Napi Ildi: Mennyire hatékony egy kezelés?
Szerintem nem ez lesz a legnépszerűbb írásom, de most ezt muszáj.
Egy reklamáló levélből kaptam ihletet.
Az emberek sokszor panaszkodnak az orvosra, terapeutára vagy tanácsadóra. Ilyeneket mondanak:
„Óh, nem csinál az semmit, csak a pénzedet veszi el.”
„Én is voltam nála, de csak felesleges időtöltés volt.”
„Ó, csináltam én mindent, amit javasolt, de alig javult valami.”
„Csak bedőltem a reklámjának, de sz.rt se ért.”
„Jól be kéne perelni!”
Mások nem állnak meg itt, hanem szidják és hibáztatják is a segítőt.
Szörnyű kommenteket írnak a blogjához, rettentő dolgokat írnak róla a Facebook-on. Van, akit fel is jelentenek.
Közben sokat hallani, hogy egy kezelés, egy oldás, egy tanácsadás során micsoda drámai javulás történt a páciens életében.
Mitől függ a kezelés sikere?
(Amit most megosztok, csak egy nézőpont a sok közül. Egy híres holland kineziológustól hallottam.)
A kezelés eredménye attól függ, hogy a kliens mekkora változást tud beengedni, mekkora változásra van felkészülve.
„De hát mindenki fel van készülve a változásra!”– kiáltanak fel sokan.
Azonban ez nem igaz.
A változás ijesztő lehet. Mondok is erre néhány példát.
Hogyan lehet ijesztő a változás?
- Például, ha meggyógyul, újra munkába kell állnia, de már nincs elég tudása hozzá.
- Például, ha felismeri, hogy valóban megcsalják, kénytelen lesz szakítani, de azt nem mer.
- Például, attól fél, hogyha megváltozik, már nem fogják szeretni.
- Például, ha rájön, hogy feleslegesen áldozta fel magát évekig, senki nem kérte, akkor sutba dobhatja az elmúlt éveket és saját célokat kell kitalálni.
- Például évek óta panaszkodik, de ha rendbe jön, miről fog beszélgetni?
- … oldalakon át tudnám ecsetelni, hogy miért nem biztonságos a változás.
Aki nincs kész a változásra
- A PANASZKODÓ
Vannak akik csak panaszkodnak.
– Hogy a férj nem törődik vele eleget.
– A főnök kihasználja.
– Az orvosa ki se vizsgálta rendesen.
– ….
Ezzel az a baj, hogy nem annak mondja, akire tartozik. Így az illető férjnek, főnöknek, az orvosnak esélye sincs a változtatásra.
- A HIBÁZTATÓ
A hibáztató már indulatos. A környezetet okolja a boldogtalanságáért, a rossz sorsáért.
Innen megint nagyon nehéz változni.
Erre jó példa egy kliensem, aki tavaly egy alkalommal járt nálam. Én teljes erőbedobással küzdöttem érte. Viszont most írt, majd egy évvel később, hogy semmi változás sem történt. Biztosan a képzettségemmel, a gazdagodni vágyásommal van a baj. Az erőfeszítésemet pedig erőlködésnek látta. Én csak egy sikeres marketing vagyok és ő bedőlt nekem.
Annyira sajnáltam, hogy ezt gondolja, mert tudom, milyen mélyponton lehet és hogy innen egyenlőre reménytelen az elmozdulás. Ő még kívül keresi a hibást.
Az én dolgom pedig az, hogy felismerjem az én felelősségemet ebben a történetben.
Néha egy foglalkozás során elég egy felismerés és az illetőnek megváltozik az élete. Néha a problémája összetettebb és sok gyökerű, olyankor menni kell tovább. A segítő nem varázsló és elveszi a problémát, hanem segít a felismerésben, az elakadás oldásában, … De a végső megoldás maga a kliens.
Aki kész a változásra
- AKI FELISMERI A SAJÁT FELELŐSSÉGÉT
És határtalan lehetőség nyílik meg, amikor az elakadásban szenvedő felismeri a saját felelősségét a történetben.
- Amikor elgondolkodik, hogy hol kezdték elrontani a férjével a dolgokat.
(pl. már 10 éve nem szól, hogy ő vasárnap reggel ágyban szeretne maradni és nem akar budás kenyeret sütni. Emiatt már gyűlöli a férjét és úgy érzi, miatta ilyen boldogtalan.)
- Amikor végiggondolja, vajon miért teszi vele ezt a főnöke és ez hogyan szól róla.
(pl. sose mondott nemet, amikor munkaidőn túli feladattal bízta meg a főnöke és a főnök észre se vette ezt az áldozatát. Hiszen a főnöknek nincs családja és munkamániás. Számára ez természetes.)
- …
Ha rájössz, hogy hol a te felelősséged a történetedben, elindul a változás.
Boldog eszmélést kívánok mindenkinek!
Ajánló:
Család- és Lélekállítás
Szegeden
2018. június 02. szombat 9:30-16:00
2018. július 06. péntek 9:30-16:00
Pénzügyek és érzelmek-
problémamegoldó ÉFT foglalkozás
Budapest- 2018. június 25. hétfő 16-19:00
“Bárcsak részesülnénk a bölcsesség áldásában, hogy béke legyen közöttünk!”
Olvasói kommentek
Szia Ildikó!
Szerintem teljesen aktuális volt / van / lesz a felvetésed - mindenki szemében, aki partnerekkel, ügyfelekkel, betegekkel, klientúrúval foglalkozik.
Erre akár egy kiégés elleni tréninget is fel lehetne építeni.
S az a baj, hogy hiába tudjuk, hogy a kliens felelősség vállalása, a változtatni akarás mennyire fontos ... Attól még engem perel be stb, stb ...
Szóval a lényeg, ez az írásod aktuális és szerintem a segítők körében népszerű is. Továbbgondolásra ajánlott...
Ildi
Szia!
Ezt muszáj elmesélnem neked.
Egyszer lementem hozzád. Arra szerettem volna dolgozni, hogy miért nem tudok magamon dolgozni. Másokat folyton segítek, de magamért egy fűszálat is nehéz keresztbe tenni.
Az első mondatnál már elkanyarodtunk a témától, a kártya más irányba vitt minket. Talán még közben egyszer rá is kérdeztél, hogy "mi is a témám"?
De már a következő perc se erről szólt.
Egy kicsit csalódottan mentem haza. Nem nehezteltem, de úgy éreztem, hogy nem azt kaptam, amit szerettem volna. Ráadásul már megint a pasik és apám témája jött elő!
Aztán rá pár hétre jött az "aha!-pillanat".
Már nem tudom pontosan, mennyit, de valami bitang sok házit kaptam. 6-8 héten át tartott. És én lelkiismeretesen csináltam, hiszen nem én szabtam ki magamra. A házit meg kell csinálni. És leesett a tantusz, hogy jaaa, az volt a bajom, hogy nem dolgozok magamért, és most? Heteken át AFT-zek és szemforgatok és a többit is csinálom - végre a saját magamért!
Néha jön az a változás, csak épp nem abban a formában, ahogy mi azt elképzeltük. :)
Szép napot neked! :)
K. K.
(Ui.: Ugyanaznap, mikor olvastalak, épp egy nagy értékű fonalcsomagot sorsoltam ki a csoportomban. A nyertes nagyon örült, mindenki szmájlizott, gratulált, együtt örült a másikkal. De egy néni meg totál kiakadt, hogy ő többé nem játszik, mert "még ennyi csalódott embert!"
és egyébként is ő újságíró, úgyhogy majd jól megírja ezt a szégyentelen történetet. Egyből te jutottál eszembe. Néha az van, hogy néha nem férünk bele a másik személyes drámájába, nem? Ő keseregni akart és még egy ilyen esetben is összehozta magának.
Uui: Volt egy pasim, aki azért szakított, mert túl jó volt nekünk együtt és ez nem fért bele az akkori mélabús, depresszív állapotába. Azt sejtem, hogy te könnyedebben átlendülsz az ilyen témákon, amikről írtál, de azért szerettem volna ezeket megírni, ellensúlyként:))
Szia Ildikó!
Megint egy írás amire érzem, reagálnom kell !
Bence kisfiam a találkozásunk után pár nappal kórházba került.
Mentünk a párommal tettük a dolgunkat ahogy eddig is és azt vettem észre nincs az a lelki teher, sajnálat, és talán szánalom bennem amit eddig bármikor is éreztem ezzel kapcsolatosan, és nehezített el.
Szerencsére egy nap után hazaengedték vagyis vissza az otthonba, hétvégén mentünk meglátogatni és egy kedves jó kedvű, jó étvágyú kisfiammal találkozhattam és miután belakott még dalolásztunk is egy nagyot!
A családi életem kiegyensúlyozott most érzem azt ,hogy mindig is így kellett volna működnie.
De jobb később mint soha!!!
Büszke vagyok a nagyobbik fiamra!
Tegnap ünnepeltük a 20. házassági évfordulónkat és erre is nagyon büszke vagyok !
És hálát is érzek hogy ezt a kapcsot senki és semmi nem szakította szét !
Nagyobb változást abban érzek ahogy mostanában az érdekeimet képviselni tudom !
Igaz már időnként magamnak is sok.
Mint mikor egy gát átszakad !
Nem tudom, hogy az a az oldás hogy nem fizetek mások hibájáért - ez indította volna ezt el?
Ha fáradt vagyok, már tudom miért, leülök, pihenek, nem erőltettem magam!
Az önbizalomhiányom miatt viszont tudom hogy még vár egy találkozó Ránk!
Különben amiről írtál azt mi is tapasztaljuk : csak az a beteg gyógyul meg aki meg is akar!
Aki nem csak a gyógyszertől várja gyógyulást, hanem Ő is tesz érte.
Ezért tudom hogy én is kellek a folyamathoz hiszen a része vagyok!
Egyébként a legtöbbször a férjem dicsér ! Érdekes, de én nem érzem hogy változtam volna - csak a környezetem!
És azt hiszem ez a lényege!
Köszönöm a segítséged!
Üdvözlettel: K.K.
Ildikém, nem ismerem az előzményeket, így nem látom a teljes képet, de azt se feledjük el, hogy a "piac" teli van kóklerekkel, akik egy csomó pénzt szednek ki az emberekből, akik azért fordulnak hozzájuk, mert bajban vannak. A kiszolgáltatott embereket a legkönnyebb kifosztani ...
Szóval nemcsak a befogadónál lehet a hiba, hanem ott is, hogy ki csinálja az oldást, csinál-e bármit is, vagy csak hókuszpókol. Ebben a szakmában sokszor nehéz a mi 3 dimenziónkban érzékelhető "bizonyítékot" szolgáltatni, ezt kihasználván sok embert károsítanak meg ezek a csalók.
Puszillak!!!! Vera
Teljesen igazad van Vera!
Azonban a kóklereknek is megvan a maguk haszna. Tudnék mesélni.
Ildi
Elhiszem!
Nem is akarok én igazságot szolgáltatni ... Csak nekem is eszembe jutott hányezer ft-ot adtam ki rájuk, míg eljutottam hozzád. És ha emlékszel, kitesztelted már az első alkalommal, hogy én nagyon is akarom a változást és készen is állok rá. Még meg is lepődtél, hogy én tényleg ennyire akarom és az izomválaszaimban is erősen érződik. Még mondtad is, hogy sokszor csak mondják az emberek, az izomteszten meg kiderül, hogy mégsem ...
Szóval sok, kókleren voltam akkor már túl. Volt, ami 40ezer ft-ba került. Úgy gyűjtögettem rá, meg mentem le vidékre, stb. És csak jött a hókuszpókusszal :(
De valahol éreztem, hogy vannak mégiscsak valahol olyan emberek, mint te, úgyhogy nem adtam fel. De hidd el, sokba került az út ... Sőt, emlékszel, egyet ki is teszteltél nekem, hogy legalább nem ártott-e.
Summa summarum, én megértem az emberek indulatait, nekem is fájnak azok a pénzek, gondolom mások is úgy gyűjtögettek, eladogattak dolgokat, hogy ki tudják termelni a rávalót. Puszillak!!
Szia Ildi,
A sikeres kezelés cikkel kapcsolatban osztanám meg egy élményemet.
Volt egy jógásom, aki már a 70 es évei elején járt ugyan, de elképesztő kondiban volt, minden nap lejárt az edzőterembe. Egy alkalommal eljött hozzám masszázsra, hátha enyhíteni tudunk a 3 éve folyamatos derékfájdalmán. Degeneratív lévén erre semmi esély nem volt, de gondoltam hátha összességeben jobban érzi majd magát.
Rá egy hétre találkoztunk újra, amikor elmesélte, hogy a kezelést követő reggelre minden fájdalom elmúlt! Láttam a sokkot az arcán, ahogy előadta, majd azt is, hogy 4 nappal később felült a buszra, és egy nagy zökkenő következtében a fájdalom visszatért! (Visszazökkent a régi kerékvágásba, szó szerint!)
Persze első reakcióm az volt, hogy ismételjük meg, hátha újra sikerül, de különböző kifogásokkal ezt elharította.
Tulajdonképpen ekkor láttam utoljára. :D
Nagyon nem értettem, magamban kerestem a hibát ( talán megbántottam?), de rá kellett jönnöm hogy nem tudta kezelni a hirtelen változást. A fájdalma nélkül mi fogja nap mint nap hajtani? Mi fogja rávenni, hogy elmenjen a tornaterembe? Ki fogja dicsérni, hogy mekkora teljesítmény, amit csinál?
Tulajdonképpen elvettem tőle valami fontosat, és látni se akart többé! Szóval néha a sikeres kezelés is lehet sikertelen, bár számomra ez fontos tanítás volt. Nem tehetsz értük többet, mint amennyit elbírnak.
Puszi:
Krisztina
Igen, ezt kell írnom!
Most is "válaszoltál" egy feljött kérdésemre!
"A kezelés eredménye attól függ, hogy a kliens mekkora változást tud beengedni, mekkora változásra van felkészülve."
Menyire igaz!!!!!
Egy nagyon közeli családi barátnak most volt egy műtétje!
Voltunk egy "látónál"!
Én korábban voltam nála. Engem meggyógyított, később ővele semmit nem tudott kezdeni!
Így most már értem, miért! Akár ez is számíthatott.
Mit tehetünk????????????
Semmit!
Köszönöm, hogy vagy és segítesz! Akinek lehet!!!!!
Sokszoros, milliószoros áldás kísérje lépteid!
Csak úgy jött belőlem!
Szeretettel: G.
