Kulisszatitkok
Mi az én specialitásom?
Az, hogy megtalálom a rejtett erőforrásodat.
Egy ideje észrevettem, hogy van valami közös a munkáimban.
Előbb-utóbb oda lyukadunk ki, hogy van valami “csúnya” vagy “rossznak ítélt” rész az ügyfelemben, amit fel kell tárni. De ez még semmi!
Mindig kiderül, hogy ennek a résznek a száműzése okozza az életében a nagy leakadást.
Miért nem találod a kiutat?
Akárcsak a népmesékben a megoldás rejtve van, de közben szem előtt is.
Erre fejlesztettem ki egy módszert, aminek mára specialistája lettem. Egyszerűen kiszagolom, hol van ez az félig elásott részed, ami közben az igazi erőforrásod.
Kicsit olyan, mint amikor a disznó megtalálja a szarvasgombát. Micsoda érték a szarvasgomba! És ott hever a lábunk előtt, csak egy kis avar fedi. A tehetsége abban van, hogy ő tudja, hol kell az avart arrébb kotorni.
Magadtól nem fogod megtalálni
Számomra most nyertek értelmet a misztikus utalások. Ezek az utalások azt mondják, hogy egy fátyol fedi a kincset, amit keresel. Csak mögé kell nézni. De ez a fátyol olyan trükkösen van odatéve, hogy ne is vedd észre.
Ha meg észreveszed, eszedbe se jusson lerántani, mert nem akarod tudni, mi van alatta. Ez a legtutibb rejtekhely.
- ott van, ahol nem keresnéd
- te tetted oda
- nem szívesen nézel bele
- tele van veszélyt jelző felirattal
Zseniális!
Hogyan jöttem rá?
Az évek során rengeteg módszerrel dolgoztam, de végül 6-8 módszer az, amit mindig használok.
Önsorsrontó módon arra törekszem, hogy a hozzám fordulóknak ne kellejen járniuk a konzultációra – bár azt is lehet, ha szeretne -, hanem egyből megtaláljuk a gyökerét a problémának.
Honnan tudom, hogy megtaláltam?
Ezt mindig jelzi egy könnyűség érzés. Addig csak keresek, szedem össze a puzzle darabkákat. Pont olyan, mint amikor egy 2000 darabos képet raksz ki és egyszer csak elkezded meglátni benne a Mona Lisa-t.
Ekkor már minden egyszerű, csak ki kell rakni a képet. Én már látom és a klienssel is láttatni kell.
Ennyi?
Nem. Ügyes módszerekkel fel kell őt puhítani, hogy megszűnjön az ellenállása és az ítélete a megítélt személyiségrésze irányába. Ezt olyan trükkösen kell csinálni, hogy végül szinte izgatottan várja, hogy befogadja az addig elutasított részét. Sőt, át kell, hogy ölelje, bele is kell szeretnie, hogy hajlandó legyen örökre magába integrálni és valami nagyobbat kihozni az életéből.
Ennek tényleg valamiféle szerelemnek kell lenni. Egy beleszeretésnek és kibontakoztatásnak.
Végül olyan lesz, mint egy jó házasság. Úgy érzi az illető, hogy ők mindig is együtt voltak. Már nem akarnak egymás nélkül élni.
Sőt, arra is rádöbben, hogy addig egy küszködés volt az élet, most meg a soha el nem végzett munkát a társa örömest és könnyedén elvégzi.
Honnan tudom, hogy jó nyomon járok?
Gyakran, amikor közeledünk a “veszélyesnek titulált helyre”, akkor egyfajta révületbe esek. Megállíthatatlanul elkezdek ásítani. Kicsit ciki is.
Mindez azért történik, mert egy másik “dimenzióba” utazik a tudatom.
Hol van ez a hely?
Utólag rájöttem, hogy ilyenkor átkapcsolok jobb agyféltekére és valami olyan helyre jutok, ahol két dimenzió kissé összemosódik, átszivárog egymásba.
Ez a hely a tér-idő határán, valamint az ügyfél és az én közös tudatmezőmben létezik. Ezen a szinten elmosódik a Felső Én és az én határa.
A szellememnek a sok nyomozás során bevált ez az útvonal és begyakorolta ezt az útvonalat. Már csak előveszem az ingát, vagy csak beülök a székbe és megy a „műsor”.
Eddig azt hittem, hogy közvetítek, de rájöttem, hogy ez nem létezik. A közvetítés egy folyamat, amikor a nyitottságom rátalál a megoldásra.
Ez veled is így történik, amikor nagyon meg akarsz oldani valamit és egy idő után kissé elengeded.
Eleinte mindenki – még én is egyelőre – ösztönösen intuitív, nem tudja irányítani. Nem is kell, de az intuíció rendszeres tudatossá tétele egyre könnyebbé és előidézhetőbbé teszi a folyamatot.
Veszélyes ez?
Szerintem mindent felelősséggel kell csinálni.
Tapasztalatom szerint olykor nem vagyok az, ezért a kolléganőmmel beépítettünk biztonsági szelepeket és reteszeket az Ingás Közvetítésbe. Ez a biztosíték arra, hogy nem lesz “baj”.
Tehát az Ingás Közvetítés módszerének megalkotásakor a felkészülésbe 13 ilyen biztonsági relét iktattunk be. Pusztán a bekapcsolással – amikor bekapcsoljuk magunkat a Közvetítésbe -, kiküszöböljük az egó féktelenségét és mohóságát.
Te is képes vagy rá?
Erre bárki képes, aki átadja magát ennek az útnak. Nincs benne semmi különleges. Inkább egyfajta nyitottságot és elköteleződést igényel. Csak csinálod és nem engedsz az elvárásból, hogy egyszer összeáll a kép.
- Persze jó, ha ismersz pár ügyes módszert is. Nekem vannak kedvenceim.
Pl. Byron Katie – 4 kérdés módszere (felszínre hozza ami nyilvánvaló akadály, mégsem vetted észre) - Ingás Közvetítés – kommunikálhatunk a Felsőbb Énnel és a Mindent Meghaladó Bölcsességgel
- A Kronobiológia – segít pontosan ismerni a velem szemben ülő embert
- Életforgatókönyv – általa ismerem az ügyfél sorsfeladatát és hogy éppen hol tart az életében, ill. hogy mia sérülése
- ÉFT – ezzel a leggyorsabb eltávolítani a blokkokat
- Rajzelemzés – olyan is kiderül amit az illető nem mond el, vagy nem tud róla, hogy mit kellene elmondania.
- ….
Segít a kényszer
Erre jók az ügyfelek. Ők a legnagyobb segítség számomra, mert kényszerít a helyzet.
Ha csak magamra dolgoznék (pl. ingáznék, kopogtatnék, kártyáznék, képáramoltatnék, …), akkor gyakrabban feladnám.
De ezt nem tehetem meg, ha az illető bejelentkezett, eljött, ott ül velem szemben. Akkor a legkilátástalanabb helyzetben is menni kell tovább. Sőt, olykor az idő is szorít. Ez még nagyobb prés. Utálom, de működik.
És mindig megtörténik!
Mindig megtörténik a csoda.
Néha el is engedem, de csak kis időre. És egyszer csak ez a megengedő hozzáállás és a sok darabka felvillantja a képet. Ott a rejtett kincs! Az aranynál is drágább szarvasgomba, a te lehasított, eltemetett részed, ami azóta évek óta ott vár rád, hogy visszafogadd, integráld és örökre együtt valami nagyobbat hozzatok össze.
Mikor nem sikerül?
Néha a nagy okossággal bíró ügyfél az akadály. Az intellektusa útban van. Az ilyen ügyfél tényleg okos, sok az infója. Ragaszkodik is hozzá. Mindenre van bizonyítéka. Ám fontosabb igazolnia az elakadását és azt, hogy mi miért nem lehetséges a változás, mint megengedni, hogy talán másképp is lehet.
Igaza is van. Csak épp azon az “igazam van szinten” keletkezett a probléma és ott nem lehet megtalálni a megoldást. Egy másik, meghaladóbb tudatszinten pedig a probléma kibomlik és feloldódik.
Ilyen ellenállásra volt nemrég egy esetem
A nő egy nagyon régi sorstani elakadással küzdött. Valamikor én tártam fel a problémája gyökerét, kezdetét. Most évekkel később újra találkoztunk és még mindig ugyanott tartott, bár sokat dolgozott rajta.
A panasza alapján kijött egy gyors – jobb agyféltekés – megoldás. Ám a részleteket, a tudást nagyvonalúan el kellet volna engedni. Erre képtelen volt és mennie is kellet időre. Annyira konokul ellenállt az én jobb agyféltekés, meghaladó módszeremnek, hogy ráhagytam. De kértem, hogy másnap szánjunk rá még 15 percet.
Belement. Ismét izmoztunk, ment az “igazam van műsor”, a tények is mutatják – mondta. Ismét kértem egy 15 percet egy másik napon. Sose csinálok ilyet. De ezt most meg akartam fejteni.
Az élet hozott egy olyat, aki engedi
Egy másik ügyfelem esete sietett a segítségemre. Hasonlóan makacs beakadás. De ő átadta magát a vizsgálódásnak. Legyen, aminek lennie kell. És meg is történt a felfedezés.
Ezt nem osztom meg veletek, mert túl meredek, de a lánynak simán befogadható volt. Ezért is vittük sikerre, mert átadta magát a bárminek (csak legyen jobb). Így nem került sor az előbb említett nővel a találkozásra, mert csak megírtam neki a felismerésemet. Ezt pedig el tudta fogadni. Így elég támpontot kapott a további önmunkához.
Tehát az élet mindig kiforrja magából a megoldást, csak kell hozzá elszánt kitartás és megengedés egyaránt.
Mennyit ér egy ilyen rejtett erőforrás beintegrálása?
A rejtett erőforrás megtalálása olykor a megfelelő útra térít.
Ha ezáltal nem betegszel meg – százezreket, milliókat spórolsz.
Ha nem kell ezentúl terápiába járnod, szintén sokat spórolsz.
Ha megtalálod azt, aki lehetnél, ez megfizethetetlen.