Annyira akarjuk, de olyan félelmetes
Nagyon mélyen mindnyájan félünk a szellemi úttól, a létezés forrásának megtapasztalásától, ám ennek nem vagyunk tudatában.
Meditáció után gyakran számolnak be egy ijesztő pillanatról, amikor a tudat már majdnem magára eszmél, de az a pillanat olyan rémisztő, hogy visszahőköl a meditáló. Így ijedünk meg a spirituális tapasztalástól is.
Az idők során az embernek el kellett szakadnia az eredetétől, ahonnan származik. Az ember már nem emlékszik a földi létezése valódi okára. Ez az aláhullás nem véletlenül alakult így, okkal történt. Olyan lények vagyunk, akik bejárnak egy utat, alászállva a végtelen matériába plusz önfelejtésbe, hogy azután olyan lényekké válhassunk, amilyenné még a spirituális hierarchia lényei sem válhatnak: szabadokká. (R. Steiner)
Most vagyunk a legtávolabb
Annyira el kellett felejtenünk az eredetünket, meg kellett merítkezni a világ kettősségében, amíg már végképp semmire sem emlékszünk. Se arra, hogy honnan, hogyan és mi végre érkeztünk a Földre. Szerintem ezt teljesítettük is. 🙂
Útközben a hit és a vallás megtámasztották az embert. A nagy szellemi mesterek és vallások segítettek visszafordulni ebben az eltávolodásban. Segítségükkel hátha átlátjuk a tér-idő illúzióját és elkezdünk emlékezni az eredetünkre, a teremtésre és annak céljára.
Sokan túl vagyunk az egyházak közvetítette hiten. Most új támasztékot kapott az ember. Már tapasztalhatnak azok, akik készen állnak. De még sok a félelem a nem kézzelfoghatótól – a spirituális úton járók között is.
Kiből lesz a tagadó?
Akik tudattalanul félnek a spirituálisnak bélyegzett dolgoktól, azokban az emberi lét sárba rántottsága, elszakítottsága az eredetétől, olyan méretűvé tud nőni, hogy ők lesznek a kő-materialisták, a spiritualitás üldözői, ők fognak tagadni véres szájjal minden szellemi utat, a teremtő ideák világát, a szellemi lényeket, tanításokat, …
Mindennek nekimennek, mert ha nem ezt tennék, akkor szembe kellene nézniük az eddigi világnézetükkel. És ez roppant nehéz lenne. Minden, amit eddig gondoltak, ezek szerint kuka. Újra kell tervezni az élethez való hozzáállásukat.
Nem akar látni, mert nincs felkészülve a …
Sok megcsalt nő azért nem akar rájönni, hogy a férje, megcsalja – pedig valahol nagyon is sejti, de nem meri látni -, mert amint bebizonyosodna a csalárdság, neki tennie kellene valamit és még azt is megtörténhetne, hogy elválnának. Erre a valóságra / szabadságra a nő pedig nincs felkészülve.
A szkeptikusok sem akarnak olyat látni, ami nem teljesen fizikai, mert a legkisebb tapasztalat után már nem élhetnének úgy, mint előtte. Újra kéne tervezni az utat és megkérdőjelezni azt, amit addig gondoltak a világról.
Nekem van egy barátom, akinek a jelenlétében még azt a szót sem mondhatom ki, hogy rezgés, mert ugrik rá. Legutóbb bevallotta, hogy látta a honlapomat és nagyon megnyugtatónak találta a hangomat az egyik videóban, azonban észrevett néhány helyesírási hibát. 15 év alatt eddig jutottunk. Semmi gond, még van időnk.
Ha az anyag ismerete mellé oda tudná helyezni a szellemi világot, ahonnan az anyag is származik (az anyag végtelenül besűrűsödött szellem), akkor vállalnia kellene ennek a felismerésnek a felelősségét. És nem élhetne úgy, mint eddig, hogy nem tud róla. De a legtöbben erre még nem állnak készen.
Akik viszont elindulnak,
számos lehetőséggel találkoznak. Mindenkit más szólít meg. Az a jó út, a megfelelő módszer, amely a lényed esszenciáját szólítja meg.
Azonban ez az út nem olyan nyilvánvaló és egyértelmű. Ki kell fürkészni, vannak felfedni való titkok, meg kell érte küzdeni És ott van a sötét oldal, ami ugyanúgy része az egésznek. Az egyén dolga felfedni a titkot, gyakorolni és szolgálni azt az értékrendet, ami megszólította – ahogyan ezt teszi, az róla fog sokat mondani.
A felbukkanó kísértésektől és akadályoktól sem érdemes megrettenni, mert mindig van lehetőség választani. A kísértést választod-e vagy az nehezebb utat, a könnyűt vagy a nehezet, a rejtettet vagy a nyilvánvalót.
A legnehezebb akadály – a mostani világunk
A szellemi tanítások ma már elérhetőek, mégis, a spirituális út nehezebb lett az utóbbi 20 esztendőben. Miért? Mert az idegrendszerünk a számítógépek korszakában megszokta, hogy mindent azonnal megkap, már nem tudunk várni.
Nem tudunk elcsendesedni, mert bármikor megszólalhat a telefon, mindig történik valami és feldolgozhatatlanul sok az élmény.
A minap találkoztam egy fiatal lánnyal, aki a második mondata után elsírta magát, amikor azt mondta, hogy megteremtette azt életet, amire vágyott és közben összeroppan az események súlya alatt. Már semmit nem tud valójában átélni.
De a memóriánkra sincs szükség, hiszen mindent gyorsan megguglizhatunk. Régen Buddha tanításait szájról-szájra, szóról-szóra adták tovább. Ma már egy telefonszámot is alig tudunk megjegyezni.
A gondolkodásról is leszoktunk, mert készen kapjuk az információt. Azok a gyerekek kapnak jó jegyeket az iskolában, akik visszamondják a leírt dolgokat. Anélkül lehet bizonyítványt kapni, hogy komolyan el kellene gondolkodnunk bármin is. A legjobb, ha szó szerint visszamondjuk a leírtakat. Hol van itt valami eredeti és kreatív, ami megérinti a lelkünket?
Miért nincs ezzel baj?
Mert most vagyunk az alján, a legtávolabb a forrástól. És szemben áll két nézőpont. Azok, akik abban hisznek, hogy egyszer véletlenül az ősrobbanás következtében véletlenül úgy sodródtak a molekulák, hogy emberré lettünk és előbb -utóbb, miután sokat fogyasztottunk, semmivé leszünk. (materializmus)
Vagy a másik nézőpont, mely szerint az egységből jöttünk a Földre, be kell járnunk egy eszmélési pályát és a kettősségben kell rájönnie saját teremtő képességünkre és szabaddá lenni. (szellemi út)
Hogy hányaknak sikerül választani a lélek és szellem útját, én nem tudom. De ha már választottad, akkor a következő lépés, hogy
vállad is fel mások előtt.
Figyeld a reakciódat! Nagggyon nehhhéz út. 🙂
Hajrá!
Ajánló:
Elvonulás – 2022. okt. 27-től
2022. okt. 16-án családállítás Szegeden
November végén Tarot tanfolyam
februártól Kronobiológia tanfolyam
Ez számomra mindig jelzés értékű. Ilyenkor vagy az altesti dolgok, belek lesz a téma, esetleg a szexualitás, gyakrabban a mély fájdalmas lelkik gyötrelmek, olykor pedig a halál. Most is kíváncsi voltam, vajon mit dob az élet.
