A megrángatás

– Ildi, láttam lehet sürgős időpontot kérni és ezért felárat kell fizetni.
– Igen – mondtam -, mert nagyon bevált. Ugyanis mióta kiírtam a holnapomra, hogy extra gyorsan vagy rendkívüli időpontban plusz 10.000.- Ft-ot kell fizetni, azóta érdekes módon, mindenki ráér hétfőtől péntekig normális időben. Erre nagyot nevetett az ügyfél.

Ez a beszélgetés pénteken kora délután zajlott. Az érdeklődő még gondolkodási időt kért, hogy eldöntse, megér-e neki 10.000-et, vagyis elég nagy-e vag ysürgető-e a problémája.

Végül sikerült eldöntenie, hogy kibírja jövő hétig és már hétfő délelőttre kapott időpontot. Mivel “sajnos” nem ért rá akkor, így végül keddben maradtunk. Megbeszélésünk szerint elküldtem neki a Zoom linket, ahol majd tudunk kapcsolódni.

Ezután a többszöri telefonálgatás után még péntek este kaptam egy SMS-t és egy levelet is, hogy lemondja az időpontot. “Nem jövök, köszönöm.”

Végtelenül megkönnyebbültem. Huh, töröltem le a homlokom.

Ha én nem tudom magam képviselni, még mindig ott a jósors

Régebben, amikor úgy éreztem, hogy egy jelentkező nem tiszteli a határaimat, felülírtam az intuíciómat és rossz szájízzel, de belementem a konzultációba – és végül mindig igazam lett. Ilyenkor vagy nem volt jó az együttműködés, vagy lemondta az illető a találkozót, vagy valahogy sérültem a történetben.

Ma már nem igazán szoktam megszánni senkit (csak magamat), de olykor mégis előfordul, hogy belecsúszok egy ilyen játszmába. Jobb lenne önérvényesítőként működni, de az empátia olykor elgyengít.

Ez a pénteki történet végtelen jó érzéssel töltött el. Bár nem hallgattam a belső hangra és nem álltam ki magamért, egy kicsit rángatva éreztem magam, de valami “jósors” megvédett egy “problémás” embertől.

A legkeményebb lecke

A legkeményebb lecke az volt, amikor egy ismerősömnek szinte ingyen segítettem hónapokon keresztül. Egyszer kértem tőle 500 Ft-ot, hogy legalább a jegyzet árát ő állja.

Ebben a megsegített folyamatban három különböző alkalommal – mindig akkor, amikor a legtöbbet adtam neki -, nagyon csúnyán belémmart. Azóta tudom, hogy rejtett nárcisztikus és életének minden problémája ebből fakadt. Pedig még el is szólta magát és ajánlott nekem egy könyvet a nárcisztikusokról. Akkoriban nem igazán érdekelt a téma. Átfutottam és visszaadtam. Pedig ez felért egy önvallomással.

Végül három sokkoló pofon után megkértem, hogy ne akarjon többé kapcsolódni hozzám. Itt nagyon beleálltam a helyzetbe. Bár kemény lecke által, de az élet remek lehetőséget biztosított, hogy gyakoroljam a határok kijeleölését.

Még két alkalommal találkoztam ilyen emberrel. Ezekre úgy tekintek, mint amikor a sors felkérdezi a leckét. Ildi, tényleg megtanultad? Tudatosítottam magadban, hogy ne feltétlenül és mindig  magamban keressem a hibát, illetve le tudjak zárni egy kapcsolatot önhibáztatás nélkül.

Az ugráltatósok

Az is egy jó jelzés szokott lenni, amikor valaki csak úgy ismeretlenül ír nekem, hogy érdekli a munkám meséljek neki az ÉFT-ről és a családállításról.

Az illető biztosan nem gondolt még bele, hogy mi munka lenne mesélni a munkámról neki. Ezért készítettem a honlapomat, vezetem a facebook oldalamat, írok hírleveleket, … A honlapomon közel 900 cikk szól arról, ahogyan dolgozom.

Egyszer egy barátnőm azt vetette fel, vajon ezek az emberek szoktak el bejelentkezés előtt írni egy fodrásznak vagy a nőgyógyászuknak, hogy meséljenek már egy kicsit magukról és a munkájukról.

Amikor egy udvarias válasz keretén belül a holnapomra irányítom a kérdezőt, rendszerint nem hallok többé felőle.

A sokat kérdező is gyanús

És olyan is akad, aki rámír és mindenről kikérdez. Úgy tárgyal velem, mintha már holnap szeretne  beiratkozni egy visszanézős online tanfolyamra. Körbejárja az összes lehetőséget, sok időt és energiát, figyelmet fordítok a vele való kommunikációra, és aztán eltűnik.

Amikor visszakérdezek, akkor azt mondja hogy most még egy másik tanfolyamot végez éppen, és azt is csak részletekben tudja fizetni, de majd nyáron talán be fog iratkozni hozzám. Tehát megint kiderült valakiről, hogy csak eljátszadozott a gondolattal, és olyan kényelmes volt ezt a gondolatot velem körbejárni és kiszínezni.

Mindig van tovább és segítenek az ügyfelek gyakorolni

Ezek óriási tanulási lehetőségek számomra, hogy még nem vagyok eléggés résen, hagyom magam ugráltatni és nem tudom kijelölni a határaimat. 🙂

Minden ilyen próbálkozás egy lehetőség arra, hogy megismerjem magam.

Bizonyára veled is történnek hasonló dolgok a saját munkád során, legfeljebb nem pont így és nem feltétlenül a munkáddal kapcsolatban.

Ha szeretned megérteni, hogy hogyan teremtetted meg ezt a valóságot és hogyan lehet szabadulni belőle, abban tudok segíteni.

Abban vagyok jó, hogy az ilyen szituációkhoz kapcsolódó érzelmi stresszt fel tudom oldani. Ki tudjuk nyomozni, honnan erednek ezek az önkorlátozó mechanizmusok, ki csinálta ugyanezt a családban, … Feltárással és korrekcióval le lehet tenni ezeket az önszivatásokat.

Szeretettel: Ildikó