Családállítás esettanulmány 

A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy
két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.
Lehet, hogy nem is egymással van bajotok?
Egy családállítás tanulságai.

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja

Néha a szerelmeseknek nem is egymással van baja. Olykor egy idióta dinamikát visznek, és nem is tudják, hogy öntudatlanul valami olyan dologban vesznek részt, ami messezbb nyúlik, mint amire rálátásuk van.

Na nézzük, miről is beszélek én!
Ismerek egy fiatal párt, akiknek disszonáns a kapcsolata, és már szakítottak, de nagyon szenvedtek tőle és úgy döntöttek, hogy ők eljönnek családállításra. Ők meg akarják nézni, hogy most itt, ebben a szakítás utáni helyzetben helyre tudják-e még hozni a kapcsolatukat. Mi ez az örökös ellentét és feszültség?

-Jó téma, nézzük meg – válaszoltam.

 

Az anyakacsa és a kiskacsa – Egy furcsa dinamika a szőnyegen

Nem is bonyolítottam túl. Úgy döntöttem, a kezdő képben álljon fel a fiú meg a lány képviselője, és egy nagyon furcsa dolog történt.

Elöl ment a fiú képviselője, a lány meg mint egy kiskacsa követte, és így mentek körbe a szőnyegen.
Elöl a nagyobb, hátul a kisebb, és mondták is, hogy ők pont olyanok, mint egy anyakacsa meg egy kiskacsa. És rendületlenül rótták a köröket. Érdekes módon, úgy választottam ki a szereplőket, hogy még a ruházatok is hasonlított– mindketten sötétkéket, fehér és csíkosat viseltek.

Annyira szeretem, amikor még a látvány is segít a feltárásban.
Na gondoltam, akkor nézzük meg őket külön-külön.

 

A fiú története – A meg nem született ikertestvér

Megnéztem először a fiú képviselőjét, hogy mit is akar elmondani ezzel anagy kacsa analógiával.

Nagyon hamar egy meg nem született gyermeket kellett behozni. Ott oldalt a teremben volt egy kosár, abban plédek, és az ő képviselője azt mondja, hogy szerinte ott van egy bölcső, és abban ott van egy kisbaba.

Összegöngyöltem neki egy plédből egy kis puha gombócot, ő pedig magához ölelte és  szorította. Sokáig babusgatta, és azt mondta, hogy ő semmi másra nem tud gondolni, csak ezzel a kisbabával akar lenni.

Kiderítettük, hogy ő egy meg nem született ikertestvér.

Ilyenkor én a képviselővel mindenféle állítást kimondatok, és amikor eltaláltam, akkor ő azt jelzi nekem. De sugallat alapján néha saját maguk dobják be a megoldást, azt, amit igaznak éreznek.

A családállításban az ikertestvér témának Angster Mária volt a nagy szakértője. Az állításban gyakran bukkan föl ez a téma. Sokkal több terhesség indul ikerterhességnek, mint azt mi gondolná de a legtöbb második vagy harmadik magzat a terhesség kezdeti szakaszában felszívódik, elvetik anélkül, hogy az édesanya erről tudna.

Nagyon gyakran jönnek ketten a magzatok, és aztán az egyik egyszer csak, mondjuk úgy, hogy visszafordul. Ez számtalan okból történhet meg és számtalan lenyomatot hagyhat a túlélőben, aki maradt, de a családban is.

 

A hiány, a felelősség és az édesanyával való kapcsolat

Nos, látszott, hogy ebben a fiatalemberben is nagyon erős lenyomatot hagyott a meg nem született testvér és nagyon hiányzott neki.

Egyébként neheztelt és felelősnek tartotta az anyukáját, hogy ő volt az oka, hogy ez a kisbaba elment, mert nem vigyázott eléggé magára.

Sok időt vett igénybe, amíg rendeztük az anyával való dolgát, aztán pedig a babával való dolgát.

Igazából ez a baba azt mondta, hogy neki ennyi adatott, ő körülbelül ennyit tervezett, neki ez így rendben van, és ő egyáltalán nem neheztel az anyukára.

Ez egyébként jellemző a családállításra, hogy a halottak, a meg nem születettek alapvetően jól vannak. Az ő halálukkal és meg nem születésükkel inkább a túlélőknek akad gondja.

Elhangzottak azok a bizonyos család állításban ismert letisztult, elrendező mondatok, amitől végül el tudta engedni ezt a babát ez a fiú lélekszinten.

– Sajnálom. 
- Hiányzol.
- Te meghaltál, de én még élek. Egy kicsit még maradok, kihozok valamit az életemből, azután én is meg fogok halni. Ha úgy alakul, még találkozunk.

Ezután már elfogadta, hogy a család is odaállt mögé támogatni az ősök erejével. És végre ki tudta mondani, hogy:
–  Jó, akkor én most rendben vagyok, most már tudok a saját életemmel foglalkozni.

 

A felelősségvállalós fiú, aki mindig vezetni akar

Tehát tulajdonképpen ő egy nagyon erős felelősségvállalós szerepet vállalt. Egyébként ez a sors feladata: 36/9, ahol a hatos a családalapítást és a felelősségvállalást jelenti.

Általában 21 evésen az ember a sorsfeladatát vagy túlműködteti, vagy alulműködteti. 
Erre a fiúra az volt a jellemző, hogy túlzottan felelősséget vállalt, beleszólt a lány sorsába, olyannal is foglalkozott, ami nem az ő dolga. 
Ez abból a veszteségből fakadt, hogy elvesztette az ikertestvérét. "Anyámnak jobban kellett volna vigyázni magára, és akkor az ikertestvérem is életben maradhatott volna" – futott a tudatalattiban ez a szemrehányás. 
Ebből arra a téves következtetésre jutott, illetve egész eddigi életére vonatkoztatva az a viselkedés alakult ki, hogy gondoskodik másokról. Jelen esetben a barátnőjéről. 
De ez egy téves felelősségvállalás. Tehát a magzati trauma néha épp az életfeladatunk megtapasztalásához segít hozzá.

És ebben a kiskacsa / nagy kacsa dologban az nyilvánult meg, hogy én majd vezetlek, és majd mutatom az utat. Éppen azért választott olyan lányt, aki hajlamos a követésre, akiről lehet gondoskodni, biztonságban tartani.

De ez nem egy szexi szerep, mert ilyenkor a pár nem egyenrangú, hanem ez esetben a fiú a nagy, és mögötte a lánya kicsi. Ez ilyenkor inkább egy szülő gyerek dinamika, nem pedig két felnőtt kapcsolata. Ezért mondtam az előző mondatban, hogy ez nem szexi.

 

—————————

A lány története – „Olyan kicsi vagyok, nincs önbizalmam”

Aztán megnéztük a lány sztoriját is, aki viszont azt mondta, hogy ő olyan kicsi, ő körülbelül 11 éves szinten van és nincs önbizalma.

Tettünk be neki önbizalmat, akkor egyből nőtt egy kicsit, de mindig azt érezte, hogy ő még mindig kicsi.

Behívtuk a félelmeket. A félelem szereplője folyamatosan csak mondta, mondta, mondta…Pont úgy, ahogy a félelem szokta ezt csinálni, folyamatosan ott duruzsol a fülünkbe. A félelem nem akarta őt elengedni és azt mondta: „Én mindig itt vagyok és nekem be nem áll a szám.”

És tényleg nem is tudta abbahagyni a félelem, úgy kellett rászólnom, hogy most már fogja be a száját.

Nagyon hiteles volt a félelem képviselője, hiszen nem tudta, hogy ő mit mutat nekünk. Ő nem tudta, hogy ő egy fogalom. De tökéletesen hozta azt, ahogyan a félelmek működnek bennünk.

 

A sorsfeladat, amitől a lány kivirult

Aztán tovább már nem tudtunk a lányon többet segíteni. Ezért behívtam a szüleit, bár azok sem lendítették előbbre a történetet.

Végül az az ötletem támadt, hogy behívom a lány sorsfeladatát, aki ettől teljesen kivirult. Mintha most döbbent volna arra rá, hogy miért is van itt a Földön.

Ő egyébként egy nagyon izgalmas 35/8-as sors feladattal született. Vagyis neki meg kell élnie az életében a függetlenséget, az önállóságot, a szabad akaratot, amihez az eszköz a bőség és az anyagi háttér megteremtése.

Milyen érdekes, pont egy olyan családba sikerült megszületnie, ami éppen ezt a bőséget nem tudta számára megteremteni. Ezzel szembe inkább tutujgatták, nyünyörgették, óvták a széltől is. De ugye mindig a sors feladatunk kiteljesítését szolgálja a gyerekkori sérülés.

Pedig ő egy bitang energiával rendelkezik. Tehát vele épp azt kellett volna tudatni a szülőknek, hogy micsoda remek és hatalmas energiával született és alkalmas a sorsfeladatának a beteljesítésére.
Mindenesetre ez az óvás, védés biztos nem tett jót neki. De ezért hívják feladatnak a sorsfeladatot.

Illetve a szülők nem rendelkeznek jó anyagi háttérrel, sőt, inkább szegénységprogrammal látták el a lányukat. Ez is egy újabb motiváció arra, hogy a lány az élete során megteremtse a bőséget.

 

Amikor két program találkozik egy szerelmen belül

Nos, ez a két program találkozott egy szerelmen belül. A szerelem mindig gondoskodik arról, hogy két egymáshoz passzoló trauma találkozzon.

Egy felelősségtudó fiú, aki az ikertestvérét próbálja megvédeni mindentől, és egy lány, aki meg azt mondja, hogy én meg nem nőttem föl, gyermeki szerepben vagyok, és engem védjen meg valaki még a széltől is. És egyébként is pici vagyok és félek, és a világ veszélyes.

Nos, ez nem egy szexi (egyenrangú felnőtt-felnőtt) párkapcsolat.

Mert ahogy említettem, akkor működik jól egy kapcsolat, ha két, hát mondjuk úgy, hogy felnőtt minőség találkozik, nem pedig egy felnőtt és egy gyerek.

————–

Mi történt, amikor újra találkoztak a szőnyegen?

Miután elrendeztük mind a két fiatalnak a sorsát, megnéztük, hogy ha újra találkoznak itt a mezőben, a térben, a szőnyegen, akkor mi történik köztük.

Nos, azonnal látták egymást, és már mindjárt tudtak kapcsolódni. És így tulajdonképpen ezzel az állítással adtunk nekik egy lehetőséget az újra próbálkozáshoz. Most már nem a sérülésük lesz az alapja a kapcsolódásuknak és innentől kezdve nagyobb esélye van a szerelemnek.

Utólag beszéltem velük, és azt mondták, hogy jó, akkor most újra megpróbáljuk, nézzük, ez az állítás mit hoz kettőnk között.

Tehát én, családállító szakemberként, nem azt mondtam meg, hogy szakítaniuk kell, vagy együtt kell maradniuk. Én ahhoz segítettem őket hozzá, hogy kezdjenek ezzel a lehetőséggel, ezzel az új energiamintázattal, ezzel az új dinamikával valamit.

 

Lehet, hogy nem is a párkapcsolatoddal van baj?

Ha neked is van problémád a párkapcsolatoddal, akkor most már érthető, hogy miért mondom azt, hogy nagy valószínűséggel nem a párkapcsolattal van baj, hanem van valami rendezetlenséged, amit a másikra tudsz kivetíteni, és a másik csinálja ezt veled.

És tulajdonképpen a párkapcsolati veszekedések során csak két probléma, vagy két trauma beszélget egymással.

Ezen viszont lehet dolgozni és ezt el lehet rendezni.

Erre kiváló módszer a családállítás.

 

Ha szeretnél te is részt venni egy családállításon

Én már évtizedek óta csinálom, és hogyha azt szeretnéd, hogy egy körülbelül ilyen stílusú munkafolyamatban vegyél részt, ahol fedett állítással dolgozunk, biztonságos környezetben, nagy szakmai tapasztalattal és szerintem oldott légkörben, akkor Hajdú Ildikó vagyok, és itt vagyok neked, hogy elrendezzük a párkapcsolatodat.

Akár az elvonulásokon,
akár a személyes családállításokon
várlak szeretettel!