2018. július hónap bejegyzései

Tanulj, bölcsülj, változz! És azt mindig.

Uncategorized, , , , ,

 

Napi Ildi: Azon a tudatszinten közvetíted a tudást, amilyen tudatszinten vagy

A képesség nem elég. A kapott lehetőséget fejleszteni kell. Meg kell ismerni sok nézőpontot. Ez vezet el e bölcsességhez.——

Szolgálati közlemény:

Bár az idén már nyaraltam, de most egy olyan pihenő hét következik, ami csak rólam szól. Elvonulásra megyek a hegyekbe. Csendfogadalom, gyakorlás hajnaltól éjszakáig, ... Egy hétig nem leszek elérhető, csak írásban. 1-2 naponta előveszem majd a telefonomat és beírom a jelentkezéseket. 


Tapasztalatom szerint eleinte még erős késztetést érzek majd, hogy reagáljak a levelekre, kérdésekre, de 3-4 nap múlva ez egyszerűen kikopik, letevődik. Nyugodtan írjatok, de kérlek, nézzétek el, ha csak később, vagy egy hét múlva reagálok.

Köszönöm a megértést!

——-

Miért érdemes tanulni akkor is, ha különleges képességekkel rendelkezel?

Valamikor régen tanultam egy módszert egy férfitól. Csak ő ismerte. Történt ugyanis, hogy egyszer egy verekedés során annyira ellátták a baját, hogy kómába esett és később úgy ébredt, hogy az emberekről rengeteg információt tudott, nagyjából elmesélte az életüket. Ehhez mindössze egyetlen kérdést kellett feltennie. Aztán számtalan hozzá fordulón finomította ezt a tudását, végül egy kezdetleges rendszerbe foglalta.

Később megtanította nekem, de maga a tanítás elég kezdetlegesen zajlott. A módszer nagyon hasznosnak bizonyult, de a magyarázatokat dogmatikusan, előítéletekkel telien adta elő. A klienseivel is befejezett jövőképben beszélt és ugyanazt a 10 klisét ismételte.

Elgondolkoztam ezen és rájöttem, hogyan lehetséges mindez.
Tulajdonképpen bárkivel is megtörténhet hasonló, hogy valamilyen tanításban részesül. De csak azon a tudatszinten tudja befogadni, amin éppen van. És továbbadni is csak így tudja.

Bizonyára észrevetted, hogy ha elolvasol egy könyvet és később újra elolvasod, akkor egészen más ragad meg benned, egészen más rétegek tárulnak fel. Sőt, ha ketten elolvassák ugyanazt a könyvet, egészen más ragad meg bennük. Mintha két különböző könyvet olvastak volna.
Ugyanez történik akár egy film esetén is. Kijönnek a moziból. Az egyik hatalmas sorstani nehézségeket, megoldásokat tartalmazó mozit nézett, míg a másik azt mondja: “Milyen szórakoztató volt! Mennyit utazott a világban ez a férfi!”

Tovább megyek. Ez életünk minden pillanatában így van. Mindenki a saját tudatszintjén és a saját szemüvegén látja a másikat vagy az élet eseményeit.

Tehát mindig azon a szinten olvasunk, nézünk filmet, tanulunk, tanítunk, amin éppen vagyunk. Ez se nem jó, se nem rossz.

Lehetne még írni erről bőven, annyira izgalmas, de most csak egy apró szeletét emelem ki.

A képesség nem elég

Munkám olykor találkozom olyan emberekkel, akik igen fejlett “érzékelőkével” rendelkeznek. “Látnak”, “éreznek”, “hallanak”, …

  • Volt olyan is, aki lezárta/lezáratta ezt a képességét, mert ijesztő volt számára. Később azonban eljött az ideje és megjött a bátorsága, hogy óvatosan, de elkezdjen vele újra foglalkozni.
  • Van, aki használja és elmondja az ismerőseinek a kapott információt.
  • Van, aki csak egy-egy hétköznapi dologra használja, például parkol vele.
  • Van, aki otthon fejlesztgeti magát és az ismerősökön gyakorol. Elmondja, hogy távolból mit érzékel és visszajelzéseket kér.
  • Van, aki semmire nem használja az adottságát, mert nem találja értékesnek, nem találja lehetőségnek.
  • Van olyan, aki megveti a képességét, mert a szülei nagyon csúnyán leszidták annak idején, amikor beszélt a szellemekkel.
  • És olyannal is találkoztam, aki …

Ha van bármilyen képességed, adottságod, akkor elsődleges feladatod, hogy képezd magad, megismerj sok nézőpontot és bölcsebbé válj. Mert a tudást, információt, segítséget csak azon a szinten tudod továbbadni, ahol éppen tartasz. Lépj túl a fenti férfi példáján, aki egy nagyszerű lehetőséget kapott, és 20 éve ugyanazzal a egyszerű 10 frázis kombinációját és permutációját adja tovább.

A következő bölcsülési, fejlődési, új nézőpont gyűjtögető lehetőségeket kínálom:

 

 

 

Újabb 3 tanulság a munkám során

Uncategorized, , , , , , , ,

 

Napi Ildi:    Újabb 3 tanulság a munkám során

Előző cikkeim a témában:
Bevezető – ki is hagyhatod

Egyszer valaki azt tanácsolta, hogy ne írjak a hibáimról, mert ilyenkor azt közlöm a világgal, hogy baj van velem. Azonban én másképp működök. A hibáim felvállalása nekem inkább azt eredményezte, hogy a klienseim ugyanígy cselekednek, amikor találkozunk. Már a legelején egyből belevágnak a problémájuk közepébe és nem kell felesleges bizalomépítő köröket futnunk.

A hírleveleim nem csak marketing célt szolgálnak, hanem egyfajta képet is mutatnak rólam, hogy azok csatlakozhassanak hozzám, akiknek erre az emberre van szüksége. Ne pedig egy ügyesen felépített brand-hez jöjjenek.

Bár talán a nyitottság is lehet brand.

Ma először a tandíjról, részletfizetésről lesz szó.

———-
Ajánló:

Családállítás
Önismereti Játékterápia
Életforgatókönyv tanfolyam
Tarot tanfolyamom
Kronobiológia tanfolyam

————–

Újabb 3 felismerés a munkám során. Azokat a tanulságokat osztom meg, melyek a tanácsadói munkám során tapasztaltam meg.
Ma már másképp csinálnám, de akkor így tudtam.

Hogyan változott a hozzáállásom?

1. Tanulópénz

Egyszer egy nehéz helyzetben lévő hölgy részletfizetést kért. Az aktuális párja számára szintén. Semmi gond, bevált gyakorlat.

A hölgy az ÉFT tanfolyam ideje alatt ki is fizette a tandíjat.
A barátja az 5. alkalom után azt mondta, hogy ő nem jön többé. Semmi gond, van ilyen. De én kértem, hogy fizesse ki a tandíjat, mert ez a szabály a részletfizetésekkel kapcsolatban. Én azt az áldozatot hozom, hogy megengedem a részletfizetést – amivel mindig van intézni való –, de azt már nem tudom figyelembe venni, ha valaki közben meggondolja magát vagy megváltozik az élethelyzete.
Végül a férfi végig kijárta a tanfolyamot, de később azért nem fizetett mert sosem szokta használni a tanultakat. Ettől a magyarázattól leesett az állam.
Ez épp olyan, mintha én azért nem fizetném ki az új autómat, mert nem használom és a garázsban áll.

Ez a tandíj az én tanulópénzem volt.

Nagyon-nagyon sok cifra helyzetet mesélhetnék. Némelyiknek ma sincs vége.

Régebben lehetett részletekben fizetni, ma már nem. Egyszerűen azért, mert nincs kedvem részletek intézgetéséhez, levelezgetésekhez, … Ezért azt szoktam javasolni, hogy várjuk ki, amíg összegyűlik a tandíj. Nem sietünk sehová.

Ez az, ami számomra célra vezető. Néhányan sose fogják kifizetni a tandíjat, mert valamilyen változás következett be az életükben. Betegek lettek, a gyerekük lett beteg, nem tudták eladni az ingatlanjukat, elvesztették a munkájukat. A legváltozatosabb dolgok történtek. És így én is beszálltam a költségekbe.

Van, aki nem válaszol a leveleimre, és van olyan is aki pontosan 25 részletben fogja kifizetni. Ez az én fejlődéstörténetem a tandíjat illetően. És még az is lehet, hogy meggondolom egyszer magam.

 

2. Feleségnek ingyen

Egyszer egy férfi jelentkezett a tarot tanfolyamomra, azzal a kéréssel, hogy a felesége hadd jöjjön ingyen, mivel épp aznap van a feleség születésnapja és ez milyen szép gesztus lenne tőlem.

Úgy éreztem – mivel egyikőjüket sem ismertem – hogy ez nem az én történetem. És egyszerűen csak az érzésre figyeltem. Akár meg is engedhettem volna, de elutasítottam a kérést.

Van egy jó módszerem az ilyen esetekre. Behelyettesítem magamat a fogorvosom szerepével és megkérdezem magamtól, hogy vajon szoktak-e ilyet kérni az emberek a fogorvosuktól. Kedves Doktor úr! Mivel ma van a feleségem születésnapja, megtenné, hogy az ő fogát ma ingyen tömi be?

Ez nem egy helyes vagy helytelen döntés.
Ha aznap, amikor a férfi írt nekem, a nagylelkűséget szerettem volna átélni, akkor akár meg is engedhettem volna az ingyenességet. De akkor épp nem ezt választottam.

3. Házhoz menni

– Lehet-e a kliens lakásán dolgozni?
– Igen, de nem célravezető.

Sokszor kértek, de nem szoktam házhoz menni.
Néhány esetben tettem eddig kivételt.

  • Egy nagyon súlyos beteg esetén hívtak el a rokonok.
  • Aztán egy agorafóbiás hölgy nem tudott eljönni hozzám.
  • Illetve egy veszélyeztetett terhes kismama, aki nem kelhetett fel az ágyából.
  • Végül pedig a kórházba mentem be egy ismerősömhöz, aki tényleg nagy bajban volt.

Pedig többen próbálkoztak. Egy anyuka azt mondta, hogy olyan macerás elintézni a gyerekfelügyeletet. A mamának is kényelmesebb lenne, ha én mennék házhoz. Még egy jó kávét is főznének nekem. Nemet mondtam.
Miért? Tapasztalatból tudom, hogy nem jó valakinek a lakásán dolgozni. A figyelmét elterelik az otthoni dolgok. A vendéglátás, a postás, … A család is mindig akar valamit. Én pedig utazok oda és vissza, hurcolom a holmijaimat. Áh, kész cirkusz.

És az is jót tesz a kliensnek, ha kiszakad a megszokott környezetéből és csak a témájára fókuszál. Sőt, idefelé rákészül a találkozóra, hazafelé pedig átgondolja az elhangzottakat, vagy kiszellőzteti a fejét.

VICC

A célravezető thozzáállásról jutott eszembe egy remek buddhista anekdota.
„Egyszer megkérdezték a mestert, hogy ha valaki a hentes és mészáros szakmát választja, akkor is meg tud-e világosodni. A mester azt felelte, hogy igen, megtud. De nem célszerű ezt a szakmát választani.”

VÁLTOZHATOK

Ezekről a dolgokról most így gondolkodom (2018.), de lehet, hogy később mindezt másképp fogom csinálni és más véleményem lesz, mert akkor az a hozzáállás fogja kifejezni, ki is vagyok éppen.

———-
Ajánló:

Családállítás
Önismereti Játékterápia
Életforgatókönyv tanfolyam
Tarot tanfolyamom
Kronobiológia tanfolyam

————–

 

További 3 hiba, amit elkövettem a munkám során

Uncategorized, , , , , ,

 

Napi Ildi: HIBÁK, AMIK NEM IS HIBÁK

2017-ben írtam egy listát ezzel a címmel:
TOP 13 HIBA, AMIT ELKÖVETTEM TANÁCSADÓKÉNT
(Ma is megosztok hármat.)

A lista korántsem volt teljes, de csak a kedvenceim fértek bele. Most csemegézünk tovább.
Ha ma írnám azt a cikket, már nem szerepelne a címben a „hiba”. Hiszen ezek nem is voltak hibák. Csak dolgok, amik nem bizonyultak célravezetőnek.

Azóta tudom, a cselekedetek nem helyesek vagy helytelenek. Azok cselekedetek. Nem érdemes minősíteni őket. Inkább meg kéne vizsgálni, hogy közelebb vittek-e a célhoz. Vagy másképp megközelítve: segítettek-e kifejezni azt, aki lenni akartam.

PÉLDA
Vegyük azt az esetet, hogy párkapcsolatot szeretnék. Viszont elhanyagoltan öltözöm, vagy ki sem mozdulok a lakásból, esetleg szúrósan beszólok minden közeledő férfinak. Ezek egyike sem hiba, csak nem célravezető, tekintve, hogy párkapcsolatban szeretnék élni.

A hírleveleimmel szeretném megosztani a gondolataimat veletek. És azt is szeretném, hogy megismerjétek a munkámat és ha szükség van rá, engem válasszatok.
Hogy ennek ez-e a célravezető módja – én nem tudom. 🙂

Nem az a fontos, hogy a cselekedetünk helyes vagy helytelen, hanem, hogy elvezet-e a célunkhoz és ahhoz, hogy kifejezzük vele, kik is vagyunk igazán.
—-
Ajánló:

Családállítás
Önismereti Játékterápia
Életforgatókönyv tanfolyam
Tarot tanfolyamom
Kronobiológia tanfolyam

—-

TOVÁBBI 3 „HIBA”, AMIT ELKÖVETTEM MUNKÁM SORÁN

1. A tanulóktól kérdeztem

Az egyik szenzációs tarot tanfolyamon többször is megkérdeztem a résztvevőket, hogy ezzel folytassuk vagy inkább azzal? Ilyen feladatot szeretnének vagy inkább amolyat?

Végül az egyik hölgy rám szólt, hogy én ne kérdezzek ilyeneket. Tudom én azt, mi a legjobb.

És igaza volt. Azóta magamtól kérdezem meg, mi is lenne a jobb, az egyik vagy a másik ötletem és aztán meg is válaszolom.
A fitnesz órákon sem szeretem, ha az edző megkérdezi, mit is csináljunk az adott órán. Csináljuk és kész!

2. Dolgoztam utazás közben

Amikor elkezdtem telekocsival járni Pestre, az útitársaim rendszeresen kérdeztek tőlem és én lelkiismeretesen válaszoltam. Egyre jobban belemélyedtünk. Tulajdonképpen egy miniképzéssel fárasztottam magam útközben.
Azóta inkább csak megfigyelem az útitársaimat és gyönyörködöm bennük. Nem is beszélek a munkámról. Nem akarok okos lenni. Mire megérkezünk, kipihenem magam.

Ha mégis kérdeznek, akkor lehet az egyik válaszom, hogy most nem dolgozom.
Ha mégis szakmázunk egy kicsit, akkor tudatosítom magamban, hogy ezt most én választottam és szívesen teszem.

Mindig eldönthetem egy helyzetben, hogy ki akarok lenni. Tanár, utas, segítő, …

3. A felháborodott sofőr

Egy pesti utazásom során a sofőr kérdezett a munkámról. Én lelkesen beszéltem neki – ez esetben a kopogtatós módszerről, az ÉFT-ről. Hogyan működik, milyen nagyszerű és gyors eredményeket tapasztaltam. A sofőr felesége folyamatosan közbekotyogott, megjegyzéseket fűzött hozzá, alig tudtam végigmondani egy mondatot. A sofőr pedig egyszer csak hangosan becsmérelni kezdett. Dühösen kifakadt: „Nehogy már azt mond nekem, hogy majd vakargatom a szemem alját és megváltoznak a dolgok! Én évek óta járok terápiára a legnagyobb nevekhez és már volt egy felismerésem. Te meg azt mondod, hogy vakargatom a szemem alját és az is elég lett volna?”

A mellettem ülő férfi is megjegyezte, hogy ne beszéljek ilyen könnyedén a munkámról, mert ez nem lehet nem igaz és ez mindenki számára felháborító.

Sajnos későn, de végül behúztam a verbális kéziféket. Rájöttem, hogy magamnak kerestem a bajt. A rátarti sofőr például 10 éve az ország legjobb terapeutáihoz járt, én meg jövök azzal, hogy ÉFT-vel milyen gyorsan lehet elengedni érzelmi problémákat. Milyen gyorsan lehet megváltoztatni a gondolatokat. Számára tényleg az volt a megoldás, hogy bezúzott engem, különben felül kellett volna vizsgálnia az elmúlt évek gyakorlatát.

—-
Ajánló:

Családállítás
Önismereti Játékterápia
Életforgatókönyv tanfolyam
Tarot tanfolyamom
Kronobiológia tanfolyam

—-

„Bárcsak képesek lennénk kifejezni az életünkkel azt, akik valójában vagyunk!”

 

HOZZÁSZÓLÁSOK:
Szia Szivem,

Igen, én is ezt látom ezekben és hasonló helyzetekben:
"A rátarti sofőr például 10 éve az ország legjobb terapeutáihoz járt."
Aki befektet sok energiát bármibe, az a valami nem lehet felesleges és hibás az elme szamara. Az elme védi az igazát.


Nálam pl. a rosszul működő párkapcsolatokból volt nagyon nehéz kiszállni. Utólag jöttem rá, hogy azért ragaszkodtam a rossz és kellemetlenben való bennmaradáshoz, mert már annyi energiát, adást tettem bele, hogy nem voltam elég bátor felismerni, hogy tőlem nem fog megjavulni a kapcsolat, bármit is teszek.

Megjegyzem a másik számára mindig <<elég>> jó volt ahhoz, hogy tiltakozzanak mindannyian a szakítás ellen. Miért is változtattak volna bármit, ha anélkül is jól ment számukra ... Mások az igényeink :-)

Puszillak!