A minap egy rendkívül kedves kliensemet oldottam. Nagyon jól haladtunk. Pillanatok alatt átfordultak a szenvedést okozó gondolatok.
Egyre üdébb és felszabadultabb lett.
A legvégén egy könnyűnek látszó téma maradt. Lelkiismeret-furdalást érzett, mert amíg nálam járt, addig a férjének kellett a pici babájukra vigyázni. Sőt, még a barátnőjét is meg kellett várnia, így a távollét egész délutánra duzzadt. Ez volt az első alkalom, hogy időt töltött távol a kisbabától.
Fel is hívta a párját, hogy érdeklődjön, aki elég morcosan szólt bele a telefonba. Visszaigazolta a lelkifurdalást. Ha ugyanis az anyuka szerint nem helyes magával törődni és jól érezni magát, ahelyett, hogy a családot szolgálná, akkor ezt a környezete is vissza fogja igazolni. Szerintük is jobb lenne, ha otthon töltené az időt.
Azonban, ha neki ez jár, mert fel kell töltődnie, akkor a családtagok is ezt fogják érezni, gondolni. Így működik a sokak által nehezen értelmezhető “TÜKÖR-TÖRVÉNY”.
A lány érezte ennek az igazságtartalmát.
Erre kopogtattunk is egy kicsit és ez az érzés is hamar átpattintódott.
A férfi egyébként a viselkedésével tanította is őt. Hetente eljárt focizni, nemrég részt vett egy külföldi utazáson. A férj belső vívódás nélkül is jól tudta érezni magát. Na, ezt kellett neki is megtanulni és gyakorolni.
Sok anyukánál beválik az a gondolat, miszerint:
AZÉRT KELL PIHENNEM, FELTÖLTŐDNÖM, HOGY UTÁNA JÓ ANYA TUDJAK LENNI. Ha adtam magamnak, azután sokkal könnyebb másoknak is adni. Ha szeretem magam, akkor utána másokat is könnyebb szeretni.
Olykor én is magamra húzom a hálószoba ajtaját. Olvasok, meditálok, pihenek, vagy ami jól esik. Azzal a mondattal szoktam visszavonulni, hogy :
“Most egy kicsit elvonulok, hogy utána jobb anyuka és feleség legyek. Utána szívesen foglalkozom majd veletek és könnyebb lesz szeretni benneteket.”
Nem is gondoljátok, milyen könnyen átmegy ez az üzenet. Ők is azt szeretnék, hogy türelmes legyek velük és szeressem őket. Ez csak akkor megy, ha magammal már figyelmes voltam.
Szerinted neked nem lenne szükséged egy kis privát időre?
Mi lenne, ha megengednéd, hogy legyen időd magadra?