MAGAMNAK IS CSINÁLHATOK CSALÁDÁLLÍTÁST
Nemrég egy saját családállításomban arra kerestem a választ, hogy miért van az, hogy az emberek sokszor el vannak tőlem ájulva, látják bennem a tudást, az erőt, a lehetőséget, de ez valahogy mégsem realizálódik a valóságban.
A minap például beültem egy barátnőm családállítására, ahol az egyik résztvevő, aki addig csak videókon látott, felkiáltott: „Úristen, mintha celebek között lennék!”
Szóval az elismerés megvan, mégis éreztem, hogy valami mocskos nagy beakadás van nálam. Csak azt nem tudtam, hogy mi.
A 2026-os első félévem igen gyatrára sikerült. Foghattam én a politikai helyzetre, minden másra, … de nem találtam a kiutat.
Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy annyi embert megmentek, miért nem csinálok magamnak is például egy családállítást, hogy kiderüljön a turpisság. Tudjátok, a SUSZTER CIPŐJE.
És az állítás valóban megmutatott valami érdekes dolgot. Nem a teljes elakadást, de annak egy szeletét. Olyan dolog jött ki, amit eddig is tudtam, csak nem vettem komolyan.
MI A FENE BAJOM VAN A FORMALITÁSOKKAL?
Van egy olyan működésem, hogy én egyszerűen behalok attól, amikor valamit csak bizonyos szabályok, szertartások és körítések között lehet jól csinálni.
Például amikor csak fehér ruhában, füstölőkkel, gyertyákkal, mindenféle előírásokat betartva lehet pl. tarot kártyázni. Vagy amikor egy spirituális tanítást olyan halálosan komolyan adnak elő, mintha attól lenne igazán értékes.
Amitől leginkább kiver a víz, a például egy spirituális üzenetet egy videóban valaki extra fényekkel, szimbólumokkal körülvéve, lassan és ájtatos hangon mond el. Ilyenkor úgy érzem, hogy az illető hülyének nézi a hallgatóit.
Pedig én is egy közösség tagja vagyok, ahol a szertartásoknak, a szimbólumoknak és a hagyományoknak megvan a maguk jelentősége. Értem is, hogy miért. Csak éppen én ezekkel a körítésekkel nem nagyon tudok mit kezdeni.
Amikor annak idején megalapítottuk a közösségünket, Vidám … Körének hívtuk magunkat. Nyolc évig egy pszichológus rendelőjében, egy szőnyegen üldögéltünk, és rengeteget röhögtünk. Aztán lett tanítónk, székházunk, vezetőségünk, mindenféle szabályunk, és valahogy éppen a könnyedség veszett el.
Én pedig pont ezt szeretem. Nálam egy családállításon az ügyfél egyik pillanatban sír, a másikban felnyerít a felismerése hatására, aztán megint potyognak a könnyei. És közben ugyanúgy megtörténik, aminek meg kell történnie.
LEHET EZT MÁSKÉPPEN IS CSINÁLNI!
Az állításomban az volt az érdekes, hogy a problémát képviselő szereplő egy hatalmas, mindent uralni akaró erőként jelent meg. Tudott mindent, mindent irányítani akart, és borzasztóan zavarta, hogy nem fogadjuk el.
Aztán egyszer csak kiderült, hogy nem is feltétlenül azzal van baj, amit képvisel, hanem azzal, ahogyan viselkedett: mereven, befeszülve, mintha csak egyetlen helyes út létezne.
Amikor viszont változtattunk a nézőpontj, akkor ugyanez az erő könnyedén, nevetve jelent meg, és az egész állítás megváltozott. Hirtelen elfogadhatóvá vált az, amivel addig olyan nagy ellenállásban voltunk. Bemozdultak a szereplők és a történet áramlása.
És ekkor értettem meg, hogy az én problémám is valahol itt van.
Nem a tudással van baj, és nem is a hagyományokkal. Hanem azzal, amikor azt hisszük, hogy valami csak egy bizonyos formában lehet értékes és hiteles.
Mert mi van, ha van egy világ tendencia, én mégis megkérdőjelezem azt és szerintem lehet másképpen?
Egyébként mindig akkor voltam sikeres az életemben, amikor nem foglalkoztam az tréningeken elhangzó módszerekkel, hanem mentem a saját fejem után.
Tapasztalatból mondom, de az ügyfeleim anekdotáái is megerősítették, hogy lehet akár palacsintaevés vagy tusolás közben is megvilágosodni?
Tehát én csak a magam könnyed módján szeretek élni és dolgozni. És lehet, hogy éppen ezt a könnyedséget nem kellene feladnom azért, hogy mások komolyabban vegyenek vagy trendi legyek.
Sőt, talán éppen attól vagyok hiteles, hogy nem próbálok másnak látszani, mint aki vagyok.
Mert attól, hogy valamit könnyedén csinálunk, még lehet nagyon komoly értéke.
És nem kell hozzá az a füstölő és meditációs zene.
Szia Ildikó. Nagyon jó írás.
Egyébként nem is tudlak elképzelni befeszült, szertartásos helyzetben. Nekem úgy vagy hiteles ha beviszed a munkádba a humort, a könnyedséget es néha, kicsit a csapongást, ami végűl mindíg a megoldáshoz vezet. Puszi, Könyves Mária
KÖVETKEZŐ PROGRAMJAIM:
Ingás Közvetítés tanfolyam januártól. Ha most jelentkezetl, olcsóbb.
Piramisos elvonulás 2026 májusában – ha most jelentkezel, olcsóbb.
SZEGED:
- 2026. november 07. szombat 9:00
- 2026. november 24. kedd 15:00
. - 2026. december 06. vasárnap 9:00
- 2026. december 30. szerda 13:00
BUDAPEST:
-
- 2026. november 8. vasárnap: 9:30
