Címkearchívumok: univerzum

Miért nem meri valaki otthagyni a munkahelyét? És hogyan súg nekünk az Univerzum?

Miért nem meri valaki otthagyni a munkahelyét? Még akkor sem, ha már fokozhatatlan méltatlan a helyzet.

Talán emlékeztek Izára, már sok felismerését megosztotta velünk. Mivel remek stílusban mesél a kis dolgairól, meg is szoktam  osztani veletek.

A legutóbbi ÉFT tanfolyamon meg kellett vádolunk valakit azért, hogy felismerhessük a saját korlátainkat.

Most arra fogunk példát látni, hogy ha elkezdünk témával foglalkozni, akkor a körülöttünk levők meghallják a gondolatainkat és konkrét válaszokat adnak nekünk. De fül kell a meghallásához. Akárcsak bennünket, Izát is foglalkoztatta egy probléma. Neki két nap múlva tollba mondta a választ az univerzum.

Miközben mosta az ablakokat, az apukája a fiatalságáról mesélt neki. Észre sem vette, de épp arról beszélt, ami a lányát foglalkoztatta. Iza nagyszerűsége abban rejlik, hogy észrevette. Egyszer csak elkezdte figyelni és megérteni, hogy mit is mond az apukája.

Neked is tollba mondja az univerzum a kérdéseidre a választ, csak résen kell lenni. Valószínűleg nem az angyalok hangját fogod hallani. De egy messenger üzenet, egy újsághír vagy egy beszélgetés során egyszer csak elhangozhat, amire annyira vártál.

Azért nem halljuk az univerzum üzeneteit, mert van egy elképzelésünk róla, hogy annak honnan kellene jönnie. Pedig bárkin keresztül megérkezhet hozzánk.

 

Neheztelj valakire és hozzájutsz a saját igazságodhoz!

A legutóbbi ÉFT tanfolyamom gyakorlatias módszert mutattam be arról, hogyan mennyire hasznos panaszkodni valamire. A panaszkodáson keresztül rálelhetünk a problémáink megoldására. Persze ehhez szükséges egy jó módszer, hogy ne ragadjunk le a panaszkodás szintjén.

Byron Katie módszerét alkalmaztuk, ami pofon egyszerű, éppen ezért nem érti senki.

Az volt a feladat, hogy valakire haragudni kellett a viselkedése miatt.

  • Volt, aki a férfiakra neheztelt, mert szerinte udvariatlanok.
  • Volt, aki az üzlettársára, mert annak nem kellene kihasználnia az embereket.
  • Volt, aki az anyjára, mert az hamisakat állít róla és összeugrasztja másokkal.
A főnökömnek a sarkára kéne állnia

Iza a főnökére haragudott, mert szerinte őmiatta embertelenek a munkakörülmények. Szerinte a főnökének a sarkára kellene állnia, hogy ők jobb körülmények között dolgozzanak. Már alig fér be az irodába. Lapjával kell elmenniük egymás mellett.

Ebből a helyzetből indultunk ki és miközben remekül szórakoztunk, 4 megfordítást is találtunk. Iza már régi motoros, kellő humorérzékkel tud az életére tekinteni.

EREDETI MONDAT: A főnömnek jobban a sarkára kellett volna állnia, hogy ez a helyzet ne alakuljon ki.

MEG FORDÍTÁSOK:

1. Nem a főnökömnek kellett volna jobban a sarkára állnia, hogy jobb körülmények között dolgozhassunk.

2. A főnökömnek nem kellene a sarkára állni ahhoz, hogy mi jobb körülmények között dolgozhassunk.

3. Nekem kellett volna jobban a sarkamra állnom, hogy jobb körülmények között dolgozhassunk.

A Byron Katie-féle megfordítás közül lássuk először az elsőt, miszerint:

Nem a főnökömnek
kellett volna jobban a sarkára állnia, hogy jobb körülmények között dolgozhassunk.

– A főnököm csak kisfőnök, nekünk együtt kellene a nagyfőnök elé menni és kiállni magunkért.

– Van kedvetek hozzá?

– Kedvünk lenne, csak bátorságunk nincs – mondja nevetve.

– Ti nem vagytok bátrak, de azt akarjátok, hogy ő legyen bátor?

– Igen, nagyon szeretnénk, ha ő lenne a bátor – itt már dőlünk a nevetéstől.

– Szerintem nagyon sokan a világon rosszabb körülmények között dolgoznak.

– És téged ez vigasztal? Nem erre gondoltam. Hol van a rossz körülmény?

– A fejünkben.

– Igen, leginkább a fejünkben szokott lenni a rossz körülmény.
Ha nem tudnánk, hogy milyennek is kell lennie egy irodának, akár jól is érezhetnénk magunkat. Akár úgyis tudhatnánk, hogy lapjával kell járni egy irodában és ez a normális. De megtanultuk, hogy nem, mert van légköbméter, meg van négyzetméter, ezért szenvedünk a körülmények miatt.

– Pedig mi ezzel szoktuk vigasztalni magunkat, hogy máshol éheznek, vagy lehetne rosszabb is, pl. beeshetne az eső.

– Vagy lehetne büdös is – fokoztuk tovább a nevetést. (Jó kinevetni a saját hülyeségünket!)
Ahogy nap, mint nap ezen gondolkodunk, a fejünkben egyre borzasztóbbak lesznek a körülmények. Fokozódik a nyomorunk. Már reggel, amikor mész be, már akkor a villamoson is a fejedben rosszak a körülmények.

– Már itthon rosszul vagyok – nevet.

Tehát nem a főnökömnek kell a sarkára állni ahhoz, hogy mi jobb körülmények között dolgozhassunk.

 

A testi tünet – tényleg fáj a sarkam!

Nekem kellene jobban a sarkamra állnom, hogy jobb körülmények között dolgozhassak.

– Van neked kedved mostanában a sarkadra állni?
– Nem, nincs! Egyébként nagyon érdekes, mert mióta ez a sztori zajlik, azóta alig bírok ráállni a jobb sarkamra, annyira fáj. Már reggel, amikor az ágyból kelek ki, már akkor lábujjhegyen szállok le. És sehogy nem tudom elmulasztani.

A csoport ekkor már szinte fetrengett a nevetéstől. Egyrészt Iza öniróniája volt rendkívül szórakoztató, másrészt mindenki mintha tréfa-répát evett volna azon az estén.

Az ÉFT és a megfordítások nem mondják meg, hogy mit kellene tenned, de ha minden szempontot kikopogtatsz magadból, akkor talán megtalálod a saját igazságodat.

Nos, ez volt a bevezető történet. Aztán Iza két napra rá elment az apukájához és megjött a válasz.

Mit üzen az Univerzum?
Iza levele:

“Az utolsó ÉFT órán én vádoltam a főnököt, hogy álljon a sarkára aztán odáig jutottunk hogy én túl kockázatosnak tartom ha nem alkalmazott vagyok, ha nincs fix állásom.
 
Mindenszentek van – apám szülinapja. Hazautaztam hozzá. Mesélt, mint az öregek általában. Nem is igen figyeltem, mert ablakot pucoltam, takarítottam trappban, no és neki ilyenkor elegendő az aha-effektus.
Egyszer aztán megütötte a fülemet valami!
Azt mondta: Iskolaelső voltam (lakatos tanuló), az országos szakmai verseny győztese! Már januárban felszabadultam június helyett! Nagyon nagy dolog volt az! Állásom lett azonnal! Fix munkahely fix pénzzel! Nem volt többé kockázat, hogy tudok-e enni vagy nem! Nagyon nagy dolog volt akkoriban a fix munkahely! Vigyáztam is rá nagyon míg le nem tettem a mestervizsgát! ….
 
Majdnem leestem a létráról! Hallod, Ildi megválaszolta, amit meg se kérdeztem tőle!
Gyorsan kiszámoltam: 17 évesen végzett. Az átkos 50-es években.
Az apja a rendszer ellen beszélt. Szidta Rákosit, ezért bebörtönözték. Nagyanyám 7 gyereket próbált etetni. Mindet taníttatta! Nagyapám a halotti bizonyítványával a kezében szabadult. Élve halottnak nyilvánították. A halottá nyilvánítás volt a szabadulás feltétele. Egy halott pedig nem vállalhat munkát. Apámnak kellett helyette dolgozni. A nagypapa csak alkalmi fekete munkát tudott vállalni. Ettől aztán még jobban felértékelődött egy fix munkahely jelentősége!
 
Nnna, ezért vagyok még a hivatalban! Mert nagy dolog az!
 
Köszönöm Ildi, hogy ezt így az óra végén kihoztad belőlem – apukám pedig megválaszolt egy fel sem tett kérdést! Pont azokkal a szavakkal! Milyen jó is, hogy már meghallom!
 
Most már tudom, mire dolgozzak, mert így az életben nem jövök el onnan!”

Vegyes

Miért nem érdemes felmondani?

1. ELŐBB LEGYÉL TISZTÁBAN A PROBLÉMÁDDAL!
2. Aztán oldd meg!
3. Végül akár fel is mondhatsz.
Anikó nyelvet tanít és a tanévvégére teljesen kibukott. Volt baja a diákokkal is, de leginkább a vezetőségre neheztelt. Szerinte igazságtalanul bántak vele, más kollégáit juttatták a kényelmesebb feladatokhoz, míg ő szivató pályán futott – legalábbis ő így érezte.
Mindenképpen arra szeretett volna ránézni, hogy elhagyja-e tanári pályát.
Én azt tanácsoltam neki, hogy addig semmiképpen ne mondjon fel, amíg a sérelmeit nem dolgozta fel.
Amíg ki van akadva a vezetőségre, addig kár felmondani, mert ha iskolát vált, vagy egy új munkát keres magának, akkor előbb-utóbb egy hasonló helyzetben találja majd magát.
A nyár folyamán 3x jelentkezett be egyéni konzultációra és tisztességesen elvégezte a házi feladatokat.
(Egyébként nem az iskolai sérelmeivel foglalkoztunk, hanem a gyerekkori traumáival és az apukájához fűződő viszonnyal.)
Mire a végére értünk, addigra az iskola igazgatója is másképp kezdett el viszonyulni hozzá.
Ezt írta Anikó:
“Kedves Ildikó!
Végeztem a legutóbbi konzultáción kapott házi feladatokkal. Köszönöm szépen!
Egészen másképp reagáltam le az év eleji feladatokat, egyáltalán azt, hogy menni kellett iskolába. Tényleg változom. Köszönöm szépen.
Már nagyon várom az ingás tanfolyamot.”
Kommentek:
Én 2008-ban mondtam fel tanárként és a mai napig nem tudtam feldolgozni azokat a megaláztatásokat, amit ott el kellett szenvednem, a korrupcióról nem is beszélve és a csalások….
Mindenkinek sok a trauma az életében. Azok a dolgok, amik traumaként hatnak rád, mint például a te esetedben egy iskolában, munkahelyen történt megaláztatás, éppen ezek a megoldandó sorsfeladatok. Ezekkel kell kezdeni valamit.

A feldolgozáshoz legjobb módszer az Érzelmi Felszabadító Technika Byron Katie munkamódszerével kombinálva.
Miután ezek az események és érzések fel lettek dolgozva, az illető változik, kevésbé veszi észre, kevésbé jelenik meg a tudatában, hogy korrupció, csalás és egyéb dolgok történnek vele.

Saját tapasztalatból beszélek. Miután kidolgoztam magamból a szörnyűségeket, amik történtek velem, később nem is találkoztam velük. Ez a megszabadulás útja. 
A módszert megtanulhatod tőlem is, de magad is az interneten böngészve.

Szeretettel: Ildikó
——————-
Egyéni konzultációk:
Ingás tanfolyam:
Legközelebbi családállítás Szegeden: szept. 15. vas. 9:00
——–

Szerintetek hány hülye lett hozzám beosztva?
Vigyázz mit kérdezel!

A barinős csevegésben lett megosztva Szalay Alexandra vicces kérdése.

“Bírom ezt a csajt. Egyébként Ildi lehet, hogy tud a kérdésre választ is adni.  “

Ez a jópofa lány egy manikűrös, aki filmekből, standupból, interjúkból kivágott szövegeket dolgoz fel.

Alexandra azt feszegette, hogy
“Szerintetek hány hülye lett hozzám beosztva?” A rövidke videót itt tudod megnézni.

„Életenként és személyenként hány hülye lehet beosztva hozzánk?
Mert valakinek a hülyéi véletlenül hozzám jöttek.
Mert annyian vesznek már körbe, hogy az eszméletlen.”

Szerintem én túl komolyan vettem a kérdést, mert válaszoltam.

Válasz:

  • Mindig azt vesszük észre a világból, ami bennünk zajlik.
  • Mindig a saját problémakörünkről beszélünk, abba akadunk bele.
  • Felnőhetett úgy ez a lány, hogy értelmetlen volt körülötte, ahogy a család élt, kommunikált, … Ezért az emberi hülyeség lett az élete feloldandó traumája.
  • Lehet olyan életvédő mechanizmusa, hogy az maradt életben, akit bezártak a hülyék közé, a többiek meghaltak.
    Ezért ezt kell ismételnie, hogy hülyék között van.
  • Lehetséges, hogy az a hitrendszere – és az egó , mindig igazolja magát, hogy ugye, hogy naugye! – hogy az emberek hülyék.
És a legnagyobb üzenet
  • És az a legnagyobb üzenete szerintem, hogy a kérdésekre mindig válaszol az univerzum.

Tehát, ha te arra szeretnéd megtudni a választ, hogy hány hülyével tudsz találkozni életed során, akkor a válasz is megérkezik: az univerzum megfogja mutatni, hogy akár ennyivel is találkozhatsz.

Hülye kérdésre hülye válaszokat kapunk.
Vagyis ne kérdezd meg azt, hogy hogy lehet ennyi hülye körülöted, mert meg fogod tudni.

 

Soroljam még? Bármennyi válaszom van erre a kérdésre.

 

——————-

Ha frusztrálóodtál a világ által, akkor javaslom neked, hogy tanuld meg tőlem az Érzelmi Felszabadító Technikát – vagyis az ÉFT-t!
A tanfolyam október 10-én kezdődik és felér egy terápiás bérlettel, ha becsülettel végigjössz velem a folyamaton.

Jelentkezz időben!

—————-

Azonban az egyéni konzultációkon személyesen személyreszabottan tudunk a problémáddal foglalkozni. Levélben és telefonon is tudsz jelentkezni.
70 2670679
Budapesti időpontok itt.

A világ egy tükör – személyes történet

 

Bizonyára sokszor hallottad, hogy a világ egy tükör számodra. Ahogy bent, úgy kint.

Ha valami olyasmit találsz kívül a világban, ami nem tetszik, akkor érdemes belül kutakodni. Ezt leírni azonban könnyebb, mint valójában használni.

Az alapszabály: HA VALAMI FELBUKKAN AZ UNIVERZUMODBAN, AZ BENNED VAN, RÓLAD SZÓL.

Illusztrációként íme egy történet rólam és a tükrömről

Egy szép, napsütéses, áprilisi délben Pesten a Ráday utcában sétáltam. Egy barátnőmhöz tartottam ebédre, aki – ez még később fontos lesz – buddhista tanító. Szóval csak sétáltam a bölcs barátnőhöz és élveztem a forgalmas, mégis csöndes „étterem-utca” forgatagát. Egyszer csak egy csodaszép motorosra lettem figyelmes. Hatalmas motor, bőrszerkó, … Már leparkolt a járda szélén, vette le a sisakját és egy idősebb nő után kiabált. Egyből levettem a szituációból, hogy próbálja nem figyelembe venni az őt szidalmazó nőt. A távolodó asszony pedig mindig visszafordult és egyre dühösebb mondatokat fröcsögött vissza rá.

– Inkább a fogát csináltassa meg, néni! – nyögte be utoljára a férfi. Többet nem is láttam őt, csak a nénit követtem. Épp arra vitt az utam. Iszonyú vehemensen, egyre hangosabban fordult vissza. Rázta az öklét. A legcifrább káromkodásokat, mocskos szavakat üvöltözött. Nem is értettem, hogy fér ennyi energia, düh egy ilyen pici, fiús alkatú, pesti öreg hölgybe. Miközben fürgén szedte a lábát, volt ereje, vissz-vissza ordibálni, rázni az öklét és kreatívan összeállítani a szidalmait. Már legalább 150 métert haladtunk, de a lendületéből mit sem vesztett. Sosem tudtam meg, vajon mikor adta fel vagy egyáltalán mi bőszítette fel ennyire, mert aztán lekanyarodtam egy kis utcába.

Ebéd után elmeséltem a barátnőmnek az úton történteket.
– Te Edit, én ezt nem értem. Olyan szép ez a napom. Épp békésen sétálgattam. Egyszer csak ordibált ez a nő. Szerinted miért bukkant fel az én univerzumomban? Hatással is volt rám, tehát van vele dolgom. Éppen csak azt nem értem, mit mutat ez nekem. Hol van ez bennem? – kérdeztem az én bölcs barátnőmet. Végül is annyira nem jelentős a sztori, de kíváncsi lennék, jó lenne érteni.

A megfejtés

– Óh, hát nagyon egyszerű. Épp tegnap mesélted, hogy a legutóbbi családállításon elég nehéz természetű nőket kellett megszemélyesítened. És értetted is az okát. Gyakran megesik veled, hogy nehezen engeded el a férjeddel kapcsolatos sérelmeidet. Összekaptok valami apróságon, a férjed hamar túlteszi magát az ügyön, te pedig hajlamos vagy dédelgetni a megbántottságodat. Pedig még jó kis módszereid is vannak, amik segítenének, de kivársz és majd később engeded csak el a pukkancsságodat.

– Igazad van, már értem – nevettem magamon. Hiszen ez annyira egyszerű. Csak magammal szemben hályog van a szememen.

– Gondolj bele! – fűzte tovább Edit. Ez a néni valószínűleg már túlfeszítette magát. Ki tudja, mi minden történt vele mostanság. Bosszantották, és ő nem adta ki magából, csak nyelt és nyelt, ki tudja, mi minden volt. Aztán jött ez a motoros. Valamit csinált, vagy nem csinált és lett az utolsó csepp a pohárban. Kitört a néniből minden addig felgyülemlett feszültség. És nem tudott túljutni rajta. Csak sietett az utcán és szitkozódott. Képtelen volt túljutni a sérelmén. Akárcsak te.

Én akkorát nevettem ezen a tükrön. Lám, milyen bölcs is az élet, csak én vagyok képtelen olvasni az üzeneteit – ha rólam van szó. Másokban zavar, ha nehezen jutnak túl valamit, “elakad a lemez”, pedig én is gyakran csinálom a saját életemben.

Mások üzeneteivel könnyebb a dolgom. Nap, mint nap ezeket dekódolom. Ez a munkám. De magammal szemben olykor vak vagyok, mert akárcsak ti bele vagyok bonyolódva a saját életembe.

Ez a történet még tartogat egy további, jóleső információt is:

Nevezetesen azt, hogy amit tapasztalsz a világból, az rólad szól. És ha nem tetszik, amit kívül látsz, akkor belül változtathatsz. Gondolj csak bele! Ha valami számodra nem tetszővel találkozol az életben, akkor elég neked változni. Ez azt jelenti, hogy nem estél csapdába, nem vagy kiszolgáltatva a sorsnak, az életnek, senkinek. A kulcs a te kezedben van: a tudatodon kell változtatni. Ma már számos technika, módszer, tanfolyam segít ebben.

Sőt, nem sürget senki, nem kötelező és akár maradhat minden úgy, ahogy van. Csak rajtad múlik.