Címkearchívumok: családállítás esettanulmány

Egy pofontól fájhat a térded? Beszélgessünk a testeddel – családállítás

Egy pofontól fájhat a térded? Családállítás, szomatodráma

Egy családállítás esettanulmány, ahol egy pedagógus megmagyarázhatatlan lábfájdalma egészen a gyermekkoráig vezetett vissza bennünket.

MITŐL FÁJHAT VALAKINEK A TÉRDE, HA NINCS RÁ ORVOSI MAGYARÁZAT?

Mitől fájhat valakinek a térde, a lába, a vádlija? Egyszerűen csak fáj, és nincs rá orvosi magyarázat. Nos, családállítással néztünk erre rá.

Egy iskolaigazgató jött el hozzám, és azt mondta, hogy szerinte ez egy generációs probléma. Az anyukájának is hasonlóan fájt a lába, meg a nagymamájának is. És én egy kicsit be is nyaltam ezt a történetet. Gondoltam, ez biztos valamilyen anyai generációs történet lesz.

Még tarotkártyát is húztunk, és azon is az anya jelent meg. Vagy valamilyen anyatípusú szereplő.

Na, mondom, akkor induljunk el ebben az irányban! Nyomozzuk ki a családállítás módszerével, milyen történet húzódhat meg a lábfájás mögött.

Az egész alszára, a vádlija, a térde, mindene fájt. Arra gondoltam, hogy talán valamilyen gyulladásos folyamat lehet, mondjuk csonthártyagyulladás. Akár az is lehet.

Most nem néztem meg a biologikai mögöttesét, gondoltam, majd az állítás megmutatja, merre érdemes továbbindulnunk.

Ha inkább megnéznéd videón, kattints ide!

EGY TITOK, AMIVEL NEM TUDTAM MIT KEZDENI

Először a TITOK és az EGYÉB irányába kellett elmenni. Ez nem túl jó hír egy családállítónak, mert ilyenkor olyan rejtett dologra kell rájönni, ami addig nem volt ott az állítás vezető ötletei között.
Azért nem szeretem, amikor az „egyéb” kategóriát választják a résztvevők, mert én az elinduláshoz mindenfélét felkínálok, amiből lehet választani, aztán amikor az „egyéb” lesz a nyerő, akkor törhetem a fejem. De a "szinte médium képességgel" rendelkező segítők ki szoktak húzni a bajból. Meg én is várok, találgatok és egyszer csak mindig történik valami.

Tehát  az állítás valahogy mindig mutat valamit. Valami mindig kiderül.
És most is így történt.

 

VISSZA A GYERMEKKORBA!

I. Egészen a bölcsődés koráig kellett visszamennünk.
Ott egy nagyon boldog kisgyerek képe bontakozott ki. Imádta a gondozónőjét. Imádott ott aludni. Olyan jól érezte magát, hogy legszívesebben el sem mozdult volna onnan.

II. Aztán átmentünk az óvodáskorba.
És itt egészen más volt a helyzet. A kisgyerek képviselője rettenetesen félt ettől az időszaktól.
Egy nagyon szigorú, kemény óvónő alakja jelent meg, akihez a képviselők reakciói alapján ismétlődő fizikai bántalmazás élménye kapcsolódott.
– Én nem egyszer vertem meg, az biztos – mondta.

Persze mindazt, ami egy családállításban megjelenik, nem tekinthetjük önmagában történelmi bizonyítéknak. De az állítás szempontjából most ez az élmény lett a meghatározó. És az állítást kérő alig emlékezett a gyerekkorára. Gyanítom, így védekezett a trauma ellen.

És itt jött egy csavar! Mert valami laikusok számára meghökkentő dolog adta a megoldást.

 

A BÁNTALMAZOTT KISLÁNYBÓL PEDAGÓGUS LETT

Ez az egykori kislány felnőtt. És iskolaigazgató lett. De nem is akármilyen!
Megsúgta nekem, hogy az egyik kedvenc témája éppen a gyermekek elleni erőszak, a bántalmazás kiküszöbölése az oktatásban. Azon dolgozik, hogy a mai pedagógusok már ne úgy bánjanak a gyerekekkel, ahogyan vele bántak annak idején.

Milyen érdekes, nem?

Az ember megtapasztal valamit gyerekkorában, ami nagyon fájdalmas, és aztán akár az egész életútját meghatározhatja az a döntés, hogy ő ezt másképp fogja csinálni. Sőt, nemcsak másképp csinálja, hanem másokat is erre tanít.

Ez a szabadakarat.
Te milyen traumát éltél át gyerekkorodban? És mit kezdtél vele? Te is azt csinálod, amit veled csináltak, vagy más döntést hoztál?
Amiatt hiszek az emberiségben, mert időnként egyesek képesek átértékelni magukban a történteket.

 

MIT MUTATOTT A SZÜLETÉSI ÉVE? – Életforgatókönyv

Erzsike egyébként 1963-as születésű.
Az Életforgatókönyv szerint a 6-os szám a felelősségválláshoz, a 3-as pedig a bölcsességhez, a szellemi fejlődéshez kapcsolódik.
Az utolsó két szám arra utal, hogy az illető előző életében ebből a témából bukott. Tehát ebben az életében ezt a témakört valahogy helyre kell állítania, jobban kell csinálnia, meg kell fejlődnie.

És nézzétek meg, milyen érdekes! Ő valóban felelősséget vállal azért, hogy a mai pedagógusok más szemlélettel neveljék a gyerekeket. Tehát nagy valószínűséggel most jobban csinálja, mint egy másik életben, aminek a kijavítására most inkarnálódott.

De az állítás során felmerült egy másik kérdés is.

 

MEG KELLETT HAJOLNIA AZ EGYKORI BÁNTALMAZÓJA ELŐTT

Na, most jön az a rész, amin biztos vagyok benne, hogy sokan felháborodnak majd.
Mert tudjátok, mi történt az állításban?

Az adta a megoldást, hogy ennek a nőnek meg kellett hajolnia az egykori bántalmazója előtt.
– Micsoda?!
– Igen.
És már hallom is a felháborodott hangokat, hogy az ilyen pedagógusokat nem tisztelni kellene, hanem… (Na, ide mindenki behelyettesítheti, amit gondol.) De nem ez vitt előre!

A családállítást vezetőnek többek között az a feladata, hogy rájöjjön, mi az ami a történetet elrendezi, előre viszi - vagyis mi az ami működik. És itt nem a "megbocsátás" vagy a visszaadás hozta meg a lelki békét.

Nem a pofonokat kellett megköszönni. Nem a bántalmazást kellett tisztelni. És végképp nem kellett azt mondani, hogy helyes volt, amit az óvónő tett.

Hanem valami egészen van itt szó. Arról a felismerésről, hogy ő ebből a rettenetes gyerekkori tapasztalatból valami nagyon fontosat hozott létre.
Hiszen éppen azért tudja ennyire képviselni a gyermekek elleni erőszak megszüntetésének ügyét, mert személyes tapasztalata van arról, milyen az, amikor egy felnőtt visszaél a hatalmával.

Ő tudja, milyen a kiszolgáltatottság. Tudja, milyen az, amikor egy gyerek fél. És ebből a tapasztalatból hozott egy döntést:

ÉN EZT MÁSKÉPP AKAROM CSINÁLNI!

Nemcsak a saját életében, hanem a pedagógusok szemléletének formálásában is. És ez a sorsa szempontjából nagy dolog!

 

NEM A BÁNTALMAZÁST KELL MEGKÖSZÖNNI

Ez tényleg nagyon fontos különbség. Mert félre lehet érteni.
Nem arról beszélek, hogy bárkinek hálásnak kellene lennie azért, mert gyerekkorában megverték. A bántalmazás nem válik elfogadhatóvá attól, hogy valaki később valami értékeset hozott létre a tapasztalataiból.

Hanem arról beszélek, hogy az ember képes lehet más szemszögből is ránézni a saját történetére. És felismerni, hogy bár ami történt, az fájdalmas volt, ő mégis  ki udott belőle valami jobbat hozni. Ennél a nőnél az állításban valami ilyesmi történt.

Mintha azt tudta volna kimondani:
„Amit tettél velem, az nem volt rendben. De abból, amit átéltem, én valami mást hoztam létre. És ma már nemcsak a fájdalmat látom ebben a történetben, hanem azt is, hogy milyen emberré váltam.”

Ez nem felmentés a bántalmazónak, inkább egy lehetőség arra, hogy az ember más viszonyba kerüljön a saját múltjával.

 

ÉS MI TÖRTÉNT A TÉRDFÁJDALOMMAL?

De végülis mit és kért a kedves vendég? A térdfájdalmára volt kíváncsi.
A térd fájdalmat is egy képviselő jelenítette meg.

Amikor ez a bizonyos „tiszteletadás”, meghajlás, vagy inkább átértékelés megtörtént, a térdfájdalom képviselőjének a viselkedése is megváltozott.

Az első jelenetben nagyon erős feszültség volt a főszereplő és a térdfájdalom között. De miután a nő az egykori gondozójával kapcsolatos élményét elrendezte az állításban, a fájdalom képviselője már nyugodtan, békésen tudott mellé állni. Valami elrendeződött.

Akár azonnal is megtörténhet valamilyen érzet változás, javulás a kliens életében.

Volt már olyan, amikor menstruációra állítottunk, hogy miután az illető a szünetben kiment a mosdóba, újra beindult a menstruációja.
De egy vastagbél állításnál a vastagbelet alakító képviselőnek ki kellett mennie és azt mondta hogy egy hatalmas… megkönnyebbülésen van túl. Persze nem mindig következik be azonnali enyhülés, sőt lehet, hogy ez a térdfájdalom más dologról is szól, tehát a problémának akár lehet több rétege is.
A családállítás nem garancia arra, hogy a másnapra az ember kivirul, felkel és jár.

Persze ezt az állítás pillanatában még nem tudható. Azt, hogy valóban változott-e a térdfájdalma, csak későbbi visszajelzésből lehetne megállapítani.

 

BESZÉLGETTÉL MÁR A TESTEDDEL?

Tudjátok, én imádom az ilyen állításokat! Amikor nemcsak emberek közötti kapcsolatokat vizsgálunk, hanem a testi tüneteknek, szerveknek is adunk képviselőt.

Hihetetlen, milyen történetek jelenhetnek meg! A testünk különböző részei beszélgetnek egymással. Szó szerint.
Néha az egyes betegségek vagy szervek átalakulnak egy régi történet, úgy beszélnek, mint az illető anyja, férje, …

Számomra azért is egy örök izgalmas módszer a családállítás, mert néha egészen váratlan szempontok kerülnek elő.

Szerintem amikor valamilyen testi tünetünk van, érdemes lehet azt is megvizsgálni, milyen életesemények, lelki terhek vagy régóta hordozott feszültségek vannak jelen az életünkben. Milyen meg nem oldott problémát akarnak elmesélni a szerveink.

Ez nem jelenti azt, hogy minden betegség lelki eredetű. Ott van például a mérgezés, vagy a környezeti hatások, … de ez csak azért írom ide, hogy very, very korrekt legyek.

Senkit nem akarok lebeszélni az orvosi vizsgálatokr és kezelésekről. De ha érdekel, nézz rá az életedre egy másik szempontból is.

 

HA TE IS SZERETNÉL RÁNÉZNI A SAJÁT TÖRTÉNETEDRE

Évtizedek óta foglalkozom családállítással.

Ha neked is vannak olyan visszatérő élethelyzeteid, kapcsolati nehézségeid vagy testi tüneteid, amelyekkel kapcsolatban szeretnéd megvizsgálni a saját történeted lelki oldalát, akkor szeretettel várlak.

Családállításon Budapesten és Szegeden, egyéni konzultációkon online, valamint az elvonulásaimon is találkozhatunk.

Az  aktualitások között megtalálod az aktuális időpontokat, tanfolyamokat és programokat.

Iratkozz fel a hírlevelemre is akkor mindig elküldöm levélben az érdekes eseteimet!
Rendszeresen mesélek hasonló esetekről, különös családállításokról, felismerésekről, és természetesen az aktuális programokról is értesülhetsz.

Beszélgess a testeddel a családállítás módszerével!

Szeretettel:

Hajdú Ildikó

hajduildiko.hu

 

Megjegyzés: A cikk egy családállítás során megjelent élményeket és értelmezéseket mutat be. A családállítás nem helyettesíti az egészségügyi kivizsgálást vagy kezelést. De előfordulhat, hogy a résztvevők az állítás után jobban lesznek.

Ne szakíts a pároddal, inkább menj családállításra!

Családállítás esettanulmány 

A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy
két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.
Lehet, hogy nem is egymással van bajotok?
Egy családállítás tanulságai.

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja. Olykor egy idióta dinamikát visznek, és nem is tudják, hogy öntudatlanul valami olyan dologban vesznek részt, ami messezbb nyúlik, mint amire rálátásuk van.

Na nézzük, miről is beszélek én!
Ismerek egy fiatal párt, akiknek disszonáns a kapcsolata, és már szakítottak, de nagyon szenvedtek tőle és úgy döntöttek, hogy ők eljönnek családállításra. Ők meg akarják nézni, hogy most itt, ebben a szakítás utáni helyzetben helyre tudják-e még hozni a kapcsolatukat. Mi ez az örökös ellentét és feszültség?

-Jó téma, nézzük meg – válaszoltam.

Mielőtt szakítanál– Hajdú Ildikó – családállítás traumák találkoznak egy párkapcsolatban

 

Az anyakacsa és a kiskacsa – Egy furcsa dinamika a szőnyegen

Nem is bonyolítottam túl. Úgy döntöttem, a kezdő képben álljon fel a fiú meg a lány képviselője, és egy nagyon furcsa dolog történt.

Elöl ment a fiú képviselője, a lány meg mint egy kiskacsa követte, és így mentek körbe a szőnyegen.
Elöl a nagyobb, hátul a kisebb, és mondták is, hogy ők pont olyanok, mint egy anyakacsa meg egy kiskacsa. És rendületlenül rótták a köröket. Érdekes módon, úgy választottam ki a szereplőket, hogy még a ruházatok is hasonlított– mindketten sötétkéket, fehér és csíkosat viseltek.

Annyira szeretem, amikor még a látvány is segít a feltárásban.
Na gondoltam, akkor nézzük meg őket külön-külön.

 

A fiú története – A meg nem született ikertestvér

Megnéztem először a fiú képviselőjét, hogy mit is akar elmondani ezzel anagy kacsa analógiával.

Nagyon hamar egy meg nem született gyermeket kellett behozni. Ott oldalt a teremben volt egy kosár, abban plédek, és az ő képviselője azt mondja, hogy szerinte ott van egy bölcső, és abban ott van egy kisbaba.

Összegöngyöltem neki egy plédből egy kis puha gombócot, ő pedig magához ölelte és  szorította. Sokáig babusgatta, és azt mondta, hogy ő semmi másra nem tud gondolni, csak ezzel a kisbabával akar lenni.

Kiderítettük, hogy ő egy meg nem született ikertestvér.

Ilyenkor én a képviselővel mindenféle állítást kimondatok, és amikor eltaláltam, akkor ő azt jelzi nekem. De sugallat alapján néha saját maguk dobják be a megoldást, azt, amit igaznak éreznek.

A családállításban az ikertestvér témának Angster Mária volt a nagy szakértője. Az állításban gyakran bukkan föl ez a téma. Sokkal több terhesség indul ikerterhességnek, mint azt mi gondolná de a legtöbb második vagy harmadik magzat a terhesség kezdeti szakaszában felszívódik, elvetik anélkül, hogy az édesanya erről tudna.

Nagyon gyakran jönnek ketten a magzatok, és aztán az egyik egyszer csak, mondjuk úgy, hogy visszafordul. Ez számtalan okból történhet meg és számtalan lenyomatot hagyhat a túlélőben, aki maradt, de a családban is.

 

A hiány, a felelősség és az édesanyával való kapcsolat

Nos, látszott, hogy ebben a fiatalemberben is nagyon erős lenyomatot hagyott a meg nem született testvér és nagyon hiányzott neki.

Egyébként neheztelt és felelősnek tartotta az anyukáját, hogy ő volt az oka, hogy ez a kisbaba elment, mert nem vigyázott eléggé magára.

Sok időt vett igénybe, amíg rendeztük az anyával való dolgát, aztán pedig a babával való dolgát.

Igazából ez a baba azt mondta, hogy neki ennyi adatott, ő körülbelül ennyit tervezett, neki ez így rendben van, és ő egyáltalán nem neheztel az anyukára.

Ez egyébként jellemző a családállításra, hogy a halottak, a meg nem születettek alapvetően jól vannak. Az ő halálukkal és meg nem születésükkel inkább a túlélőknek akad gondja.

Elhangzottak azok a bizonyos család állításban ismert letisztult, elrendező mondatok, amitől végül el tudta engedni ezt a babát ez a fiú lélekszinten.

– Sajnálom. 
- Hiányzol.
- Te meghaltál, de én még élek. Egy kicsit még maradok, kihozok valamit az életemből, azután én is meg fogok halni. Ha úgy alakul, még találkozunk.

Ezután már elfogadta, hogy a család is odaállt mögé támogatni az ősök erejével. És végre ki tudta mondani, hogy:
–  Jó, akkor én most rendben vagyok, most már tudok a saját életemmel foglalkozni.

 

A felelősségvállalós fiú, aki mindig vezetni akar

Tehát tulajdonképpen ő egy nagyon erős felelősségvállalós szerepet vállalt. Egyébként ez a sors feladata: 36/9, ahol a hatos a családalapítást és a felelősségvállalást jelenti.

Általában 21 evésen az ember a sorsfeladatát vagy túlműködteti, vagy alulműködteti. 
Erre a fiúra az volt a jellemző, hogy túlzottan felelősséget vállalt, beleszólt a lány sorsába, olyannal is foglalkozott, ami nem az ő dolga. 
Ez abból a veszteségből fakadt, hogy elvesztette az ikertestvérét. "Anyámnak jobban kellett volna vigyázni magára, és akkor az ikertestvérem is életben maradhatott volna" – futott a tudatalattiban ez a szemrehányás. 
Ebből arra a téves következtetésre jutott, illetve egész eddigi életére vonatkoztatva az a viselkedés alakult ki, hogy gondoskodik másokról. Jelen esetben a barátnőjéről. 
De ez egy téves felelősségvállalás. Tehát a magzati trauma néha épp az életfeladatunk megtapasztalásához segít hozzá.

És ebben a kiskacsa / nagy kacsa dologban az nyilvánult meg, hogy én majd vezetlek, és majd mutatom az utat. Éppen azért választott olyan lányt, aki hajlamos a követésre, akiről lehet gondoskodni, biztonságban tartani.

De ez nem egy szexi szerep, mert ilyenkor a pár nem egyenrangú, hanem ez esetben a fiú a nagy, és mögötte a lánya kicsi. Ez ilyenkor inkább egy szülő gyerek dinamika, nem pedig két felnőtt kapcsolata. Ezért mondtam az előző mondatban, hogy ez nem szexi.

 

—————————

A lány története – „Olyan kicsi vagyok, nincs önbizalmam”

Aztán megnéztük a lány sztoriját is, aki viszont azt mondta, hogy ő olyan kicsi, ő körülbelül 11 éves szinten van és nincs önbizalma.

Tettünk be neki önbizalmat, akkor egyből nőtt egy kicsit, de mindig azt érezte, hogy ő még mindig kicsi.

Behívtuk a félelmeket. A félelem szereplője folyamatosan csak mondta, mondta, mondta…Pont úgy, ahogy a félelem szokta ezt csinálni, folyamatosan ott duruzsol a fülünkbe. A félelem nem akarta őt elengedni és azt mondta: „Én mindig itt vagyok és nekem be nem áll a szám.”

És tényleg nem is tudta abbahagyni a félelem, úgy kellett rászólnom, hogy most már fogja be a száját.

Nagyon hiteles volt a félelem képviselője, hiszen nem tudta, hogy ő mit mutat nekünk. Ő nem tudta, hogy ő egy fogalom. De tökéletesen hozta azt, ahogyan a félelmek működnek bennünk.

 

A sorsfeladat, amitől a lány kivirult

Aztán tovább már nem tudtunk a lányon többet segíteni. Ezért behívtam a szüleit, bár azok sem lendítették előbbre a történetet.

Végül az az ötletem támadt, hogy behívom a lány sorsfeladatát, aki ettől teljesen kivirult. Mintha most döbbent volna arra rá, hogy miért is van itt a Földön.

Ő egyébként egy nagyon izgalmas 35/8-as sors feladattal született. Vagyis neki meg kell élnie az életében a függetlenséget, az önállóságot, a szabad akaratot, amihez az eszköz a bőség és az anyagi háttér megteremtése.

Milyen érdekes, pont egy olyan családba sikerült megszületnie, ami éppen ezt a bőséget nem tudta számára megteremteni. Ezzel szembe inkább tutujgatták, nyünyörgették, óvták a széltől is. De ugye mindig a sors feladatunk kiteljesítését szolgálja a gyerekkori sérülés.

Pedig ő egy bitang energiával rendelkezik. Tehát vele épp azt kellett volna tudatni a szülőknek, hogy micsoda remek és hatalmas energiával született és alkalmas a sorsfeladatának a beteljesítésére.
Mindenesetre ez az óvás, védés biztos nem tett jót neki. De ezért hívják feladatnak a sorsfeladatot.

Illetve a szülők nem rendelkeznek jó anyagi háttérrel, sőt, inkább szegénységprogrammal látták el a lányukat. Ez is egy újabb motiváció arra, hogy a lány az élete során megteremtse a bőséget.

 

Amikor két program találkozik egy szerelmen belül

Nos, ez a két program találkozott egy szerelmen belül. A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.

Egy felelősségtudó fiú, aki az ikertestvérét próbálja megvédeni mindentől, és egy lány, aki meg azt mondja, hogy én meg nem nőttem föl, gyermeki szerepben vagyok, és engem védjen meg valaki még a széltől is. És egyébként is pici vagyok és félek, és a világ veszélyes.

Nos, ez nem egy szexi (egyenrangú felnőtt-felnőtt) párkapcsolat.

Mert ahogy említettem, akkor működik jól egy kapcsolat, ha két, hát mondjuk úgy, hogy felnőtt minőség találkozik, nem pedig egy felnőtt és egy gyerek.

————–

Mi történt, amikor újra találkoztak a szőnyegen?

Miután elrendeztük mind a két fiatalnak a sorsát, megnéztük, hogy ha újra találkoznak itt a mezőben, a térben, a szőnyegen, akkor mi történik köztük.

Nos, azonnal látták egymást, és már mindjárt tudtak kapcsolódni. És így tulajdonképpen ezzel az állítással adtunk nekik egy lehetőséget az újra próbálkozáshoz. Most már nem a sérülésük lesz az alapja a kapcsolódásuknak és innentől kezdve nagyobb esélye van a szerelemnek.

Utólag beszéltem velük, és azt mondták, hogy jó, akkor most újra megpróbáljuk, nézzük, ez az állítás mit hoz kettőnk között.

Tehát én, családállító szakemberként, nem azt mondtam meg, hogy szakítaniuk kell, vagy együtt kell maradniuk. Én ahhoz segítettem őket hozzá, hogy kezdjenek ezzel a lehetőséggel, ezzel az új energiamintázattal, ezzel az új dinamikával valamit.

 

Lehet, hogy nem is a párkapcsolatoddal van baj?

Ha neked is van problémád a párkapcsolatoddal, akkor most már érthető, hogy miért mondom azt, hogy nagy valószínűséggel nem a párkapcsolattal van baj, hanem van valami rendezetlenséged, amit a másikra tudsz kivetíteni, és a másik csinálja ezt veled.

És tulajdonképpen a párkapcsolati veszekedések során csak két probléma, vagy két trauma beszélget egymással.

Ezen viszont lehet dolgozni és ezt el lehet rendezni.

Erre kiváló módszer a családállítás.

 

Ha szeretnél te is részt venni egy családállításon

Én már évtizedek óta csinálom, és hogyha azt szeretnéd, hogy egy körülbelül ilyen stílusú munkafolyamatban vegyél részt, ahol fedett állítással dolgozunk, biztonságos környezetben, nagy szakmai tapasztalattal és szerintem oldott légkörben, akkor Hajdú Ildikó vagyok, és itt vagyok neked, hogy elrendezzük a párkapcsolatodat.

Akár az elvonulásokon,
akár a személyes családállításokon
várlak szeretettel!

Családállítás Budapesten:

  • 2026. november 8. vasárnap: 9:30

Családállítás Szegeden:

  • 2026. november 07. szombat 9:00
  • 2026. november 24. kedd 15:00
    .
  • 2026. december 06. vasárnap 9:00
  • 2026. december 30. szerda 13:00

Miért nem engem választanak? – családállítás eset

Miért nem engem választanak?

Én szeretem, ha valaki egy konkrét kérdéssel érkezik a családállításra, aztán kiderülhet, hogy a kérdés mögött egy egész élet ismétlődő mintája húzódik.

Anna azzal jött hozzám, hogy valahogy újra és újra azt éli meg: nem őt választják.

  • A munkahelyen mindig van valaki, akinek jobb kapcsolatai vannak, védettebb helyzetben van, vagy egyszerűen előrébb kerül.
  • Például, ha egy férfiról van szó, akkor az illető férfinak
    – már van egy másik nője,
    – vagy a fókusza még mindig az exén van
    – vagy az anyjával foglalkozik állandóan,
    – de már olyan is volt, hogy a baráti köre volt a fontosabb.

És megjelent a kontroll. Ha végre van egy férfi, figyelni kell. Mit csinál? Hol van? Miért nem jelentkezik? Mert a kontroll legalább valamiféle biztonságot ad.

ANYA IS A TESTVÉREMET VÁLASZTOTTA

Anna családjában ez az érzés nagyon régre nyúlik vissza. A testvére reumatoid artritiszben betegedett meg és Anna emiatt azt élte meg, hogy az anya figyelme nagyon a testvére felé fordult.
Anna végül elment otthonról és saját otthont teremtett magának.

Most szenvedélyesen panaszkodott:

– Nem érzem magamat megbecsülve, tisztelve. Visszajelezve, hogy igen, fasza vagy.
– És dühös is vagyok. Voltam már annyi családállításon.
– Én már hajlongtam eleget. Hova hajlongjak még?

– Szóval, akkor mire állítsunk?

Végül így foglalta össze:

„Jelenjek már meg én is,
hogy vagyok, hogy létezem.”

 

DE HONNAN INDUL EZ AZ EGÉSZ?

A beszélgetés során sokat jegyzeteltem és rengeteg fogalmat írtam föl magamnak. Ezeket a fogalmakat be is állítottam: mint például gyengédség megfelelő tempó, választhatóság, szexuális bántalmazás, kontroll, lojalitás, versenyszellem, mozgás és mozdulatlanság, megbecsültség, … Ezek a fogalmak mind elhangzottak az előzetes beszélgetésben.

Az előzetes válogató során a képviselők az idő-nyomozást és a fogalmakat választották. Természetesen nem tudtak róla, mivel én mindig fedett állítást csinálok.

Tehát ki kellett választanunk az időben egy pillanatot – bár több időpont is felbukkant, ahol fellelhetnénk a háttérben húzódó okokat, de a fogantatás bizonyult a legalkalmasabb időpillanatnak.

Beállítottam az apát, az anyát és a megszületendő lelket. Ahogy az a fogantatás állítások során szokott lenni, nem egy nagy szerelmi történet jelent meg. Hiszen éppen azért kell valakinek a fogantatás pillanatát megvizsgálni, mert ott nem volt minden tökéletes és az ottani minta megjelenik a jelen életében.

Az apa sértődött volt és folyamatosan a nehéz életérzést mondogatta.
A leendő szülők nagyon távol álltak egymástól és nem is akartak közeledni egymáshoz. Anna képviselője, inkább kívül állt és úgy érezte, hogy valamelyik szülő oldalára kell állnia. Ez nagyon megterhelte őt.

Amikor annyit mondtam neki, hogy nem kell senki partjára állnia, akkor megkönnyebbült és be tudott állni a saját helyére. Mintha felébredt volna a saját hitrendszeri álmából.

 

MI VAN, HA A SZERELEM VALAHA NEM VOLT BIZTONSÁGOS?

Ezután behoztuk az életvédő mechanizmust.
Az állításban úgy jelent meg, mintha mindkét családi ágban lett volna egy nagyon régi tapasztalat arról, hogy a szerelem nem feltétlenül biztonságos. Mintha biztonságosabb lenne nem azt választani, akibe igazán szerelmesek vagyunk.

Hanem azt, akivel „el lehet lenni”.
Amikor ezt a régi működést levettük anyáról és apáról, hirtelen megváltozott közöttük valami. Egymás mellé tudtak állni.
Annának pedig már nem kellett igazságot tennie közöttük.

Mintha újraíródott volna az eredeti kép: apa és anya lehetnek egymással, én pedig lehetek egyszerűen a gyerek.

AZTÁN BEHOZTUK A PASI KÉRDÉST

Gondoltam, most már egyszerű lesz. Megnézzük, választható-e Anna egy férfi számára. Hát, nem így történt.
Az első „férfi” annyira nehéz energiával érkezett be, hogy hamar kiderült: valószínűleg nem is férfit mutat. Nagyon furcsán alakult a jelenet és szerencsére Anna felismerte, hogy ez inkább a testvére. Bár én beállítottam valakit, a mező megmutatta, hogy ott még nem tartunk. Igaznak bizonyult, hogy ez inkább a testvére.

Így gyakorlatilag belesodródtunk egy második állításba.

 

A TESTVÉREM SORSA NEM AZ ÉN SORSOM

Annának valami nagyon fontos dolgot kellett elfogadnia. Azt, hogy neki bizonyos értelemben jobb sorsa van. Ő képes volt elmenni otthonról. Ki tudott törni abból a családi rendszerből. Önálló életet épített. És ezt nem kell szégyellnie.

Nem kell neki is betegnek, mozdulatlannak vagy szerencsétlennek lennie ahhoz, hogy a testvéréhez tartozhasson. A két testvér képviselője végül közelebb tudott kerülni egymáshoz.

Ez végülis az odatartozás törvényének az alkalmazása volt.

„Akkor is oda tartozom hozzátok, ha nekem jobb lesz a sorsom.”

 

Illetve a kiegyenlítődés törvénye:

„Nekem nem kell vinnem a te sorsodat ahhoz, hogy én élhessem az én saját jobb sorsomat. Neked attól nem lesz jobb, ha én korlátozom a saját életemet.”

És itt érződött a képviselőkön egyfajta megnyugvás.

 

NA, VÉGRE JÖHET MÁR EGY FÉRFI?

Behoztam egy férfit. Nem történt semmi.
Hoztam egy másikat. Ott már változott valami. 🙂
Egy rózsaszín kulacs formájában a szereplők közé a kémiát is. Mert azért az sem árt. Mindenkinek nagy szüksége volt rá.

És végre kezdett megjelenítődni egy olyan jelenet, amiben Anna és egy férfi között valóban lehet kapcsolat.

 

CSEKKOLJUK LE A MUNKÁT IS!

Csakhogy ekkor behoztam a munkát is és megint jött egy csavar.
A munka örült Annának. Anna viszont már kevésbé a munkának.

Mintha valahol az lenne benne: vagy férfi, vagy munka.
Pedig miért ne lehetne mindkettő?

TALÁN NEM AZ A KÉRDÉS, HOGY KI VÁLASZT ENGEM

Az állítás végére nekem az lett nagyon feltűnő, hogy Anna hosszú ideje azt figyeli:

Ki választ engem?

  • Anya engem vagy a nővéremet?
  • Apa engem vagy a nővéremet?
  • A férfi engem vagy valaki mást?
  • A munkahely engem vagy a kolléganőt?
  • Közben viszont van egy másik kérdés is:

És én mit választok?

Lehet, hogy nem az a cél, hogy végre valaki mindenáron őt válassza. Hanem hogy ő is szabadon tudjon választani.

  • Ne versenyből.
  • Ne bizonyításból.
  • Ne azért, hogy végre bebizonyítsa: „engem is lehet szeretni”.
  • Hanem egyszerűen azért, mert jó.

A megbeszélés során az Ingás Közvetítésben jártas résztvevőknek az jutott eszébe, hogy ez olyan, mint amikor valakinek nem töltődik be születéskor valamelyik „lélekprogram-csomagja”.

Ezzel az állítással szerintem betöltöttük a kémiát is, a férfit is és a munkát is, illetve a választhatóságot is.

Remélhetőleg Annának nem kell tovább hajlongania azért, hogy valaki végre észrevegye. Mert ő már ott van. 🙂

 

Összegzés

Bár a kedves megrendelő nem pont ezt kérte, de idáig jutottunk.
Az intelligens családi morfogenetikus mezőt nem lehet megerőszakolni. Lehet, hogy ezzel még érdemes lenni továbbmenni. Azon az alapon, ami itt a végén megmutatkozott.

Ugyanis a végén az látszott, hogy a munka inkább a férfihoz kapcsolódott, ő viszont a férfihoz.

Ez megjelenhet úgy az életben, hogy Anna egy eltartott feleség – például. De látszott, hogy ez nem tetszik a tettrekész és agilis Annának. Azonban ebben az állításban már így is benne volt legalább három állítási téma.
Érdemes ilyenkor nem tovább erőltetni, hanem legközelebb akár itt is lehet folytatni. Jó hagyni a láthatatlan mezőnek egy kis időt, hogy megnyilvánuljon az új valóság.

Aztán reszelgethetjük tovább ugyanezt, csak most már új alapokon.

 

 

HA TE IS UGYANEZT ÉLED…

Ha azt érzed, hogy az életedben újra és újra ugyanaz ismétlődik, csak mindig más szereplőkkel, akkor nem az aktuális helyzeten kell tovább rágódni.

Szerintem inkább érdemes megnézni, honnan indul ez a minta, és mit működtetsz belőle ma is.

A családállításban sokszor éppen az válik láthatóvá, amit fejben már százszor végiggondoltunk, mégsem tudtunk megváltoztatni. És az mutatkozik meg, amire már készek vagyunk, hogy lássuk.

Ha szeretnéd megnézni a saját történetedet, szeretettel várlak egy következő családállításra.

Szeged: szept. 15. kedd 15:00
Budapest: okt. 2. péntek 9:30

Elvonulás sok családállítással:  szept. 18. péntektől
Családállítás a piramisoknál: szept 23-tól

Jelentkezéshez írj nekem üzenetet, vagy nézd meg az aktuális időpontokat a honlapomon.

efthajduildiko@gmail.com
70 2670679