Címkearchívumok: lelki blokkok

Miért tört rá pánik, amikor egy fiú vacsorázni hívta? – családállítás párkapcsolatra

Miért nem tudott párkapcsolatot teremteni?
Meglepő választ adott a családállítás

Hallottatok már olyat, hogy valakit meghív egy fiú vacsorázni, és erre úgy összeszorul a gyomra, olyan rosszul lesz, olyan pánik tör rá, hogy legszívesebben elrohanna?

Nos, egy fiatal lány mesélte ezt nekem egy családállításon. Azt mondta, hogy valami furcsa történik vele. Egyszerűen nem tud összejönni egy fiúval.
Kávéra még talán el tud menni vele. Sétálgatni is tudnak. De ha a történet egy leheletnyit komolyabbra fordul, és a fiú azt mondja: „Elhívhatlak vacsorázni?” akkor összeszorul a gyomra, és hirtelen úgy érzi: lehetetlen tovább folytatni. Már látni sem akarja a fiút.

 

Ha inkább meghallgatnád a történetet, itt megnézheted videón.

MI KÖZE LEHET ENNEK EGY VACSORÁHOZ?

Nagyon meglepő fordulatot mutatott az állítás.
Beállítottam a „kajálást”, a párkapcsolat egyik tagját és a másik tagját.
A lány képviselője csak az evést tudta nézni.

Az evés képviselője pedig azt mondta, hogy ő innen ki szeretne menni. Tulajdonképpen nincs is itt a mezőben. Le akar feküdni, mert ő halott.

Innen kezdtünk tovább nyomozni. És lassan kiderült, hogy nem is egy halottról van szó, hanem 4-ről.

 

EGYMÁS MELLÉ FEKÜDTEK A GYEREKEK

Sorban egymás mellé feküdtek a képviselők, és mindannyian azt mondták, hogy ők gyerekek. Nagyon picik. Az egyik 1 évesnek, a másik 2 évesnek, a következő 3 évesnek és így tovább érezték magukat.

Körülbelül négy gyermeket kellett lefektetni egymás mellé. És mind meghaltak. Konkrétan éhen haltak.

Nem vizsgáltuk, hogy ez transzgenerációs szinten történt-e, vagy az állító egy másik életében történet mindez. A családállításban az volt fontos, hogy ez a fiatal nő ennek a traumáját hordozta, és lélekszinten hozzájuk kapcsolódott.

Úgy érezte, meg kell keresni a bűnösöket. Meg kell találni, ki a felelős azért, ami történt. De mi van akkor, ha nincs kit hibáztatni?

 

KI A FELELŐS?

Behoztam a sors képviselőjét.
A lány képviselője először azt mondta: „Én vagyok a hibás.”
A Sors viszont azt mondta: „Ennek kellett történnie”.

Nem tudjuk, mi történt azokkal a gyerekekkel. Meghalhattak-e a szülők, akár le is lőhették őket, történhetett bármi …

Ami viszont különösen érdekes volt: egyik halott gyermek sem szerette volna, hogy ez a fiatal nő képviselje őket. Mind azt mondták, hogy ők köszönik szépen, jól vannak.

 

A HALOTTAK NEM AKARJÁK, HOGY VELÜK HALJUNK

A családállítások során nagyon gyakran találkozom ezzel.
A halottak nem igénylik, hogy az élők melléjük feküdjenek, képviseljék őket, vagy az ő nehéz sorsuk miatt rontsák a saját életüket. Sőt!

Mintha éppen azt szeretnék, hogy ha nekik nehéz sors jutott, akkor az utánuk következők kezdjenek valami jót a saját lehetőségeikkel. Csakhogy ezt az élőknek sokszor nagyon nehéz elfogadni.

Ebben az állításban addig dolgoztunk, amíg a Sors át tudta venni azt a felelősséget, amelyet addig ez a fiatal nő cipelt.
És egyszer csak a képviselője azt mondta: „Most már tudnám élni a saját életemet.”

 

KÖZBEN A PÁRKAPCSOLAT IS MEGVÁLTOZOTT

A háttérben végig ott volt a párkapcsolat képviselője.
Az elején folyamatosan le-föl cikázott. Izgága, feszült, nyugtalan volt.

Ahogy azonban rendeztük a történetet a meghalt gyerekekkel, egyre nyugodtabb lett. Végül lefeküdt, tett maga mögé egy párnát, és nyugodtan végignézte az egész rendezési folyamatot.

Majd újra felállítottam a lányt és a párkapcsolatot.
És már nem volt köztük az a zizi, feszült történet. Egyszerűen, nyugodtan ott álltak egymás mellett.

 

A BŐSÉG ÉS AZ ÉHEZÉS FURCSA KAPCSOLATA

Én általában az állításoknál megnézem az illető Életforgatókönyvét is, hogy milyen sorsfeladattal érkezett.
Ennek a fiatal lánynak 35/8-as küldetésszáma van. Az ő feladata ebben az életben a bőség megteremtése, és a bőségen keresztül a szabadság megtapasztalása.

Milyen érdekes, hogy éppen éhen halt gyerekekhez kapcsolódott az ügye ilyen küldetésszámmal.

De hát hogyan teremtsen szegénykém bőséget, ha lélekszinten olyanokhoz kötődik, akiknek még az étel sem adatott meg? Hogyan engedje meg magának, hogy jól éljen?

És milyen érdekes, hogy még a párkapcsolatban is éppen az evés, egy egyszerű vacsorameghívás lett az a pont, ahol előjött a pánik.

A végén nagyon megnyugodott. El tudta engedni ezeket a halottakat, le tudta tenni a bűntudatot és azt a felelősséget, ami nem az övé volt. És végre elkezdhetett a saját sorsára figyelni.

 

MI MINDEN LEHET A DÖNTÉSEINK MÖGÖTT?

Hihetetlen, hogy milyen történetek akadályozhatják az embereket például abban, hogy megtalálják a párjukat. Olyan régi, tudattalan történetek húzódhatnak a mindennapi döntéseink, érzéseink és viselkedésünk mögött, amelyekről fogalmunk sincs.

Lehet, hogy fejben pontosan tudjuk, mit szeretnénk. Mégis újra és újra történik valami, ami visszatart.

—————

Ha te is szeretnéd megfejteni, hogy a viselkedésed, a döntéseid vagy az életedben ismétlődő helyzetek mögött mi húzódhat, és hogyan lehetne neked jobb, akkor erre az egyik kedvenc módszerem a családállítás.

Azért szeretem, mert egyszerre feltárás és megoldás.

Családállítással az elvonulásaimon is foglalkozunk, illetve minden hónapban több alkalmat tartok Budapesten és Szegeden is.

Ha szeretnél ránézni a saját történetedre, várlak szeretettel.

Hajdú Ildikó

 

————-

Családállítási időpontok:

SZEGED:         

  • 2026. október 13. kedd 15:00
    .
  • 2026. november 07. szombat 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
    .
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00

BUDAPEST:

    • 2026. november 8. vasárnap: 9:30

 

 

Én valójában nem kaptam meg semmit az életben – családállítás

Most jöttem vissza a boszniai piramisoktól, ahol elvonulást tartottam.

Az egyik résztvevő állítására a dimenziókapu meglátogatásakor került sor.
Ahogy szoktam, kikérdeztem, amikor egyszer csak kibukott belőle egy mondat, ami megütötte a fülemet:

„Én valójában nem kaptam meg semmit az életben.”

AZT SE TUDOM, MI A BAJOM

Pedig egy nagyon csinos, okos, jó diplomával rendelkező fiatal nőről van szó. Kívülről nézve talán azt mondanád: mi baja lehet?

Ő mégis úgy érezte, hogy nem tud mit kezdeni az életével.

Határozatlan és céltalan volt. Nem találta igazán azt, ami lelkesítené. Nem tudta megfogalmazni, mi a baja, csak azt érezte, hogy valami nincs rendben.

Azt mondta, azt sem tudja, mire kellene állítani.

Hagytam egy kicsit beszélni, panaszkodni, kiventillálni magát. Aztán kerestünk egy szélvédett zugot ott a dimenziókapu mellett, és elkezdtük a családállítást.

 

HOL AKADT EL A TÖRTÉNET?

Felállítottuk azokat a fontos dolgokat, amelyeket szeretett volna beépíteni az életébe.

A gyerekvállalás például elfordult tőle.
A határozottsággal nem tudott mit kezdeni.

Ott volt az életcélja, a sorsfeladata, a karrierje, a pénz is, de egyikhez sem tudott igazán kapcsolódni.Miközben kifejezetten szeretett volna kapcsolódni a pénzhez, mégis úgy nézett rá a pénz képviselőjére, mint valami undorító dologra.(Tudod, én fedett állítással dolgozom.)

Ezért vissza kellett mennünk oda, ahol mindez elkezdődött.
Ezt körülbelül kétéves korában találtuk meg.

 

A MEGREKEDT GYERMEK

Ott volt az édesanyja és az édesapja is, de egyikük sem foglalkozott vele.
Nem kezdtük el vizsgálni, miért. Lehet, hogy sokat dolgoztak. Lehet, hogy nekik is megvoltak a saját problémáik. Nem ez volt a lényeg.

Hanem az, hogy ő ott, abban a helyzetben valahogy megrekedt kislányként.

Az állításban a jelenlegi, felnőtt énjének kellett visszamennie ehhez a kislányhoz.
Megvigasztalni.
Szeretgetni.
Átölelni.
És végül felnöveszteni.

Nagyon megható jelenet volt.

 

A FELNŐTT ÉN

Amikor pedig ez megtörtént, gondoltam, ellenőrízzük csak le! Újra szembeállítottam vele mindazt, amit korábban nem tudott befogadni: a sorsfeladatát, az életcélját, a karrierjét és a pénzt.

És egészen más ember állt velük szemben.

Ami korábban félelmet, bizonytalanságot vagy közönyt váltott ki belőle, ahhoz most örömmel fordult. Volt, amit megölelt, volt, amivel kezet fogott.

Szinte euforikus felszabadulás történt benne.

Az egész állítás talán negyedóra volt. Mégis rengeteg olyan kérdésére adott választ, amelyet addig nem tudott hová tenni.

Mert ha valaki belül még mindig gyermekként éli az életét, hogyan hozzon igazán felnőtt döntéseket?
Hogyan találja meg a saját útját?

Hogyan kapcsolódjon a pénzhez, a karrierhez, a sorsfeladatához?

És hogyan akarjon ő maga gyermeket vállalni, ha belül még mindig úgy érzi, hogy ő a gyerek?

Erről az állításról készítettem most egy videót.

▶️ A videót itt tudod megnézni:
[VIDEÓ LINKJE]

Ha pedig úgy érzed, hogy a te életedben is van valami, ami újra és újra elakad, akkor lehet, hogy érdemes ránézni, mi van mögötte.

Nem kell pontosan tudnod, „mire kellene állítani”.

Néha elég annyi, hogy azt érzed: valami nem oké.

Családállításra Budapesten és Szegeden is várlak, illetve egyéni és online formában is lehet velem dolgozni.

Budapesten:

  • 2026. okt. 2 péntek 9:30

Szeged:

  • 2026. október 04. vasárnap 9:30
  • 2026. október 20. kedd 15:00
  • 2026. november 08. vasárnap 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00

 

Ha pedig egyszer te is a boszniai piramisok különleges környezetében szeretnél részt venni egy ilyen folyamatban, a következő elvonulásom 2027. április végén és május elején lesz. (április 30-tól)

 

Szeretettel:

Hajdú Ildikó

 

Jelentkezéshez írj nekem üzenetet, vagy nézd meg a további aktuális időpontokat a honlapomon.

efthajduildiko@gmail.com
70 2670679

 

Miért nem engem választanak? – családállítás eset

Miért nem engem választanak?

Én szeretem, ha valaki egy konkrét kérdéssel érkezik a családállításra, aztán kiderülhet, hogy a kérdés mögött egy egész élet ismétlődő mintája húzódik.

Anna azzal jött hozzám, hogy valahogy újra és újra azt éli meg: nem őt választják.

  • A munkahelyen mindig van valaki, akinek jobb kapcsolatai vannak, védettebb helyzetben van, vagy egyszerűen előrébb kerül.
  • Például, ha egy férfiról van szó, akkor az illető férfinak
    – már van egy másik nője,
    – vagy a fókusza még mindig az exén van
    – vagy az anyjával foglalkozik állandóan,
    – de már olyan is volt, hogy a baráti köre volt a fontosabb.

És megjelent a kontroll. Ha végre van egy férfi, figyelni kell. Mit csinál? Hol van? Miért nem jelentkezik? Mert a kontroll legalább valamiféle biztonságot ad.

ANYA IS A TESTVÉREMET VÁLASZTOTTA

Anna családjában ez az érzés nagyon régre nyúlik vissza. A testvére reumatoid artritiszben betegedett meg és Anna emiatt azt élte meg, hogy az anya figyelme nagyon a testvére felé fordult.
Anna végül elment otthonról és saját otthont teremtett magának.

Most szenvedélyesen panaszkodott:

– Nem érzem magamat megbecsülve, tisztelve. Visszajelezve, hogy igen, fasza vagy.
– És dühös is vagyok. Voltam már annyi családállításon.
– Én már hajlongtam eleget. Hova hajlongjak még?

– Szóval, akkor mire állítsunk?

Végül így foglalta össze:

„Jelenjek már meg én is,
hogy vagyok, hogy létezem.”

 

DE HONNAN INDUL EZ AZ EGÉSZ?

A beszélgetés során sokat jegyzeteltem és rengeteg fogalmat írtam föl magamnak. Ezeket a fogalmakat be is állítottam: mint például gyengédség megfelelő tempó, választhatóság, szexuális bántalmazás, kontroll, lojalitás, versenyszellem, mozgás és mozdulatlanság, megbecsültség, … Ezek a fogalmak mind elhangzottak az előzetes beszélgetésben.

Az előzetes válogató során a képviselők az idő-nyomozást és a fogalmakat választották. Természetesen nem tudtak róla, mivel én mindig fedett állítást csinálok.

Tehát ki kellett választanunk az időben egy pillanatot – bár több időpont is felbukkant, ahol fellelhetnénk a háttérben húzódó okokat, de a fogantatás bizonyult a legalkalmasabb időpillanatnak.

Beállítottam az apát, az anyát és a megszületendő lelket. Ahogy az a fogantatás állítások során szokott lenni, nem egy nagy szerelmi történet jelent meg. Hiszen éppen azért kell valakinek a fogantatás pillanatát megvizsgálni, mert ott nem volt minden tökéletes és az ottani minta megjelenik a jelen életében.

Az apa sértődött volt és folyamatosan a nehéz életérzést mondogatta.
A leendő szülők nagyon távol álltak egymástól és nem is akartak közeledni egymáshoz. Anna képviselője, inkább kívül állt és úgy érezte, hogy valamelyik szülő oldalára kell állnia. Ez nagyon megterhelte őt.

Amikor annyit mondtam neki, hogy nem kell senki partjára állnia, akkor megkönnyebbült és be tudott állni a saját helyére. Mintha felébredt volna a saját hitrendszeri álmából.

 

MI VAN, HA A SZERELEM VALAHA NEM VOLT BIZTONSÁGOS?

Ezután behoztuk az életvédő mechanizmust.
Az állításban úgy jelent meg, mintha mindkét családi ágban lett volna egy nagyon régi tapasztalat arról, hogy a szerelem nem feltétlenül biztonságos. Mintha biztonságosabb lenne nem azt választani, akibe igazán szerelmesek vagyunk.

Hanem azt, akivel „el lehet lenni”.
Amikor ezt a régi működést levettük anyáról és apáról, hirtelen megváltozott közöttük valami. Egymás mellé tudtak állni.
Annának pedig már nem kellett igazságot tennie közöttük.

Mintha újraíródott volna az eredeti kép: apa és anya lehetnek egymással, én pedig lehetek egyszerűen a gyerek.

AZTÁN BEHOZTUK A PASI KÉRDÉST

Gondoltam, most már egyszerű lesz. Megnézzük, választható-e Anna egy férfi számára. Hát, nem így történt.
Az első „férfi” annyira nehéz energiával érkezett be, hogy hamar kiderült: valószínűleg nem is férfit mutat. Nagyon furcsán alakult a jelenet és szerencsére Anna felismerte, hogy ez inkább a testvére. Bár én beállítottam valakit, a mező megmutatta, hogy ott még nem tartunk. Igaznak bizonyult, hogy ez inkább a testvére.

Így gyakorlatilag belesodródtunk egy második állításba.

 

A TESTVÉREM SORSA NEM AZ ÉN SORSOM

Annának valami nagyon fontos dolgot kellett elfogadnia. Azt, hogy neki bizonyos értelemben jobb sorsa van. Ő képes volt elmenni otthonról. Ki tudott törni abból a családi rendszerből. Önálló életet épített. És ezt nem kell szégyellnie.

Nem kell neki is betegnek, mozdulatlannak vagy szerencsétlennek lennie ahhoz, hogy a testvéréhez tartozhasson. A két testvér képviselője végül közelebb tudott kerülni egymáshoz.

Ez végülis az odatartozás törvényének az alkalmazása volt.

„Akkor is oda tartozom hozzátok, ha nekem jobb lesz a sorsom.”

 

Illetve a kiegyenlítődés törvénye:

„Nekem nem kell vinnem a te sorsodat ahhoz, hogy én élhessem az én saját jobb sorsomat. Neked attól nem lesz jobb, ha én korlátozom a saját életemet.”

És itt érződött a képviselőkön egyfajta megnyugvás.

 

NA, VÉGRE JÖHET MÁR EGY FÉRFI?

Behoztam egy férfit. Nem történt semmi.
Hoztam egy másikat. Ott már változott valami. 🙂
Egy rózsaszín kulacs formájában a szereplők közé a kémiát is. Mert azért az sem árt. Mindenkinek nagy szüksége volt rá.

És végre kezdett megjelenítődni egy olyan jelenet, amiben Anna és egy férfi között valóban lehet kapcsolat.

 

CSEKKOLJUK LE A MUNKÁT IS!

Csakhogy ekkor behoztam a munkát is és megint jött egy csavar.
A munka örült Annának. Anna viszont már kevésbé a munkának.

Mintha valahol az lenne benne: vagy férfi, vagy munka.
Pedig miért ne lehetne mindkettő?

TALÁN NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI VÁLASZT ENGEM

Az állítás végére nekem az lett nagyon feltűnő, hogy Anna hosszú ideje azt figyeli:

Ki választ engem?

  • Anya engem vagy a nővéremet?
  • Apa engem vagy a nővéremet?
  • A férfi engem vagy valaki mást?
  • A munkahely engem vagy a kolléganőt?
  • Közben viszont van egy másik kérdés is:

És én mit választok?

Lehet, hogy nem az a cél, hogy végre valaki mindenáron őt válassza. Hanem hogy ő is szabadon tudjon választani.

  • Ne versenyből.
  • Ne bizonyításból.
  • Ne azért, hogy végre bebizonyítsa: „engem is lehet szeretni”.
  • Hanem egyszerűen azért, mert jó.

A megbeszélés során az Ingás Közvetítésben jártas résztvevőknek az jutott eszébe, hogy ez olyan, mint amikor valakinek nem töltődik be születéskor valamelyik „lélekprogram-csomagja”.

Ezzel az állítással szerintem betöltöttük a kémiát is, a férfit is és a munkát is, illetve a választhatóságot is.

Remélhetőleg Annának nem kell tovább hajlongania azért, hogy valaki végre észrevegye. Mert ő már ott van. 🙂

 

Összegzés

Bár a kedves megrendelő nem pont ezt kérte, de idáig jutottunk.
Az intelligens családi morfogenetikus mezőt nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy ezzel még érdemes lenni továbbmenni. Azon az alapon, ami itt a végén megmutatkozott.

Ugyanis a végén az látszott, hogy a munka inkább a férfihoz kapcsolódott, ő viszont a férfihoz.

Ez megjelenhet úgy az életben, hogy Anna egy eltartott feleség – például. De látszott, hogy ez nem tetszik a tettrekész és agilis Annának. Azonban ebben az állításban már így is benne volt legalább három állítási téma.
Érdemes ilyenkor nem tovább erőltetni, hanem legközelebb akár itt is lehet folytatni. Jó hagyni a láthatatlan mezőnek egy kis időt, hogy megnyilvánuljon az új valóság.

Aztán reszelgethetjük tovább ugyanezt, csak most már új alapokon.

 

 

HA TE IS UGYANEZT ÉLED…

Ha azt érzed, hogy az életedben újra és újra ugyanaz ismétlődik, csak mindig más szereplőkkel, akkor nem az aktuális helyzeten kell tovább rágódni.

Szerintem inkább érdemes megnézni, honnan indul ez a minta, és mit működtetsz belőle ma is.

A családállításban sokszor éppen az válik láthatóvá, amit fejben már százszor végiggondoltunk, mégsem tudtunk megváltoztatni. És az mutatkozik meg, amire már készek vagyunk, hogy lássuk.

Ha szeretnéd megnézni a saját történetedet, szeretettel várlak egy következő családállításra.

Szeged: szept. 15. kedd 15:00
Budapest: okt. 2. péntek 9:30

Elvonulás sok családállítással:  szept. 18. péntektől
Családállítás a piramisoknál: szept 23-tól

Jelentkezéshez írj nekem üzenetet, vagy nézd meg az aktuális időpontokat a honlapomon.

efthajduildiko@gmail.com
70 2670679