Napi Ildi: Tumor és romuT

Egy 50-es családanyával beszélgettünk a betegségéről. Kezdeti stádiumú tumort találtak nála, de még semmit nem lehetett tudni – jóindulatú-e vagy sem. A várakozás és a bizonytalanság feszültségére panaszkodott.

– Leginkább az okoz bizonytalanságát, hogy nem látom a kimenetelét ennek az egésznek. Már egy ideje éreztem, hogy valami baj lesz, volt egyfajta sejtelem bennem. Amikor az első tüneteimet észleltem, egyből változtattam az életmódomon. Visszavettem a tempóból, nem ittam üdítőt és elkezdtem a táplálkozásomra is odafigyelni. Végül elmentem az orvoshoz és egyből találtak egy tumort. Valahogy számítottam rá. Azóta ennek az egésznek az árnyéka minden cselekedetemre rávetül. Nem tudok nem rá gondolni.

Kopogtattunk a fenti érzésekre, gondolatokra, de inkább csak ellazítottuk egy kicsit.

Ezért kitöltöttünk egy ítélkező lapot, hátha azzal beljebb jutunk.

– Ítéld meg a tumort vagy ezt a helyzetet, amibe kerültél.
– El akarom „tirhítani” ezt a mocsokságot, mert akadályozza az életemet.
– Milyen érzés ez?
– Egyszerűen csak meg akarok szabadulni tőle.
– Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?

Ezen sokáig gondolkodott és végül olyat mondott, amire nem számítottam:

– Ha nem sikerül.
– Mi nem sikerül?
– Hát, ha nem jutok közel a problémámhoz és sose fog kiderülni, miről szólt ez az egész.
– Hm. Végül is hátha megtudjuk.
(Itt eszembe jutott a tarózásunk, ami nagyon beszédesnek bizonyult. De erről még nem akartam beszélni.)

Próbáltam még tovább kérdezni, de leragadtuk és ez jó is volt így.

„A daganat akadályozza az életemet”

– Igaz-e, hogy ez a tumor akadályozza az életedet?
– Hát, persze hogy igaz.
– Száz százalékig biztos vagy benne, hogy akadályozza az életedet?

Ezen egy ideig lamentált, majd kopogtattunk és arra jutottunk, hogy oké, engedi megvizsgálni ezt az egészet más oldalról is.

– Hogy érzed magad, amikor elhiszed, hogy ez a betegség akadályozza az életedet?
– Dühös, feszült és türelmetlen leszek.
– És hogy éreznéd magad, ha nem jutna az eszedbe, hogy akadályoz téged?

Ezt sokáig reszelgettük, mert sehogyan sem akarta érteni, de végül megállapodtunk abban, hogy enélkül a gondolat nélkül felszabadultabb lenne.

– Akkor nézzük meg ezt az állítást még egyszer! Egyrészt nem is találod teljesen igaznak, másrészt feszült leszel, harmadrészt pedig felszabadultabb lennél nélküle. Akkor nézzük meg, találunk-e olyan megfordítást, ami igazabb az eredeti állításodnál.

Vért izzadtunk a nyelvtani és a logikai megfordításokkal is. Kitűnő intellektuális képességekkel bíró nő létére, teljesen lekapcsolt az agya. Így végül én fordítottam meg a mondatot többféleképpen is és együtt próbáltunk rá példákat találni.

——————–

Ha bármiben elakadtál:
– a személyes konzultáció,
– az online oldások,
– az elsajátítható módszerek – akár most is

Bejalentkezés: 70/ 2670679
vagy e-mailben.

——————–

„A daganat nem akadályozza az életemet”

– Milyen példákat tudsz arra mondani, hogy „a daganat nem akadályozza az életemet”?
– Erre? Semmilyet, hiszen akadályoz.

Aztán szó szót követett és emlékeztettem arra, hogy mióta sejti, hogy valami baja van, azóta elkezdett egészségesebben élni, kevesebbet dolgozni, odafigyel magára és még kopogtatni is szokott az érzéseire.

– Igazad van, és most jut eszembe az is, milyen jót beszélgettünk a férjemmel, amikor elmondtam neki. Olyan meghitt és egymás felé forduló volt az a délután. Sőt, ez azóta is így van. Valahogy figyelünk egymásra.
– Eszedbe jut még más is?
– Felelősség-telibb lett a gondolkodásom. Lényegi dolgokkal foglalkozom. Elkezdtem értékesebbnek tekinteni a hátralévő időt.
– Esetleg még valami?
– Igen, a nagylányom. Azóta gyönyörködöm benne és nem zavar annyira, ha csúnyán viselkedik velem. Néha ő is ráébred, hogy nem olyan természetes, hogy én itt vagyok. Szoktam látni rajta. Összeszedi magát és olykor még el is neveti magát. Nem olyan fontos neki, hogy igaza legyen.
– Akkor hogy fogalmaznád át az eredeti mondatodat, miszerint a daganat akadályozza az életedet?
– Tulajdonképpen nem is akadályozza. Szinte azóta élek igazán, amióta tudok róla. Azért ez döbbenet, nem?

„Én akadályozom a tumor életét”

– Akkor menjünk tovább. Mondok még megfordítást, nézzük mire megyünk ezzel. „Én akadályozom a tumor életét.” Ez vajon hogyan igaz?
– Micsodaaa? Ezt nem is értem.
– Nagyon egyszerű. Az elején azt mondtad, el akarod tirhítani ezt a mocsokságot. Te akarod kivágatni, te szoktad a jobb agyféltekés módszereddel kisebbíteni. Te akarsz egészséges ételeket enni, hogy a szervezeted le tudja győzni őt.
– Igen, végül is így igaz. Ez sohase jutott volna eszembe. Tetszik 🙂
– De nézzük az utolsó legérdekesebb megfordítást!
– Micsoda? Még mindig meg lehet valahogy másképp is fordítani. Én biztosan nem tudom.
– Fordítsd magadra az eredeti kijelentést, miszerint a tumor akadályozza az életemet.
– …

„Én akadályozom az életemet.”

– Oké, segítek. „Én akadályozom az életemet.” Mit szólsz ehhez? Hogyan igaz ez?
– Hm. Én hoztam létre a tumort valami oknál fogva.
Aztán én éltem eddig úgy, ahogy nem szeretek élni.
Én bántam úgy a testemmel, ahogy bántam,
és én éltem úgy a családomban, amit minden nap át szerettem volna alakítani.
Egy csomó dolgot nem tettem meg, nem változtattam, csak halogattam.

A legrosszabb, ami történhet

– Hú, egészen belejöttél.
De van itt még egy mondatod. Azt mondtad, hogy – idézem – az lenne a legrosszabb, ha sose derülne ki, miről szólt ez az egész.
Ezek szerint neked nagyon fontos rájönnöd erre.
-Szerintem már rá is jöttél, miről szól ez az egész. Elkezdted értékelni az életedet.
Elkezdted értékelni az egészségedet, az emberi kapcsolataidat, hogyan akarod élni az életedet, mi fontos, mi nem fontos.
– Bár a tarot kártya azt mondja, van itt még valami másik felismerni való is. Az önértékelésedről és a szerepkörödről szól.

De ez már egy másik történet. Hamar megtaláltuk a traumatikus eseményt, a rá adott választ, a hozzátartozó korlátozó hiedelmet (rám már nincs is szükségetek!). A történet kerek lett.

Kapott rá házi feladatot (ÉFT, AFT és hozzáállás megváltoztató gyakorlat).

Már másnap írt messengeren, hogy alig érti, de nincs benne semmi feszültség. Végzi a gyakorlatokat és majd látjuk, mi lesz.