KOLLEKTÍV CSALÁDÁLLÍTÁS
Már több, mint egy hete történt a legutóbbi kollektív családállítás és valahogy sehogy sem tudtam rávenni magam, hogy megírjam. Most viszont a világ dolgai kezdték megmutatni, mi is történt ezen az állításon.
A kollektív családállítás azt jelenti, hogy nem egy személy problémáját járjuk körül, ha nem egy kollektív témát vizsgáltunk meg a családállítás módszerével.
Mivel maradt időnk és erőnk, ezért nézőpontoktól és hitrendszertől függetlenül ránézünk egy egy általatok javasolt témára.
Választott téma:
Vali:
Lehetne állítani a háborúval kapcsolatban?
Most felgyújtották a palágykomoróci templomot és ilyeneket írtak a falára, hogy késélre a magyarral. ...
Palágykomoróc konkrétan a szomszéd falu, ahol születtem és ahol a szüleim élnek. És ez nem az első ilyen eset, csak most ezt kapta fel a média. Mi értelme ennek az egésznek az univerzum szempontjából?
Vali Kárpátaljáról származik, ma már Magyarországon él, de azt szülei még mindig ott laknak. Régóta szívén viseli és megrázza a kárpátaljaiakat érintő ukrajnai háború, de a palágykomoróci templom rongálás és gyújtogatás végleg beléhasított.
Az ő témáját választottam.
Kárpátalja: Valamikor a Magyar királyság része volt - Bereg és Ungvár vármegyeként. Közel 13 000 km² területű. Trianon után Csehszlovákia, aztán Szovjetunió, végül Ukrajna része lett.
Az információs mező / tér bölcsebb, mint mi
Az állításról mindig azt kell tudni, hogy az intelligens mezővel dolgozunk, amely képes olykor nemet mondani nekünk és más irányba viszi a történetet. Most is önálló életre kelt a történet.
Én szeretem, ha egy kicsit gyakorlatias és kézzel fogható magyarázatot találunk egy-egy helyzetre és még jobb, amikor a kiút is megmutatkozik. Most azonban egy általános, mégis magas szintű megoldás született. Persze mi más is születhetett volna. Értem én a mezőt, hiszen tényleg nem nagyon van más kiút egy ilyen helyzetből, mint amit mutatott.
De kezdjük az elején!
Szereplők:
- Kárpátalja,
.
- a magyar nemzet úgy összességében,
.
- a magyarok 4-es karaktere, védekező mechanizmusa: Minden nemzetnek van egy enneagram szerinti karaktere. Magyarország a négyeshez tartozik. A négyesnek rossz állapotában sose jó úgy, ahogy éppen van, mindig az a baj, ahogy éppen van, önsajnáló és megnemértett. Nyalogatja a sebeit. Ha reményvesztettek, akkor pl. alkoholba fojtják a bánatukat.
De természetesen van pozitív aspektusai ennek a karakternek. Amikor jó irányba mozdul el, akkor intuitív, szereti az 1-es karakter pozitív aspektusát megnyilvánítani. Vagyis azt, amikor rend van, betartjuk a szabályokat és tudjuk, hogy mi a helyes és mi nem. Ezt muszáj volt leírnom, mert ennek volt jelentősége az állításban.
VÉGÜL EZ ÁTVEDLETT MÁS SZEREPPÉ.
.
- Szerepelt még a hazától való leválasztottság, szétszakítottság, határontúliság is.
.
- És egy segítő más nemzeteket alakított úgy általánosságban. Neki nem sok dolga akadt.
Fedett állítással dolgoztam, senki nem tudta, hogy mi a szerepe, mit képvisel.
Az állítás:
– A védekező karakter (4), a négyes karakter rendkívül aktív volt. Folyamatosan a szőnyeget igazgatta, a szösz-möszöket söpörgette arrébb, hajszálakat szedett le a szőnyegről és azt hajtogatta, hogy itt rendet kell tenni. Hihetetlenül aktívan és idegesítően mászkált a térben csak erre tudott fókuszálni.
– Más országok: gyengék vagyok.
– A magyar nemzet csak türtőztette magát, de legszívesebben „mindenkit seggberúgott volna”.
Beraktam egy templom sematikus rajzát, ...
Teljes nyitottsággal figyeltem az állítást és aztán beraktam egy papírlapon a palágykomoróci templomot. Mindenki azt mondta, hogy: milyen szép milyen gyönyörű.
A határonkívüliség és más népek: ez csodálatos, de a vallás nem kell csak a hit és ami mögötte húzódik, a valódi tartalom.
Határon túliság / szétszórt nemzet: A magyarság nagyon uralkodni akar. Azért jó a templom, mert lenyugszik tőle.
Magyarság: Ez az örökös rendcsinálás okozza a káoszt. Úgy csinál, mintha rendet rakna, de pont az ellenkezőjét éri el.
Védekező mechanizmus: Én tényleg csak zavarom a rendet és a nyugalmat – nevette el magát.
Magyarság: Ha a négyes leülne, vége is lenne az állításnak, készen lennénk, mert itt végre béke lenne.
Ekkor kezdtem megérteni, hogy megint az történt, ami máskor is elő szokott fordulni, nevezetesen az egyik szereplőnek nem is az a szerepe, amit rá osztottam. Védekező karakter inkább egyfajta szabály alkotást, túlszabályozottságot képviselt.
Betettem a magyarok ősi szellemiségét a templom mellé.
Szétszórt nemzet: Bár ebben nincs rendszer, de nagyon szép.
De mi van Kárpátaljával?
Kárpátaljaiak: Ez alatt a kárpátaljaiak képviselője végtelenül unatkozott. Próbálta elfoglalni magát, tornázgatott, nyújtotta a csípőjét, … Én nagyon rugalmas vagyok. A többieknek sokkal elfogadóbbnak kellene lenniük.
Magyarság a kárpátaljaiaknak: Szerintem kettőnk között van az ügy.
(Közben a más országok képviselője kiült az állításból, nem érezte, hogy lenne itt dolga.
Védekező karakterből lett szabályozás: Én egy közterület felügyelő vagyok. Jó, hogy itt van ez a hit, de valójában a terület a lényeg. Én tartom rendben a helyet.
Magyarság: Te alacsonyabban vagy. Én vagyok a legmagasabb szinten itt és te el akarod foglalni a helyemet. Engem akarsz eljátszani.
Szabályok, törvények: Én tartok itt mindent rendben, te pedig csak dumálsz.
Magyarság: Te zavarsz. (Itt már veszekedtek.)
Miután kiraktam egy időre, a partvonalon kívülre a szabályozáson keresztüli uralkodást, a magyarság egyből rendben lett.
A kárpátaljaiak még mindig végtelenül unatkoztak. A képviselő elővette a telefonját és elkezdte pörgetni csakhogy ne aludjon el az unalomtól.
Magyarság: Mindenkinek itt kellene lennie, kivéve a rendcsinálónak, mert az mindent bezavar. Az zavar, hogy túl sok a szabály.
Mindenkit elküldtem a szőnyegről és megkértem a magyarság képviselőjét, hogy álljon ott egyedül a szőnyegen és nézze meg, hogy hogy érzi így magát.
Magyarság: Hú, de erős vagyok! Itt már annyi szabály volt, hogy nem lehetett felfogni.
Szereplők visszajönnek.
Szabályok bekiabál: De muszáj, mert minden szétcsúszik.
Kárpátalja unalmában kifakad: Annyira unalmas, mással kellene foglalkozni.
Szabályok: Kárpátalja, te kispályás vagy!
Szétszórt nemzet: Szerintem a hittel, a szellemiséggel kéne foglalkozni.
Magyarság: Tegyük a szabályokat kisebbé egy kicsit. Oké, van rá szükség, de egyébként menjen el. Kárpátalja, te is ide tartozol.
Kárpátalja továbbra is csak unja az egészet.
Magyarsághoz a sorstani narrátor. Az elkülönültségre szükség van?
Magyarság: Nem ad hozzá, el is engedhetnénk. De más országokra szükség van, őket hívjuk vissza.
Mj. Ne feledd! A szereplők nem így hívták egymást, hanem a keresztnevükön. De így könnyebb láttatni veled a jelenetet.
Határkérdés
Megnéztük a határkérdést, a tatami szőnyeg lehetőséget adott rá, mert különböző darabkákból állt össze.
Kárpátalja ettől még dühösebb lett. Azt mondta, hogy megint valami olyasmivel foglalkozunk, ami nem fontos. „Mintha az agyamat reszelgetnék. A hittel és a szellemiséggel kellene foglalkozni!”
Ebből megértettem, hogy nem a határok jelenlegi helyzetével kell foglalkozni. Lehet, hogy majd egyszer kell, de most ebben a felállításban nem ez a lényeg.
Menjünk vissza az időben!
Magyarország visszapörgött 1000 évet és azt mondta, hogy itt nem kell semmi, itt minden jó. Itt csak én vagyok és itt minden rendben van.
Megkérdeztem, hogy hol romlott el az idők során ez a jó állapot.
Az elszaparátságnál, a szétdarabolódásnál romlott el.
De ez az elválasztottság nem István és Koppány idejében történt, hanem később.
Amikor a trianoni béke diktátumot tettem be a mezőbe, akkor Magyarország képviselője elgyengült. Azt mondta, hogy itt kezdődött, vagy legalábbis itt lehet megérteni.
Én, mint sorstani narrátor, közöltem Kárpátaljával, hogy „mit szólsz hozzá, ha te vagy itt most a főszereplő?”
Kárpátalja felkiáltott: Végre! Egységben kellene lennünk, mi pedig itt reszelgetjük a fingot. Én szembesítek mindenkit a problémával.
A túl sok szabály: jól tudnék lenni ilyen kicsiként is, ha végre a magyarság kezébe venné az irányítást.
Magyarság: Szerintem a szeretet a fontos.
Kárpátalja: Az nem kell, az van.
Magyarság: Össze kell fognunk, hogy ne legyen ellentét.
Itt mindenki megnyugodott, összekapaszkodott és létrejött egy egyensúly.
———————-
Összegzés
Nem pontosan az történt, amire számítottunk, de ez elég gyakran megtörténik ebben a műfajban. A családállító vezetőjének az a dolga, hogy megfigyelje, amit megfigyel és észrevegye, amit észrevesz. Ez a be nem avatkozol, csupán terelő felülemelkedettség és elfogulatlanság.
A magyarság képviselője utólag, amikor megtudta, hogy ő a magyarságot játszotta azt mondta, hogy én végig olyan hatalmasnak éreztem magam. Azt hittem, hogy én minimum az Isten vagyok.
Az állítás végül azt jelenítette meg számunkra, hogy a magyarság feladata az egység közvetítése.
Én említettem az elején, hogy sokkal gyakorlatiasabb megjelenítődésre számítottam, de ezt mutatta a mező.
Abban a történelmi helyzetben és létállapotban, amiben most élünk, erre az információra volt szükségünk. Azt tettük be a mezőben, amit a mi dolgunk betenni – hátha lecsorog mindenkihez:
A probléma azon a tudat szinten nem oltható meg, amin keletkezett.
Rá kell jönnünk, hogy mind egyek vagyunk.
Kedves Olvasó!
Mondhatod, hogy értem én, hogy ezt kell csinálni, de hogyan.
Ennek bennünk kell megszületnie. Az sem baj, ha kevés emberben születik meg a felismerés. Ugyanis egy magasabb tudatszintnek sokkal nagyobb a rezgése, így kevesebb ember is nagy hatással lehet a világ alakulására.
Akár az is elég, ha az emberiség 5 százaléka másképp gondolkodik egy bizonyos kérdésben, az előbb-utóbb átjárja a többieket is.
Én most ezt tudtam tenni ezért a történelmi helyzetért.
Remélem, megérkezik hozzánk az állítás hatása!
Legközelebbi családállítós időpontok:
- 2025. aug. 26. kedd 15-20:00
- 2025. szept. 14. vasárnap 9:00
Az elvonuláson is lesz családállítás. Személyes és kollektív is. 🙂
Nem tudatosan időzítettem, de ezt a cikket 2025. augusztus 20-án írtam és publikáltam. 🙂
Mindenkinek van politikai nézőpontja. De a tudatos ember azt is tudja, hogy ezek tényleg csak nézőpontok és ettől távol kell tartani magát, amikor tanít, vagy tanácsot ad.
