Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Reni számára a szakítás olyan, mint egy verseny.
Annyira belelendült kopogtatásba, hogy közben ő finomította a mondatait. Egyre közelebb került az igazsághoz.

Az előző rész ITT:

Kopogtatás:

• Az eddigi szakításaimban én nyertem.
  

– Mit jelent ez?
– Úgy érzem, az eddigi szakításaimban én nyertem, mert nem kellett őket közel engednem.
– Miért jó ez neked?
– Mert így nem irányítanak.

Kopogtatás:

• Nem biztonságos közel engednem a párjaimat, mert akkor én irányítok.

Az elején említetted, hogy a kapcsolataidban van egy biztonságos sáv közöttünk, nem tudunk találkozni. Mintha lenne egy szakadék, ami elválaszt a férfiaktól.

Kopogtatás:

• Mi lenne, ha ugranék? Bele a szakadékba.
• Vajon mit akarok megúszni?
• Vajon mire kell ez a sáv?
• Mi ez a biztonságos sáv?
• Mi az, amit védek?
• Mi az, amit el akarok kerülni?
• Milyen lehetőséggel nem akarok élni?
• Mi az, amibe nem akarok belemenni teljesen?

– Eszedbe jutott ezekről valami?
– Nekem az anyaság jut eszembe.
Erről külön beszélgettünk Renivel.

Meg akarom úszni az anyaságot

Kopogtatás:

• Elhittem azt a hülyeséget, hogy valami baj van velem, mert meg akarom úszni az anyaságot.
• Vajon ki lennék enélkül a gondolat nélkül, hogy baj van velem?
  

– Akkor nem lenne pasim?
– Micsodaaa?
– Hát, mindenki úgyis gyereket akar.
– Akkor nem értetted a kérdést. Ha elfogadnád azt az állapotodat, hogy most te vagy az a csaj, aki nem akar gyereket?
– De igazából már szeretnék. Akkor mi ez?
– Gondold csak végig! Soha nem akartál gyereket?
– Hát, Zsigának nem.
– Szerintem, te csak neki nem akartál gyereket szülni. A rendszered pontosan jelezte, hogy neki nem akartál szülni. Akartad, hogy a gyerekednek olyan szaga legyen, úgy nevessen, rá hasonlítson?
– Végülis igen. Én Zsiga családját nem akartam.
– Pedig azt Zsigával együtt adják. Szerintem az igazi férfi ki fogja váltani belőled a gyerek akarását.
– A mostani párod kiváltja-e belőled azt az érzést, hogy csináljunk gyereket?
– Igen – vágta rá azonnal.
– Látod, ezen nem kellett gondolkoznod. Pedig ő nem is az a rendes-ember-típus.
– Hát, igen.

A többiek lúzernek tartanak

Kopogtatás:

• Attól tartok, a többiek lúzernek tartanak, mert engem egy másikért elhagytak.

– Tudsz-e róla, hogy valóban annak tartanak?
– Nem.
– Van olyan, akiről tudod, hogy lúzernek tart?
– Talán Zsiga barátai.
– Ők mit gondolnak szerinted?
– Hogy nekem semmi sem volt jó?
– És ez igaz?
– Igaz – nevetünk.
– Én emlékszem még egy-két régi oldásunkra. Eléggé szenvedtél. Szerinted lúzerság, hogy neked sok minden nem felelt meg a régi életedből?
– Nem, csak más voltam, mint ők.

Házi feladat a következő megbocsátó formula:

• Szeretem magam és megbocsátok magamnak minden szinten, hogy nem akartam egy olyan családhoz tartozni, akik nagyon mások, mint én.

Mi a mondatod megfordítása?

Kopogtatás:

• Attól tartok, hogy lúzernek tartom magam, amiért egy másikért elhagytak.
• Valójában én tartom magam lúzernek, mert másért elhagytak.
• Valójában nem is hagytak el, mert én hagytam el Zsigát.
• Azzal a gondolattal bántalmazom magam, hogy engem elhagytak és lúzer vagyok.
• Azzal szórakoztatom magam, hogy biztos más is ezt gondolja – hogy jól tudjak szenvedni.

– De tényleg, engem nem is hagytak el! 🙂

• Én tartom magam lúzernek, mert leléptem onnan, ahol sok dolog nem volt jó nekem.
• Én tartom magam lúzernek, mert elhagytam Zsigát, de inkább a családját.
• Mi van, ha inkább hősnek tartanám magam?
• Én vagyok az, aki ugrott – a szakadékba.
• Van egy olyan nézőpontom, hogy lúzer vagyok, miközben egy hős vagyok, mert bevállaltam.

– Tudod, hányan nem teszik ezt meg? Akik később belesavanyodnak, belebetegednek a kapcsolatukba, depressziósak vagy kövérek lesznek.

Kopogtatás:

• Én tartom magam lúzernek, és ezt most megbocsátom magamnak.
• Lúzernek gondolom magam, pedig én vagyok az a nő, aki el tudta képzelni, hogy lehet ennél jobb is.
• Ehelyett akár hős is lehetnék.
• Lúzernek érzem magam, pedig a szerelmet választottam.
• Egy lúzernek tartom magam, mert még a bútoraimat is ott hagytam.

– Tudod, milyen kevesen képesek erre? Hányan ragaszkodnak a tárgyakhoz, a bútorokhoz, az ágyneműhöz és emiatt maradnak még 20-30 évet.
Te leszel az a nő, akinek vadonatúj ágyneműje lesz. 🙂
Ma is olyan bútorokat választanál vagy olyan ágyneműt?
– Nem.

Kopogtatás:

• Eddig lúzernek éreztem magam, de én vagyok az, akinek új ágyneműje lesz. (nevetünk)
  

– Szerinted ki a lúzer? Aki az új ágyneműben alszik, vagy az, aki az előző nő által vásároltban?

Az utánam következő nők csodálatosabbak

– Ez mit is jelentett?
– Az ismerőseim olyanokat mesélnek, mintha az igazi párját mindenki utánam találná meg. Én senkinek nem vagyok az igazi párja. Vagy az előző volt az, vagy az utánam jövő lett az. Aki odaillik.
– Akkor ezzel a gondolatoddal dolgozzunk most. Remek lehetőségek vannak ebben a szenvedést okozó gondolatban.

Kopogtatás:

• Az előttem és az utánam jövők csodálatosak, csak én vagyok ilyen szar.
• Azt kéne észrevennem, hogy valóban megtalálták a párjukat.
• Milyen tehetségesen leléptem onnan, ahol nem én voltam az ideális pár. Ezek szerint még nem találtam meg az ideális párt.
• Milyen jó, hogy a többiek megtalálták az ideális párjukat!
  

– Miért jó az – kérdezi Reni tőlem.
Hát ha még mindig loholnának utánad, veszkődnének, írogatnának, … Jó lenne ez neked, hiányozna? Szerencsére te nem vagy velük, mert nekik nem te vagy az igazi. Melyikkel volt pasiddal szeretnél most együtt lenni?
– Hú, egyikkel sem.
– Most csak képzeld el, ha bármelyikükkel együtt kéne aludnod.
– Jaj!
– Akkor még szerencsés is vagy.

Kopogtatás:

• Én vagyok az a nő, aki addig keres, amíg meg nem találja az ideálist.
• Elhittem azt a hülyeséget,
• … hogy én nem találhatom meg az ideális páromat
• … hogy nekem nincs ideális párom
• … hogy engem nem akar senki úgy igazán
• … hogy én kevés vagyok mindenkinek
• … hogy csak úgy bekerültem és azt nézik, hogyan tudnának tőlem megszabadulni
• … hogy ha már itt vagyok, megtartanak, csak jó leszek valamire.

Ki lennél a történeted nélkül?

– Képzeld el, hogy egy nagyon kizsigerelt nap után elfelejtenél mindent. Nem érdekelne semmi, hogy el szoktak-e hagyni vagy sem, hogy ideális vagy-e vagy sem.
– Felszabadult! 🙂

Kopogtatás:

• Hajlandó vagyok megtapasztalni, hogy milyen vagyok a történetemről.
• Amikor nem tudok arról, hogy én nem kellek.
• Amikor nem tudok arról, hogy meg akarom találni az ideális páromat.
• Csak megyek és vagyok és pont én vagyok a legjobb valakinek.
• Ezt az embert keresem, akinek pont így vagyok jó.
• Annyira szerencsés vagyok, hogy a többiek nem választottak.
• Még mindig megtalálhatom az ideális páromat.
• Hajlandó vagyok beleugrani a szakadékba, ahol leszarom az egészet
• Hajlandó vagyok nem keresni az igazit,
  amnéziásan és felszabadultan beesni, hogy lássák ki is vagyok valójában.

Nem tudtam élni a lehetőséggel

– Azt állítottad, hogy a legrosszabb az, miszerint Zsiga új nője tudott élni a lehetőséggel, amivel én nem.

Kopogtatás:

Negatív:

• Attól a gondolattól szenvedek, hogy Zsiga nője tudott élni azzal a lehetőséggel, amivel én nem.

Pozitív:

• Valójában ez a nő tudott élni azzal a lehetőséggel, amivel én nem akartam.
• A legjobb az, hogy nem éltem azzal a lehetőséggel, amivel nem akartam élni.

– Reni! Szerintem itt mentődött meg az életed. Én annyi embert kezelek, akik nem azzal élnek, akivel élniük kéne. De hát olyan rendes, meg van két gyerekünk, meg az anyósomat is úgy szeretem, … mondják. Mekkora csapda! Még utálni se tudják a férjüket, mert rendes és így nem tudják elhagyni.
Érted?

Kopogtatás:

• Olyan szerencsés vagyok, mert nem tudtam élni azzal a lehetőséggel, amivel nem is akartam.

Az a nagy szerencsétlenség, amikor az ember él azzal a lehetőséggel, amivel valójában nem is akar.

Megjegyzés

Azért tudok ilyen scirpteket megoszatni veletek, mert a klienseimnek javasolni szoktam, hogy vegyék föl a találkozónkat. Elsősorban azért mert sok infó hangzik el. Másrészt azért tudunk egy alkalommal ekkorát meríteni, mert Ők megtanulják a módszert (ÉFT) és egyedül az elhangzott mondatokkal elvégzik a mennyiségi munkát.

Aztán olykor eszembe jut elkérni tőlük, hogy megírhassam az eseteket.
Miután megírtam a fentieket, elküldtem Reninek, Bár már áldását adta egyszer rá, úgy voltam vele, jobb, ha még egyszer. Reni nemhogy hozzájárult, hanem hozzátette:

„Persze, mehet ki nyugodtan. Azóta le is tisztázódott bennem és sok mindent már egészen másképp látok. Felkönnyültem!”

———-
Ajánló: