Kihez tartozik ez a …?

Kihez tartoznak a gondolataink?

(Access Consciousness – vagyis hozzáférés a tudatossághoz – témájú cikk)

Kihez tartozik ez a …?
Tudtad-e, hogy a gondolataid 98 %-a nem a sajátod? Gyanítom, hogy nem sejtetted. Ugye, megdöbbentő?

Sokan ettől az adattól lehidalnak. Megjegyzem, én éppen vigaszt kaptam belőle. Hiszen az a sok ziziség, ami megfordul a fejünkben nap nap után, engem eddig elkeserített. De ezek szerint szinte az összes nem is hozzánk tartozik. Ez számomra nem ijesztő, nem az önazonosságom elvesztését jelenti, hanem azt, hogy igenis van remény. Valószínű, hogy ha azzal a maradék 2 %-kal kellene együtt élnem, jobban érezném magam.

Az a baj, hogy túl intuitív vagy

Mi lenne, ha mindent vissza tudnánk küldeni annak, akihez tartozik?

De ne szaladjunk ennyire előre! Hogyan teszünk ilyen sok – nem hozzánk tartozó – gondolatra szert?
Hát úgy, hogy bár azt hisszük, nem vagyunk érzékenyek, nem vagyunk intuitívak, nincs jó érzékelőkénk, ennek ellenére mégis nagyon intuitívak vagyunk. És éppen azok a leginkább intuitívak, akik azt hiszik magukról, hogy ők nem azok.
Miért is van ez így? Azért, mert a nagyon jó vételi képességgel rendelkező embereknek ki kellett fejleszteniük egy szűrőt, egy védelmet, hogy ne bolonduljanak meg. A kevésbé szenzitívek azonban maradhattak olyannak, amilyenek. Róluk szoktuk azt mondani, hogy tisztán látnak, hallanak, intuitívak, … Számukra nem túl sok, amit érzékelnek a külvilágból.
Tehát ha azt gondolod magadról, hogy neked nincsenek jó megérzéseid, akkor el kell, hogy keserítselek, mert az a helyzet, hogy túl sok megérzésed van. A legtöbbre nincs is szükséged.

Például

Tehát bármi zavaró gondolat vagy érzelem felmerül benned, mindig kérdezd meg, hogy EZ KIHEZ TARTOZIK?

Például: reggel mire beérsz dolgozni, utálsz mindent.
Kérdezd meg: Ez az érzés vajon az enyém?
A válasz lehet, hogy az: Nem, nem az enyém!
Hát akkor kié?
Már ez a kérdés is képes arra, hogy megtisztulj ettől a rádragadt érzelemtől. De ha még arra is rájössz, hogy kié (pl. a feleségedé, a buszsofőré, az buszon utazóké, a főnöködé, az emberiségé, az anyádé, …), akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy visszaküldöd a feladónak. Például azt is mondhatod, hogy VISSZA A FELADÓNAK! De el is képzelheted, hogy beteszed egy borítékba, és egy postagalamb elviszi. Vagy ki is kopogtathatod magadból. Vagy, ha ismered a mátrixenergetikát, akkor megkétpontozhatod. De lehet, hogy eszedbe jut egy ennél is jobb. Nekem már eszembe is jutott: Az elengedés. (Acsess Conciousness – tanulhatod Palacskó Andrásnál és szerenxcsére ma már sok másnál is.)

Felmerül a kérdés: ártok-e azzal az illetőnek, ha visszaküldöm neki a gondolatát érzését?
Biztosan állítom, hogy nem. Mivel a visszaküldött infó már feltöltődött tudatossággal. Ezzel még segítesz is a gondolatgazdán és neked sem lesz olyanod, amit nem te gyártottál le.

KIÉ EZ A BETEGSÉG, KIÉ EZ A FÁJDALOM?

Most menjünk még mélyebbre!
Mindazt amit eddig elmondtam, eljátszhatod egy betegségeddel is. Például, ha fáj a derekad, vagy a térded, kérdezd meg, KIÉ EZ A BETEGSÉG, KIÉ EZ A FÁJDALOM? Aztán gondolkozz el egy kicsit. Ha nem jut eszedbe senki, az nem baj, csak hagyd nyitva a kérdést. Majd esetleg később is kérdezd meg. Akár térj rá vissza többször is. Figyeld meg előbb-utóbb eszedbe fog jutni. Rájössz, hogy pont így fáj a testvérednek, az anyádnak, vagy akárki másnak is a dereka, vagy a térde.
Ha nincs rá szükséged, küldd vissza neki. Tudod, úgy, mint az előbb. Ezzel nem ártasz neki, sőt!

Visszaküldés haladóknak:

Nem rég volt erre egy jó példám, bár azt másnak varázsoltam vissza.
Szóval, az egyik ügyfelemnek kiújult egy régen volt bélbetegsége, ami rettenetesen kellemetlen. Annak idején sok éven át küzdött vele, majd egyszer csak sikerült a homeopátia segítségével kijönni belőle.
(Asztrológusoknak mondom, hogy az illetőnek Skorpió Holdja van. Az első betegség Hold főfirdariánál történt, most pedig Hold alfirdariánál újult ki. A Skorpió Holdnak egyébként is családtörténeti jelzése is szokott lenni.)
Gondoltam, hogy itt nem tudom kideríteni tudatos elmével, hogy kitől is ered ez a betegség. Elkezdtem ingázni (Ingás Sorstisztítás – nálam meg is tanulható). Egyből a családtörténeti táblázat jött ki, amit éppen az ilyen célokra fejlesztettem ki. Megkérdeztem, hogy kié ez a betegség, amit ez a kliens működtet. Az apai nagyapa jött ki. Kitisztítottam, elvégeztem, amit kell, majd elmeséltem a kliensnek. Később találkoztam az anyukájával, aki érdeklődött a kliensem után. Elmeséltem neki a tisztítást. Egy kicsit hallgatott, majd azt mondta, hogy most, hogy így visszagondol, valóban, a nagyapa éppen ilyen bélbetegségben halt meg. Még számomra is megdöbbentő volt szembesülni azzal, hogy milyen szépen összeállnak a kis puzzle darabkák.

Ez az az eset, amikor tudatosan nem nagyon lehet rájönni, kihez is tartozik a betegség. Azonban van már annyi módszer – Ingás Sorstisztítás, Lélek- és családállítás, … – amivel fel lehet tárni és vissza lehet küldeni, adni, ki lehet tisztítani, azt, ami nem az illetőre tartozik.

Ha nincs kedved a fent említett 98 % zizi érzéshez, gondolathoz, akkor BÁTRAN KÜLDD VISSZA A FELADÓNAK!