Ingázz hétköznapi dolgokra!

 

TARTALOM:

1. Egy cica, aki nem hal meg, csak megsántul
2. Ajánló:  Életforgatókönyv, elvonulás és tarot

————–

Sokan szeretitek Izabella lelkesítő történeteit. Iza egy közülünk. Akárcsak neked, neki is gyerekei vannak, dolgozik és próbál jó ember lenni és megoldást találni az életére.

Két cicánk 7-8 évvel ezelőtt szegődött a házunkhoz. Először Böske érkezett. Fehér-fekete foltos, öklömnyi kiscica volt.

Ültem a teraszon, amikor egy autó lefékezett. Kinyílt az ajtaja, és csak azt láttam, hogy valami kis csomag repül át a kerítésen. Nagyot nyekkenve földet ért nem messze tőlem. … Bözsike volt az.

A kedves gazdája úgy gondolta, így szabadul meg tőle. Annyira halálra rémült, hogy a kezemet össze-vissza karmolta. Elfertőződött. Hetekig akkora volt, mint egy buci. Majdnem műteni kellett.

De Bözsike minden nap dorombolt és belopta magát a család szívébe. Én is megbocsátottam neki. Családtag lett.

Kertes házban lakunk, Böske kinti-benti cica volt.
A macskák általában éjszaka vadásznak, ezért este mindig kiengedtük és ő pedig reggel kopogott, hogy mostmár bejönne.

Tavaly tavasszal az egyik reggelen nem kopogott, csak ült és nézett az erkélyajtó előtt. Elütötte egy autó és a jobb hátsó lába 8 helyen eltört. …

Egy cica lábszárcsontja kb. olyan vastag mint egy ceruza. Amikor ez eltörik, ráadásul 8 helyen és szilánkosan, akkor az szinte menthetetlen. A klinikán persze meglátták bennem az önfeláldozót és azonnal meg is győztek, hogy ezt lehet implantálni.

Több órás mélyáltatásos nagyműtét (ingem-gatyám árban), aztán az óriási fájdalmak csillapítására 3 hétig nagyon erős drogokat kapott a cica. Csak feküdt üveges tekintettel, totál beállva egész nap.

A 3. héten az implantátum egy rossz mozdulattól kifordult a helyéről.

Természetesen szombat délután, amikor minden zárva van.
A családtagok összedobták az összes még meglévő pénzünket (hó vége volt) és az ügyeletes klinika oldalán leolvastuk, hogy ez a cica elaltatására lesz elegendő.

Mindenki sírva búcsúzott tőle és én elvittem az ügyeletre. A környék legprofibb, legújabb, legdrágább klinikájára. Csak ők voltak nyitva szombaton este.

A fiatal orvos döbbenten kérdezte, hogy ezt a dirib-darabra tört lábat valaki implantáltaaaaa? Hiszen ez lehetetlen, hogy sikerült?
Olyan aranyos ez a cica és még fiatal is – mondta – mi lenne, ha amputálnánk a lábát?
Mondtam neki, hogy összesen annyi pénzünk van, amivel az elaltatást tudom kifizetni, másra nincs sajnos lehetőségünk. Az implantálás műtétje és az azt követő kezelések minden pénzünket felemésztették. Sajnos nem tudom kifizetni – altassuk el.

 

Negyedik: az amputált macska

A sors szereti Bözskét

Az ügyeletes orvos arra kért, hogy engedjek meg neki egy telefont. Mosolyogva azzal tért vissz, hogy felhívta a klinika tulajdonosát és elmondta neki a helyzetet. Felajánlotta, hogy az altatás áráért leamputáljuk a cica lábát és majd meglátom, hogy 3 lábbal is teljes életet tud élni egy cica.

Hittem is, nem is, de úgy gondoltam, hogy egy ilyen igazán nagylelkű ajánlatot nem utasíthatok vissza és ha már a sors ennyire küzd a Bözsi életéért. Akkor ki vagyok én, hogy ezt felülírjam?

Újabb mélyaltatás következett, újabb több órás műtét. A klinika annyira figyelembe vette az anyagi helyzetünkre, hogy másnap egy zacskónyi ingyen gyógyszerrel adták haza a Böskét. Újabb 3 hétig erős drogokon tartottuk, hogy az amputálást követő fájdalmakat valahogy elviselje. Szívszaggató helyzetében lefogyott kb. másfél kilóra.

Gondolj csak bele, két nagyműtét, két mélyaltatás egy hónapon belül.  Aztán két hónapnyi bedrogozott állapot.

Nyár végére felépült. Mármint testileg. Csodaszépen plasztikázták a csonkot (a csípőcsontról leválasztották a lábát, nincs kis csonkocskája, az egész láb hiányzik). Szépen visszanőtt a szőre, megtanult 3 lábon járni, aztán futni is. Ma már bárhova felugrik, vidáman éli az életét, de benti cica lett belőle.

Bözsi tehát testileg teljesen rendbe jött, ahogy az orvos ígérte – ám azzal nem számolt senki, hogy ez a sok altatószer és szatyornyi fájdalomcsillapító úgy megborítja a pszichéjét, hogy utána nem hagy minket élni.

Nagyon komoly kihívással álltunk szemben. Bözsit nem lehetett kiengedni, mert 3 lábbal biztosan azonnal elüti valami (érdekes, hogy nem is akart kimenni). De kb. éjjel 1-kor elkezdte a családtagokat ébresztgetni, ha kellett, eljutott az agresszív harapdálásig, hogy valaki játszon vele, adjon enni stb.

Bözsinél felborult a menetrend, pokollá tette mindenki életét. Ilyenkor hangosan nyávogott, kapart, rohangált, hisztizett, harapott … Mindezt az éjszaka kellős közepén, amikor aludnunk kellett volna, hogy másnap dolgozhassunk.

Karácsony előtt jártunk, amikor az egyik huszonéves lányom, aki a legnagyobb macska rajongó, sírva kiabálta, hogy

“Nem igaz, hogy ezt elnézed!
Hulla fáradt vagyok!
Ha a térdedet meg tudtad javítani, akkor a macskát miért nem?!”

Tágra meredt szemmel néztem rá, hogy micsoda abszurd gondolat! Ez egy macska! Mégis mit csináljak vele?
De a holtfáradt gyerek tovább üvöltött magán kívül, hogy

“ha szeretnél elővennéd az ingádat és megjavítanád a Bözsit!”

Teljesen abszurnak találtam, de nekem mindig ilyen “felpörgetett” helyzetekben szokott jól sikerülni a “kezelés”.
De ez mégis olyan szürreális! Ingázzak egy macskára?! Akinek az agyát kisütötték a drogok és aki egyébként éjszaka vadászik …
Hát, ez ám a kihívás!

Fogtam az ingámat és visszavonultam. Azt hiszem ilyen érdekes élményben egy emberrel kapcsolatban sem lesz részem soha!
Jó sokáig tartott! Egyáltalán nem hittem abban, hogy ez sikerülhet, de teljes átéléssel csináltam, mert annyira sajnáltam az alváshiányos, összekarmolászott lányomat.

Aztán az egészet megerősítettem egy ÉFT proxi kopogtatással. Macska sem voltam még soha! 🤣🤣🤣
Kiingáztam, hogy kb. két nap kell ahhoz, hogy Bözsikénél ez fizikai szintre is lerezegjen. Ezt nem mondtam el a családnak, csak annyit, hogy megtettem, amit tudtam.
Aztán vártam.

Másnap reggel megint jelentették, hogy Bözsi elviselhetetlen, semmit sem ér az ingám vagy ha mégis, akkor macskára nem hat (én a földszinten lakok, a fiatalok az emeleten a macskával – így én kimaradok az éjszakai macskabulikból). Mondtam, hogy “lehet” – és nem kommentáltam.

 

Hetedik:    a megjavult macska

Harmadnap szombat volt. Reggel felmentem az emeletre. … néma csend fogadott. Bözsike sehol. … Gondoltam, talán kifordították a bundáját, annyira idegesítette őket 🙂
Szép csendben kortyolgattam a kávémat – mindenki aludt. Bözsike egyszercsak nyújtózkodva, álmosan elősomfordált.

Eltelt vagy 3-4 nap, mire valakinek leesett a tantusz és felkiáltott:

“Anyaaaa! Te megjavítottad a Böskét! Napok óta alukál egész éjszaka!”

Ha volt valaha olyan kopogtatásom, vagy ingázásom, amiben egyáltalán nem hittem – na, akkor ez volt az!
Ebből is látszik, hogy ha nem hiszel benne, akkor is működik!
Ez egy tökéletes módszer – ezek szerint állatokra is.

Bözsike egy hónapja már, szépen átaluszkálja az egész éjszakát, meg se moccan! Napközben is sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett a viselkedése.
A férje, Bandi, a szürke kandúr is nagyon meg van elégedve az eredménnyel! Ismét összebújva alszanak, mint egy évvel ezelőtt.

Ölellek,
Iza