Kettészakadt az ország. Biztos te is észrevetted. Elsősorban világnézeti, politikai szempontból.

A minap családállítást tartottam, és az egyik résztvevő azt mondta, szeretné, ha ezt a kérdéskört is megvizsgálnánk.

Én rendszeresen csinálok a családállítások végén kollektív állítást. Ha marad időnk, akkor miért ne segíthetnénk meg a kollektív tudatmezőt valaminek az elrendezésével?

 

EGY RÖVID VILLÁMÁLLÍTÁS  A TÉMÁRA

Nem akartam hosszú állítást csinálni, csak egy rátekintést. Én ezt úgy hívom, hogy villámállítás.

Volt egy A és egy B szereplő.

Nem mondtuk azt, hogy konzervatív és liberális, mert szerintünk ez így már nem is feltétlenül igaz. Inkább úgy fogalmaztunk: legyen az egyik oldal az, amelyik eddig vezette az országot és az ő szavazóbázisa, a másik pedig az, amelyik most ragadta meg a hatalmat.

Az A szereplő kiállt a szőnyeg egyik végére. A másik szereplő a lehető legtávolabbi pontba, a szőnyeg másik végére.

Az A szereplő azt mondta, hogy ő végül is jól van és neki fontos az irányítás és a vezetés témája.

Ezt úgy értettük, hogy a konzervatívabb szemléletű országrész szereti, ha van egy tekintélyelvűbb rendszer. Nevezzük most így.

 

A MÁSIK OLDAL PEDIG TÁNCOLT

A szőnyeg átellenben lévő végében álló személy azt mondta – bocsássatok meg, én csak azt mondom, amit ő mondott –, hogy:

• Én leszarok mindent – és közben táncolt – Nem kicsit, nagyon!

Folyamatosan szaladgált és táncolt a szőnyegen, és azt mondta, hogy nagyon jól érzi magát. Tulajdonképpen azért fogok ilyen kifejezéseket használni, mert ő maga mondta azt, hogy:

• Kurva jól vagyok, én leszarok mindent.

A két oldal között semmilyen párbeszéd nem tudott létrejönni.

Fontos, hogy fedett állítással dolgozom. A szereplők nem tudták, hogy egy olyan kollektív állítást csinálunk, amely a politikai rendszerre vonatkozik.

 

MIT ÉREZ EBBEN A HÉTKÖZNAPI EMBER?

Behívtam egy plusz szereplőt.

Mondjuk legyen ő a hétköznapi emberek = a nép.

Ő szépen odasétált az eddig hatalmon lévőkhöz, és azt mondta:

„Én ide tartozom. Itt olyan megnyugtató.”

Megkértem, hogy menjen át a másik oldalra.

Ott azt mondta:
„Itt olyan rendetlenség van. Nekem ez így nem tetszik.”

Visszament az első oldalhoz.

Az ottani szereplőt egy makói lány játszotta, és egyszer csak azt mondta magáról:
„Én egy kicsit olyan öregös vagyok.”

Ezen én jót nevettem, mert végül is tudjuk, hogy az idősebb generáció nagyobb arányban vonzódik ehhez az oldalhoz.

Ezután arra kértem a hétköznapi embert, hogy látogassa meg még egyszer a B oldalt.

Ránézett a táncoló alakra, és azt mondta:
„Én nem tudom, ki ez a táncoló alak, de rettenetesen idegesít.”

Megkérdeztem:
– Mit szeretnél vele csinálni?

Azt mondta:
„Lefogni. De legszívesebben jól felképelném.”

Még el is mutatta, hogy rendesen odavágna neki.
Megkérdeztem, hogy ez valami indulatosabb, esetleg erőszakosabb cselekedet lenne-e.

„Igen. Igen. Igen.”

(Ebbe nem mentem bele jobban, de akár tüntetésekre vagy más erőszakosabb megmozdulásokra is utalhat.)

 

AKKOR NÉZZÜNK EGY FIATALT IS

Azt gondoltam, ha ő egy kicsit „öreges”, akkor hívjunk be egy fiatal szereplőt is.

A programon részt vett egy 19 éves lány. Őt választottam és beállítottam a szőnyegre, odaállt az idősebb nő mellé, és azt mondta:

„Nekem viszont tetszik ez a táncikáló alak, aki itt összevissza ropja, és mindent leszar. Olyan bulis.”

A táncoló szereplő pedig újra és újra elmondta, hogy őt aztán biztos nem érdekli semmi. Jó. Patthelyzet. Próbálkoztam ezzel azzal, de semmi nem mozdult.

Az egyik oldalon állt a konzervatív oldal, a másikon a táncoló alak, és vártunk egy kicsit.

 

MI LESZ EGY ÉV MÚLVA?

Azt mondtam: „Na, akkor pörögjünk bele egy évet. Nézzük meg, mi van egy év múlva!”

A táncoló alak azt mondta, hogy ő ezen nem fog változtatni.

Igaz, hogy most már azt sem tudja, merre hány méter, nincs képben egyáltalán, de őt ez nem zavarja. Buli van, és kész.

Megkérdeztem a fiatalok képviselőjét is, hogy mit szól ehhez. Azt mondta:

„Nekem ez még mindig tetszik.”

Rendben.

Akkor pörögjünk bele még egy évet.

 

ÉS MI TÖRTÉNIK KÉT ÉV MÚLVA?

A konzervatív oldal képviselője azt mondta, hogy ő ugyanazt érzi. Ő nem változik, ugyanazt gondolja, mint eddig.

Viszont a fiatalok képviselője ekkor már azt mondta: „Most már jó lenne, ha rend lenne. Most már engem ez az egész zavar.”

Próbáltunk valami egyensúlyt, valami kapcsolódást találni a két oldal között. Nem sikerült.

 

MÉG TAROT KÁRTYÁT IS HÚZTAM RÁ

Húztam tarot kártyát is az állításra. Az utaló lapon egy egyensúlyozó alak jelent meg, aki próbál egyensúlyt teremteni két dolog között.

• Az egyik oldal inkább ez a habzsi-dőzsi, bulikázzunk minőség volt.
• A másik tarot kártya pedig azt mutatta, hogy nekünk van egy küldetésünk, és tulajdonképpen tudni kellene váltani.

Ezt most csak tekintsük analógiának.

A 2. kártyán az egyik oldalon egy katona volt, aki már nem akar szolgálatot teljesíteni, hanem a saját küldetését szeretné végrehajtani. Ez a küldetését még nem ismerő Márton alakja volt.

A lap másik felén pedig a már papi minőségű Márton, aki otthagyta a katonaságot és pap lett, mert a tanítói, gyógyítói, vallási vezetői, „főpapi” minőségét szerette volna gyakorolni.

Ez egy szívbéli választás volt számára. Tulajdonképpen egy válaszutat mutatott az állítás, ahol mi, a magyar nemzet a kettő között egyensúlyozunk.

A világi, pénzért végzett munka és a főpapi minőség között. Természetesen ez hasonlat, de elég beszédes.

 

AZ ÁLLÁSPONTOK NEM KÖZELEDTEK

Igazából az álláspontok nem közeledtek. Mindkettő mellett szóltak érvek és ellenérvek.

Itt meg is állítottam az állítást, hiszen eleve csak néhány percet szántunk rá. Az egész körülbelül öt-hat percig tartott. Hosszabb ezt így elmesélni nektek, mint ott végignézni. Én most csak elmeséltem, amit láttam.

Mindenki tegye oda, ahova tudja.

Hétről hétre a családállításokon igyekszem nemcsak a résztvevők és nemcsak a saját jólétemet szolgálni, hanem valami nagyobb egészet is. Akár a magyarság érdekeit.

Legközelebb majd mesélek arról is, milyen akadálya van annak, hogy például eső legyen.

Mert azon kívül, hogy szerintem van ebben valamilyen technológia is, higgyétek el: a magyarság lelki síkon sem annyira nagyon érdeklődik az eső iránt, vagyis a jobblét iránt.

Na, erről majd legközelebb.

HA INKÁBB VIDEÓN NÉZNÉD MEG

Ha nem szeretnéd végigolvasni, videón is megnézheted az egész történetet:

Videó

———————

HA SZERETNÉL CSALÁDÁLLÍTÁSRA JÖNNI

A következő időpontok közül választhatsz:

Szeged
2026. október 13., kedd, 15:00
2026. november 7., szombat, 9:30

Budapest
2026. november 8., vasárnap, 9:30

És ha inkább egy hosszabb elvonulás keretében tapasztalnád meg a családállítást, arra is van lehetőség.

A következő piramisos elvonulás 2027. április 30-tól május 4-ig lesz.

Az elvonuláson minden résztvevő kap családállítást.

Várlak szeretettel!

Hajdú Ildikó