Címkearchívumok: vita

Mennyit akarsz még bizonyítani, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet? – átprogramozó gyakorlat

A szomszéd bekerítette a telkemet
Ezt acikkemet az Életforgatókönyv oldalon is megosztottam. Ám itt a bővített verzió szerepel, mert közreadom a kikopogtató mondatokat is. Használd bátran, csak segíthet!

– Beragadtak a dolgaim és nem mozdulnak egy tapodtat sem – ismerte fel Dóra a mintázatot az életében.

Egyrészt nem tudom eladni a telkemet, mert a szomszéd a távollétemben épített rá és kőfalat húzott köré. A hivatal azt mondta, hogy bontsam el mindazt, amit a szomszéd felépített, utána ők átminősítik a telket és megengedik, hogy bármit csináljak. De hát ez nonszensz. Bontsak el valamit azért, hogy utána akár ugyanazt is felépíthessem. És erre van 90 napom. És ha ezt nem csinálom meg, akkor megbüntetnek. Engem! De be se tudok jutni a telkemre, mert körbe van zárva a szomszéd által. Mindig jót röhögök az újabb fordulaton. Én ezt nem hiszem el!

– A másik, hogy a munkahelyemen már mindenkit kineveztek és tulajdonképpen én következnék, de nem tud megtörténni. Már legalább fél éve tologatják az aktámat és várnak egymásra az emberek egy irodán belül. Bármit is találok ki, egy tapodtat sem mozdul az ügy.

Borzasztóan bosszantó, mert több mint egy éve ígérték meg, hogy megkapom a kinevezést. Már mindenki megkapott mindent, egyedül én lógok a levegőben. Ervin, a főnököm már mindenfélét megpróbált. Már csak a két megírt szerződést kell kicserélni házon belül és mégsem tud megtörténni. Valami mintha akadályozná az előre jutásom.


Talán rossz ember vagyok?

– Én csak öntöm bele a munkát és alig csurran-cseppen belőle valami. Csak kínkeservesen tudok kiszedni belőle valamit. Az a hasonlat jut eszembe, mint amikor veszek egy nagyon száraz citromot és nagy nehezen egy-két cseppet lehet kifacsarni belőle.

Már gondoltam rá, hogy rossz ember vagyok, azért nem érdemlem meg. Vagy meg vagyok átkozva. Esetleg az anyám miatt van. De valójában nem tudok rájönni a megoldásra – azon kívül, hogy én vagyok a közös nevező ezekben a történetekben. Mi az, ami miatt én ennyire a magam ellensége vagyok?

Régebben rá foghattam a férjemre, a gyerekeimre vagy az anyámra, de már nincs kire fogni, mert már csak a cicámmal lakom együtt.

Szerintem elég munkát tettem bele. De valami mégis hiányzik, ami nem tudom, hogy micsoda.

 

Valamire még rá kell jönnöm!

– Egyszer már konzultáltunk erről a témáról és az volt a megoldás a telekügyben, hogy ne adjam oda a szeretteimnek az árát, hanem ennyi hosszú év után próbáljam meg a saját életemre fordítani ezt a pénzt. Eddig hajlamos voltam mindig mások javát nézni, de most még ez sincs. Már gyakorlom kényeztetni magam. Legutóbb egy olyan kabátot vettem, ami nagyon sokba került. Ha a lányomnak kellett volna megvenni, nem fájt volna ennyire.

 

Entitásként működő részeink

Csináltam egy gyors ingás tisztítást Dórának. Úgy tűnt, van egy olyan entitás, aki beleszól a közvetítésbe. Aztán kiderült, hogy ez egy olyan entitás, ami valójában nem is az, hanem Dóra megtagadott „személyiségrésze”, amely lassan önálló lényként bolyong körülötte. Várja, hogy Dóra észrevegye a létezését és újra visszaintegrálódhasson belé.

Egyébként a pszichiátria valószínűleg ilyen esetekkel van tele, ahol emberek megtagadnak magukból egy negatívnak ítélt részt és aztán ez úgy viselkedik, mint egy megszálló vagy egy szellem, aki suttog az illető fülébe. És máris elhiszi magáról, hogy ő nem normális.

Miközben csak fel kellene ismernie ezt a fülébe suttogó lényt, aki az ő lényének a megtagadott része és visszafogadni magába ítéletek nélkül.

(Ilyen részeink beazonosításában tud segíteni Byron Katie – 4 kérdés módszere és az Ingás Közvetítés)

 

Másokon keresztül könnyebb megérteni a problémát

Ezután Byron Katie – 4 kérdés módszerét használtuk mert ezzel lehet a leggyorsabban beazonosítani a megtagadott részünket.

Előbb Ervint, a főnököt, majd a munkahelyét kellett megvádolni – ezt teszteltem ki. Mindig könnyebb kívül dolgozni, mint önmagunkon. Csak aztán ne felejtsük el a végén magunkra fordítani a mondatokat.

– Milyen embernek látod a főnöködet ebben a helyzetben?
– Ő egy pipogya alak. Alkalmatlan vezetőnek, mert nem képvisel minket. Emiatt a mi csoportunk nem tud érvényesülni. Más főnökök kikaparják a csoportjuknak a gesztenyét. Az én főnököm, aki egy szerény, visszahúzódó valaki, betartja a szolgálati utat. Gyakorlatilag észrevehetetlen, radar alatt repül.

– Mit csinál még rosszul?
– Ervinnek sokkal könnyebb azokkal foglalkozni, akik nyafognak, siránkoznak, panaszkodnak.

– És a hivatal milyen?
– Akár egy aranykalitka. Rengeteg jó dolgot kapunk. De itt nem lehet érvényesülni az alapján, hogy valaki jól dolgozik-e vagy sem, letesz-e az asztalra valamit vagy sem. Azáltal érvényesülhetsz, ha régóta dolgozol a cégnél vagy valaki felkarol és előretol, de nem teljesítmény alapján.

– Mit szeretnél?
– Én szeretném, ha elismernék az érdemeimet. Ettől a helyemen érezném magam. Nem azt szeretném, hogy ünnepeljenek, hanem azt akarom érezni, hogy a helyemen vagyok kezelve.
Engem ne ünnepeljenek, egyszerűen csak ismerjék el, amit csinálok. Én csapatban gondolkodom, nem érdekelnek az egyéni csillogások.
Van néhány alkalmatlan kolléganőm, akit már alig bírok elviselni. Csak gondolkodnak és nincs egy épkézláb mondatuk. Ilyenkor arra megy el az energiám, hogy kordában tartom az indulataimat, mert alig bírom elviselni, hogy ne küldjem el a francba.

Nem kell, hogy rólam szóljon bármi, csak ne legyek félresöpörve azért, mert valaki hangosabb vagy gyorsabb. Az udvariasak nem jutnak szóhoz.

 

Alapozzuk meg a munkát kopogtatós mondatokkal

Bemelegítés képpen már ismert módon előbb kopogtasd ki az alábbi mondatokat. Tegyél hozzájuk érzelmeket is.

  • Én csak dolgozok, de alig csurran-cseppen belőle valami.
  • Akár egy száraz citromból, csak kínkeservesen tudok kiszedni a munkámból valamit.
  • Lehet, hogy rossz ember vagyok, azért nem érdemlem meg.
  • Nem értem, hogyan vagyok a magam ellensége.
  • Azokkal foglalkoznak, akik nyafognak, siránkoznak, panaszkodnak.
  • Itt nem lehet érvényesülni az alapján, hogy valaki jól dolgozik-e vagy sem, letesz-e az asztalra valamit vagy sem.
  • Azáltal érvényesülhetsz, ha régóta dolgozol a cégnél vagy valaki felkarol és előretol, de nem teljesítmény alapján.
  • Nem érzem a helyemen magam, mert nem ismerik el az érdemeimet.
  • Én nem vágyom az ünneplésre. Egyszerűen csak ismerjék el, amit csinál.
  • Kordában tartom az indulataimat, mert alig bírom elviselni, hogy ne küldjem el a francba azokat, akiknek nincs egy épkézláb mondatuk.
  • Az udvariasak nem jutnak szóhoz.

Ha hasonló helyzetben vagy, te is kikopogtathatod ezeket a mondatokat magadból. Akár módosíthatsz is rajtuk, hogy jobban passzoljon hozzád.

  1. Borzasztóan bosszant, hogy egy tapodtat se mozdulnak az ügyeim.
  2. Én csak dolgozok, de alig csurran-cseppen valami.
  3. Nem lehet érvényesülni az alapján, hogy valaki jól dolgozik-e vagy sem, letesz-e az asztalra valamit vagy sem.
  4. Nem bírom a pipogya alakokat, akik nem képviselik se magukat se másokat.
  5. Aki visszahúzódik és szerény, az alkalmatlan vezető.
  6. Szeretném, ha elismernék az érdemeimet. Ettől a helyemen érezném magam.
  7. Nem akarom, hogy ünnepeljenek, hanem azt akarom érezni, hogy a helyemen vagyok kezelve.
  8. Engem félresöpörnek, mert mások hangosabban nyavalyognak.
  9. Az udvarias embereket nem veszik figyelembe.

– Mi lenne számodra az elismerés?
– Például, ha megkapnám az új szerződésemet. De a pipogya főnököm nem tudja kiharcolni a szerződésemet.
Pedig sokszor dolgozok 10-14 órát is.  Ennek mindenki örül, de az elismerésnél ezt nem veszik figyelembe. Annak idején ő is 2 évet várt az előléptetésére.

– Mit tanácsolnál neki?
– Ne csak arra figyeljenek, aki nyafog. A valódi értékeket nézzék.
Azt figyeltem meg, hogy a főnökök azért adnak meg valakinek valamit, mert az vagy nyafog, vagy veri az asztalt. Mindig a könnyebb utat választják saját maguk számára.
Nem a valódi értékekre figyelnek.

 

Csináltál már olyat, hogy vered az asztalt?

– Nem, maximum a férjemnél. A férjem nem szerette, ha elmegyek a jutalomutakra, amit a cég biztosított. Nagyon sokat engedtem. A legszebb helyeket lemondtam, csak ide a szomszéd országokba utaztam el – például Szlovákiába, mert neki nem tetszett, amikor néha-néha elmentem valahová.

– Milyen tulajdonságú a munkahelyed, amikor így működik, ahogy az előbb mesélted?
– Hát olyan önző, ósdi, nemtörődöm, nem támogató.

– Mit szeretnél velük kapcsolatban elkerülni?
Nem szeretnék utcára kerülni még egyszer. Egyszer ugyanis kilenc hónapra egy papír ügyi bonyodalom miatt kikerültem a cégből. Aztán persze, aki az egészet elrontotta azt menesztették. De én akkor is kilenc hónapig távol voltam.

– Mi volt olyan szörnyű ebben a kilenc hónapban?
Egyrészt anyagilag nem volt kifizetődő, bizonytalanságban éltem. Már öregnek tartom magam a világ megváltáshoz. Már nem szeretnék új állást keresni. Végre szeretném elkezdeni az eddig letett teljesítményem gyümölcsét. Én nagyon sokat dolgoztam már az elmúlt 30 évben. Átlagban napi 10 órát dolgoztam. Most már jó lenne, hogy ne kelljen állandóan 130 százalékon teljesíteni azért, mert elvárják.

Persze bevallom, én szeretek dolgozni, magam miatt is csinálom.
Jó lenne már egy kicsit lazítani ki!

 

Az önző, köcsög emberek jutnak előre

– Először a hivatallal kell dolgoznunk, ahol az lesz az alap állításunk, hogy nem az érdemek alapján lehet előre jutni.
– Igaz ez?
– Igen.

– Bár a cégnél nem az érdemek alapján lehet előre jutni, te mégis azt szeretnéd, hogy ismerjék el az érdemeidet.
Az elmúlt 10 évben megfigyelted, hogy azok jutnak előre, akik verik az asztalt. Te pedig továbbra is azt várod, hogy az érdemei szerint ismerjenek el.
– Oké, értem, tehát vernem kellene az asztalt nekem is, de tudod, kellene az asztalt. Ezzel nekem nem lenne bajom, csak nem akarom megkerülni a főnökömet és nem akarom őt rossz helyzetbe hozni.

– Jaj, véletlenül azt írtam, hogy nem akarom megkerülni az asztalt.
– Hát, az is nagyon jó! És írd oda, hogy nem akarom megverni a főnököt – nagyot nevettünk.

– Milyen ember az, aki veri az asztalt és reklamál?
– Nem egyenes, önző, köcsög, aljas és gátlástalan. Nem szeretem az ilyeneket.

 

Kizárta a “köcsögnek” ítélt részét

– A munka elején húztunk három tarot kártyát, aminek a közepén ott van az a szörnyű alak, aki minden csúnyaságot képvisel. Ő a pozitív lehetőség. Most értettem meg, hogy ő lesz a te gátlástalan, köcsög, aljas részed, amelyik nem is az valójában, csak te annak minősítetted.

­Egy kicsit az a családállítós történet jut eszembe, amikor a meleg nagybácsit annak idején kiközösítette a család és ő Kanadába emigrált. Azután a család nem beszélt róla, így volt kényelmes mindenki számára. Szóval, ezt a részedet te kizártad, akárcsak az említett család a kínos nagybácsit. Tulajdonképpen az a viselkedési forma van kirekesztve nálad, ahogyan a hivatalotokban érvényesülni lehet.

Úgy tűnik, az általad felvázolt élethelyzetekben csak akkor nyerhetnél, ha rendezed ezzel a kizárt részeddel a viszonyodat. De ezt te mindenáron el szeretnéd kerülni, mert akkor az azt jelentené számodra, hogy te megkerülöd a főnököt és vered az asztalt.

– Eszembe jutott egy gyerekkori történet – vágott közbe Dóra.
– Van asztal benne?
– Van! Kinn ültünk a telken és ebédeltünk. Én büntetésben voltam, mert „egy kicsit” terhes lettem az akkori barátomtól.

– Egy kicsit terhes lettél?
– Jó, mindegy. A sztori hosszabb, csak rövidre vágtam. Ott ültem büntetésben, mert 18 éves voltam és azt kellett hallgatnom, hogy én milyen egy önző alak vagyok, aki csak magára gondol. Erről az előbbiekről ez jutott eszembe.

 

Azt mondták önző vagyok és csak magamra gondolok

KOPOGTATÁS:

Kopogtassunk egy kicsit erre:
Ismételd el 3x!
karate kézél:  „Bár azt kellett hallgatnom, hogy milyen önző vagyok, aki csak magára gondol, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

szemöldök belső széle:  Azt kellett hallgatnom, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok.

szem külső széle:       Látom magamat meg a nagyapámat.

szem alatt:      Látom a többiek tekintetét és én megsemmisülök a tekintetüktől.

száj alatt:        És próbálok láthatatlan lenni.

kulcscsont alatt:         Ott ülök, miközben néznek rám, én meg meg vagyok semmisülve és próbálok láthatatlan lenni.

– Figyeld meg, melyik a legintenzívebb érzés!
– Leginkább az, hogy láthatatlan akarok lenni.

középen:         Láthatatlan akarok lenni és ki akarom vonni magam a történetből.

 

Én még mindig az a lány vagyok, aki

Ismételd el 3x!

Karate kézél:  „Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

Szemöldök belső széle:          Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

Szem külső széle:       Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

Szem alatt:      Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

Száj alatt:        Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

Kulcscsont alatt:         Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

Középen:        Én még mindig az a lány vagyok, akinek azt mondják, hogy önző és csak próbál láthatatlanná válni.

– Ez egész jól sikerült neked – nevet. Pszichológiailag ez ugyanaz a helyzet. Te most is csak azt szeretnéd megkapni, ami jár. Figyeljetek rám, szeressetek, fogadjátok el a helyzetemet.

Milyen érdekes. Ismerve az életedet, teljes önfeláldozásban élted az elmúlt több, mint 30 évet. Miközben a veled született adottságaid arra hajlamosítanak, hogy finoman ugyan de önérvényesítő legyél. (Kronobiológia – Diplomatikus érzelmi karakter)

 

Elhittem, hogy nem gondolhatok magamra

Újabb kopogtatás:

Ismételd el 3x!

Karate kézél:     Azt mondták, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.

Szemöldök belső széle:          Elhittem önző vagyok és csak magamra gondolok.

Szem külső széle:       Elhittem, hogy nem gondolhatok magamra.

Szem alatt:      Az az én saram, hogy elhittem, hogy önző vagyok, amikor magamra gondolok.

Száj alatt:        Az az én saram, hogy ha már önző vagyok, mégse élek meg ebből semmit.

– Ez valóban a te sarad, mert te Diplomatikusnak születtél, akinek az önérvényesítő képessége magasabb, mint a közösségi értéke, és az tényleg a te hibád, ha nem tudod megélni. Pedig ez a veleszületett eredeti tulajdonságod akkor működik jól, ha egy kicsit mindig önzőbb vagy mint önfeláldozó.

Kulcscsont alatt:         Az az én saram, hogy nem élem meg az önzőségemet.

Középen:        Én azóta várok az elismerésre, hogy észrevegyék, hogy nem vagyok önző.

Csukló vonala:           Én már mindenemet odaadtam, csak hogy lássák, nem vagyok önző.

Fejtető:       Már 14 órát dolgoztam, csak hogy lássák, nem vagyok önző.

Szemöldök belső széle:          Már mindenemet odaadtam a családomnak.

Szem külső széle:       Már mindenemet odaadtam a családomnak, csak hogy lássák, nem vagyok önző.

 

Lehet, hogy nem is vagyok önző

Szem alatt:      Valójában nekem kellene látnom végre, hogy nincs az önzésemmel semmi baj, csak valamit nagyon félre értelmeztem.

Száj alatt:        Valójából fel kellene ébrednem ebből az állapotból!

Kulcscsont alatt:         Valójában nekem kellene elismernem magam.

Középen:        Valójában nekem kellene észrevennem, hogy nem vagyok önző.

 

Nehogy azt mondják, önző vagyok

Szemöldök belső széle:          Annyira el akarom kerülni, hogy még egyszer ezt mondják nekem, hogy önző vagyok és csak magamra gondolok.

Szem külső széle:       Minden körülmények között el akarom kerülni, hogy azt mondják nekem, hogy önző vagyok.

Szem alatt:      Soha többé nem akarom átélni, hogy azt mondják, önző vagyok.

– Ezt a szituációt nagyon alaposan ki kell oldanod magadból. Az írmagja sem maradhat benned.

 

Azt mondták, hálátlan és önző vagyok

– Szerinted a nagyapád miért csinálta ezt? Miért beszélt így veled?
– Anyukám a válásának az összes frusztrációját rajtam élte ki és ebben a nagyapám nagyon jó partner volt. A nagyapámmal mindig szövetkeztek ellenem és a legkisebb lázadást is gyökeresen elfojtották bennem. Anyukám még vert is. A nagyszüleim inkább csak szavakkal bántottak.

Egész gyerekkoromban azt kellett hallgatnom, hogy milyen csúnya vagyok. Én sose tartottam magam csúnyának. Szerintem szép se vagyok, de csúnya sem. Olyan semleges. Az arany középútnak érzem magam. De ők állandóan azt szajkózzák, hogy én milyen csúnya vagyok.

Tizenévesen meg kellett tanulnom Cyranoból az orrmonológot, mert hogy nekem mekkora orrom van.

– Ezeket légyszíves egyesével kopogtasd majd ki, hogy ezek az élmények már ne hassanak rád.
Milyen következtetéseket vontál le ezekből?
– Hát, mindig úgy érzem magam, hogy rossz és hálátlan vagyok, mert mindenért hálásnak kéne lennem. Aztán engedetlen vagyok és nem úgy viselkedem, ahogy kellene. Volt egy-két olyan helyzet, amit szintén rajtam vertek el, pedig nem én voltam a hibás.

 

Kopogtatás:

Ismételd el 3x!

Karate kézél:       Gyakran várt otthon az a lelki megpróbáltatás, hogy a szememre vetették, ha nem úgy viselkedem, ahogy elvárják, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.

Szemöldök belső széle:          Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy rossz vagyok és hálátlan.

Szem külső széle:       Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy rajtam verik el a port.

Szem alatt:      Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy engedetlen vagyok.

Száj alatt:        Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy rossz vagyok és hálátlan.

Kulcscsont alatt:         Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy engedetlen vagyok.

Középen:        Mindig az a megpróbáltatás várt otthon, hogy engedetlen vagyok.

Érdemes lenne valami pozitívat is bekopogtatni a tudatodba.

 

Az Életforgatókönyv ad magyarázatot

Most ad a fenti történetekre magyarázatot az Életforgatókönyv. Te 1971-ben születtél, ami azt jelenti, hogy az önérvényesítésből buktál a feltételnélküliség szempontjából. Vagyis előző életedben, vagy valamelyik előző életedben – akárcsak a jelen életedben a szüleid és nagyszüleid – nem fogadtak el téged. Esetleg éppen te csináltad ezt másokkal.

A te feladatod ebben az életben azt mondani, hogy igenis jó vagyok, szép vagyok és elfogadom magam.

Ez egy nagyon nehéz feladat. Mindig a gyerekkorban kapjuk meg a feladatot. Azt a feladatot választottad, hogy folyamatosan bírálni fognak, nem fogadnak el és neked ennek ellenére azt kell mondani, de én az vagyok, aki vagyok.

 

Pozitív kör:

Szemöldök belső széle:          Bár ők önzőnek és hálátlannak láttak, én mégis azt választom, én tudom, hogy milyen is vagyok valójában.

Ez baromi nehéz! Nem is igen tudok ennél nehezebbet elképzelni, mint hogy azok, akiktől függött az életed gyerekkorodban, így bírálnak téged és neked ebből kell kimászni egyszer.

Szem külső széle:       Bármit is mondtak, legbelül mindig tudtam, hogy oké vagyok.

Szem alatt:      Azt választom, hogy én szépnek látom magamat.

Száj alatt:        Azt választom, hogy kigyógyulok ebből a sok bántásból.

Kulcscsont alatt:         Azt választom, hogy észreveszem, milyen jó ember lett belőlem mindezek ellenére.

Középen:        Azt választom, hogy az én dolgom elfogadni magamat és a családomat – bármi is történt.

 

De én kitoltam velük!

– Úgy csináltam, hogy általános iskolában körülbelül négyes-ötös tanuló voltam. Felvettek a gimibe és mindig csak azt mondták nekem, hogy úgyse fog sikerülni, mert te olyan hülye vagy. Ez neked úgyse fog menni. Aztán valahogy úgy alakult, hogy az első pár jegyem ötös lett és ezen én annyira felbátorodtam, hogy végigtoltam a gimit kitűnővel.

Meg mellette sportoltam is. Ebbe nem tudtak belekötni. Aztán úgy rontottam el, hogy terhes lettem. De azért ezen fennakadtak rendesen, hogy én letettem valamit az asztalra.

Aztán végül mégis anyu nyert, mert nem engedett továbbtanulni ott, ahol én szerettem volna.

Kopogtatás:
  • „Azt lelki megpróbáltatást kellett ebben a családban elszenvednem, hogy rossz vagyok és hálátlan, mert arra kell rájönnöm, hogy nincsen velem semmi baj.”
  • „És erre nekem kell rájönnöm.”
  • „Nekem kell mélyen legbelül tudnom, hogy nem vagyok ronda, nem vagyok engedetlen.”
  • „Pont annyira vagyok hálás, amennyire hálás vagyok.”

– Milyen érdekes! Éppen most volt munkahelyi fotózásunk és ahogy megosztottam másokkal a képeket, mindenki el volt ájulva.

– Addig kopogtasd a fenti mondatokat, amíg minden idegszálad nem tudja. Inkább térj vissza rá többször is újabb és újabb aspektusokból. Légy kreatív és azt vidd be, ami neked a legjobb.

 

Látszólag nem a témáról beszélünk, pedig de!

– Bár nem gondolnád, hidd el továbbra is a telkedről és a kinevezésedről beszélünk.Hajlandó lennél-e megkerülni a főnököt és verni az asztalt?
– Az a baj, hogy nem. Nem tudom el se képzelni magamról.

– Nem kell szó szerint venni. Elég, ha lelki síkon hajlandó vagy.
A telek és a szerződés és arról szól, hogy mikor fogsz kiállni magadért. A hivatalban a hivatal játékszabályai szerint kell játszani. Észrevetted a céges játékszabályt, miszerint nálatok nem az érdemek szerint osztogatják a jutalmat. Te mégis azt erőlteted.

 

Kopogtatás:

Karate kézélen 3x:     „Bár nem akarom megkerülni a főnököt és verni az asztalt, mégis mélyen teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

Szemöldök belső széle:          „Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy én önző vagyok.”

Szem külső széle:       Nem akarom, hogy azt higgyék, hogy érdemtelen vagyok.

Szem alatt:      Valójában én hiszem azt tudatosan vagy tudattalanul, hogy érdemtelen vagyok.

Száj alatt:        Én feltételezem azt, hogy még azt hihetik, hogy érdemtelen vagyok.

Kulcscsont alatt:         Én érzem azt, hogy azt hiszik.

Középen:        Én feltételezem, hogy azt hiszik, hogy érdemtelen vagyok.

Csukló vonala:

Fejtető:

Szemöldök belső széle:          Bár sokat dolgozom, mégis azt hiszem, hogy azt gondolják, érdemtelen vagyok.

Szem külső széle:       Bár 130 százalékot teljesítek, mégis azt hittem, hogy ők azt hiszik, hogy érdemtelen vagyok.

Szem alatt:      Bár túlteljesítettem, mégis azt gondolom, azt hiszik érdemtelen vagyok.

Száj alatt:        Nem vagyok hajlandó kiverekedni a szerződést, nehogy azt higgyék, hogy érdemtelen vagyok.

Kulcscsont alatt:         Én gondolom a kiharcolósokról, hogy érdemtelenek.

Középen:        Ez a gondolat az én fejemben van.

Csukló vonala:           Én még el tudom képzelni, hogy azt hiszik hogy érdemtelen vagyok.

Fejtető:

 

Nem akarok köcsög és aljas lenni 

Szemöldök belső széle:          Nem merek harcolni magamért.

Szem külső széle:       Úgy érzem az köcsög és aljas lenne.

Szem alatt:      Igen úgy érzem, az gátlástalan lenne.

Száj alatt:        Vajon tényleg gátlástalan?

Kulcscsont alatt:         Ki itt a gátlástalan?

Középen:        Én 130 százalékot dolgozok. Én túlórázok.

Csukló vonala:           Vajon ki az, aki ebben a történetben gátlástalan, aljas, köcsög és gátlástalan?

 

Ki itt a gátlástalan?

– Állj meg egy kicsit. Szerinted ki?
– Nem tudom.

– Akkor én most mondok valamit.
Például a főnökeid, akik látják, hogy te állandóan túlórázol és ezt nem nagyon akarják elismerni. tetszik is nekik. Hiszen úgyis tudják, hogy Dóra megcsinálja és nem fog reklamálni. Szerintem ebben van némi gátlástalanság vagy pofátlanság.

– A nagyfőnök nem is tudja mennyi munkával jár egy-egy feladat, amit elvégzek, de a közvetlen főnököm tudja. Ő azért próbálkozik a maga eszközeivel.

– Akkor ezen a ponton te vagy a gátlástalan, Dóra. Hogyan vagy te gátlástalan?
– Nem tudom?

– Nem foglalkozol a szükségleteiddel. Nem foglalkozol azzal, hogy nem fizetik meg a munkádat. Csak csinálod a dolgodat és nem írod oda a dokumentum végére, hogy hány munkaóra. Mint ahogy manapság egy cikk elejére is oda írják, hogy 7 perc olvasási idő. Odaírhatnád, hogy 12 munkaóra.
Ám te gátlástalan azonnal elvégzed a feladatot, esetleg másnapra – kerül, amibe kerül. Ugye milyen aljasul, köcsögül és gátlástalan bánsz magaddal?
– Abszolút igen.

– Én azért szeretem ezeket a kifejezéseket, mert ha végigmegyünk ezen a folyamaton, legvégül már senki sem sértődik meg ezektől a szavaktól.

 

Hogyan köcsög a cég?

– És a cég is köcsög, mert nem érdekli, ki hogyan teljesít, hanem ha egy vezető találkozik egy nyafogó, síró alkalmazottal, akkor igyekszik szabadulni és inkább megad neki mindent. Ők meg így köcsögök. Tehát mindenki köcsög – nevetünk.

– Nézzük akkor, hogy csináljunk itt rendet?
Az a baj, hogy te még mindig azt hiszed, hogy amikor eléred, ami jár neked, az köcsögség. Milyen érzés nézni Ervint, a közvetlen főnöködet, amikor úgy működik, ahogy elmesélted?
– Fájdalmas.

– Képzeld, a környezetednek ugyanilyen rád nézni. Ugyanilyen érzés áldozatnak látni téged. Áldozatnak lenni nem kifizetődő, nem szexi. Sőt, az áldozat megterheli a saját áldozatosságával a környezetét is. Neked is nehéz nézni Ervint, amikor pipogya, észrevétlen, szerény, visszahúzódó alak. Nem jó érzés, ugye?
– Nem. 

 

Kopogtató mondatok:
  • Akárcsak Ervin észrevétlenségét, az enyémet is nehéz nézni, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.
  • Megterhelem a környezetemet a pipogyaságommal, a szerénységemel, a visszahúzódásommal, a várakozásommal, az elkerülésemmel.
  • Ahogy Ervin nem képvisel bennünket, én sem képviselem magamat.
  • Akárcsak én, Ervin sem tud érvényesülni.
  • Akárcsak Ervin, én is el akarom kerülni a konfrontálódást.

– Ez jó sokáig kopogtasd majd!
Tehát mindenkinek rossz nézni téged.Egyébként ismerlek téged. Alapjáraton nem vagy te pipogya. Tulajdonképpen egy fasza csaj vagy. De amikor arról van szó, hogy magadnak kapard ki a gesztenyét, abban a pillanatban Ervin lesz belőled.

 

Rehabilitáljuk az ervinségedet!

Utáljuk a saját Ervin ségünket.
Ellenben itt van ez a telek elbirtokló férfi. Annak aztán van bőr a képén. Nincs híján a gátlástalanságnak.  Ahogy végigmentünk az előbbi folymaton és rehabilitáltuk a kizárt tulajdonságaidat, világossá vált, hogy mi a kivezető út ebből a megrekedt helyzetből?
– Hát hogy érvényesítenem kell az akaratomat.

– És képzeld, közben nem leszel gátlástalan, önző és aljas. Csak még most azt hiszed, hogy ez a viselkedés az. Egyszerűen csak ragaszkodnod kell hozzá, hogy addig innen nem megyünk el, amíg meg nem oldódik ez a helyzet.

Ha szerencséd van, a cégednél azt fogják mondani, hogy jaj, Istenem, de kellemetlen. Szabaduljunk ettől a helyzettől és gyorsan aláírják a szerződésedet, hiszen ez a játékszabály nálatok, így szoktatok működni.

Gyorsan aláírom, mert Dórával olyan kínos ez a szituáció- gondolja majd a őnök.

Az is elképzelhető, hogy a kormányhivatalban nem fogod tudni majd verni az asztalt, de megfigyelésem szerint, ha önmagunkban megoldunk valamit, akkor a külső akadályok többnyire elhárulnak, mert már nincs szükségünk rájuk.

– Az ügyvéded milyen?
– Ő nagyon csendes, pedig közben nagyon ott van a szeren. Visszahúzódó, kivárja a sorát. Ha felhívja a hivatalt és azt mondják neki, hogy a jövő héten, akkor ő jövő héten fogja őket újra keresni. Olykor egy-egy fordulatnál egy picit ő is oda-oda szólt, de hát ő sem gátlástalan és erőteljes.

 

Ahogy bent, úgy kint

–  Úgy tűnik a hivatal addig szívat téged, amíg oda nem tudsz csapni az asztalra, akár fizikailag, akár lélekszinten. Neked ez egy vizsgafeladat az életfeladatot szempontjából. Szerintem a főnököd és az ügyvéded egyébként nagyon klassz emberek.

 

Tehát ha visszatekintünk a kezdeti kártya kirakásra:
Kettes lap: nem éled meg a saját szerepkörödet, illetve ne szólj szám, nem fáj fejem.
A második lap a kitaszított részed, amit semmibe vettél. Pozitív helyzetben van, tehát nincs veled semmi baj.
Nálunk a férjem tudja az ilyen ügyeket jól elintézni.
– Képzeld, én egyébként tudok ilyen lenni. De csak akkor, ha nem a saját ügyemről van szó. Mindenki másért képes vagyok harcolni.

– Igen és hát a jövőt jelző kártya egy császár női minőségű lap, aki körbe van rakva pénzzel. Vagyis működhetsz majd céltudatos nőként, bár nem lesz minden tökéletes, bizonyos kompromisszumokat kell hozni, de ebből anyagi hasznod tud lenni.

 

Zárás taróval

– Na, nézzük akkor, ellenőrizzük le mit csináltunk ma!

TAROT:

Múlt: nem figyeltél arra, ami fontos.
Jelen: középen a császár azt mutatja, hogy a helyzeted tudsz lenni.
Jövő: ezzel letudtál egy karmikus adósságot, továbbléphetsz ebből a történetből.

 

Tehát a következő születési dátumod nagy valószínűséggel nem egyes végű lesz.
– Reméljük nem 2031 – nevetünk.
– Szerintem 41 lesz – megint nevettünk.