Címkearchívumok: Magyarország

Majd akkor fognak szeretni a férfiak, ha … – esettanulmány

Oldás után mindig jobb

– Mi lesz a témánk ma?
– Nem tudom. Csak azért kerestelek meg, mert ha néha oldunk, akkor utána mindig jobb lesz az életem.
– Rendben, akkor hívjuk segítségül az ingát és a tarot kártyát. A tarot szerint érdemes megvizsgálni a férfiakhoz fűződő viszonyodat. Nézzük meg az életedben felbukkanó férfiakat. Mi működött és mi nem a kapcsolatokban? Ha e mentén indulunk el, akkor érdekes felismerésre juthatunk.

Férfiak

– Valójában mostanában nincs elkötelezett párkapcsolatom, de van Karim aki nagyon nagy biztonságot ad és irtó jó vele a szex. Imádom, hogy kíván engem, imádom, amikor kiszolgál. Úgy fizeti ki a számlát, ahogy klasszikus értelemben a férfiaktól várjuk. Vele otthon érzem magam, de aztán rövid idő után mindig minden elromlik, civakodni kezd és kritikus lesz.
Egy régebbi kapcsolatomban Pistinek állandó lelki problémája volt, én pedig meg akartam gyógyítani.
– Ő is kedves volt veled?
– Hát ő biztos nem szolgált ki semmiben. Én hallgattam őt órákon át.
– Aztán a főnököm, vele nincs férfi-női kapcsolatunk csak nagyon imponál, hogy milyen jól néz ki külsőleg. Az intellektus a briliáns, odafigyel rám. Ő egy foglalt családos ember.
Aztán volt egy régi veszekedős külföldi párom is.
– És a gyereked apja?
– A férjemmel annak idején, a kezdetekkor nagyon egymásra voltunk hangolódva. Szerintem vele azért jöttünk össze hogy legyen egy közös gyerekünk. De aztán kiüresedett a kapcsolat.
Egyszer egy üzleti partneremmel jöttem össze, akiről hamar kiderült, hogy csak szexre kellek neki. Hát, én el is tudtam fogadni. Bár egyáltalán nem volt nagy durranás. Abszolút kiszámítható volt minden mozdulata. Bár az elején kiderült, hogy énmiattam nem fogja otthagyni a feleségét, mégis inkább ő kötődött hozzám.

Magyarország korlátozott és fejletlen

Az izomteszt azt mutatta, hogy Karimmal és Pistivel kell foglalkoznunk. Sőt, valamiért még meg kell vizsgálnunk a 20-as éveidet is.
– Mit csináltál akkoriban?
– Pár évet egy angol városban éltem.
– Igen, ez jó lesz. Miért szerettél ott lenni?
– Ott minden jó volt. Mindenki kedves volt és mindenkitől csak tanultam. Én nem akartam volna hazajönni. Akkor jöttem haza, amikor kiderült anyukám betegsége.
– Az inga szerint fontos lenne megítélnünk Magyarországot. Ebből sokat megtudhatnánk rólad.
– Milyennek találod Magyarországot?
– Korlátozottnak, fejletlennek és elmaradottnak.
– Szerinted milyeneknek kellene nekünk itthon?
– Sokkal nyitottabbak, elfogadónak és empatikusabb.
– Tudnál ezekre konkrét példát mondani?  Ha mi szeretnénk ilyenek lenni, akkor azt hogyan kellene csinálnunk?
– Hát, ide nagyon kevés hír jut el. Külföldön tisztában vannak a világgal, hogy mi hogyan történik.
– És az elfogadás meg a nyitottság?
– Az elfogadás azt jelenti, hogy kevésbé ítélnek meg valakit. A nyitottsághoz pedig még az is hozzátartozik, hogy ők munka után összegyűlnek, megisznak valamit vagy csinálnak valamit együtt közösen.
– Ehhez képest mi milyenek vagyunk?
– A magyarok alja és buta emberek.
– Nagyon tetszett az őszinteséged, pont erre van szükségünk.
– Mitől lettél volna boldogabb Angliában?
– Ha nem kell hazajönni.
– Miért nem akartál hazajönni?
– Azért, mert itthon nem voltak jó emberi kapcsolataim és nem kötött ide semmi sem.
– Tanácsolnál nekünk, magyaroknak valamit?
– Igen, mindenkinek szüksége lenne arra, hogy költözzenek ki egy kicsit külföldre, hogy egy kicsit színesebben lássák a világot.
– Mi a legrosszabb itthon, ami megtörténhet?
– Hogy itt mindenki kedvetlen lesz és a végén én is elveszítem a jókedvemet.

Lehet, hogy nem is úgy volt?

Más írásaimban részletesen le szoktam írni a feloldási folyamatot. De most csak rövidítve mesélem el. Megtudtam Szilviről, hogy tizenéves korában óriási extrém ruhákban járt, lilára festette a haját és Martens bakancsot húzott a lábára.

– Mit szólt ehhez a környezeted – kérdeztem tőle.
– Semmit.
– Valójában soha senki, se az iskola, se a szülei egyetlen rosszalló megjegyzést sem tettek?
– Nem.
– A szüleid tulajdonképpen még finanszírozták is ezt a hóbortodat.
– Hát, igen – neveti el magát.
– És én mégis úgy éreztem, nem fogadják el.
– Ebből is látszik, hogy a nem-elfogadás érzése nem a környezet megnyilvánulása, hanem belül érezzük azt, hogy nem vagyunk elfogadva, valami baj van velünk.
Mivel az jött ki, hogy a két téma összefügg, ezért fésüljük össze a férfiakhoz fűződő kapcsolatodat és a gyökértelenség érzését.

Nem véletlenül költöznek az emberek külföldre

Egy kis beszúrás:
Bár sokan meg fognak érte kövezni, de akkor is meggyőződésem, hogy ha valaki külföldre megy, az a legritkább esetben gazdasági döntés. A mélyében szinte 100 %-ban családtörténeti vagy családi okok húzódnak. Az egyik esetben az illető valaki sorsát képviseli az életével, aki nem látható vagy kiszakított vagy pl. eltűnt személy… A többi esetben távol akar lenni a családjától – akár tudatos erre, akár nem. Azt hiszi, hogy a problémáját a külföld fogja megoldani.

Kivételt képeznek azok az esetek, amikor valaki azért megy néhány évre külföldre, hogy tanuljon vagy anyagilag megerősödjön, aztán ezzel a tudással vagy pénzzel hazaérkezve kezdjen itthon valamit. Illetve a kivételhez tartoznak azok is, akiknek a küldetésszáma vagy az életforgatókönyvi szakasza épp erre predesztinálja. Ilyenkor az illető rá van hangolódva az életfeladatára, vagy természetes módon ráérez arra a feladatra, amit ebben az életszakaszban át kell élnie.

Majd akkor fognak szeretni, ha …

Visszatérve Szilvire: meg kellett keresnünk, hogy ez a kötődési probléma honnan ered. Hiszen azt mondta Magyarországról, hogy semmi sem köti ide. Miközben több, mint 10 éve itt él újra.
Sajnos nem volt tudatos emléke a három éves kori sérülésére, amikor anyukája valamilyen más problémával volt elfoglalva. Talán betegséggel küzdött.
Szilviben az maradt meg, hogy az anyukám majd akkor fog szeretni, ha a problémák elmúlnak. Vagyis ha anya majd meggyógyul, aztán én is sorra kerülök. Természetesen anya meggyógyult, de az eset egy olyan lenyomatot képezett benne, hogy a férfiakkal kapcsolatban is ezt ismételte.
Majd, ha férfiak megoldják a problémáikat, akkor fogják őt tudni szeretni.
Ott van például Pisti a lelki problémájával. Szilvi évekig gyógyítgatta a lelkét, hallgatta a bánatát és epekedve várta, hogy Pisti jobban legyen, mert akkor biztosan ő fog következni.
János esetében pedig: majd ha elválik a feleségétől, akkor őt választja. Szerencsére hamar kiderült számára, hogy ez nem fog bekövetkezni, úgyhogy itt kevésbé sérült ebben a kapcsolatban.

Más helyzetekben is ez a minta működik

Viszont Karim egy olyan furcsa karizmatikus férfi az életében, aki mindig megvillantja a tökéletes kapcsolódás lehetőségét. De aztán minden esetben valami elromlik és Szilvi hazautazik a saját városába, ahol kivárja, hogy Karim megint olyan legyen, mint legutóbb.

Magyarországra levetítve pedig azt érzi, hogy ha majd a magyarok megfejlődik önmagukat, ha majd kevésbé lesznek korlátozottak, buták, fejletlenek és elmaradottak, ha majd egyszer nyitottabbak lesznek és empatikusabbak, akkor figyelembe fogják venni egymást és őt is. Már csak ezt kell kivárnia és akkor itthon fogja érezni magát. Hát erre az érzésre kapott korrekciót Szilvi.

Kapott egy  tudatalatti átprogramozó gyakorlatot, amelyik megváltoztatja a hozzáállását. 8 napig kell egy speciális módon mondogatnia őket, hogy ez a rejtett sérülése begyógyulhasson és végre új szemmel nézhessen a szüleire, az országára és a férfiakra.

Ahogy jósolta, bevált Szilvi taktikája, miszerint úgyis találunk valami fontos megdolgozni-valót, átdolgozni-valót az életében. Így is lett. Erőfeszítésének biztos meglesz az eredménye.

Sok boldogságot, Szilvi!

MIT TANULHATSZ LEGKÖZELEBB?

Rajzteszt tanfolyam 2022. július 30-31.
Szeptemberben ingás tanfolyam

Politikai indulatok – és ami mögötte van – 3. rész

Zsuzsa és a tehetetlen magyar nemzet

Amikor a világra haragszik valaki, olyankor a világról keveset tudunk meg, de róla annál többet. Gyakran a politikai indulatoknak alig van közük a politikához.
Most egy barátom kifakadását osztom meg veletek. Már előre sejthető, hogy ez a szenvedélyes kifakadás sem Magyarországról, sem a kormányról, sem Orbán Viktorról nem szól.

Folytatódik a Magyarországgal kapcsolatos ellenérzésekről szóló sorozat.

Az első rész itt.
Az második rész itt.

Amikor a világra haragszik valaki, olyankor a világról keveset tudunk meg, de róla annál többet. Gyakran a politikai indulatoknak alig van közük a politikához. Most egy barátom kifakadását osztom meg veletek. Már előre sejthető, hogy ez a szenvedélyes kifakadás nem Magyarországról, a kormányról vagy Orbán Viktorról szól.

 

Valamelyik választás után jártunk, amikor a társaság a politikáról beszélgetett. A téma azonnal indulatokat váltott ki.

Az egyikük elmesélte, hogy a facebook-on letiltotta az ilyen témájú posztokat és törölte azokat az ismerőseit, akik vehemensen politizáltak.

Zsuzsa sokáig hallgatott, majd nem bírta tovább és szenvedélyesen kifakadt.

  • Miért ilyen tehetetlen a magyar nemzet?
  • Te nem vagy megelégedve valamivel – kérdezte naívan a társaság egyik tagja.
  • Én ebben az országban semmivel sem vagyok megelégedve. Konkrétan azt éreztem, hogy a belső szerveim lassan kivéreznek. Kiment az élet belőlem. Velünk mindent meg lehet tenni. Bármit! Bármit le lehet nyomni a torkunkon. Erőszakkal.
  • Miért gondolod?
  • A választási csalások miatt.
  • Mit tudsz róla – kérdezte egyikünk.
  • Biztos vagyok benne. Tisztességtelen eszközökkel nyertek. Még a számokra se figyeltek oda, olyan magabiztosak voltak. Ez nem tükrözi a valóságot. Az egészet elhazudták. Egy propaganda szöveget hitetnek el a hatalom gyakorlása érdekében. Az a rettenetes, hogy ez a nép nem tud kikecmeregni ebből a mocsárból, amiben  tehetetlenül fetreng. Azt se tudjuk, hogy merre hány méter, hogy kik vagyunk. Nincsen egy minimális kutúrája a demokráciának. Nem mondhatom el, amit akarok, mert mások egyből mocskolódni fognak. Fáj a vitakultúra hiánya. Ez különböztet meg bennünket a nyugattól.
  • Honnan lenne vitakultúránk?
  • Már bocsánat, de volt pár évünk gyakorolni.
  • Karddal a fejünk felett nehéz. Itt voltak a törökök, az osztrákok, az oroszok, a diktatúra – mondta egy másikunk.
Rettentően el vagyunk telve magunktól
  • De igenis nézhetnénk másokat és tanulhatnánk tőlük. Akkora az egónk. Mindent nagyon tudunk. Rettentően el vagyunk telve magunktól.
  • Ilyennek látsz bennünket?
  • Igen tehetetlennek, nem tudjuk átlépni a sajt árnyékunkat. Ez a nemzet rettenetesen beképzelt, önfejű, ugyanakkor impotens. Én ezt érzem. És állandóan siránkozunk. Problémákat gyártunk, ahelyett, hogy a megoldásokon gondolkodnánk. Nyakig állunk a mocsárban és tehetetlenek vagyunk.
  • Szerinted milesz, ha így megy tovább?
  • Nemzethalál – vágta rá azonnal. Nem magyarok fognak itt élni. Eltűnik a kultúránk, ami fontos és értékes. Bár azt se tudom, mi az. Mintha lenne egy magyar lélek, amihez nem tudunk kapcsolódni. Nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Egy szellemi korlátozottságot élek át azzal, hogy itt élek Magyarországon. A főnök bizonyítottan elmebeteg. Mindenkinek erre van szüksége, mert az emberek nem tudnak önállóan dönteni. Szükségük van egy autoritásra. Nincs bennük erő, de az autoritástól lesz nekik. Ezért szavaznak rá.
  • Volt-e olyan helyzet az életedben, amikor nem volt szavazati jogod?
  • Persze, apámmal az egész kapcsolatom így működött.
  • Akkor amikor Orbán Viktorra gondolsz, tulajdonképpen az apád jön föl benned?
  • Abszolút. Ezen gondolkoznom sem kell. Szinte látom magam előtt, ahogy a választás másnapján belenéz a tükörbe és önelégülten azt mondja, ugyan nem volt tisztességes, de megcsináltuk.

Később Zsuzsa bejelentkezett hozzám és kért “valami oldásfélét”, mert így nem lehet élni, mondta. Házi feladatot kapott. Az egyikben részletesen összeállítottuk, hogyan dolgozza fel az édesapjával való kapcsolatának eseményeit, érzelmeit, gondolatait. (ÉFT)
Sok munka lesz, de vállalta.

A másikban a választási csalásokról szóló érzéseit és gondolatait kell majd kikopogtatnia. Az utóbbi már gyerekjáték lesz, mivel javarészt az apával kapcsolatos emlékek támasztották alá.

 

————————-
Legközelebbi foglalkozások és tanfolyamok:

Egyéni konzultáció Bp-en keddenként

ÉFT tanfolyam és gyakorlatias foglalkozások
9 alkalmas 2021. április 8-tól esténként

Életforgatókönyv tanfolyam
2021. május. 23-tól hétvégenként

A legközelebbi családállítós időpont:

2021. márc. 14. vasárnap 9:00

—————————-
Mit tudtunk meg Zsuzsáról?
  • Amikor tehetetlennek érzi magát az olyan, mintha kivéreznének a szervei. Elfolyik az életereje.
  • Tehetetlennek érzi magát, amikor egy autoritás lenyom valamit a torkán. Mintha egy mocsárban fetrengene, amiből nem tud kimászni.
  • Akinek hatalma van felette az csal és hazudik, nincs vitakultúrája.
  • Úgy érzi, nem mondhatja el a véleményét. Akik megakadályozzák ebben, azokat beképzeltnek, öfejűnek, elmebetegnek és impotensnek látja.
  • Elutasítja az autoritást, mert ő akar dönteni.
  • Megveti azokat, akiknek autoritásra van szükségük.

 

Magyarország, diktatúra – no meg az anyám

Folytatódik a Magyarország és a diktatúra sorozat. – 2. rész

Az előző rész itt.

2020 őszén egy csoport foglalkozáson covid szorongás témával dolgoztunk. Végül mindegyik szorongás inkább a diktatúrához témájához kapcsolódott, amit a covid helyzet csak aktivált. Magyarország, Orbán Viktor, a korlátozás iránti indulat legtöbbször valami egész másról szól. Nagyon izgalmas dolog feltérképezni, hogyan is rakjuk össze az elakadásainkat.

Használd fel a külvilágban tapasztaltakat, hogy megismerd önmagadat és felismerd az elakadásaidat.

Mindenki meg fog dögleni

Dóra egy nő közülünk. Bármelyikünk lehetne. Nem mondanád meg, hogy ez játszódik le benne.

– Mi a szorongásod oka?

– Szerintem mindenki meg fog halni.

Félek a jövőtől. A hírek és a Facebook tele van rossz hírekkel.
Mi lesz, ha kötelező lesz az oltás?
Munkahelyet váltottam, vajon kirúgnak-e?
Attól félek, mi lesz velünk. Lesz-e kaja, lesz-e munka?
Úristen! Mi lesz velünk?
Miből fogom a számlákat fizetni?

Mivel Dóra nagyon intenzíven érezte ezeket, ezért az észérveket, vagy a józan megfontolást hagytuk is. Muszáj volt csökkenteni az érzelmi töltést kopogtatással. A gondolatokat addig nem tudjuk megváltoztatni, amíg erősen át vannak itatva érzelemmel.

Kopogtatás:

Attól félek, mi lesz velünk. Lesz-e kaja, lesz-e munka? Mégis szeretem és elfogadom magam, bármit is gondolok és érzek.”
„Úristen! Mi lesz velünk?”
„Miből fogom a számlákat fizetni?”

– 1-10-es skálán hanyas érzés?

– 8-as.

Kopogtatás:

Mi lesz ha nem lesz munka.”
„Éhen fogunk halni.”
„Meg fogunk dögleni.”
„Mindenki meg fog halni.”

– Éheztél-e már valaha?

– Nem, még sosem.

– Igen, ez egy ősi félelem. Egyszer egy kifejezetten jómódú, nagy darab lánynak csináltam egy állítást. Állandóan az éhenhalástól rettegett.

– Én nem értem, hogy minek oltanak be mindenkit, mikor éhen fogunk halni.
Mindenkinek be akarják adni ezt a szart és diktatúra lesz. Ez hihetetlenül erős bennem – kattogott tovább.

A diktatúra című szemüveg

– Magyarországon a diktatúra népszerű téma. Sokan rágódnak rajta. Szinte bármit szabad, mégis sokan korlátozva érzik magukat. Szerintem ebbe az irányba menjünk.
Vegyük nagyon komolyan az érzéseidet. Akkor is, ha olykor semmi közük a valósághoz. Amíg ezt érzed, addig nem leszel képes másképp látni a világot. Az érzések tartják fenn a gondolatokat. Ha egy kicsit csillapodtál, talán látni fogod azt, ami van.

– Ha belegondolsz, most is együtt vagyunk, kopogtatunk. Én meghirdettem ezt a lehetőséget, te jelentkeztél. Finom, puha, meleg a szoba. Tele a hasunk. Mégis attól félsz, hogy éhen fogsz halni és diktatúra lesz.

– De én tényleg azt látom, hogy mindenhol ellenőriznek és tele van a város *TEK-esekkel.

-Tényleg? Én egyet se láttam. De tudom, hogy mindig azt látjuk, amire az elménk fókuszál. Amikor terhes voltam, azt érzékeltem az utcán sétálva, hogy mindenki várandós. Úristen, itt mindenki szülni fog – gondoltam magamban.
Ezt lazítsuk fel kopogtatással.

Kopogtatás:

Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten akkor is, ha mindenhol TEK-eseket látok.”

Milyenek a diktátorok?

– Az előbb a diktátorokról beszéltél. Milyenek a diktátorok?

  • Csak az ő szavuk az igaz.
  • Kockák.
  • Nem lehet őket meggyőzni.
  • Csak az van, amit ők akarnak.
  • Ha valaki ellentmond, akkor azt lelövik.
  • Vagy hátra viszik megölni.

– A TEK-esekkel, igaz? – nevetünk.

Olyan érdekes. Egy másik kliensem egy fontos TEK-es pasiba szeretett bele. Arra kellett oldanunk, hogy ne legyen úgy oda érte. Az is lehet, hogy mindketten ugyanazt a fickót láttátok. Csak az a másik lány együtt akart vele járni, te meg attól féltél, hogy lelő. Közben a srác csak ment az utcán.

– Sok oldást csinálok politikai témában. Az egyik ember Orbán Viktor iránt érez hihetetlen dühöt, szinte belebetegszik. A másik embernek Gyurcsány Ferenccel van baja.

A végén azonban mindig kiderül a valódi téma. Sose Orbán Viktor, a TEK, vagy Gyurcsány Ferenc, … okozzák az illető szenvedését. Mindegyik említett szereplő megtestesít számára valami át nem dolgozott témát. És ahányszor meglátja a politikust, a katonát, a migránsokat, … a tv-ben, a témája aktiválódik. A probléma sose kívül található. Mindig belül van. De az éretlen személyiség csak kifelé tud mutogatni. Semmi baj, mindenki haladjon a saját tempójában a saját személyiségfejlődésében.

Egy kis kopogtatás után:
Most, hogy belegondolok, azért a TEK-esek szexik – mondta Dóra vigyorogva.

Amikor valaki Magyarországot diktatúrának érzékeli, sokszor semmi köze nincs a politikai környezethez. Valójában a korlátozások egy sérülés gombját nyomogatják, ahol az illető gyerekként egy szülőtől, hatalmi személytől korlátozva volt.

Nem mehetek sehová

– Mi a legrosszabb, ami megtörténhet veled?


– Ha oda a szabadság, olyankor nem kapok levegőt. Nem mehetek oda, ahová szeretnék. Nem mehetek edzőterembe, a Tisza-partra, nem találkozhatok a barátaimmal, nem mehetünk el kajálni.

Kopogtatás:

Amikor arra gondolok, hogy diktatúra van, azt érzem, hogy nem mehetek oda, ahová szeretnék, mégis szeretem és elfogadom magam.”
„Sehova se mehetek majd.”

– Most se mehetsz sehová. Olyan, mint a diktatúra. Nagyon rossz?

– Há, igen, nagyon rossz. Ez a legrosszabb. Ennél már nem is lehet rosszabb.
Mennyire szenvedsz most? Hiszen, most statárium van.

– Ha belegondolok, annyira azért nem szenvedek.

Kopogtatás:

Ettől féltem ennyire? Hiszen ez volt a legrosszabb.”

– Vajon hol volt az életedben, amikor korlátoztak a szabadságodban? Amikor nem mehettél oda, ahová akartál?

– Gyerekkoromban – megtörten.
Nem mehettem sehova.

Nem csinálhattam, amit szerettem volna.
Azt kellett csinálni, amit mondtak.
Állandóan szedni kellett a paradicsomot, a paprikát, az uborkát.
Ha végeztünk, akkor meg készülni kellett a piacra.

– Szóval gyerekkorodban került fel rád az a szemüveg, miszerint rabmadár vagy és nem csinálhatod, amit szeretnél.

Most nézzük a diktátorokat. Keressük meg a te életedben,

  • kinek volt mindig igaza,
  • kit nem lehetett meggyőzni,
  • és ki volt az, akinek ha ellentmondtál, az lecsapott.
  • Akivel szemben nem lehetett igazad, nem győzhetted meg?

– Nagyon szomorúan – anyu.

Kopogtatás:

Én diktatúrában nőttem föl és attól félek, megint úgy lesz.”
„Amikor korlátoznak és egyből az a kislány leszek, aki nem mehet sehova, mert szedni kell a paradicsomot.”

Persze unalmas mindig visszamenni a gyerekkorba. De hát ott kapjuk meg a feladatot, amin életünk során dolgozhatunk. Nem érdemes áldozatként tekinteni magunkra, nem a szél fújt bennünket a szüleinkhez. Mi választottuk a helyszínt, a körülményeket és a szereplőket. És most a dolgunk, hogy megoldjuk és feébredjünk belőle.

Megjegyzés: Dóra elolvasta és hozzájárult a beszélgetésünk közzétételéhez. Utólag még örült is neki, mert nem jegyzetelt és így – mivel ismeri az ÉFT-t – újra átkopogtathatja magán.

* TEK: Terror Elhárítási Központ


Hasonló témájú cikkek

Magyarország, diktatúra és az apám
Covidos történet – spirituális megoldás
Oltás előtt, oltás után – és az oltásról szóló nézőpotom (ami nincs)
30 perces covid oldás – úgy érzem nyomást gyakorolnak rám

 

Magyarország, diktatúra és az apám

Olvasási idő: sok perc – csak azok kezdjenek bele, akik szeretik az esettanulmányokat. Jobb lesz, mint egy film.

A Magyarország elleni indulat

Sokszor figyelem, milyen indulatot vált ki az emberekből Magyarország témája. A diktatúra, a szegénység, Orbán Viktor, …
Aztán az egyik héten öt emberrel is találkoztam, akik Magyarországot ijesztőnek vagy elviselhetetlennek tartották. Úgy döntöttem, megírom őket. Bár botorság az elején leütni a poén, mégis elmondom, valójában egyik történet szereplőjének se Magyarországgal van problémája.

Amikor Izával beszélgetek messengeren, mindig rémülten kérdez a magyarországi helyzetről. Tényleg olyan szörnyű? Tényleg nem lehet azt mondani, amit szeretnénk? Nem félünk?
Én nem is értem, miről beszél. Mit nem lehet itt elmondani? Milyen diktatúra van?
Aztán egy ÉFT és elengedés foglalkozáson találkoztunk és felgöngyölítettük

Covid és diktatúra

A foglalkozáson a covid helyzet okozta szorongást szerettük volna oldani. Öt perc után kiderült, hogy a covid nem is érdekes. De amit a járványhelyzet felhozott, az igen.

A résztvevők ugyanattól szenvedtek. Mindnyájan egy diktatórikus Magyarországot vízionáltak. Ez a valóság bennük gyökerezik.
Nézzük, hogyan hoztuk ezt össze!

Összesen 6 ilyen esetet gyűjtöttem össze. Íme az első gyöngyszem.

 

1. eset – Izabella

“Legszívesebben  …….. a férjemet”

– Én Skóciában élek. Nem félek a covidtól. De a férjemmel nagyon másképp gondolkodunk. Ő kutató és hihetetlenül racionális, én pedig szívesen foglalkozom alternatív dolgokkal is. Mondhatni terrorizál a véleményével. Állandóan valami nagy bajt vizualizál. Ha egyszer nem bírom majd tovább, én tuti hazaköltözöm.
Most ez az összezártság elmélyítette a konfiktusunkat.
Amikor hazamegyek Magyarországra, uszodába járok, meg mindenhová, az jót tesz nekem. De itt Skóciában most jobban be vagyunk zárva, még ezt sem lehet.

Az utóbbi időben a lányomnak kétszer is kificamodott a bokája és a férjem rémeket látva őrjöng, hogy sánta lesz a gyerekünk. Nekem meg ezt kell hallgatnom.

– Szerinted hogyan kéne viselkednie?

  • Lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie.

– Milyen érzés, hogy ilyennek kéne lennie, de nem ilyen?

  • Agyonütném – nevetve.

– Mitől éreznéd jobban magad, amikor így éltek?

  • Ha ezt nem hozná többé szóba,
  • és ha nem látná az egész életünket szarnak.
  • Ha nem szidna, hogy lazagéza vagyok.
  • Ha nem hibáztatna, miszerint minden az én hibám, mert engedem sportolni a gyereket.

– Mit tanácsolnál neki?

  • Válasszon egy másik nőt és kezdje elölről. Így majd megtudja, hogy nem én vagyok a ludas.
  • Menjen el ilyen önismereti helyre és fejlessze magát. Tanuljon az emberi kapcsolatok fontosságáról. Nagyon ciki ezt így kimondani. De most már ha belekezdtem, nézzük, mi lesz ebből!

– Milyen ember a férjed amikor így viselkedik?

  • Kockafejű,
  • Napoleon,
  • egy diktátor.

– Mit a legrosszabb, ami bekövetkezhet? Amit szeretnél elekerülni a vele való kapcsolatban. Bármi lehet.

  • A betegségem.
    – Ezt nem értem.
    – Van egy betegségem, és nem léphetek tovább, mert ha romlana az állapotom magatehetetlen lennék. Ez lehet, hogy sose fog bekövetkezni, de Damoklész kardjaként lebeg a fejem felett.

– Hogy viselkedsz vele, amikor attól félsz, hogy meg fogsz betegedni?
– Olyankor jól beijedek és visszahúzódok a sarokba. Olyan ciki ez a téma, nem?
– Mindenkinek ciki a saját témája. A másét nem látjuk annyira cikinek. De ne is minősítsük, mert csak tovább tetézzük a bajt.

—————————————-
Legközelebbi foglalkozások és tanfolyamok:

Egyéni konzultáció Bp-en keddenként

ÉFT tanfolyam és gyakorlatias foglalkozások
9 alkalmas 2021. április 8-tól esténként

Életforgatókönyv tanfolyam
2021. május. 23-tól hétvégenként

A legközelebbi családállítós időpont:

  • 2021. febr. 14. vasárnap 9:00
—————————————-

 

Nézőpontok fellazítása

Kopogtatás:

A férjemnek lazábbnak és pozitívabbnak kellene lennie, mégis szeretem és elfogadom magam.”

– Vajon igaz-e az, hogy lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie?
– Amikor elhiszem ezt, legszívesebben agyonütném.
– Vajon tényleg annak kéne lennie?
– Szerintem igen.
– Teljes bizonyossággal állíthatod-e, hogy a férjednek lazábbank és pozitívabbnak kéne lennie?
– Na jó, csak 98 %-osan vagyok benne biztos – elhúzta a száját. 🙂
– Ennyi rés elég is lesz. Megdicsérlek érte.

– És hogyan éreznéd magad anélkül a gondolat nélkül, hogy a férjednek meg kéne változnia?
Iza értetlenkedett. Majd nehezen azt válaszolta, hogy „nyilván jobban”.
– De hidd el ezt nem én csinálom. Ezt ő kreálja – és az egó máris belekezdett a régi monológjába. Alig lehetett leállítani. Így vagyunk ezzel mindnyájan.

– Van az ő dolga, az én dolgom és a Jóisten dolga? Kinek a dolgával foglalkozol most?
– Szerintem az övével.
– Igen, ez a jó hír, mert vele nem sokat tudunk kezdeni. Helyette foglakozzunk most a te dolgoddal. Azon legalább tudunk változtatni.

– Tehát nem vagy biztos teljesen az igazadban.
Sőt, ha elhiszed, hogy a férjednek meg kéne változnia, akkor legszívesebben agyonütnéd.
Így ebből a megfontolásból keressünk valamit, ami rád tartozik és ami igaz és ami kevesebb szenvedést okoz neked.
Mehet?

– Hajlandó vagy egy kicsit eljátszadozni azzal a gondolattal, hogy megfordítsuk ezt az állításod?
– Na jó, legyen.

Kicsit még kopogtattunk, mert Iza nagyon masszívan kapaszkodott a férje megváltozásába.

Kopogtatás:

„Amikor arra vágyom, hogy lazább és pozitívabb legyen, legszívesebben agyon ütném, mégis szeretem és elfogadom magam.”

Iza elkezdett ásítozni, ami az elengedés, a téma testi szintű feloldódásának jele.
– Most legyszívesebben nem mondanék semmit csak elvonulnék gondolkozni.
– Megértelek, mégis használjuk ki ezt az időt, ha már összejöttünk.

 

1. Megfordítás:      Nekem kellene lazábbnak és pozitívabbnak lennem.

Kopogtatások:

„Nekem kellene lazábbnak és pozitívabbnak lennem.”
„Vajon kéne ezt csinálnom ebben az ügyben, hogy lazábbn és pozitívabb legyek?”
„Itt van az én férjem, aki nem laza és pozitív. Vajon hogy legyek lazább és pozitív?”

– Például lehetnék én lazább a férjem nézőpontjait illetően.

– Nézzük, hogy kéne ezt csinálni.

– Ez nehéz.

– Valóban. Neked a férjed gonolkodásával kapcsolatban nehéz lazának és elfogadónak lenned. Képzeld, a minap megálltam, hogy nem álltam le vitatkozniegy szomszédommal. Szörnyű ítéleteket voltak az emberekről és valami rettenetes jövőt vízionált. Erre én elkezdtem kérdezgetni. Kíváncsi voltam rá, miért gondolja ezt? Ő egyszeriben felderült és boldogan mesélt. Sokat megtudtam róla. Az emberekről pedig semmit.

– Te milyen szerencsés vagy, hogy egy kutató a férjed, egy csomó mindent tud az emberi testről. Mások fizetnek egy konzultációért, te meg egy háztartásban élsz vele. Tudnál ilyen pozitív lenni ez ügyben?

– Most biztos nem – jót nevet.

– Ugye, nem könnyű lazán venni, amit mondok?
Kb. így lehet ő is, amikor pozitívkodok és rá akarom venni a saját nézőpontjaimra.

Mindnyájan ragaszkodunk a saját nézőpontjainkhoz. A férjek is ezt teszik. Mi lenne, ha legalább annyit megengednénk a férjeinknek, hogy elmondják, mi zajlik bennünk?
Sőt, ezt magunkkal is megtehetjük. Megengedhetnénk felbukkanni a lököttebbnél lököttebb gondolatainkat. Nézegessük őket, de ne vegyük túl komolyan. 🙂

– Képzeld, én hetek óta azon fantáziálok, hogy keresek valakit, aki beszél a férjem fejével.

– Szerintem most sokkal jobbat csinálsz. Ne fogadj mellé senkit, jól elboldogul ő a saját gondolataival. Majd ha itt lesz az ideje és alapos indokot lát rá, változtat a gondolkodásán.

De itt vagy te. Megvizsgálhatjuk a férjedről szőtt gondolataidat. Némelyiket esetleg át is fordítjuk. Ha te is akarod.
Két dolog történhet. Az egyik, hogy mivel te változol, neki már nem kell visszatükröznie a problémádat.
A másik, hogy ugyanazt csinálja, gondolja, mondja, mit eddig, csak téged nem fog ez zavarni. Csak nyerhetsz az ügyön. Mehetünk tovább?

Kopogtatás:

Szeretem magam és megbocsájtok magamnak annak ellenére, hogy nem tudok lazább és pozitívabb lenni a férjemmel kapcsolatban.”

– Annyira agyalok, hogy nem tudom ezt kopogtatni.
– Igen, ez nagyon gyakori. Ez az ego ellenállása és ragaszkodása.

 

2. Megfordítás:     A férjemnek nem kell elfogadónak lenni.

– Pont annyira laza és pozitív, amennyire most az tud lenni.

———————————————-

Azt tanácsolom a férjemnek, hogy …

– Nézzük a tanácsokat, amiket a férjednek adtál, te pedig fordítsd magadra.

 

1. tanács:       ne mondja ezt

Az eredeti:       Akkor lennék boldogabb, ha nem mondaná ezt soha többé.

Megfordítás:     Akkor lennék boldogabb, ha soha nem mondaná ezt többé.

– Hát, ez nem lesz jó. Csupán kicseréltél két szót. De nagyon ügyes próbáltál kisiklani a kezeim közül. 🙂

-Akkor lennék boldogabb, ha soha nem gondolnám azt többé, hogy a férjemnek lazábbnak és pozitívabbnak kéne lennie.
Hát akkor tényleg boldogabb lennék – derült mosolyra.

2. tanács:        ne lássa szarnak az életünket

Eredeti:      Akkor lennék boldogabb, ha nem látná szarnak az egész életünket.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha én nem látnám szarnak az egész életünket a férjemmel.

 

3. tanács:       ne hibáztasson

Eredeti:      Akkor lennék boldogabb, ha nem mondogatná azt, hogy én vagyok a hibás.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha nem mondogatnám azt, hogy ez az ő hibája.

Megfordítás:      Akkor lennék boldogabb, ha meg tudnám engedni neki, hogy hadd mondogassa.

Kopogtatás:

Megengedem, hogy ami történik, mindkettőnk hibája legyen.”
„Vállalom, ami rajtam múlik, pont abban a mértékben, amennyire rajtam múlik. A többit meghagyom neki.”

– Az az igazság, hogy annyira benne vagyok érzelmileg, hogy alig tudok figyelni.

– Otthon az összes elhangzott mondattal kopogtatnod kell.

 

4. tanács:      válasszon másik nőt

Eredeti:     Azt tanácsolom a páromnak, hogy válasszon egy másik nőt, hogy rájöjjön, nem énvelem van a gond.
– Ez a mondat egy kincsebánya lesz!
– Én ezt nem tudom megfordítani.
– Segítek.

Megfordítás:       Azt tanácsolom magamnak, hogy kezdjek új életet egy másik pasival és jöjjek rá, hogy nem a férjemmel / a családommal van a baj.

– Gondolj csak a sokszor házasodó emberekre, akik 4-5x is lecsrélik a házastársukat, miközben nem vonják le a tanulságokat a kapcsolatukból. Hiába lesz szőkébb, soványabb, gazdagabb vagy okosabb a párjuk, a végén ugyanott tartanak. Mert a probléma többnyire nem a másikban van.
Ezek után szerinted érdemes lenne-e elhagyotok egymást és egy másikkal újrapróbálkozni?

– Így nyilván nem.

 

5. tanács:       lazuljon el

– Nézzük a következő tanácsodat, amit Gábornak adtál.
Azt tanácsoltad a párodnak, hogy próbáljon meg ellazulni a veled való kapcsolatban.

Fordítsd ez magadra.

– Azt tanácsolom magamnak, hogy próbáljak meg ellazulni a férjemmel való kapcsolatomban.
– Hú, ez nem lesz könnyű.

– Neki sem az.

 

6. tanács:      képezze magát

– Azt tanácsoltam Gábornak, hogy képezze magát önismereti és spirituális dolgokban.

– Őt ez érdekli egyébként?

– Rohadtul nem. Ma már nem tartja ezt hülyeségnek, de erre biztos nem szánna időt.

– Miért kéne ilyen alternatív dolgokat tanulnia?

– Mert neki csak a tudományos és a fizikai dolgok értékesek. Amit kitalált, annak úgy kell lennie.

– Ezek szerint azt tanácsolod a férjednek, hogy képezze magát olyan dolgokban, amik nem férnek bele az érdeklődési körébe?
Neked mi nem fér bele a rendszeredbe?

– A tudomány és az erőszakos emberek.

– Akkor neked ezeket a problémákat kéne tanulmányoznod. Ezt most hagyjuk így, de azt hiszem itt felbukkant valami fontos az erőszakossággal kapcsolatban.

 

Szeressük a férjeinket akkor is, ha azzal foglalkoznak, ami érdekli őket

– Mit szólt a férjed, amikor megtudta, hogy ma délután szorongás oldás foglalkozásra mész?

– Nevetve – Igeen? Erre van időd? – ezt kérdezte. El se mondtam neki, hogy ezért még fizetek is. Ekkora marhaságért pénzt adok.

– Valóban szüksége van-e Gábornak arra, hogy alternatív tanulmányokat folytasson és képezze magát spirituálisan? És még fizessen is esetleg érte?

– Én úgy gondolom, hogy igen. Bár ez valószínűleg nem fog megtörténni.

– Honnan tudjuk, hogy ez a vágyad nem oké?

– Mert nem érdekli?

– Pontosan. Onnnan tudjuk, hogy nem ezt csinálja. Ha erre lenne szüksége, ha ez érdekelné, akkor ezt csinálná. Te vágyol-e a lézerrel és a biológiával kapcsolatos tudományos ismeretterjesztő dokumentumfilmeket nézni?

– Nem, engem az nem érdekel. Olvasnék és 2 perc múlva elbóbiskolnék.

– Vagy azt kérdezgetnéd magadban, hogy miért kell nekem részt vennem ezen a konferencián.

– Vagy azon gondolkoznék, hogyan léphetnék le a büfébe – nevetünk. – Azon gondolkoznék, mit is keresek én itt. Én egy koncerten szertnék üldögélni, vagy a színházban az előadás után bulizni.

– Mi lenne akkor, ha megengednéd a férjednek, hogy a tudományos dolgaiban elmerüljön?
Mihelyst megnyílik a tudata az önismereti téma felé, egyből elkezd majd érdeklődni. De egy percecel se hamarabb.

A mi dolgunk az, hogy szeressük a férjeinket akkor is, ha azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. Ez a mi dolgunk.

 

A kockafejű Napoleon

– Most térjünk át Gábor tulajdonságaira. Azzal, amikor őt

  • kocka fejűnek,
  • Napoleonnak és
  • diktátornak látod.

– Hát ez az az apukám. Ő volt ilyen, de nem kicsit. Olyan volt , mint egy őrmester. Most értettem meg azt a mondást, amit sokszor hallottam. Szóval, amit nem oldottam meg valahol – és ő már meghalt – azt visszakapom.

– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy kaptál hozzá egy másik lehetőséget, akivel kidolgozhatod ezt magadból.

– Hú, ez most nagyon nem jó. Olyan lelkiismeretfurdalásom van. Nemrég halt meg. Én nem akarok ezzel foglalkozni, mert olyan, mintha bántanám őt.

– Valójában mi nem az apukádról beszélgetünk. Őt csak felhasználjuk, hogy megértsd az egyik élettémádat és végre feloldjad.
Gáborról sincs szó. Őt is csak felhasználtuk, hogy megértsd magadat. Minden te vagy. Rájuk nézel és elindulnak a történeteid, amik szenvedést okoznak. Miközben ők csak olyanok, amilyenek. És ehhez még csak jelen se kell lenniük. A fejedben maguktól elindulnak a történetek.

– Ja! Akkor csináljuk.

Kopogtatások flow-ban

  • „Olyan rossz arra gondolni, hogy apukám kockafejű, Napoleon és diktátor, mégis szeretem és elfogadom magam.”
  • „A világban még mindig az aput látom.”
  • „Még a férjemben is az apukámat látom.”
  • „Ez az én megoldandó feladatom, hogy megoldajam a bennem lévő kockafejű, Napóleon, diktátort.
  • Vajon mi az elakadásom a kockafejű, Napoleon, diktátorokkal?”
  • „Az én bizonytalanságom. Annyira bizonytalan vagyok, hogy szükségem van rájuk.”
  • „Én annyira bizonytalan vagyok, hogy óriási szükségem van egy kockafejű, Napóleon, diktátorra, mert őlegalább pontosan tudja, mit akar, mégis szeretem és elfogadom magam.”

Hatalmas nevetés.

A legrosszabb, ami történhet

– Emlékszel még, mi a legrosszabb, ami történhet?

  • Amikor attól félek, hogy a betegségem belobban, beijedek és visszahúzódok a sarokba.
  • Félek, hogy nem lesz semmim,
  • félek a férjemtől és nem merek ellentmondani neki.
  • El kell fogadnom, amit rámerőltet.
  • Az a legrosszabb, hogy nem fogok tudni lelépni és rámkényszeríti az életszemléletét.
  • Rámkényszeríti azt a látásmódot, amit képvisel.
  • Rámkényszeríti a nézőpontját.

– Azért sarkítom ki ennyire, mert itt közben egy új összefüggés kezdett megmutatkozni. Nevezetesen a szemproblémád oka.

 

Mitől romlik a látás?

– Amikor mások nézőpontját kell képviselned, olyankor romlik a szemed.
Ha az apukád diktatórikus életszemléletét kell képviselned – ami valljuk be, nagyon más, mint a tied -, akkor romlik a szemed.
Ha a férjed nézőpntjait kell figyelembe venned, romlik a szemed.
– El tudod képzelni, hogy elromlik a látásod és a férjed rád kényszeríti a dolgait.

– Hát persze.

Kopogtatás:

  • „Amikor elhiszem, hogy én megbetegszem és a férjem rámkényszeríti a nézőpontjait, máris úgy viselkedek, hogy visszahúzódom és lemondok a véleményemről.”
  • „Akkor ezt én már ki is gyakoroltam.”
  • „A legrosszabb már rég megtörtént.”
  • „Tizenéve gyakorlom – hahotázva. Legalább 15 éve – még jobban nevet.”
  • „Én meg ettől félek. Már rég túl vagyok a legrosszabbon.”
  • „Már rég megengedtem neki, hogy rámkényszerítse az akaratát.”
  • „Már rég leuralt engem.”
  • „Már rég hallgatom a hülyeségeit.”
  • „Már rég megtörtént a legrosszabb.”
  • „Én már rég visszahúzódom a sarokba és ezt most megbocsájtom magamnak.”
  • „Vajon hogyan élném az életemet, ha észrevenném, hogy rég megtörtént a legrosszabb?”
“Függök a férjemtől”

– Jó érzés arra gondolni, hogy ennél már nem lehet rosszabb? – elgondolkodva üldögél.

– Az a baj, hogy nagyon függök tőle.

– Értem, de ez már egy másik kérdés. Ezen a fentihez hasonló módon érdemes lenne végigmenni. Erre fogsz majd házi feladatot kapni.

Házi feladat:

„Nem biztonságos számomra függetlenedni és állást kapni, mert lehet, hogy elhagyom a férjem/ családom, …”

Nos, aki eddig eljutott a történetben, az észre veheti, hogy Iza nem a magyarországi ditatúrától fél. Valójában ez a megoldandó feladata. Apukája őrmester természete és a saját bizonytalansága miatt erre fókuszál a világban. Mivel apukája már nem él, így tovább gyakorolhat a férjével.  És Magyarországgal kacsolatban azt veszi észre, amire a tudata fókuszál. Akinek más a témája, mást vesz észre.

 

Megjegyzés: Iza elolvasta és hozzájárult a beszélgetésünk közzétételéhez. Valójában örült is neki, hogy újraolvashatja és újra kikopogtathatja.

 

Hasonló témájú cikkek

Magyarország, diktatúra – no meg az anyám
Covidos történet – spirituális megoldás
Oltás előtt, oltás után – és az oltásról szóló nézőpotom (ami nincs)
30 perces covid oldás – úgy érzem nyomást gyakorolnak rám

Akik haragszanak Magyarországra

 

Napi Ildi:    SZERINTED MAGYARORSZÁG TEHET A SÉRELMEIDRŐL?

Mostanában sok külföldön élő magyar nővel dolgoztam együtt skype-on. A legtöbb hallani sem akart arról, hogy egyáltalán még az életben Magyarországra visszajöjjön. Volt, aki Magyarország gondolatától is elsírta magát.
Távol Magyarországtól. Szerinted Magyarország tehet a sérelmeidről?
Aztán elkezdtünk érzelmi feloldó technikákkal régi, múltbéli sérüléseket eltávolítani – pl. hányszor megalázták őt, milyen bunkók az emberek, mennyire irigyek, a hivatalban atrocitások érték, stb.
Annyira kiborult az emlékek felidézésétől, hogy elkezdtünk rá kopogtatni.

Írtunk egy listát azokról, ami érzelmileg felkavarták. Ilyen volt például, hogy a postán mennyire megalázták, rosszul bántak vele. 2-3 perc elteltével kiderült, hogy a postán sehogyan sem bántak vele. Ellenben ő volt tele olyan félelmekkel, hogy nem tudta, hogyan kell csekket befizetni. Sosem csinálta és mindenféle misztikus elképzelései voltak egy ilyen egyszerű ügyintézéssel kapcsolatban.

Aztán az emberek arcára kopogtattunk. Szerinte őrá csúnyán néztek, megvetették, stb. Pár perc után erről is kiderült, hogy a saját kivetítéseit látta másokon. Ő érzett megvetést maga iránt, neki volt rossz kedve, csak azt hitte, ez a magyar emberek kisugárzása miatt történik vele.

Amikor a hivatalban atrocitások érték, az is róla szólt. Sorban estek le nála a tantuszok.

A munkahelyén nem fordított elég figyelmet a vevőkre, így ezek sem ő rá. Ezt is sérelmezte.

Ezt véglegesen akkor rögzítette az elméje, amikor külföldön vállalt munkát és sok minden változott az életében. Ekkor már biztosra vette – a kellemetlen közérzetéről a magyar mentalitás és maga az ország tehet.

Megkapta a lista maradékát házi feladatnak. A megtanult metódus szerint kellett végigmennie a listán és feloldani a régi negatív emlékeket. Mivel egy tehetséges lányról van szó, tudtam, hogy a maradékot egyedül is képes kikopogtatni.

1-2 nap múlva már jelezte is, hogy mennyi minden feloldódott benne. Persze mén nem nulla az ellenérzés Magyarországgal kapcsolatban, még bőven van véleménye az országról. De már alakul. Kezd rájönni, hogy nem minden sérülése írható az ország számlájára.

Egy másik hasonló cipőben járó lány odáig jutott, hogy hazajött 3 hétre Magyarországra, alig akart visszamenni a férjéhez. Ma már azon dolgozunk, hogy hogyan költözhetne vissza.

Amikor valaki külföldre megy és a hazájával azonosítja a problémái okát, akkor gyakran családtörténeti vonatkozásokat kell keresni. hetedíziglen, de még akár messzebb is érdemes kutatni.
– Lehet az ősök között olyan, aki önként vagy kényszer hatására elhagyta a szülőföldjét – akár gazdasági, akár politikai okok miatt.
– Lehet az ősök között olyan, aki láthatatlan, esetleg letagadták vagy kitagadták a családból.
– Van-e eltűnt személy a családban (háború, munkatábor, férfi, aki esetleg nem is tud róla, de megfogant tőle a család egy tagja, nő, aki az apánál hagyta a gyermekét és utána eltűnt)?
– És még lehetne sorolni ………….

Azoknak,
– akik nem szeretik a hazájukat,
– akik külföldre szeretnének menni,
– akik külföldön élnek,
mindenképpen érdemes tisztázniuk Magyarországgal a viszonyukat.
Ha most azt gondolják, hogy jogos sérelmeik vannak, vagy itt nem lehet megélni, vagy a magyar emberek rosszabbak, mint mások – akkor javaslom nézzünk jobban a felszín mögé.
Sorsok változhatnak meg, családok egyesülhetnek akár egy feltárás után.
Nem érdemes egy láthatatlan dolog áldozatává válni.

Én így tudok az országimázsért tenni. Alternatív módszerekkel könnyebb.