(Hajdú Ildikó vagyok.
Tudati, lelki, sorstani és spirituális elakadások esetén jelentkezhetsz hozzám személyes oldásra vagy családállításra, elvonulásokra.)
Szombaton Szegeden UFO-konferencián jártam.
Valahogy feldobta a Facebook az eseményt, én pedig úgy gondoltam: mivel az ingás és családállítós munkámban is sokszor megjelennek különleges, nehezen megmagyarázható témák, nézzük meg, mi történik egy ilyen konferencián.
Azt hittem, hogy ebben a témában már kevés igazán új dolgot tudnak nekem mondani, de mégis voltak olyan gondolatok, történetek és személyes beszámolók, amelyek elindítottak bennem valamit.
Meglepett az is, hogy az ország távoli szegleteiből is érkeztek érdeklődők. A reggeli hőség ellenére nagyon aktív volt a közönség, és kifejezetten minőségi előadásokat hallottunk.
Magyarországi UFO-esetek Sós Tibor előadásában
A délelőtti előadáson a szegedi ufókutató, Sós Tibor mutatott be néhány érdekes esetet. A maguk módján mindegyik különleges volt, és valamennyi Magyarországon történt.
Érdekesnek találtam, hogy a legtöbb eltérítéses eset, amelyet a kis szürkékhez kötnek, városok szélén, tanyákon vagy eldugottabb helyeken történt. Természetesen elméletileg ugyanúgy megtörténhetne ilyesmi Budapest belvárosában is, de feltűnően gyakori, hogy ezek a beavatkozások vagy látogatások erdőszélen, faluszéli házakban, tanyákon jelennek meg a beszámolókban.
A kis szürkék és a génállomány kérdése
Aki foglalkozik az UFO-témával, az valószínűleg hallott már arról az elképzelésről, hogy ezeknek a látogatásoknak az egyik fő motivációja a saját génállományuk javítása lehet. Ennek kapcsán gyakran felmerül a magzatok beültetésének vagy eltávolításának témája is.
Tudjátok, én sokat családállítok, és a munkám során elég gyakran előjön az ikerterhesség témája. A családállításaimra sok szülésznő is jár, és ők is megerősítették, hogy valóban meglepően sok olyan várandósság van, amely ikerterhességként indul, majd az egyik magzat akár néhány naposan, akár később felszívódik.
Természetesen dönthet úgy a lélek is, hogy nem marad ebben a testben, és ennek lehetnek teljesen más okai is. De látva és hallva ezt a sok történetet magzatok eltűnéséről, beültetéséről vagy elviteléről, most már bennem is felmerült a kérdés: vajon minden esetben természetes folyamatról van szó?
Lehet, hogy néha azért marad egyedül az egyik magzat, mert a másikat valamilyen módon elvitték?
Mit él át az egyedül maradt iker?
A családállítás leginkább azzal szokott foglalkozni, hogy milyen lenyomat marad abban az egyedül maradt kis lélekben, aki a magzati élet elején még úgy érzékelhette, hogy van mellette valaki, majd egyszer csak hipp-hopp, eltűnik mellőle.
Ez nagyon mély nyomot hagyhat.
Nem tudatos emlékként, hanem testi, lelki, kapcsolati mintaként. Egyfajta hiányérzetként, magányként, veszteségként, amit az ember később nem is feltétlenül tud megmagyarázni.
Egy különös szüléstörténet
Különösen érdekesnek találtam azt az esetet, amelyben egy vidéki, teljesen átlagos édesanya teljesen átlagos módon szült. A szülés után azonban a szülésznő még egy placentát talált, amely jóval kisebb volt, mint a megszületett gyermek placentája.
Az édesanyának korábban soha senki nem mondta, hogy esetleg lett volna még egy gyermek a hasában.
Ilyen és ehhez hasonló érdekes esetekről mesélt a szegedi kutató, Sós Tibor.
Az eseményt Sós Dóra szervezte, akinek egyébként nincs családi köze Sós Tiborhoz. Ez azért volt különösen vicces és érdekes, mert Tibornak van egy lánya, akit szintén Sós Dórának hívnak, ráadásul mindannyian szegediek.
Szóval már maga a névegyezés is hozott egy kis különös, szinkronisztikus hangulatot az egész napba.
Magyar tudósok a titkos programok körül
A második előadó, Juhász Szabolcs – ajánlom a YouTube-csatornáját is – a magyar tudósok szerepéről beszélt az UFO-programokban.
Az előadásában arról mesélt, hogy a legtitkosabb, földönkívüliekkel kapcsolatos amerikai projektekben újra és újra magyar tudósok nevei bukkannak fel.
Teller Ede volt az, akinek szinte „mindenhez is” köze volt. Az előadás szerint több helyen is említették, találkozott amerikai elnökökkel, és számos jelentésben központi szerepe volt.
Akiknek még rendszeresen felbukkant a neve: Neumann János, Kármán Tódor, Szilárd Leó és Wigner Jenő.
Ki volt a legokosabb közöttük?
Tudtad, hogy Neumann Jánost tartották köztük az egyik legkiemelkedőbb elmének?
Az előadásban elhangzott összehasonlítás szerint Neumann János IQ-ja 190 körül lehetett, míg Teller Edéé és Kármán Tódoré 175-175 körül. Albert Einstein IQ-ját gyakran 170 körülire becsülik. A nagy Fermi is ott volt a kiemelkedő elmék között.
Természetesen ezek az adatok sokszor inkább becslések és legendák formájában élnek, de mindenképpen érdekes volt látni, milyen súlyú magyar nevek jelentek meg ebben a témában.
A magas fehér időutazók
Végül Boros Dániel beszélt a magas fehér időutazókról.
Az előadásban elhangzott leírás szerint ezek a lények kicsit úgy néznek ki, mint az Alkonyat című film vámpírszereplői: hófehér, albínószerű bőr, kék szem, 2-3 méteres magasság és egyszerű, kezeslábasszerű ruha.
Elhangzott az is, hogy bár sok, Földre érkező lény a Galaktikus Föderáció tagja, a magas fehér időutazók nem tartoznak közéjük.
Ez azért érdekes, mert emiatt bizonyos „játékszabályok” állítólag másként vonatkoznak rájuk. Nem teljesen angyalszerű, önfeláldozó lényekként mutatta be őket az előadó, hanem inkább olyan csoportként, akik a saját érdekeiket is képviselik.
Nem lineárisan érzékelik az időt
A magas fehér időutazókról az is elhangzott, hogy az időt nem lineárisan érzékelik. Bele tudnak látni bizonyos lehetséges jövővonalakba, és emiatt a jelenben több ponton is beavatkozhatnak.
Mintha nem egyetlen fix jövőt látnának, hanem lehetőségeket. És ha valamelyik jövővonal nem abba az irányba halad, amerre szerintük kellene, akkor bizonyos pontokon „javítanak” a jelenen.
Ez számomra nagyon érdekes gondolat volt, mert teljesen más megvilágításba helyezi azt, hogy mit jelenthet az idő, a beavatkozás és a szabad akarat.
A nap legerősebb része: a megosztó kör
Bármennyire érdekesek voltak az előadások, számomra mégis az előadások utáni megosztó kör volt a konferencia legerősebb része.
Kb. 40-45-en maradtunk, és öt percben bárki beszámolhatott arról, ami vele történt.
Ha valaki csak úgy az utcáról betévedne egy UFO-konferencia megosztó körébe, lehet, hogy először attól tartana: „Na, most biztosan hibbantak közé kerültem.”
De egyáltalán nem ez történt.
Meglepően intelligens és összeszedett beszámolók
Az emberek végtelenül intelligensen, összeszedetten és őszintén számoltak be az élményeikről.
Voltak, akik arról beszéltek, hogy eltérítették őket például a kis szürkék. Mások nem konkrét eltérítésről, hanem látogatásokról, furcsa emlékekről, testi jelekről vagy megmagyarázhatatlan tapasztalatokról meséltek.
Nem mindenkinek volt traumatikus az élménye, és nem mindenkit „látogattak meg” ugyanúgy. De azokban, akikben megmaradt a találkozás emléke, szinte mindig megjelent valamilyen formában a kiszolgáltatottság érzése.
És sokaknál a felháborodás is.
„Állati szintre degradálnak minket”
Valaki nagyon erősen fogalmazott.
Azt mondta, hogy amikor ezek a szürkék vizsgálják a genetikai állományunkat, kísérleteznek velünk vagy eltérítenek bennünket, akkor tulajdonképpen állati szintre degradálnak minket.
Mintha nem lélekkel rendelkező emberként tekintenének ránk, hanem vizsgálati anyagként.
Ez a mondat nagyon megmaradt bennem.
Mert akárki akármit gondol az UFO-témáról, az biztos, hogy azoknak az embereknek, akik ilyen élményekről számoltak be, ez nem egy érdekes sci-fi történet volt, hanem mély belső tapasztalat.
Implantátumok és furcsa emlékek
Volt olyan hölgy is, aki elmondása szerint fizikai bizonyítékot hordoz a testében. A beszámolója alapján a lábában és a karjában is van olyan implantátumszerű dolog, amely konkrétan érzékelhető.
Elhangzott néhány olyan történet is, amikor valaki nem emlékezett magára az eltérítésre, de bizonyos dolgokat rögzített a telefonjával. Amikor hónapokkal később visszanézte a fényképeket vagy felvételeket, hirtelen eszébe jutott, mi is történt vele.
Ezek a történetek nem könnyűek.
Mert nemcsak arról szólnak, hogy „láttam valamit az égen”, hanem arról, hogy valaki úgy érzi: belenyúltak az életébe, a testébe, az emlékeibe, a határaiba.
Van-e ellenszere az eltérítéseknek?
Ami számomra különösen érdekes volt: néhányan nagyon jól ráéreztek arra, hogyan lehet határt húzni ezekkel a beavatkozásokkal szemben.
Akik keresztény gyökerekkel rendelkeztek, azok közül többen azt mondták:
„Én Jézus-tudatú vagyok, és nem nyúlhattok hozzám.”
Mások nem vallásos megfogalmazást használtak, hanem egyszerűen azt mondták ki:
„Visszavonom az engedélyt.”
Ez a mondat nagyon fontos.
Mert az elhangzottak szerint a Földön érvényben van a szabad akarat törvénye, és ezt a látogatóknak is be kellene tartaniuk.
Ki adott engedélyt?
Az előadásokon és beszélgetésekben felmerült az a gondolat is, hogy bizonyos magas szintű emberek, például amerikai döntéshozók, korábban egyezséget köthettek ezekkel a lényekkel.
Az elmélet szerint haditechnikai információkért és segítségért cserébe engedélyt adhattak arra, hogy bizonyos beavatkozásokat, vizsgálatokat vagy kísérleteket elvégezzenek embereken.
De itt jön a lényeg.
Még ha valaki valamikor, valamilyen szinten engedélyt is adott erre, az nem jelenti azt, hogy én személyesen most is hozzájárulok.
Nem jelenti azt, hogy te hozzájárulsz.
És nem jelenti azt, hogy bárki másnak joga van belenyúlni az életünkbe, a testünkbe vagy a sorsunkba.
Visszavonom az engedélyt
Ha téged valaha látogattak ilyen lények, ha volt furcsa élményed, vagy egyszerűen csak szeretnéd megerősíteni a saját határaidat, akkor nyugodtan mondd ki:
„Visszavonom az engedélyemet.”
Bárki és bármikor engedte is meg, hogy hozzád nyúljanak, te most visszavonhatod ezt az engedélyt.
Ez nem harc.
Ez határhúzás.
Ez annak kimondása, hogy a saját testem, a saját lelkem, a saját életem fölött én rendelkezem.
Hamarosan jön az ÉFT-kopogtatós videó
A konferencia után bennem is megszületett a gondolat, hogy ezt nemcsak elméletben érdemes kimondani, hanem energetikailag is végig lehet dolgozni.
Ezért hamarosan elkészítek egy videót, amelyben az ÉFT kopogtatós módszerrel megyek végig ezen a témán.
A gyakorlatban visszavonom az engedélyt minden olyan földönkívüli, idegen vagy láthatatlan beavatkozástól, amely az én szabad akaratom, lelki fejlődésem és legmagasabb javam ellen történne.
Mert számomra ez volt a konferencia egyik legfontosabb tanulsága:
A kíváncsiság rendben van. A kutatás rendben van. A nyitottság rendben van.
De a határok ugyanilyen fontosak.
A saját testem, a saját lelkem és a saját életem fölött én rendelkezem.
