÜLETÉSI ÉVE? – Életforgatókönyv
Erzsike egyébként 1963-as születésű.
Az Életforgatókönyv szerint a 6-os szám a felelősségválláshoz, a 3-as pedig a bölcsességhez, a szellemi fejlődéshez kapcsolódik.
Az utolsó két szám arra utal, hogy az illető előző életében ebből a témából bukott. Tehát ebben az életében ezt a témakört valahogy helyre kell állítania, jobban kell csinálnia, meg kell fejlődnie.
És nézzétek meg, milyen érdekes! Ő valóban felelősséget vállal azért, hogy a mai pedagógusok más szemlélettel neveljék a gyerekeket. Tehát nagy valószínűséggel most jobban csinálja, mint egy másik életben, aminek a kijavítására most inkarnálódott.
De az állítás során felmerült egy másik kérdés is.
MEG KELLETT HAJOLNIA AZ EGYKORI BÁNTALMAZÓJA ELŐTT
Na, most jön az a rész, amin biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnak majd.
Mert tudjátok, mi történt az állításban?
Az adta a megoldást, hogy ennek a nőnek meg kellett hajolnia az egykori bántalmazója előtt.
– Micsoda?!
– Igen.
És már hallom is a felháborodott hangokat, hogy az ilyen pedagógusokat nem tisztelni kellene, hanem… (Na, ide mindenki behelyettesítheti, amit gondol.) De nem ez vitt előre!
A családállítást vezetőnek többek között az a feladata, hogy rájöjjön, mi az ami a történetet elrendezi, előre viszi - vagyis mi az ami működik. És itt nem a "megbocsátás" vagy a visszaadás hozta meg a lelki békét.
Nem a pofonokat kellett megköszönni. Nem a bántalmazást kellett tisztelni. És végképp nem kellett azt mondani, hogy helyes volt, amit az óvónő tett.
Hanem valami egészen van itt szó. Arról a felismerésről, hogy ő ebből a rettenetes gyerekkori tapasztalatból valami nagyon fontosat hozott létre.
Hiszen éppen azért tudja ennyire képviselni a gyermekek elleni erőszak megszüntetésének ügyét, mert személyes tapasztalata van arról, milyen az, amikor egy felnőtt visszaél a hatalmával.
Ő tudja, milyen a kiszolgáltatottság. Tudja, milyen az, amikor egy gyerek fél. És ebből a tapasztalatból hozott egy döntést:
ÉN EZT MÁSKÉPP AKAROM CSINÁLNI!
Nemcsak a saját életében, hanem a pedagógusok szemléletének formálásában is. És ez a sorsa szempontjából nagy dolog!
NEM A BÁNTALMAZÁST KELL MEGKÖSZÖNNI
Ez tényleg nagyon fontos különbség. Mert félre lehet érteni.
Nem arról beszélek, hogy bárkinek hálásnak kellene lennie azért, mert gyerekkorában megverték. A bántalmazás nem válik elfogadhatóvá attól, hogy valaki később valami értékeset hozott létre a tapasztalataiból.
Hanem arról beszélek, hogy az ember képes lehet más szemszögből is ránézni a saját történetére. És felismerni, hogy bár ami történt, az fájdalmas volt, ő mégis ki udott belőle valami jobbat hozni. Ennél a nőnél az állításban valami ilyesmi történt.
Mintha azt tudta volna kimondani:
„Amit tettél velem, az nem volt rendben. De abból, amit átéltem, én valami mást hoztam létre. És ma már nemcsak a fájdalmat látom ebben a történetben, hanem azt is, hogy milyen emberré váltam.”
Ez nem felmentés a bántalmazónak, inkább egy lehetőség arra, hogy az ember más viszonyba kerüljön a saját múltjával.
ÉS MI TÖRTÉNT A TÉRDFÁJDALOMMAL?
De végülis mit és kért a kedves vendég? A térdfájdalmára volt kíváncsi.
A térd fájdalmat is egy képviselő jelenítette meg.
Amikor ez a bizonyos „tiszteletadás”, meghajlás, vagy inkább átértékelés megtörtént, a térdfájdalom képviselőjének a viselkedése is megváltozott.
Az első jelenetben nagyon erős feszültség volt a főszereplő és a térdfájdalom között. De miután a nő az egykori gondozójával kapcsolatos élményét elrendezte az állításban, a fájdalom képviselője már nyugodtan, békésen tudott mellé állni. Valami elrendeződött.
Akár azonnal is megtörténhet valamilyen érzet változás, javulás a kliens életében.
Volt már olyan, amikor menstruációra állítottunk, hogy miután az illető a szünetben kiment a mosdóba, újra beindult a menstruációja.
De egy vastagbél állításnál a vastagbelet alakító képviselőnek ki kellett mennie és azt mondta hogy egy hatalmas… megkönnyebbülésen van túl. Persze nem mindig következik be azonnali enyhülés, sőt lehet, hogy ez a térdfájdalom más dologról is szól, tehát a problémának akár lehet több rétege is.
A családállítás nem garancia arra, hogy a másnapra az ember kivirul, felkel és jár.
Persze ezt az állítás pillanatában még nem tudható. Azt, hogy valóban változott-e a térdfájdalma, csak későbbi visszajelzésből lehetne megállapítani.
BESZÉLGETTÉL MÁR A TESTEDDEL?
Tudjátok, én imádom az ilyen állításokat! Amikor nemcsak emberek közötti kapcsolatokat vizsgálunk, hanem a testi tüneteknek, szerveknek is adunk képviselőt.
Hihetetlen, milyen történetek jelenhetnek meg! A testünk különböző részei beszélgetnek egymással. Szó szerint.
Néha az egyes betegségek vagy szervek átalakulnak egy régi történet, úgy beszélnek, mint az illető anyja, férje, …
Számomra azért is egy örök izgalmas módszer a családállítás, mert néha egészen váratlan szempontok kerülnek elő.
Szerintem amikor valamilyen testi tünetünk van, érdemes lehet azt is megvizsgálni, milyen életesemények, lelki terhek vagy régóta hordozott feszültségek vannak jelen az életünkben. Milyen meg nem oldott problémát akarnak elmesélni a szerveink.
Ez nem jelenti azt, hogy minden betegség lelki eredetű. Ott van például a mérgezés, vagy a környezeti hatások, … de ez csak azért írom ide, hogy very, very korrekt legyek.
Senkit nem akarok lebeszélni az orvosi vizsgálatokr és kezelésekről. De ha érdekel, nézz rá az életedre egy másik szempontból is.
HA TE IS SZERETNÉL RÁNÉZNI A SAJÁT TÖRTÉNETEDRE
Évtizedek óta foglalkozom családállítással.
Ha neked is vannak olyan visszatérő élethelyzeteid, kapcsolati nehézségeid vagy testi tüneteid, amelyekkel kapcsolatban szeretnéd megvizsgálni a saját történeted lelki oldalát, akkor szeretettel várlak.
Családállításon Budapesten és Szegeden, egyéni konzultációkon online, valamint az elvonulásaimon is találkozhatunk.
Az aktualitások között megtalálod az aktuális időpontokat, tanfolyamokat és programokat.
Iratkozz fel a hírlevelemre is akkor mindig elküldöm levélben az érdekes eseteimet!
Rendszeresen mesélek hasonló esetekről, különös családállításokról, felismerésekről, és természetesen az aktuális programokról is értesülhetsz.
Beszélgess a testeddel a családállítás módszerével!
Szeretettel:
Hajdú Ildikó
Megjegyzés: A cikk egy családállítás során megjelent élményeket és értelmezéseket mutat be. A családállítás nem helyettesíti az egészségügyi kivizsgálást vagy kezelést. De előfordulhat, hogy a résztvevők az állítás után jobban lesznek.