Akkor éri meg, ha …

Minden baj akkor éri meg, ha kezdünk vele valamit.

Ha nem érted, miért történik veled, ami történik, nézd meg milyen változásra kényszerít.

A világban is nehéz megérteni, mi miért történik, de egyéni szinten még nehezebb, mert önmagunkra nehezebb rálátni. Azonban a fenti módszer nagy segítség.

Aztán a  második segítség az, ha felteszed a kérdést:
– “Ahogyan változtattam, az működik? Bevált?”

Elrugaszkodva az egyéni szinttől:

Ha nem érted, miért történnek az egymást követő krízisek a világban, nézd meg, mit vált ki, milyen változásra késztet téged és a világot.

• A covid idején megtanultunk együttérzőbbek lenni.
• Elkezdtünk figyelni egymásra.
• Belátással kellett lennünk és  bizonyos szabályokat betartottunk – akkor is, ha nem feltétlenül értettünk egyet velük.
• Aztán rájöttünk, hogy nincs biztonság, állandóság. Nyugodtan elfelejthetjük.
• Sőt, ezentúl nem hihetünk senkinek – hírek, sajtó, orvos, politika, tv, … – hanem meg kell keresnünk intuitíve a saját igazságunkat.
• Lehetne folytatni.

Alighogy túljutottunk a covidon, itt a gazdasági krízis.

• Ez mit váltott ki belőled?
• Hogyan változtattál az életeden?

Az egész akkor éri meg, ha történik változás.

Veled mi történt eddig? Mit élsz meg? Engem érdekel.
Írd meg. Engem érdekel.

Pl.:   biztonsághiány, kiszámíthatatlanság, …

Családállítás legközelebb: 2023. jan. 22. vasárnap

Olvasói kommentek:

Kedves Ildi!
Az elmúlt időszak nekem miről szólt?

- nem lehet hinni a médiának, csak a saját megérzéseimre hagyatkozhatok

- úgy éltem meg, hogy manipulálják/hipnotizálják az egész emberiséget,

- megértettem, hogy minden érték, mindent tisztelettel kell kezelni, meg kell becsülni az értékeimet

  (értem ez alatt akár, hogy van melegvizem, hogy tudok kávét főzni, stb...)

- megértettem, hogy sokkal jobban a jelenben élni, a jövő kiszámíthatatlan

- sokkal inkább érzem, hogy saját magamért kell felelősséget vállalni.

Szeretettel kívánok békés, boldog ünnepeket!

K.    🌲🌲🌲🌲🌲

Na jó, vállalom. Világkrízistől függetlenül volt egy nagyon jelentős emelkedés az életemben 2008-ban, úgyhogy analógiásan gondolkodva most is örömmel várom a nehéz időszakot.  (Amúgy hogy a másik oldalról is hozzak példát, annyi szó esett mostanában a fűtés-spórolásról, hogy elkezdtem mindenhol fázni, a meleg helyeken is. Sikerült is megfáznom...)
(Ja és ez a fázás téma másik oldalról is bekapcsolt, nem az foglalkoztat, ha valakinek nincs mit enni, hanem ha fázik..)

Tényleg, mindig a saját kivetülésünket látjuk a világban.

Hm! Én kénytelen voltam feladni a vállalkozói létét a covid miatt és újra alkalmazott lettem. Életem legjobb döntése volt. Nem félek, tudom,hogy minden rendben van úgy,ahogy van. Fura is kicsit ennyi év félelem, rettegés után így erezni  A világban mindig van valami, ami kihat mindenre, mindenkire, de mindig van megoldás is. Amit mi nem tudunk idelent, megoldjak odafent.

Sziasztok!

Vállalom én is 

Mivel egyéni vállalkozóként érzékenyen érintett a KATA változás engem is. Először volt pánik, kétségbe esés, hogyan tovább, mi a legjobb megoldás lehetőleg a költségek emelése nélkül  Ebből mit sikerült elengedni? MINDENT!!! HOGYAN???

Mivel imádom amit csinálok és a vissza jelzések alapján nem is rossz eredménnyel  így átgondoltam mennyit érek és mennyit ér az ügyfelelimnek a munkám. Újra gondoltam az vállalkozásomat és végre elkezdtem én is értékelni a befektetett energiáimat! 

Hála és köszönet a körülöttem lévő segitőknek akik rávilágítottak az elmúlt években hogyan találjak magamra 

Tapasztalatom minden nehéz helyzet tanít valamit. Kérdés mit választunk. Feladjuk vagy fejlődünk és kihozzuk belőle a legtöbbet! 

ILDI: Hú, de jó volt ezt olvasni! 
A sok kis lóhere, pedig jelezte, hogy a savanyú citromban megláttad a lehetőséget és limonádét csináltál belőle.

Még jobban törekszem a biztonságra. De jobban észre is vettem a lehetőségeket, kihez, miért fordulhatok segítségért. 

Mások azt mondják homokba dugom a fejem. Szerintem nem, érzékelem a körülöttem lévő világot, csak ami nem az én dolgom, nem megyek bele...

Két dolog lehetséges: szenvedve szenvedni, vagy szenvedve fejlődni.... 
Melyik éri meg jobban? 

Puszi 🙂