Bármit, csak ne kelljen pénzhez nyúlnom! – régi pénzügyi trauma feltárása

Aki egyszer elvégzett egy tanfolyamot, az előbb-utóbb el fog végezni egy másikat is.
2-3 önsegítő módszer – pl. ÉFT, ingázás, tarot kártya, … – egy olyan átütő eszköztárat ad a kezedbe, amivel a saját terapeutád tudsz lenni.

Így történt ez Izával is, akinek a sikertörténetét már többször megosztottam veled.

 

Reggel jobban működik az önmunka

Iza dolgozó nő, aki az elmúlt években bevezette azt a módszert, hogy reggelente korábban kel fel és akkor dolgozik magán. Pl. kopogtat az összegyűlt problémáira. Már ingázni és tarózni is tud, valószínűleg ezeket is beveti a saját sorsa jobbítására.

Egyébként a reggel nagyon alkalmas a belső munkára, mert az agy még nem vette föl a hétköznapi ritmust, a lélek még nem teljesen költözött vissza a testbe. Így ebben a kissé meditatív állapotban könnyebb befelé figyelni, intuitívnak és kreatívnak lenni.

Baglyok és pacsirták – te melyik vagy?

Ez a módszer a baglyokra is vonatkozik nem csak a pacsirtákra. Iza és én mindketten pacsirták vagyunk, akik aktívabbak reggel. Az egyik bagoly típusú barátnőm éjszaka éjfél és kettő között van csúcsformában.
Ezért úgy módosítanám a fenti ajánlást, hogy ébredés után érdemes még fél-egy órát az ágyban maradni és minden tervet ekkor kibontakoztatni, gyógyítani magad, …

 

A pénzzel kapcsolatban sok a sérülésünk – érdemes tovább ásni!

Most pedig megosztom veled Iza újabb felismerését önmagával kapcsolatban. A rendszeres önmunka által újabb és újabb sérülésrétegeket tár fel. Most egy olyan réteghez jutott, amiről már teljesen elfelejtkezett, pedig sokat dolgozott a PÉNZ-re.
Szerintem ezzel a sztorival most újabb fordulóponthoz érkezett.

 

Bármit, csak ne kelljen pénzhez nyúlnom!

“Leírom mi történt velem, mert talán érdekes lehet.

Már rengeteget kopogtattam a pénzhez való viszonyomra, de mindig visszaesek. Ideig-óráig működik, aztán visszaesek és megint ingyen dolgozok vagy izzadok, ha ki kell mondanom a munkám árát.
És többnyire nem fogom meg a pénzt, amikor azt a munkámért odaadja valaki. Csak megvárom, hogy letegye az asztalra, és néha napokig (!!!) nem nyúlok hozzá.
Akár nagyobb összegek is ott hevernek napokig.
Ha meg ki kell fizetnem valamit, akkor rettegek, hogy mire odaérek, pl. Ildihez, addigra valahogy nem lesz meg az összeg, ami még reggel megvolt. Agyrém!
És ma megvilágosodtam!
Valakinek a megbízhatóságom bizonyítékaként azt találtam mondani, hogy
“én soha nem nyúlok a más pénzéhez”
.
Olyan lendülettel köptem ki ezt a mondatot, hogy még a saját fülemet is megütötte!
Amint egyedül maradtam kopogni kezdtem, hogy “vajon kihez tartozik ez?”  És képzeld, hozzám!
És eddig nem jöttem rá!
De most kristálytisztán megérkezett a sztori!
Ez jár annak, aki más pénzéhez nyúl!
Kb. 7-8 éves lehettem. Anyám odaadta a pénztárcáját, mint korábban már oly sokszor és elküldött Sárika nénihez tojásért. Soha nem vettem el a pénztárcájából semmit, mert mire költhettem volna? Egy kis faluban laktunk, ahol egy bolt volt.  Másrészt egyke gyerekként a falu egyik leggazdagabb családjában mindent megkaptam, amire kinyitottam a számat.
Nem volt szükségem pénzre.
Hazaértem a tojásokkal.
Anyám feltűnően átkutatta a pénztárcát és nekem támadt, hogy hiányzik 2 Ft.
Igen: kettő!
3,60 Ft volt egy kiló kenyér.
Látványosan kereste, kutatta – én tagadtam hogy elvettem -, majd elővette a fakanalat és zöldre vert, miközben azt ordibálta, hogy ez jár annak, aki más pénzéhez nyúl!
Órákig zokogtam, annyira bántott ez az igazságtalanság, hiszen nem vettem el! Teljesen kiborultam és nem tudtam, hogy bizonyítsam be, hogy nem tennék ilyet sosem. Úgy elverte a kezemet, hogy napokig nem tudtam vele fogni.
Bevált anyám tanítása
Soha többé nem mertem a pénztárcát elvinni. Mindig a kiszámolt összeget vittem a markomban, ha valahova elküldött, és szorítottam, nehogy elvesszen, mert akkor azt sem hiszi majd el senki és azt hiszik, hogy elloptam.
Aztán kb. 10 év múlva, olyan 18 éves korom körül eszembe jutott ez a sztori és rákérdeztem anyámnál:
– Emlékszel, miért vertél úgy meg akkor, hiszen nem vettem el egy fillért sem.
Azt válaszolta nevetve, hogy
– Tudom, de nem akartam, hogy lopós légy, ezért előre elvettem a kedved tőle!
Akkor megint hetekig ezen rágódtam, annyira bántott.
Hát ezért nem nyúlok a “más pénzéhez”, mert akkor lopós vagyok, azért meg verés jár porig alázással fűszerezve. Szívesen dolgozok ingyen is, csak ezt megússzam…
Sőt! Kitaláltam, hogy barterben dolgozok és így nincs pénzmozgás köztünk.
Bármire is hajlandó vagyok, csak elkerüljem a pillanatot, amikor előveszi a pénztárcáját valaki.
Képzeld, az 50. szülinapomig nem is volt pénztárcám!
Akkor a lányom kijelentette hogy ez nem normális és vett egyet nekem. A táskámba dobálva hordtam a pénzt és rettegtem, hogy meg kell számolni, mennyi és kiderül, hogy kevesebb. Valaminél kevesebb.
A mai napig nem tudom soha, hogy mennyi pénzem van pontosan.
És ha meg kell számolnom, akár napokig is húzom az időt.
Biztos megérte ezt a lelki megnyomorítást anyámnak.
De legalább nem lettem lopós!
Ölellek
Iza”
—————–

Gyere velem és segítek felszámolni a te traumáidat is!

Te is dolgozz rendszeresen magadon és hozd felszínre az elásott traumáidat.
Vannak rá módszerek, hogy minden sejtedből és memóriádból eltávolítsd.
Ilyen például az Érzelmi Felszabadító Technika.
Legközelebb október 10-én indítok ilyen tanfolyamot.
Iza elvégezte a legutóbbit és az idén ismételni fog.
Szellemi kalandnak és programnak is kitűnő.
Ismétléskor mindig másképp hallod meg a dolgokat. 🙂
Írj ide:    efthajduildiko@gmail.com