Kedves Ildikó!
Azóta valamiért mindennap visszatérek. (Nem hiszek a véletlenekben. ☺)
és ez magával hozta, hogy elővegyem az ÉFT-t is. Pontosan egy héttel ezelőtt
kopogtattam először magamon, mert muszáj volt… Egyik pillanatról a másikra
elvesztettem a munkám, amit először derűsen fogtam fel. “Dolgozik a vonzás
törvénye, és valami fantasztikus dolgot készít elő ezzel a számomra!” –
gondoltam az első pillanatokban, de aztán hamar maga alá gyűrt az
elkeseredettség. Hagytam magam szenvedni egy-két napig, majd elővettem
az ÉFT-t, mert tudtam, csak az segíthet rajtam.
ha lesz ennyi pénzem, akkor bejelentkezem hozzád egy személyes konzultációra.
Rengeteg felismerést tettem már magammal kapcsolatban, de még mindig
nincs vége. Számtalan kérdés merül fel bennem. Írásaidnak hála rájöttem
arra is, hogy mennyi, de mennyi önkorlátozó hiedelem gátol abban,
hogy a helyemre kerüljek.
Nem tudom, mivel kellene igazán foglalkoznom, és miért nincs soha pénzem,
és szerencsém, miért kötök ki újra és újra a napszámnál…
erősíteni azokat a rezgéseket, hogy nincs…
Egyre erősebb bennem az az érzés, hogy nem is akarok olyan
munkahelyet, ahol iratokat tologatok ide-oda, de ha nem akarok
“normális” munkahelyet akkor mit akarok?! Próbálkoztam vállalkozni is,
de az sem jött be, talán mert az sem volt az igazi, vagy valami
gátolt a sikerben? Vagy mindkettő? Ez még kérdés számomra.
tanfolyamokat nézegettem – évek óta feszít a vágy, hogy tanuljak valamit,
de ugye, a pénz… Kineziológia, Acces Bars, stb. Persze néha ránéztem
“komolyabb” dolgokra is, mint marketing, vagy művelődés szervező…
a lelkem mélyén mindig éreztem, hogy ez nem az igazi.
Szeretnék segíteni magamon, hogy aztán másokon is segíthessek. Szeretném,
ha tudnák az emberek, mennyi minden múlik rajtuk, és mennyi mindent tehetnek magukért.
alján megláttam, hogy “A pénz nem számít”… Kattintottam, olvastam,
majd sírtam! Szerencse, hogy nem volt itthon senki, különben komplett
idiótának tartottak volna. Aztán nevettem, majd megint sírtam, és rohangáltam
le s föl a lakásban, mint a mérgezett egér, és azt hajtogattam, hogy egyszerűen
nem hiszem el, hogy ilyen létezik!
tanfolyam árát, hogy utána bármelyik, nekem tetszőt gond nélkül elvégezhessem! ☺
ami nem is munkát jelent a számomra. (Sose szerettem ezeket a szavakat,
hogy munka, meg dolgozni…)
rövidebbre fogni. Én ezt jelként fogam fel, hogy itt a helyem, erre kell mennem.
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Aztán Ditta elkezdte az ÉFT-s kopogtatást, …
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Kedves Ildikó!
Nagyon tetszik a tanfolyam. Már az első két alkalom hanganyagából is rengeteget tanultam, és olyan felismeréseket tettem, amire nem is számítottam.
Feltett szándékom, hogy elvégzem a “favágást”. Hatalmas kopogtatni való listát állítottam össze. Nem csak a történeteket próbáltam összegyűjteni, hanem a gondolataimat, hiedelmeimet is.
Tudtam, hogy a jelen szempontjából mennyire meghatározó a múlt, de ennyire mélyen soha nem gondoltam bele.
Tegnap este megcsináltam az első olyan kopogtatásomat, ami nem fizikai tünetre vonatkozott. Totálisan ledöbbentem! (Jegyzeteltem közben, hogy tanuljak ebből is.)
Arra kopogtattam, hogy attól félek, hogy én soha semmivel nem fogom tudni helyrehozni az életemet, nem tudom valóra váltani az álmaimat, és nem tudom megteremteni azt az anyagi jólétet, amire vágyom…
Tizenvalahány kört kellett ezzel futnom, holott azt gondoltam, ez csak egy biztonsági kopogtatás lesz. Hihetetlen volt számomra, hová jutottam!
A 2. kör után zsibogott a fejem, a 3. körben légszomjam lett és a végére zokogtam. A 4. kör után annyira köhögtem, hogy majdnem hánytam, a 6. körben folyton az anyu arca villant be.
Összekapcsoltam a légszomjat és az anyut, és innentől kezdve egy régi emlékre kezdtem kopogtatni. A 10. körben volt egy “nyelvbotlásom”: nem kívántam a levegőt!!!! És akkor megértettem, hogy egy halottnak nincs szüksége se pénzre, se álmokra, se sikerre, semmire. Ugyanis a történet, ami feljött bennem az az volt, hogy az anyu megvert, és én majdnem megfulladtam a lelki fájdalomtól, amit az igazságtalan verés miatt éreztem, és akkor azt kívántam, bárcsak meghalnék, hogy az anyu is szenvedjen.
Szóval teljes döbbenet számomra, hogy ez a mondat ezt az emléket hozta be, ami egyébként is fent volt a listámon, de nem tartottam olyan fontosnak, hogy ezzel kezdjem. Futottam még egy kört az eredeti gondolatokkal, de szinte már nem tudtam őket végig mondani. Elfelejtettem, miket kell mondanom, stb. Gondolom, ez azt jelenti, hogy akkor ez nulla.
A nehéz légzésem megmaradt, kellett hozzá jó néhány kör, mire el tudtam tüntetni. Közben persze bekapcsolódott hozzá egy érzelmi zsarolás is, ami megtanította velem, hogy nem leszek szerethető, ha nem mások elvárásainak megfelelően cselekszem…
Ebből azt a tanulságot vontam le, bármilyen egyszerűnek is tűnik egy emlék, vagy gondolat, csak úgy érdemes nekifogni, ha sok időm van, mert nem tudhatom, mennyi minden van hozzátapadva.
Köszönöm újra, és újra!
Szeretném elkérni a következő adagot: 5-6. alkalom
Üdv: Ditta
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Ditta! Megoszthatom a honlap olvasóival a leveledet?
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Nagyon örülök, hogy én is tudok adni valamit. Természetesen hozzájárulok, hogy felhasználd az írásomat/esetemet, akár minden betűjét. Nincs benne semmi olyan, amit ne lehetne másokkal megosztani.
Még mindig teljes döbbenettel állok az ÉFT előtt, és kapargatom az államat a földről…
Az is elképesztő, hogy a lányom 8-as 9-es fejfájását néhány perc alatt levittük 1-esre 2-esre, de amit egyébként előhoz, arra nem találok szavakat!
A legutóbbi kopogtatásom a beilleszkedési zavaromról szólt. Miért nem tudok semmilyen közegbe beilleszkedni, mindig, mindenhonnan kilógok, még a saját családomból is… Erre mi ugrik be az elején: GYÖKÉRTELEN, majd néhány kör után az az emlék, amikor az anyu “szabófajzatnak” nevezett. Ez számomra mindent megmagyaráz! (Ez a kijelentés egyenlő volt egy elutasítással. Megtanultam, hogy én sehová sem tartozom. A szüleim 1 éves koromban elváltak, és én voltam a családban az egyetlen, aki mostoha apa mellett nőtt fel. Aztán követtem az anyu mintáját, én is elváltam, a lányom pedig ugyanolyan beilleszkedési zavarokkal küzd, mint én…)
Úgy érzem, hogy ez még nincs kész. A konkrét eseteket is ki kell kopogtatnom, de ez is óriási, hogy megtudtam, miből táplálkozik ez az egész.
Legszívesebben éjjel-nappal kopogtatnék, annyira kíváncsi vagyok, mi minden rejlik a mélyben.
Üdv:
Ditta