Címkearchívumok: kollektív dráma

A vírus című világdrámát kollektíven idéztük meg

 

ELŐHANG
Az én belső drámám
Én szinte szégyellem bevallani, de életem legboldogabb időszakát élem. Évek óta folyamatosan szorongtam, mert láttam az eszeveszett rohanást és habzsolást. Alapvetően a szikár, minimalista életvitel híve vagyok. Évente 2-3x elvonulásra járok, szeretek egyedül lenni és látszólag semmit nem csinálni. Szerintem nem kell annyit enni, nincs annyi holmira szükségünk és nem kell állandóan utazni. Nos, ha ennek bárhol hangot adtam, nem voltam népszerű.

Azt is nevetségesnek találtam, hogy azért fizetünk be egy-egy helyre, hogy egyedül lehessünk. El se tudtam képzelni, hogy lesz ennek vége. Amikor Velencéről és Barcelonáról az a hír járta, hogy megtelt és be kell jelentkezni, akkor már végképp egy rossz álomban éreztem magam, amiből fel kéne ébredni. 

Nos, ez a felébredés történik most. 

 

A kollektív dráma a belsőnk tükörképe

Az elmúlt években az a belső dráma játszódott le bennem, mely szerint milyen óriási a különbség a belső igazságom és a környezetem között, amelyben élek. Valójában mindenkiben benne él a vágy, hogy megvalósítsa a saját belső igazságát. Hasonló dráma játszódott le másokban is, ami most kivetítődött a kollektív valóságba.

A nagy történelmi változások az ember belső pszichés drámájának a kivetülései.
A világszintű változások az egyes emberek belső drámája nyomán keletkeznek.
A vírus járvány is egy pszichológiai jelenség, mert az emberek jó része a fizikai világra összpontosított. Elkülönülést élt meg és azt hitte, hogy egyedül van. Már nem kereste az eredetét, a létezése célját, a saját létezésének az okát meg pláne nem ismerte.

 

A belső igazságod idézi meg a vezetőket és az eseményeket

Az ego mindig kívül keresi a válaszokat, mert ez a természete. Bár az ember fizikai valóságban működik, de érez valami mély kapcsolatot is a lénye mélyebb részével. Sejti, hogy a Belső Énje tudja a választ minden problémájára. A Belső Én azzal segíti az egó tapasztalását, hogy fizikai adatokat gyárt azért, hogy elmesélje az egó számára a belső tudást. Kivetíti ezeket az adatokat a valóságba, hogy az ego találkozhasson ezzel. A fizikai valóság tapasztalatait az ego könnyebben el tudja fogadni, tud vele mit kezdeni.

Ez az oka az olyan eseményeknek, amelyek kiemelkedően fontosak. Lehetnek dicsőségesek, mint egy űrutazás és lehetnek tragikusak, mint egy vírus-válság. Ezeket az eseményeket mi együtt választjuk ki, hogy megjelenítsék a belső igazságunkat, amelyet intuitív módon mindannyian tudunk.

Kiválaszthatunk személyeket is, akik megszemélyesítik a belső igazságunkat, így kitermelhetünk a belső igazságunk alapján nagy vezetőket, államférfiakat, gondolkodókat, szellemi és spirituális vezetőket. De ha olyan a belső igazságunk, akkor kitermelhetünk zsarnokokat is. Ezek az emberek tőlünk kapják a képességeiket, hogy ki vetülhessenek a fizikai világba. A belső énünk érvényes természete így megegyezik a kiválasztott személyekkel, akik bemutatják a belső igazságunkat. Előbb-utóbb bizonyos értelemben azzá válnak, aminek látszanak. Nagy alakjaivá válnak a történelemnek, ugyanúgy, mint ahogyan a Belső Énünk a belső pszichés drámánk örök hőse. Ezt a kivetítést folyamatosan végezzük.

A drámák célja: hatást gyakorolni

Olykor egy eszme, egy világnézet ereje hanyatlik. (Jelenleg a fogyasztói materializmus és elkülönülés divatja.) Fizikai hatása csökken és ilyenkor ismét felgyorsul a belső dráma eseménye. A világ eseményekben mindig megmutatkoznak a legmagasabb rendű emberi törekvések.

A drámák mindig másképp játszódnak, de van egy közös tulajdonságuk. Ezek először az emberben belül épülnek fel. A drámák azért alakulnak ki, hogy az adott korban hatást gyakoroljanak a világban fennálló körülményekre. Ennélfogva olyan események köntösét töltik fel, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolják az emberekre.

A vírusjárványban egy régen bevált és kimagasló ügyesség nyilvánul meg. Hiszen a Belső Én pontosan tudja, mi tesz nagy benyomást az adott kor emberére és milyen esemény lesz leginkább képes képviselni az üzenetet. Ha egy ilyen esemény megjelenik a történelemben, az emberek intuitív módon felismerik, hiszen az útja már jó előre ki van jelölve és eljövetelét sok esetben már megjövendölték (lsd. asztrológia).

Nem véletlenül vágytuk meg a járványt

Az így keletkező történelmi esemény nem véletlenül jelenik meg, nem találomra választódik ki. Ő a bennünk lévő kreatív sorsalakító tehetség megnyilvánulása. Mivelhogy minden ember kreatív teremtő képességgel született és vágyik a saját belső igazsága megtapasztalására, így bizonyos mértékig mindannyian szerepet játszunk a történelem alakulásában. Az ilyen társadalmi drámában azonban jobban tudatosul ez a belső tudás, nagyobb mértékben leszünk tisztában a lehetőséggel, és nagyobb mértékben fel tudjuk használni őket az élet teljességének kibontakoztatásához.

Az élet és a halál, az egység és az elkülönülés is lehetnek témái a történelmi drámának. Egyes bevált drámák, mint például egy világjárvány már megjelentek a múlt történelmi színpadán. Az események, a feljött gondolatok és érzések hozzájárulnak a földi nézőközönség okulásához. A lelki vagy pszichológiai azonosulás nagyon fontos. Lényegében mindent drámának ez van a mélyén. Bizonyos értelemben elmondható, hogy az embernek azonosulni a kell a történésekkel amelyeket önmaga megteremtett, csakhogy az ember nem érti önnön találékonyságának és kreatív hatalmának csodálatosságát.

Ha kijelentjük, hogy az események és az emberek egymást teremtik, máris közelebb járunk az igazsághoz. De csak akkor, ha nagyon vigyázunk a meghatározásokkal, mert végül is miben különböznek a tapasztalatok és az emberek?

“Mit akart mondani a költő?”

A járvány drámája és tragédiája hatásos és jótékony is. Az emberek értelmezik a mondanivalóját és a spirituális üzenetét. De! minden történetben, amely az igazság megragadására törekszik, erős félelem munkál amiatt, hogy ez az igazság elszökik előle, félreértik. Csak a Belső Én képes nyugalmi állapotban, meditáció közben időnként megpillantani a fizikai fogalmakkal kifejezhetetlen belső igazságok részleteit.

Ezeket az értékeket, intuíciókat, felismeréseket mindenki a maga felfogóképességéhez igazítva adja tovább.

Ezért a róluk szóló történetek is sűrűn változnak.

Én így mondtam el.

 


Olvasók írták

Tímár Ildikó küldte:

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

 


Ezt az írást olvasva magamra ismertem.Én is ilyen egyszerű ember vagyok.Köszönöm.

Kné Piroska