BETEG A GYEREK? KEZELD A SZÜLŐT!!!

Az alábbiakat csak az olvassa el, aki kész szembesülni saját magával, kész önmagában keresni a hibát, és a változás érdekében kész a változtatásra is.
Persze! Még mindig azt gondolod, te ezek közé tartozol és futnak tovább a sorokon a szemeid.
Vagy az is lehet, hogy csak be akarsz kukucskálnia meztelen, valóvilágba és azt hiszed megúszd a sokkot, a szembesülést.
Nem hiszed, hogy otthon a gép előtt ülve, az olvasottak fájni fognak. Pedig fognak. (Kb. az emberek 2%-a kivétel.)Hát akkor: Rajta!

Kérdés: Ha beteg a gyereked, mi az első 3 gondolatod?

– Talán: Jaj, Istenem! Ki fog rá vigyázni, amíg én dolgozom? / Már megint hiányozni fogok a munkahelyemről! Előbb-utóbb kirúgnak.
Vagy: Már megint menni kell az orvoshoz. És egy csomó pénzt hagyok a patikában? Netalán: Miért vagyok ilyen szerencsétlen? A szomszéd gyerekei miért nem betegek állandóan?
– Stb. …

Nos, szerintem egyik sem a megfelelő kérdés. Mi lenne, ha a következőket kérdeznéd meg magadtól?:

– A gyerek saját életében merült fel a probléma, vagy helyettem beteg?
– Vajon életem melyik megoldatlan területére reagál a gyermekem?
– Vajon mit szimbolizál ez a betegség? Mit akar nekem üzenni?
– Mi az,amit elnyomtam magamban, nem akartam vele szembesülni, és így kénytelen betegség formájában megmutatni magát?
– Stb. …
Ezek már nem is olyan kellemes kérdések. Hát még a válaszok!

Úgyis tudja

A gyerekek mindent levesznek a szüleikről kis szenzoraik segítségével.

Legfőképpen, amit nem mondanak ki. Tehát nem érdemes nekik vetíteni az ideális szülőt, a csiribiri boldogságot. Egyrészt úgysem hiszik el, másrészt megtanulják, hogy a problémamegoldás módja, ha megjátszuk azt, ami nincs is. Később akaratlanul is ezt a mintát viszik tovább. Pl. anyuka kislánya, ha majd felnő és gondja lesz, akkor a szőnyeg alá söpri azt, nem beszél róla és a külvilágnak pedig vetíti a „boldog vagyok” showműsort.
A gyerek az első 7 évében főleg az anya rezgéseit azonosítja, majd a köv. 7 évben inkább az apáét.
Tehát az anyukának érdemes saját gyermeke jóléte és jólléte érdekében a lehető legjobban éreznie magát!!! (Végre egy jó hír.)
Pl. ha az édesanya szorong valami miatt – mondjuk munkahelyi zűrjei vannak, fél, hogy megszűnik az állása – a szervezete feszült figyelemmel vészreakcióban van. Nem pihenhet. Így a gyerek megteszi helyette, amit ő nem volt hajlandó. Megbetegszik és így pihenőre kényszeríti a szülőt is.

Na jó, jó! De mit lehet ilyenkor tenni?

Szerintem sok mindent. Anyuka elmehet a barátnőjével egy kicsit dumcsizni és jól kibeszélni a dolgokat. Kimehet az üres pusztába ordítani, hogy levezetődjön a feszültség. Otthon egyedül egy nagyot énekelhet, és táncolhat, vagy káromkodhat… ki-ki vérmérséklete szerint. De szelídebb változatban: Kihagyhat egy takarítás vagy főzést és megbeszélheti a család többi tagjával, hogy „feltöltődési okok miatt anya kifőzdéje ma zárva”. És csodák csodája, a család meg fogja érteni. Érdemes kipróbálni! Vagyis oldani kell a stresszt. Több gyengéd alternatív módszer is ehhez segít hozzá.

Keresd meg, mit üzen a betegség!

Minden betegség szimbólum. Fel akarja hívni a figyelmet valamire. Pl. a megfázós betegnek pihenésre van szüksége. A fertőzőnek egyedüllétre. „Ne gyertek közelebb, fertőzök!” A torokfájás a kommunikáció témakörét érinti. Mit nem mondok ki? A kisbaba székrekedése az elengedés, az előző életforma elengedésére hívja fel az édesanyja figyelmét…Óriási az irodalma a betegségek szimbolikájának. De már sokszor az is segít, ha a beteg, vagy a beteg gyerek szülője elgondolkodik a betegség információján. Mi az, amiben a betegség meggátolja (Pl. nem kell elutaznia arra az undok konferenciára.), vagy mi az amihez hozzásegíti (pl. pihenés, részvét…)?

További nagy csapdája a betegségnek, ha nem éljük meg.

Eleve azért alakult ki a betegség, mert sok mindent elnyomott az illető magában. Pl. ha fáradt volt, bedobott egy kávét, vagy többet. Ha fájt valamije, bevett egy fájdalomcsillapítót, vagy többet… De az üzenettel nem foglalkozott. Ezért kénytelen volt a betegség megjelenni, hogy elérje, amit enyhébb módon nem sikerült. Tehát, ha beköszönt a betegség, akkor a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy megéljük.
(Nemrég egy reumatológiai problémákkal küszködő hölggyel beszélgettem, aki a leendő 3 hetes kezeléséről beszélt. Amikor is a következő ütötte meg a fülemet: A doktornővel már meg is beszélte, hogy nem fog befeküdni a kórházba, hanem majd biciklivel bejár az injekcióra minden nap és így nem kell kizökkennie a napi mókuskerékből. Miközben pedig a betegsége éppen azt próbálja elérni, hogy maradjon már egy helyben, ne nyüzsögjön.)

A betegségeknek tehát hálásaknak kell lennünk, akár milyen kellemetlenek, hiszen általuk megérthetünk valamit, szembesülhetünk valamivel, amivel nem akartunk. És nem utolsó sorban fejlődhetünk általa.

De akkor mit tegyünk?

Több módja van annak, hogy feltárjuk a betegségek lelki okait, oldjuk a stresszt és azt a blokkot, ami akadályozza a gyógyulást. Én legtöbbször a szülőn keresztül dolgozom, rajta keresztül tárom fel a problémát. Néhány példa, hogy miben segíthetek:

– bepisilés,
– székrekedés
– rendszeresen ismétlődő tünetek
– viselkedési zavarok
– kommunikációs problémák
– iskolai nehézségek
– táplálkozási problémák
– szorongás
– stb……

A legtöbb módszert alkalmazhatjuk a szülőn keresztül a gyermekre.
Én számos technikát is használok ily módon. Ha pl. a szülő magán kopogtat a gyerek torokfájására, vagy helyette végez el bármilyen gyakorlatot, az éppen olyan jól működik, mintha a gyerek végezné el.