Most már teljesen biztos, hogy Isten mindig JEL-en van. Vagyis egész nap üzeneteket kapunk.

Sztorizni fogok. Elmesélem:

1. hogyan üzent nekünk az ég, hogy ne menjünk színházba.
2. Hogyan nem hallgattunk rájuk és emiatt hogyan szivattuk meg magunkat – nem kicsit.

Tegnap legalább 8 jelet kaptam, hogy ne menjek el színházba. 

Tavaly év végén itthon kínlódtak a fiatalok, nem tudtak semmilyen normális szórakozást kitalálni. Gondoltam, mutassunk példát nekik, és vegyünk színházjegyet, áldozzunk a kultúrának.

AZ 1. JEL

Ahogy megvettük a jegyeket, azzal a lendülettel el is felejtettük az egészet.

Szombat este 7 órára szólt. 18:35-kor szólt a fiam, hogy a telefonja szerint nekünk színházjegyünk van. BANG! Tényleg! Most mi legyen? A külvárosban lakunk.
Tudtam, hogy igaza van. Azonnal átszerveztük az életünket, beleugrottunk egy szebb ruhába. Ő elszaladt a barátnőjéért, akit épp az előbb vitt haza.

2. JEL

Nem találtuk a jegyeket és nem tudtunk visszaemlékezni a darab címére sem. Majd eszembe jutott egy továbbított  üzenet és az alapján megtaláltuk a jegyet.

3. JEL

Ki akartuk nyomtatni, de a nyomtató négyszer egymás után üres papírt adott ki magából.
Gondoltam, velem nem babrász ki! Átküldtem egy másik nyomtatóra, ami 4 percig csak tisztította saját magát és nem volt hajlandó nyomtatni. Szidtam a nyomtatót, miközben ő csak próbálta nekem elbábozni, hogy jobb lenne, ha itthon maradnék.

Végül sikerült, eltettem a négy jegyet, egy kis rúzs, egy fülbevaló és addigra megérkeztek a fiatalok.

4. JEL

Az én egyébként nagyon intuitív férjemnek ekkor jutott eszébe, hogy még fogat szeretne (konzervatív a drágám, nem bírja a sietséget, ilyenkor öntudatlanul is belassít). Az is lehet, hogy ő már tudatalatt tudta, amit mi még csak sejteni sem sejtettünk.

5. JEL

A városszéli kies utcánk végén két autó karambolozott. Itt egy sötét téli estén még a madár se jár, nemhogy autók karambolozzanak.

6. JEL

Már rég ott kellett volna lennünk, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy úgy sem kezdenek pontosan. Ahogy a vasúti átkelőhöz közeledtünk, a lámpa átváltott pirosra.

7. JEL

Aztán a kihalt sugárúton az egyetlen autós előttüönk ment és az istennek sem volt hajlandó 30-nál többel menni. Majd felrobbantunk, de itt már gyanakodtunk. Azt tudtuk, hogy valahol nem kell ott lenni, csak azt nem sejtettük, hogy a színházban nem kell ott lenni.

8. JEL

A kakasülő páholyba szólt a jegyünk. Felrohantunk, de a helyünkön már ültek. Őket felállítottuk és végre nekiláthattunk szórakozásnak.

Amitől meg akart bennünket kímélni az ég

A közönség látszólag szórakozott, miközben a színpadon a főszereplő egy mankót pörgetett és próbált eltalálni vele egy flakont. A díszlet: műanyag ládák és vasalódeszka. Itt még nem fogtam gyanút. Oké, performansz.

Aztán kiderült, hogy ez a színdarab is áldozatául esett az átpolitizált művészetnek.
A legtöbb vicc a wc-kefe szintjét se ütötte meg. A humor káromkodásból és altestiségből állt.

Egyszer csak megérkezett hozzám az érzés, hogy ez nem lesz jobb és én nagyon rossz helyen vagyok. A színészek a kukából ettek, mert éppen csöveseket alakítottak. A darab többek között arról szólt, hogy egy csirketelepen filmet forgatnak a csirkék számára, hogy jobban tojjanak és ne pusztítsák el egymást a zsúfolt ketrecben.
Aztán a csirketelep dolgozójának bele kellett szeretni egy csirkébe vagy fordítva, hogy a csirkék megszólítva érezzék magukat.

Egy idő után hátradőltem a fülledt erkélyen és már nem akartam látni a távoli színészeket. Ránéztem a férjemre, aki tikkadtan vergődött mellettem. Ő is úgy érezte, hogy csapdába esett. Fellélegzett, mikor látta, hogy én pont ugyanúgy vagyok.

Van lejjebb

Ehhez a filmforgatáshoz egy idő után a nézőktől pénzt kezdtek el kalapozni. Természetesen a közönség azt figyelte, hogy ki adakozik és ki nem. Szerintem egy néző sem tudott ebből jól kijönni. Az sem, aki aprót adott, és azt sem, aki papírpénzt. Ha valaki drága órát viselt, de csak egy százast dobott be alamizsnának, az megkapta a magáét. Én ezt egyáltalán nem találtam viccesnek.

És még lejjebb

A darab fűszerét az adta, hogy a színészek felkészültek helyi dolgokból. Biztos így tesznek a többi vidéki városban is.

!!! Az i-re az tette fel a pontot, amikor megkérdezték, hogy honnan származnak a neandervölgyi emberek. Látszott, mennyire felkészültek és megnevezték a közvetlen Szeged melletti települést, Szatymazt. Gondolták, hogy ennek a településnek olyan hülye neve van, hogy mindenki viccesnek találja majd, hogy onnan származnak a Neandervölgyi emberek.

A fiam barátnője, aki ott ült velünk, éppen egy szatymazi lány.

Ezt nem kell tűrni

Úgy döntöttem, hogy nem töltök több időt azzal, hogy várom a sorsom jobbra fordulását és teszek magamért. Aztán összenéztünk a férjemmel és kisétáltunk az előadásról. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megtehettük, a sor szélén ültünk. A középen ülök csapdába estek.

Mivel rengeteg vendég volt, úgy tűnt, sokan nevetnek, de se előttem, se mellettem, se mögöttem, senki nem nevetett. Mindenki próbálta jól érezni magát, ha már szombat a hét fénypontja és a legolcsóbb jegy is 9000 Ft.
Én 36 000 Ft-ból- tudtam megtanulni azt, hogy nagyon utána kell járni manapság egy színdarabnak, és egyáltalán nem garancia a minőségi előadásra a jó nevű pesti színésztársaság.

Bár nem vártam el, néhány perc múlva a fiamék is utánunk jöttek.
A fiam barátnőjétől én kértem elnézést azért, mert meghívtam erre a darabra. Kellő humorérzékkel állt hozzá.

Sose tudtuk meg, mire jutott ez a darab, de mi levontuk a tanulságot

Végül az autó felé tartva igazán jót röhögtünk ezen a mai estén.
Hogy kerülhettünk ekkora slamasztikába!?

Minden nevetséges volt. Az elfelejtés, a rohanásunk, a kínlódásunk a színházban és a menekülésünk is. CSAK A DARAB NEM.

Két órával azután, hogy megtudtuk, színház jegyünk van, megkönnyebbülten érkeztünk haza. Úgy gondoltuk, biztos nagyon jó ez a kultúra, de ha ez a színházművészet, akkor itthon még jobb, az hétszentség!

Útközben arról beszélgettünk, mennyit kínlódtak vele az égiek, hogy eltereljenek bennünket, de mi makacsul törtünk a célunk felé.

Köszönjük az égieknek, sokat tanultunk belőle.
Legközelebb jobban figyelünk a jelekre.

A gondviselés mindig JEL-en van, csak észre kell venni.