Címkearchívumok: ami van

Megbocsájtó formula – bármire

Napi Ildi: A megbocsájtó formula

Sok levelet kapok abban a témában, hogy ha valaki kopogtat egy elakadásán, akkor azt hogyan fogalmazza meg.
Nos, erre van egy egyszerű módszer. Mondd el, mi a bajod, vagy akár írd le. Ne gondolkozz! Aztán egyszerűen csak használd fel a mondataidat.

(Ezt a módszert használtam már az orvosos cikkemben is, ahol egy lány az orvosát ítélte meg.)

Nézzünk egy egyszerű példát az egyik ismerősöm lányától. Ő már ismeri az ÉFT-t és szoktunk is olykor együtt kopogtatni. Így csak beindító mondatokban segítettem neki, amit aztán kopogtatva sokszor el kellett ismételnie.

De úgy döntöttem, legyen még egyszerűbb. Használjunk a megbocsájtó formulákat.

Már pusztán az, hogy megbocsájtjuk magunknak a gondolatainkat és az érzéseinket és közben kopogtatunk, csökkenti a stresszt és elkezd oldódni a téma. Ezután az elme vagy a szív már megtalálja a kiutat!

Anya nem kér a megoldásaimból
Ezt írta Ibi:

Neked mindig olyan jó mondataid vannak!

Mit tudok kezdeni azzal a helyzettel, hogy a kollégáim, de a barátnőim is hozzám fordulnak a problémájukkal. Én pedig csak úgy könnyedén bemondom a megoldást. Nekem ez könnyen megy. Persze nem minden válik be, de többnyire jó kiinduló pont lesz belőle. Viszont ez nem működik az anyuval (még mindig együtt lakunk). Azt mondta, hogy nem kér az ötleteimből. Ő megértést vár tőlem.

Az a gond, hogy én képtelen vagyok végighallgatni, mert már az első mondatrész után benyögöm, hogy hogyan kéne megoldani a baját. De ez számára lekezelő és sértő, mert nem vele foglalkozom – mondja ő.

Jó lenne valami mantra vagy kopogtató mondat magamnak, amivel ilyenkor le tudom kötni az elmémet, ami a megoldásokon agyal.

Szerinted mit mondjak?
Az a legjobb, ami van

Mindig az a legjobb, ha azzal dolgozol, ami valójában van.

Megbocsájtó formula és az ÉFT kopogtatás kombinálása a gondolatok és az érzések gyors megváltoztatására.

Kopogtasd a mellkasodat (mondjuk négy ujjal a csecsemőmirigyedet) miközben elmondod 3x a megbocsájtó formulát:

“Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy … ide kell beírni az aktuális gondolatadat ….”

Pl. 1. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy (akármicsodácskát) érzek, amikor anya nem kér a megoldásaimból.”

Pl. 2. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy alig bírom türtőztetni magam, amikor anyának elakadása van.”

Pl. 3.”Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy engem jobban érdekel, hogy megoldjam anya problémáját, mint az, amire anya vágyik.”

Pl. 4. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy bár mások hozzám fordulnak a problémáikkal és én briliánsan szórom a megoldásokat, anya mégsem kér belőle.”

Pl. 5. Amikor mások hozzám fordulnak a problémáikkal és én briliánsan szórom a megoldásokat, anya mégsem kér belőle, az azt jelenti számomra, hogy …….. (ez itt egy nagyon fontos rész, ne hagyd ki), de ezt most megbocsájtom magamnak.”

Pl. 6. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy bár anya azt szeretné, hogy vele foglalkozzak, én mégis inkább magammal és a saját gondolataimmal foglalkozom és gyönyörködöm a saját intellektusomban.”

Pl. 7. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy képtelen vagyok lekötni az elmémet, mert arra idomítottam, hogy megoldásokon agyaljon.”

Pl. 8. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy képtelen vagyok őt végighallgatni, mert sürgető érzést érzek, hogy …”

Pl. 8. “Szeretem magam és megbocsájtok magamnak minden szinten annak ellenére, hogy mindenre tudnom kell a választ.

 

Hirtelen ez jutott eszembe.
Szerinted? 🙂

 


Olvasók írták:

Szia!

Hú, ez de betalált nálam! Én pont ugyanígy voltam anyámmal!

És most, már a halála után, jöttem rá arra, hogy ő tulajdonképpen csak azt akarta volna, hogy vele legyek, hogy meghallgassam, hogy ott legyek. Neki ez jelentette a szeretetet.

Dehogyis akarta, hogy megoldjam a problémáját, akkor mivel tudott volna odaültetni maga mellé és érte volna el, hogy ott legyek? Kellett neki valami problémát gyártani, amiről úgy gondolta, hogy azzal eléri, hogy ott maradjak és beszélgessek vele.

Egyszer, még életében erre rájöttem egy szituban. Akkor mondtam is neki, hogy nem volna egyszerűbb probléma gyártás helyett azt mondani nekem, hogy "kislányom, azt szeretném, ha beszélgetnél velem, itt lennél mellettem, mert egyedül vagyok."

Már nem emlékszem, mit válaszolt, de kicsit olyan érzésem volt akkor, mintha elvettem volna a játékát, mert rájöttem, hogy mi is van a háttérben.

És persze egyáltalán nem vágyott megoldásra, lehet hogy ő is tudta, mit kéne csinálni, de így volt egy ok, egy ürügy, ami arra szolgált neki,  hogy én ott legyek mellette.

Most már egész máshogy csinálnám, de már 4 éve nincs itt, hogy odaülhessek mellé. Pedig most már szívesen odaülnék.... és persze a könnyeim most előjöttek...

Szerintem ennek a lánynak csak azt kéne megérteni, hogy az anyukája így érzi azt, hogy ő szereti őt, ha meghallgatja,  ha odafigyel rám, és nem vágyik a megoldásra.

Csak nehéz kimondani azt a mondatot, az anyának, hogy: "kislányom, akkor érzem, hogy szeretsz, ha figyelsz rám,  ha meghallgatsz, ha csak csendben ideülsz mellém, és én beszélhetek neked."

Ezt én is csak így 60 fölött érzem igazán, amikor lassan már én kerülök ilyen szituba a gyerekeimmel … 

De én már nem akarok problémát gyártani, helyette megmondom a menyemnek, hogy egy héten egyszer szeretnék beszélni az unokáimmal, és akkor felhívnak. Mert én nem tudom, mikor hívhatom őket. Lehet, hogy a legkisebb, a 6 hetes, épp akkor aludt el és nem akarom  felébreszteni.

Még azt is elmondanám ennek a lánynak, hogy örüljön neki, hogy még él az anyukája, és beszélhet vele, és fogadja el, hogy ilyen.
Ezt már csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha már nincs velünk...Pusz.
Kedves Ildikó!

Köszönöm hírleveleid, mindíg találok benne érdekességet, van hogy sikerül újra és újra rácsodálkozni mondatokra.
Így vagyok újra a legutóbbi leveleddel is. Így rátekinteni a megbocsátásra!?
Köszönöm!

Áldott Húsvéti Ünnepet kívánok Neked és Szeretteidnek!

Szeretettel:  F.