Címkearchívumok: érzékelés

Hogy néz ki egy fedett családállítás – egy első alkalmas résztvevő személyes tapasztalata

Hogy néz ki egy fedett családállítás?

Részt vettem Ildinél egy budapesti családállításon és mivel sok ismerősöm kérdezte, hogy kell elképzelni egy ilyen foglalkozást, leírom első kézből, praktikusan.

Spoiler

Voltam

  • fáról lesett nyomorék,
  • szerető anyuka,
  • és még igazságszolgáltatás is …

 

Miről is szól a családállítás?

Bert Hellinger (a családállítás „atyja”) szerint a családok egy közös, információs hálón osztoznak (ez a morfogenetikus mező), amely minden tag (élő és elhunyt) sorsát tartalmazza.

Vannak láthatatlan törvények a családi rendszerben, mint például a családhoz tartozás joga vagy az egyes tagok helye és elsőbbsége, vagy az adok-kapok egyensúlya (van még pár), amelyek logikus működési rendszert hoznak létre. Bár nem igazán tűnik mind igazságosnak, de mögéjük nézve mind tényleg logikusak és a rendet szolgálják.

Az univerzum pedig maga a rend, mindig is rendben működött és mindig is rendben fog.

Namármost, ha ezeket a törvényeket megsértjük (leginkább tudattalanul), akkor felborul a rend és a család egyes tagjain furcsa, nem hozzájuk tartozó tünetek kezdenek megjelenni. Láttatnak vagy képviselnek valamit, ami nem hozzájuk tartozik.

Nagyon durva dolgok tudnak az élőkön megnyilvánulni. Pl. egy meghalt családtag felé érzett tudattalan hűségből vagy tartozásból felvállalhatja annak az el nem végzett sorsát, újra teremheti az élete tragédiáit. „Ha te nem tudtad megtenni, majd én megteszem helyetted. Ha te nem születhettél meg, én sem akarok élni…”

 

Hogy lehet megjeleníteni a mezőt?

A családállításon a segítők arra az időre felveszik a fontos családtagok (néha fogalmak, készségek, akár országok) szerepét. Odaállnak a szőnyeg közepére és csak elmondják, mit érzékelnek, hogyan éreznek a többi szereplővel szemben, hol érzik jól magukat a térben, kihez tartoznak, kit vagy mit hiányolnak.

Ezt sosem lehet előre tudni, mit fog feltárni a mező.

Ha nem magam éltem volna át, nem is tudnám elképzelni, hogy érezheti egy random ember pillanatok alatt, amit hirtelen érez. Nekem pl. hogy földbe gyökerezett a lábam és sánta lettem … Vagy a kisfiam képviselője hogy törhetett ki zokogásban 1 mp alatt, amint a szőnyegre lépett, és honnan tudhatta, hogy azt a mondatot kell elzokognia, amit elzokogott? (Még most is szívbe markoló, ha rá gondolok.)

És persze a képviselőknek fogalma sem volt, hogy kit képviselnek, ugyanis Ildinél fedett az állítás.

 

Mit jelent, hogy fedett állítás?

Hogy a képviselő személyeknek fogalma sincs, kit vagy mit képviselnek. Így nem tudják belevinni az egójukat. Teljesen őszintén oszthatják meg az őket ért hatásokat és nem tudják „jól” játszani. Itt szó sincs színészkedésről.

Bennem pl. volt egy megfelelési kényszer, és nagyon akartam érezni valamit, miután láttam, hogy a többiek milyen zseniálisan szerepbe kerültek pillanatok alatt. De mivel nem tudtam, ki vagy mi lehetek épp, csak annyit jeleztem, nincsenek különösebben érzéseim. Ilyenkor általában kiderült, hogy az adott szereplő nem releváns a probléma megfejtése szempontjából, így pont ezt kellett éreznem.

Azt sem tudtam, amikor végül kiderült, hogy egy ismeretlen családi ügy vagyok, valószínűleg egy  nyomorék, de a jobb lábam földbe gyökerezett és csak sántítatni tudtam, amíg az az ismeretlen valaki voltam.

Igazságszolgáltatásként pedig teszetoszáskodtam, teljes homály lett rajtam úrrá, hogy mi is lenne a helyes. Persze ezen utólag jót nevettünk, hisz mind ismerjük az igazságszolgáltatás teszetoszáskodását, mert én is kimondtam a „nagy bűnt” ártatlannak…

 

Hogyan lehet állítani?

Ha szeretnél egy problémádra ránézni, vagyis állító leszel, akkor Ildivel 10 percre elvonultok, ahol a segítők nem hallják a beszélgetéseteket. Majd a csoport előtt Ildi maga mellé ültet és végignézheted életed egy „színdarabját”.

Először a logikusan legfontosabb szereplőket jeleníti meg egy-egy segítő és minden az ő összjátékuk kimenetelétől függően alakul. (Pl. el nem tudtam volna képzelni, hogy nálam anyósom fogja vinni a „show-t”, miközben a kisfiammal kapcsolatos problémára voltam kíváncsi.)

Az állítás során sokfelé lehet elindulni, de igyekszünk a kiinduló problémára fókuszálni. Sajnos nem lehet az egész életünket egyetlen családállítással kibogozni. Ez egy folyamat.

(Az, hogy az anyósomnak mi volt a féltve őrzött titka, nem derítettük ki, amúgy sem kértem tőle engedélyt előzetesen, viszont páromtól igen és az ő „karakterét” tudtuk is gyógyítani. Ha pedig anyósom valaha nyitott lesz rá, majd javaslom neki, hogy menjen el ő maga egy családállításra.)

 

Milyen hatásra lehet számítani?

A saját ügyemet illetően mélyen megértettem a kisfiam fájdalmát, de az apjáét és a sajátomat is. Nem is voltam rá tudatos, hogy nekem is fájdalmaim vannak, de az engem képviselő őszinte tükröt mutatott. Tulajdonképpen még magamat is megszerettem a segítségével.Érintett voltam egy másik állításban is, ott egy másik segítő képviselt engem és ott is jó érzés volt „magam” látni. Ha másért nem, nekem adott egy adag önbizalmat és még mélyebb szeretetet a kis családom iránt.
Remélem, kisfiam problémája is megoldódott! Még teszteljük. 🙂

Segítőként is profitáltam.
És az a vicces, hogy amikor én voltam segítő, akkor is olyan szerepeket kaptam, amivel azonosulni tudtam. Hiszen én is sokszor vagyok benne hasonló szituációkban.

Akinek van legalább két gyereke, biztos néha bicebócán vonszolja magát és szeretné, ha vele is igazságot tennének,
és egy szerető anya hogy ne lenne teszetosza, mikor igazságot kell tennie …

Nekem csodálatos élmény volt!

Írisz

 


Hogyan tudsz jelentkezni?

Kattints erre a linkre. Itt mindig megtalálod az

  • aktuális időpontokat,
  • a részvételi díjat,
  • a jelentkezés módját.
Hol lesznek családállítások?

Budapesten és Szegeden tartok állításokat.
Illetve, ha belátható távolságon belül meghívnak és ott megszervezik a csapatot. A részleteket beszéljük meg telefonon vagy messengeren, … 70 / 2670679

Személyes egyéni családállításra is lehet jelentkezni, de az kevésbé látványos. Hatásosnak hatásos, de a csoportos állítás mindig izgalmasabb és jó látni a felállított képet és a folyamatot, hogy hogyan jutottunk el odáig.

Mikor lesznek családállítások?

BUDAPEST:

    • 2026. január 16. péntek 9:30
    • 2026. január 25. vasárnap 9:00

SZEGED:         

  • 2025. december 29. hétfő 14-20:00Szilveszteri családállítás:   Mit ne vigyünk át a következő esztendőre, mi az amit jól csináltunk és hogyan alakul a következő esztendő?
    Rendhegyó állítás. Nem lesznekállítók és nem lesznek segítők sem. Ellenben mindenki kap egy szilveszteri állítást. 15.000.-
  • 2026. január 18. vasárnap 9:00
  • 2026. január 27. kedd 15:00

 

 

Érzékeken túli érzékelés – a citromtorta szomorúsága

 

Napi Ildi: A citromtorta különös szomorúsága

A fenti könyv inspirált.
httpss://moly.hu/konyvek/aimee-bender-a-citromtorta-kulonos-szomorusaga

A történetben szereplő családtagok különös képességekkel rendelkeznek. A nagyapa a szagok alapján bármit el tudott mesélni az emberekről. Az apa be se megy a kórházakba, mert tudja, hogy ott szembesülne a saját speciális érzékelésével és összeroppanna alatta. Inkább ügyvéd lesz. Az unokáknak azonban nem adatott meg a választás. Rose, a főszereplő, egy étel íze alapján érzékeli a készítője érzelmi állapotát. 9 évesen az édesanyja főztjéből megérzi a kétségbeesést és a lemondást. Később egyre több információhoz jut az ízek alapján. „Az ételek egyszeriben veszedelemmé válnak Rose számára. Bármelyik étkezésnél bármi kiderülhet. A testvére pirítósát képtelen megenni; a sarki pék sütijét harag ízesíti; a szőlődzsem savanyú nehezteléssel teli.” A bátyja képességeibe bele se kezdek, nehogy lelőjem a poént, ha el szeretnéd olvasni.

————
ÉFT foglalkozások:
Szeged: febr. 10-től
Bp.: febr. 12-től
————


Áldás vagy átok?

Erre keresi a könyv a választ. Rose végül megbarátkozik az érzékelésével – bár közben rengeteget éhezik miatta -, végül pedig a saját sorsa és mások szolgálatába sikerül állítania.
A bátyja is „ért” valamihez, de mit kezd vele?

…….. Nem mesélek többet, hátha el akarod olvasni.

Atz érzékeken túli érzékelés áldás és átok is lehet. Ha a semmiből felbukkanó képességeket nem támasztja meg a stabil éntudat, akkor akár bele is lehet őrülni vagy halni. Könyvet ajánlok a témában: A citromtorta különös szomorúsága.

Azért is jutott eszembe ajánlani Rose meséjét – mesének nevezik a műfajt a fülszövegben -, mert ez nem is annyira misztikum. Több kliensem szenved vagy szenvedett az érzékelése miatt. Volt olyan, aki folyamatosan moziszerűen látta a testetleneket. Ezt annyira meggyötrőnek és félelmetesnek találta, hogy végül talált valakit, aki „lezárta” ezt a képességét, így végül hétköznapi életet élhetett. De végül, sok évvel később, amikor már egy évtizede pedagógusként dolgozott, újra vágyakozott arra, hogy valami módon kapcsolatba kerüljön a megszüntetett adottsággal és valami spirituális vagy segítői tevékenység szolgálatába állítsa. Amikor fiatalon átélte a veleszületett érzékelés képeit, még felkészületlenül érte és sokkolta. Nem támasztotta meg semmi, sem az értelme, sem a szülei, sem a tapasztalata. Szerintem egyikünk sincs egy ilyen élményre felkészülve.

A másik kliensem intenzíven érzékeli a környezetében az emberek állapotát. Szegény nincs jó állapotban. Valljuk be, mi se szeretnénk a villamoson a körülöttünk utazók összes lelki és mentális trutymóját átélni.


Mit lehet tenni?

Hogy mit lehet tenni?

  • Hát, például elfojtani a képességeket. Már találkoztam olyannal, aki ezért ivott – hogy ne lássa, amit lát. Ő ezt a megoldást találta.
  • Vagy le is lehet állíttatni az érzékelést valakivel, aki ért hozzá. Ez is lehet megoldás. De van egy olyan sejtésem, hogy minden adottságunk, képességünk egy lehetőség, amivel kezdeni kell valamit.
  • A legcélravezetőbb talán, ha megtanulunk a képességgel bánni és valami jóra használni emberek javára, üdvére. Vagy megtanulhatjuk, hogyan határolódjunk el mások érzéseitől, lényétől. Kijelölhetjük a lényünk határát, hogy élhetővé váljon az élet. Persze könnyű nekem, kibicnek. Az én képességeim lépést tartanak a lelki felkészültségemmel.
    De a pontos válaszra mindjárt kitérek.

Kíváncsi vagyok, vajon neked vannak-e olyan adottságaid, amivel kezdtél vagy nem kezdtél valamit. Illetve olyan, amivel nem tudtál mit kezdeni.


A fej intelligenciájától a szív intelligenciájáig

Az antropozófus Rudolf Steinernél a minap pont erről olvastam. Az emberi fejlődés egy ezelőtti szintjén az ember olyan értelmi tudattal rendelkezett, amihez kapcsolódott egy közvetlen megértés is. Vagyis az ember értelmét megtámogatta egyfajta álomszerű tisztánlátás. Vagy nevezzük ösztönös, kozmikus, érző gondolkodásnak, amelynek az éterikus szív volt a központja. Régi szent iratok emlegetik is.

Ezt váltotta fel az értelmes és logikus fejgondolkodás – ennek a bűvöletében élünk és szenvedünk most.

A jelen és a jövő feladata nem az, hogy visszatérjünk az eredeti, megfontolás nélküli gondolkodáshoz, hanem, hogy egyfajta tudatosan használt „szívgondolkodást” alakítsunk ki. Ez már több, mint az eredeti szívgondolkodás. Közben megőrizzük az éntudatot, a logikus gondolkodást, mert erre még szükségünk van, hogy lelkiismeretesen kereshessük az igazságot.

Ezt az utat végig kell járnunk: a fej intelligenciájától a szív intelligenciájáig, a mindennapi megismeréstől a magasabb szellemi megismerésig.


Honnan jön Rose speciális érzékelő képessége?

Rudolf Steiner szerint ma is előfordul egyes embereknél, hogy ahhoz hasonló tudatállapot lép fel, mint ami régen általános volt.
Ez az állpot az én ellenőrzése nélküli. Nevezhetjük extraszensz vagy médiumi állapotnak is. A felbukkanó képességek ösztönösek, atavisztikusak. Minden ilyen képesség valamelyik csakrához köthető, azonban a csakra ilyenkor fordítva forog és nem elég tiszta – legalábbis Rudolf Steiner szerint. Szerinte ezek „elavult” képességek, melyek nagy veszélyt rejtenek a tulajdonosukra nézve, mert az énjük nem őrködik az érzkfeletti észlelésen.

Tehát ha ilyen képesség bukkan fel valakiben, akkor képeznie kell magát. Vizsgálnia kell a valóságot, gyakorolnia kell a logikus gondolkodást és elkötelezetten kell keresnie az igazságot. Közben meg kell erősítenie a személyiségét – bármilyen rosszul is hangzik ez. Hogy támasztékot találjon a rendszere, ne őrüljön meg, ne váljék az érzékelése áldozatává.


Mi a legjobb?

Ha foglalkozunk önismerettel, megerősítjük magunkat lelkileg és közben úgy jutunk magasabb érzékelések birtokába, hogy az eleve megszokott érzékeléseket a tudat fejlesztése során finomítjuk. Kitartó gyakorlással, munka közben a képesség fejlődik – pont abban a mértékben, amilyen mértékben a rendszerünk az elviselni képes.
ISM: Ezt az utat kellvégig járnunk: a fej intelligenciájától a szív intelligenciájáig, a mindennapi megismeréstől a magasabb szellemi megismerésig.

Erről Gellért Ferencnél olvashatsz: Önmagunk lelki megerősítése https://megismeres.hu/konyvek/onmagunk-lelki-megerositese

————
ÉFT foglalkozások:
Szeged: febr. 10-től
Bp.: febr. 12-től
————

Nem szívesen reklámozok ilyesmit, de ha nincs pénzed megvenni a citromtortás regényt, akkor le is töltheted a netről.

Olvasói hozzászólás:

Szia Ildikó!

Szerintem nagyon aktuális "problémára" világítottál rá.Véleményem szerint MINDENKI érzékel valamennyire. Legföljebb nem vallja be magának, vagy nem tudja mi az. Nemhiába van ennyi pótcselekvés, mentális betegség, stb.., ahogyan írtad.  Gyerekként jobban, aztán mivel nem kapunk rá választ, s "ennekúgysemveszedhasznát" tartalmú beszólások után eltemetődnek. Nekem egyébként az a tapasztalatom, akikkel beszélgettem, inkább szenvednek tőle, mint áldásként élik meg. Talán azért mert "racionális" világunkban, nincs ezeknek az érzékeléseknek bizonyító ereje. Ha valaki megtanulná, hogy ezt az érzékelést valamilyen módon, így a saját szolgálatába (pl. művészet) állítaná, akkor az nagy jótétemény... Szerencsére erre is van példa, itt fel lehetne sorolni a világ óta a képzőművészeti remekeket. Vagy a tudományokból, bár ott  sok  a szellemi tulajdon lopása...(Az más kérdés, hogy ezek az emberek mennyire szenvedtek a racionális földhözragadtságtól. S finoman fogalmaztam) 

"Hogy támasztékot találjon a rendszere, ne őrüljön meg, ne váljék az érzékelése áldozatává." Ez idézet tőled, a leveledből.  Ebben a mondatban fogalmaztad meg azt, ami engem nyomaszt mostanában, s amiről próbáltam már írni neked korábban..

Úgyhogy köszönöm, hogy összefoglaltad azt, ami és ahogyan  zajlik a világ(om)ban mostanában. :)

Pofon egyszerű, de nekem most sokat adott.

Ölellek, Ildi