Olvasási idő: sok perc – csak azok kezdjenek bele, akik szeretik az esettanulmányokat. Jobb lesz, mint egy film.

A Magyarország elleni indulat

Sokszor figyelem, milyen indulatot vált ki az emberekből Magyarország témája. A diktatúra, a szegénység, Orbán Viktor, …
Aztán az egyik héten öt emberrel is találkoztam, akik Magyarországot ijesztőnek vagy elviselhetetlennek tartották. Úgy döntöttem, megírom őket. Bár botorság az elején leütni a poén, mégis elmondom, valójában egyik történet szereplőjének se Magyarországgal van problémája.

Amikor Izával beszélgetek messengeren, mindig rémülten kérdez a magyarországi helyzetről. Tényleg olyan szörnyű? Tényleg nem lehet azt mondani, amit szeretnénk? Nem félünk?
Én nem is értem, miről beszél. Mit nem lehet itt elmondani? Milyen diktatúra van?
Aztán egy ÉFT és elengedés foglalkozáson találkoztunk és felgöngyölítettük

Covid és diktatúra

A foglalkozáson a covid helyzet okozta szorongást szerettük volna oldani. Öt perc után kiderült, hogy a covid nem is érdekes. De amit a járványhelyzet felhozott, az igen.

A résztvevők ugyanattól szenvedtek. Mindnyájan egy diktatórikus Magyarországot vízionáltak. Ez a valóság bennük gyökerezik.
Nézzük, hogyan hoztuk ezt össze!

Összesen 6 ilyen esetet gyűjtöttem össze. Íme az első gyöngyszem.

 

1. eset – Izabella

“Legszívesebben  …….. a férjemet”

– Én Skóciában élek. Nem félek a covidtól. De a férjemmel nagyon másképp gondolkodunk. Ő kutató és hihetetlenül racionális, én pedig szívesen foglalkozom alternatív dolgokkal is. Mondhatni terrorizál a véleményével. Állandóan valami nagy bajt vizualizál. Ha egyszer nem bírom majd tovább, én tuti hazaköltözöm.
Most ez az összezártság elmélyítette a konfiktusunkat.
Amikor hazamegyek Magyarországra, uszodába járok, meg mindenhová, az jót tesz nekem. De itt Skóciában most jobban be vagyunk zárva, még ezt sem lehet.

Az utóbbi időben a lányomnak kétszer is kificamodott a bokája és a férjem rémeket látva őrjöng, hogy sánta lesz a gyerekünk. Nekem meg ezt kell hallgatnom.

– Szerinted hogyan kéne viselkednie?

• Lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie.

– Milyen érzés, hogy ilyennek kéne lennie, de nem ilyen?

• Agyonütném – nevetve.

– Mitől éreznéd jobban magad, amikor így éltek?

• Ha ezt nem hozná többé szóba,
• és ha nem látná az egész életünket szarnak.
• Ha nem szidna, hogy lazagéza vagyok.
• Ha nem hibáztatna, miszerint minden az én hibám, mert engedem sportolni a gyereket.

– Mit tanácsolnál neki?

• Válasszon egy másik nőt és kezdje elölről. Így majd megtudja, hogy nem én vagyok a ludas.
• Menjen el ilyen önismereti helyre és fejlessze magát. Tanuljon az emberi kapcsolatok fontosságáról. Nagyon ciki ezt így kimondani. De most már ha belekezdtem, nézzük, mi lesz ebből!

– Milyen ember a férjed amikor így viselkedik?

• Kockafejű,
• Napoleon,
• egy diktátor.

– Mit a legrosszabb, ami bekövetkezhet? Amit szeretnél elekerülni a vele való kapcsolatban. Bármi lehet.

• A betegségem.
  – Ezt nem értem.
  – Van egy betegségem, és nem léphetek tovább, mert ha romlana az állapotom magatehetetlen lennék. Ez lehet, hogy sose fog bekövetkezni, de Damoklész kardjaként lebeg a fejem felett.

– Hogy viselkedsz vele, amikor attól félsz, hogy meg fogsz betegedni?
– Olyankor jól beijedek és visszahúzódok a sarokba. Olyan ciki ez a téma, nem?
– Mindenkinek ciki a saját témája. A másét nem látjuk annyira cikinek. De ne is minősítsük, mert csak tovább tetézzük a bajt.

—————————————-

Legközelebbi foglalkozások és tanfolyamok:

 

Nézőpontok fellazítása

Kopogtatás:

„A férjemnek lazábbnak és pozitívabbnak kellene lennie, mégis szeretem és elfogadom magam.”

– Vajon igaz-e az, hogy lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie?
– Amikor elhiszem ezt, legszívesebben agyonütném.
– Vajon tényleg annak kéne lennie?
– Szerintem igen.
– Teljes bizonyossággal állíthatod-e, hogy a férjednek lazábbank és pozitívabbnak kéne lennie?
– Na jó, csak 98 %-osan vagyok benne biztos – elhúzta a száját. 🙂
– Ennyi rés elég is lesz. Megdicsérlek érte.

– És hogyan éreznéd magad anélkül a gondolat nélkül, hogy a férjednek meg kéne változnia?
Iza értetlenkedett. Majd nehezen azt válaszolta, hogy „nyilván jobban”.
– De hidd el ezt nem én csinálom. Ezt ő kreálja – és az egó máris belekezdett a régi monológjába. Alig lehetett leállítani. Így vagyunk ezzel mindnyájan.

– Van az ő dolga, az én dolgom és a Jóisten dolga? Kinek a dolgával foglalkozol most?
– Szerintem az övével.
– Igen, ez a jó hír, mert vele nem sokat tudunk kezdeni. Helyette foglakozzunk most a te dolgoddal. Azon legalább tudunk változtatni.

– Tehát nem vagy biztos teljesen az igazadban.
Sőt, ha elhiszed, hogy a férjednek meg kéne változnia, akkor legszívesebben agyonütnéd.
Így ebből a megfontolásból keressünk valamit, ami rád tartozik és ami igaz és ami kevesebb szenvedést okoz neked.
Mehet?

– Hajlandó vagy egy kicsit eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy megfordítsuk ezt az állításod?
– Na jó, legyen.

Kicsit még kopogtattunk, mert Iza nagyon masszívan kapaszkodott a férje megváltozásába.

Kopogtatás:

„Amikor arra vágyom, hogy lazább és pozitívabb legyen, legszívesebben agyon ütném, mégis szeretem és elfogadom magam.”

Iza elkezdett ásítozni, ami az elengedés, a téma testi szintű feloldódásának jele.
– Most legyszívesebben nem mondanék semmit csak elvonulnék gondolkozni.
– Megértelek, mégis használjuk ki ezt az időt, ha már összejöttünk.

 

1. Megfordítás:      Nekem kellene lazábbnak és pozitívabbnak lennem.

Kopogtatások:

„Nekem kellene lazábbnak és pozitívabbnak lennem.”
„Vajon kéne ezt csinálnom ebben az ügyben, hogy lazábbn és pozitívabb legyek?”
„Itt van az én férjem, aki nem laza és pozitív. Vajon hogy legyek lazább és pozitív?”

– Például lehetnék én lazább a férjem nézőpontjait illetően.

– Nézzük, hogy kéne ezt csinálni.

– Ez nehéz.

– Valóban. Neked a férjed gonolkodásával kapcsolatban nehéz lazának és elfogadónak lenned. Képzeld, a minap megálltam, hogy nem álltam le vitatkozniegy szomszédommal. Szörnyű ítéleteket voltak az emberekről és valami rettenetes jövőt vízionált. Erre én elkezdtem kérdezgetni. Kíváncsi voltam rá, miért gondolja ezt? Ő egyszeriben felderült és boldogan mesélt. Sokat megtudtam róla. Az emberekről pedig semmit.

– Te milyen szerencsés vagy, hogy egy kutató a férjed, egy csomó mindent tud az emberi testről. Mások fizetnek egy konzultációért, te meg egy háztartásban élsz vele. Tudnál ilyen pozitív lenni ez ügyben?

– Most biztos nem – jót nevet.

– Ugye, nem könnyű lazán venni, amit mondok?
Kb. így lehet ő is, amikor pozitívkodok és rá akarom venni a saját nézőpontjaimra.
Mindnyájan ragaszkodunk a saját nézőpontjainkhoz. A férjek is ezt teszik. Mi lenne, ha legalább annyit megengednénk a férjeinknek, hogy elmondják, mi zajlik bennünk?
Sőt, ezt magunkkal is megtehetjük. Megengedhetnénk felbukkanni a lököttebbnél lököttebb gondolatainkat. Nézegessük őket, de ne vegyük túl komolyan. 🙂

– Képzeld, én hetek óta azon fantáziálok, hogy keresek valakit, aki beszél a férjem fejével.

– Szerintem most sokkal jobbat csinálsz. Ne fogadj mellé senkit, jól elboldogul ő a saját gondolataival. Majd ha itt lesz az ideje és alapos indokot lát rá, változtat a gondolkodásán.

De itt vagy te. Megvizsgálhatjuk a férjedről szőtt gondolataidat. Némelyiket esetleg át is fordítjuk. Ha te is akarod.
Két dolog történhet. Az egyik, hogy mivel te változol, neki már nem kell visszatükröznie a problémádat.
A másik, hogy ugyanazt csinálja, gondolja, mondja, mit eddig, csak téged nem fog ez zavarni. Csak nyerhetsz az ügyön. Mehetünk tovább?

Kopogtatás:

„Szeretem magam és megbocsájtok magamnak annak ellenére, hogy nem tudok lazább és pozitívabb lenni a férjemmel kapcsolatban.”

– Annyira agyalok, hogy nem tudom ezt kopogtatni.
– Igen, ez nagyon gyakori. Ez az ego ellenállása és ragaszkodása.

 

2. Megfordítás:     A férjemnek nem kell elfogadónak lenni.

– Pont annyira laza és pozitív, amennyire most az tud lenni.

———————————————-

Azt tanácsolom a férjemnek, hogy …

– Nézzük a tanácsokat, amiket a férjednek adtál, te pedig fordítsd magadra.

 

1. tanács:       ne mondja ezt

Az eredeti:       Akkor lennék boldogabb, ha nem mondaná ezt soha többé.

Megfordítás:     Akkor lennék boldogabb, ha soha nem mondaná ezt többé.

– Hát, ez nem lesz jó. Csupán kicseréltél két szót. De nagyon ügyes próbáltál kisiklani a kezeim közül. 🙂

-Akkor lennék boldogabb, ha soha nem gondolnám azt többé, hogy a férjemnek lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie.
Hát akkor tényleg boldogabb lennék – derült mosolyra.

2. tanács:        ne lássa szarnak az életünket

Eredeti:      Akkor lennék boldogabb, ha nem látná szarnak az egész életünket.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha én nem látnám szarnak az egész életünket a férjemmel.

 

3. tanács:       ne hibáztasson

Eredeti:      Akkor lennék boldogabb, ha nem mondogatná azt, hogy én vagyok a hibás.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha nem mondogatnám azt, hogy ez az ő hibája.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha meg tudnám engedni neki, hogy hadd mondogassa.

Kopogtatás:

„Megengedem, hogy ami történik, mindkettőnk hibája legyen.”
„Vállalom, ami rajtam múlik, pont abban a mértékben, amennyire rajtam múlik. A többit meghagyom neki.”

– Az az igazság, hogy annyira benne vagyok érzelmileg, hogy alig tudok figyelni.

– Otthon az összes elhangzott mondattal kopogtatnod kell.

 

4. tanács:      válasszon másik nőt

Eredeti:     Azt tanácsolom a páromnak, hogy válasszon egy másik nőt, hogy rájöjjön, nem énvelem van a gond.
– Ez a mondat egy kincsebánya lesz!
– Én ezt nem tudom megfordítani.
– Segítek.

Megfordítás:       Azt tanácsolom magamnak, hogy kezdjek új életet egy másik pasival és jöjjek rá, hogy nem a férjemmel / a családommal van a baj.

– Gondolj csak a sokszor házasodó emberekre, akik 4-5x is lecsrélik a házastársukat, miközben nem vonják le a tanulságokat a kapcsolatukból. Hiába lesz szőkébb, soványabb, gazdagabb vagy okosabb a párjuk, a végén ugyanott tartanak. Mert a probléma többnyire nem a másikban van.
Ezek után szerinted érdemes lenne-e elhagyotok egymást és egy másikkal újrapróbálkozni?

– Így nyilván nem.

 

5. tanács:       lazuljon el

– Nézzük a következő tanácsodat, amit Gábornak adtál.
Azt tanácsoltad a párodnak, hogy próbáljon meg ellazulni a veled való kapcsolatban.
Fordítsd ez magadra.

– Azt tanácsolom magamnak, hogy próbáljak meg ellazulni a férjemmel való kapcsolatomban.
– Hú, ez nem lesz könnyű.

– Neki sem az.

 

6. tanács:      képezze magát

– Azt tanácsoltam Gábornak, hogy képezze magát önismereti és spirituális dolgokban.

– Őt ez érdekli egyébként?

– Rohadtul nem. Ma már nem tartja ezt hülyeségnek, de erre biztos nem szánna időt.

– Miért kéne ilyen alternatív dolgokat tanulnia?

– Mert neki csak a tudományos és a fizikai dolgok értékesek. Amit kitalált, annak úgy kell lennie.

– Ezek szerint azt tanácsolod a férjednek, hogy képezze magát olyan dolgokban, amik nem férnek bele az érdeklődési körébe?
Neked mi nem fér bele a rendszeredbe?

– A tudomány és az erőszakos emberek.

– Akkor neked ezeket a problémákat kéne tanulmányoznod. Ezt most hagyjuk így, de azt hiszem itt felbukkant valami fontos az erőszakossággal kapcsolatban.

 

Szeressük a férjeinket akkor is, ha azzal foglalkoznak, ami érdekli őket

– Mit szólt a férjed, amikor megtudta, hogy ma délután szorongás oldás foglalkozásra mész?

– Nevetve – Igeen? Erre van időd? – ezt kérdezte. El se mondtam neki, hogy ezért még fizetek is. Ekkora marhaságért pénzt adok.

– Valóban szüksége van-e Gábornak arra, hogy alternatív tanulmányokat folytasson és képezze magát spirituálisan? És még fizessen is esetleg érte?

– Én úgy gondolom, hogy igen. Bár ez valószínűleg nem fog megtörténni.

– Honnan tudjuk, hogy ez a vágyad nem oké?

– Mert nem érdekli?

– Pontosan. Onnnan tudjuk, hogy nem ezt csinálja. Ha erre lenne szüksége, ha ez érdekelné, akkor ezt csinálná. Te vágyol-e a lézerrel és a biológiával kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő dokumentumfilmeket nézni?

– Nem, engem az nem érdekel. Olvasnék és 2 perc múlva elbóbiskolnék.

– Vagy azt kérdezgetnéd magadban, hogy miért kell nekem részt vennem ezen a konferencián.

– Vagy azon gondolkoznék, hogyan léphetnék le a büfébe – nevetünk. – Azon gondolkoznék, mit is keresek én itt. Én egy koncerten szertnék üldögélni, vagy a színházban az előadás után bulizni.

– Mi lenne akkor, ha megengednéd a férjednek, hogy a tudományos dolgaiban elmerüljön?
Mihelyst megnyílik a tudata az önismereti téma felé, egyből elkezd majd érdeklődni. De egy percecel se hamarabb.

A mi dolgunk az, hogy szeressük a férjeinket akkor is, ha azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. Ez a mi dolgunk.

 

A kockafejű Napoleon

– Most térjünk át Gábor tulajdonságaira. Azzal, amikor őt

• kocka fejűnek,
• Napoleonnak és
• diktátornak látod.

– Hát ez az az apukám. Ő volt ilyen, de nem kicsit. Olyan volt , mint egy őrmester. Most értettem meg azt a mondást, amit sokszor hallottam. Szóval, amit nem oldottam meg valahol – és ő már meghalt – azt visszakapom.

– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kaptál hozzá egy másik lehetőséget, akivel kidolgozhatod ezt magadból.

– Hú, ez most nagyon nem jó. Olyan lelkiismeretfurdalásom van. Nemrég halt meg. Én nem akarok ezzel foglalkozni, mert olyan, mintha bántanám őt.

– Valójában mi nem az apukádról beszélgetünk. Őt csak felhasználjuk, hogy megértsd az egyik élettémádat és végre feloldjad.
Gáborról sincs szó. Őt is csak felhasználtuk, hogy megértsd magadat. Minden te vagy. Rájuk nézel és elindulnak a történeteid, amik szenvedést okoznak. Miközben ők csak olyanok, amilyenek. És ehhez még csak jelen se kell lenniük. A fejedben maguktól elindulnak a történetek.

– Ja! Akkor csináljuk.

Kopogtatások flow-ban

• „Olyan rossz arra gondolni, hogy apukám kockafejű, Napoleon és diktátor, mégis szeretem és elfogadom magam.”
• „A világban még mindig az aput látom.”
• „Még a férjemben is az apukámat látom.”
• „Ez az én megoldandó feladatom, hogy megoldajam a bennem lévő kockafejű, Napóleon, diktátort.
• Vajon mi az elakadásom a kockafejű, Napoleon, diktátorokkal?”
• „Az én bizonytalanságom. Annyira bizonytalan vagyok, hogy szükségem van rájuk.”
• „Én annyira bizonytalan vagyok, hogy óriási szükségem van egy kockafejű, Napóleon, diktátorra, mert őlegalább pontosan tudja, mit akar, mégis szeretem és elfogadom magam.”

Hatalmas nevetés.

A legrosszabb, ami történhet

– Emlékszel még, mi a legrosszabb, ami történhet?

• Amikor attól félek, hogy a betegségem belobban, beijedek és visszahúzódok a sarokba.
• Félek, hogy nem lesz semmim,
• félek a férjemtől és nem merek ellentmondani neki.
• El kell fogadnom, amit rámerőltet.
• Az a legrosszabb, hogy nem fogok tudni lelépni és rámkényszeríti az életszemléletét.
• Rámkényszeríti azt a látásmódot, amit képvisel.
• Rámkényszeríti a nézőpontját.

– Azért sarkítom ki ennyire, mert itt közben egy új összefüggés kezdett megmutatkozni. Nevezetesen a szemproblémád oka.

 

Mitől romlik a látás?

– Amikor mások nézőpontját kell képviselned, olyankor romlik a szemed.
Ha az apukád diktatórikus életszemléletét kell képviselned – ami valljuk be, nagyon más, mint a tied -, akkor romlik a szemed.
Ha a férjed nézőpntjait kell figyelembe venned, romlik a szemed.
– El tudod képzelni, hogy elromlik a látásod és a férjed rád kényszeríti a dolgait.

– Hát persze.

Kopogtatás:

• „Amikor elhiszem, hogy én megbetegszem és a férjem rámkényszeríti a nézőpontjait, máris úgy viselkedek, hogy visszahúzódom és lemondok a véleményemről.”
• „Akkor ezt én már ki is gyakoroltam.”
• „A legrosszabb már rég megtörtént.”
• „Tizenéve gyakorlom – hahotázva. Legalább 15 éve – még jobban nevet.”
• „Én meg ettől félek. Már rég túl vagyok a legrosszabbon.”
• „Már rég megengedtem neki, hogy rámkényszerítse az akaratát.”
• „Már rég leuralt engem.”
• „Már rég hallgatom a hülyeségeit.”
• „Már rég megtörtént a legrosszabb.”
• „Én már rég visszahúzódom a sarokba és ezt most megbocsájtom magamnak.”
• „Vajon hogyan élném az életemet, ha észrevenném, hogy rég megtörtént a legrosszabb?”

“Függök a férjemtől”

– Jó érzés arra gondolni, hogy ennél már nem lehet rosszabb? – elgondolkodva üldögél.

– Az a baj, hogy nagyon függök tőle.

– Értem, de ez már egy másik kérdés. Ezen a fentihez hasonló módon érdemes lenne végigmenni. Erre fogsz majd házi feladatot kapni.

Házi feladat:

„Nem biztonságos számomra függetlenedni és állást kapni, mert lehet, hogy elhagyom a férjem/ családom, …”

Nos, aki eddig eljutott a történetben, az észre veheti, hogy Iza nem a magyarországi ditatúrától fél. Valójában ez a megoldandó feladata. Apukája őrmester természete és a saját bizonytalansága miatt erre fókuszál a világban. Mivel apukája már nem él, így tovább gyakorolhat a férjével.  És Magyarországgal kacsolatban azt veszi észre, amire a tudata fókuszál. Akinek más a témája, mást vesz észre.

 

Megjegyzés: Iza elolvasta és hozzájárult a beszélgetésünk közzétételéhez. Valójában örült is neki, hogy újraolvashatja és újra kikopogtathatja.

 

Hasonló témájú cikkek

Magyarország, diktatúra – no meg az anyám
Covidos történet – spirituális megoldás
Oltás előtt, oltás után – és az oltásról szóló nézőpotom (ami nincs)
30 perces covid oldás – úgy érzem nyomást gyakorolnak rám