Oldás után mindig jobb

– Mi lesz a témánk ma?
– Nem tudom. Csak azért kerestelek meg, mert ha néha oldunk, akkor utána mindig jobb lesz az életem.
– Rendben, akkor hívjuk segítségül az ingát és a tarot kártyát. A tarot szerint érdemes megvizsgálni a férfiakhoz fűződő viszonyodat. Nézzük meg az életedben felbukkanó férfiakat. Mi működött és mi nem a kapcsolatokban? Ha e mentén indulunk el, akkor érdekes felismerésre juthatunk.

Férfiak

– Valójában mostanában nincs elkötelezett párkapcsolatom, de van Karim aki nagyon nagy biztonságot ad és irtó jó vele a szex. Imádom, hogy kíván engem, imádom, amikor kiszolgál. Úgy fizeti ki a számlát, ahogy klasszikus értelemben a férfiaktól várjuk. Vele otthon érzem magam, de aztán rövid idő után mindig minden elromlik, civakodni kezd és kritikus lesz.
Egy régebbi kapcsolatomban Pistinek állandó lelki problémája volt, én pedig meg akartam gyógyítani.
– Ő is kedves volt veled?
– Hát ő biztos nem szolgált ki semmiben. Én hallgattam őt órákon át.
– Aztán a főnököm, vele nincs férfi-női kapcsolatunk csak nagyon imponál, hogy milyen jól néz ki külsőleg. Az intellektus a briliáns, odafigyel rám. Ő egy foglalt családos ember.
Aztán volt egy régi veszekedős külföldi párom is.
– És a gyereked apja?
– A férjemmel annak idején, a kezdetekkor nagyon egymásra voltunk hangolódva. Szerintem vele azért jöttünk össze hogy legyen egy közös gyerekünk. De aztán kiüresedett a kapcsolat.
Egyszer egy üzleti partneremmel jöttem össze, akiről hamar kiderült, hogy csak szexre kellek neki. Hát, én el is tudtam fogadni. Bár egyáltalán nem volt nagy durranás. Abszolút kiszámítható volt minden mozdulata. Bár az elején kiderült, hogy énmiattam nem fogja otthagyni a feleségét, mégis inkább ő kötődött hozzám.

Magyarország korlátozott és fejletlen

Az izomteszt azt mutatta, hogy Karimmal és Pistivel kell foglalkoznunk. Sőt, valamiért még meg kell vizsgálnunk a 20-as éveidet is.
– Mit csináltál akkoriban?
– Pár évet egy angol városban éltem.
– Igen, ez jó lesz. Miért szerettél ott lenni?
– Ott minden jó volt. Mindenki kedves volt és mindenkitől csak tanultam. Én nem akartam volna hazajönni. Akkor jöttem haza, amikor kiderült anyukám betegsége.
– Az inga szerint fontos lenne megítélnünk Magyarországot. Ebből sokat megtudhatnánk rólad.
– Milyennek találod Magyarországot?
– Korlátozottnak, fejletlennek és elmaradottnak.
– Szerinted milyeneknek kellene nekünk itthon?
– Sokkal nyitottabbak, elfogadónak és empatikusabb.
– Tudnál ezekre konkrét példát mondani?  Ha mi szeretnénk ilyenek lenni, akkor azt hogyan kellene csinálnunk?
– Hát, ide nagyon kevés hír jut el. Külföldön tisztában vannak a világgal, hogy mi hogyan történik.
– És az elfogadás meg a nyitottság?
– Az elfogadás azt jelenti, hogy kevésbé ítélnek meg valakit. A nyitottsághoz pedig még az is hozzátartozik, hogy ők munka után összegyűlnek, megisznak valamit vagy csinálnak valamit együtt közösen.
– Ehhez képest mi milyenek vagyunk?
– A magyarok alja és buta emberek.
– Nagyon tetszett az őszinteséged, pont erre van szükségünk.
– Mitől lettél volna boldogabb Angliában?
– Ha nem kell hazajönni.
– Miért nem akartál hazajönni?
– Azért, mert itthon nem voltak jó emberi kapcsolataim és nem kötött ide semmi sem.
– Tanácsolnál nekünk, magyaroknak valamit?
– Igen, mindenkinek szüksége lenne arra, hogy költözzenek ki egy kicsit külföldre, hogy egy kicsit színesebben lássák a világot.
– Mi a legrosszabb itthon, ami megtörténhet?
– Hogy itt mindenki kedvetlen lesz és a végén én is elveszítem a jókedvemet.

Lehet, hogy nem is úgy volt?

Más írásaimban részletesen le szoktam írni a feloldási folyamatot. De most csak rövidítve mesélem el. Megtudtam Szilviről, hogy tizenéves korában óriási extrém ruhákban járt, lilára festette a haját és Martens bakancsot húzott a lábára.

– Mit szólt ehhez a környezeted – kérdeztem tőle.
– Semmit.
– Valójában soha senki, se az iskola, se a szülei egyetlen rosszalló megjegyzést sem tettek?
– Nem.
– A szüleid tulajdonképpen még finanszírozták is ezt a hóbortodat.
– Hát, igen – neveti el magát.
– És én mégis úgy éreztem, nem fogadják el.
– Ebből is látszik, hogy a nem-elfogadás érzése nem a környezet megnyilvánulása, hanem belül érezzük azt, hogy nem vagyunk elfogadva, valami baj van velünk.
Mivel az jött ki, hogy a két téma összefügg, ezért fésüljük össze a férfiakhoz fűződő kapcsolatodat és a gyökértelenség érzését.

Nem véletlenül költöznek az emberek külföldre

Egy kis beszúrás:
Bár sokan meg fognak érte kövezni, de akkor is meggyőződésem, hogy ha valaki külföldre megy, az a legritkább esetben gazdasági döntés. A mélyében szinte 100 %-ban családtörténeti vagy családi okok húzódnak. Az egyik esetben az illető valaki sorsát képviseli az életével, aki nem látható vagy kiszakított vagy pl. eltűnt személy… A többi esetben távol akar lenni a családjától – akár tudatos erre, akár nem. Azt hiszi, hogy a problémáját a külföld fogja megoldani.

Kivételt képeznek azok az esetek, amikor valaki azért megy néhány évre külföldre, hogy tanuljon vagy anyagilag megerősödjön, aztán ezzel a tudással vagy pénzzel hazaérkezve kezdjen itthon valamit. Illetve a kivételhez tartoznak azok is, akiknek a küldetésszáma vagy az életforgatókönyvi szakasza épp erre predesztinálja. Ilyenkor az illető rá van hangolódva az életfeladatára, vagy természetes módon ráérez arra a feladatra, amit ebben az életszakaszban át kell élnie.

Majd akkor fognak szeretni, ha …

Visszatérve Szilvire: meg kellett keresnünk, hogy ez a kötődési probléma honnan ered. Hiszen azt mondta Magyarországról, hogy semmi sem köti ide. Miközben több, mint 10 éve itt él újra.
Sajnos nem volt tudatos emléke a három éves kori sérülésére, amikor anyukája valamilyen más problémával volt elfoglalva. Talán betegséggel küzdött.
Szilviben az maradt meg, hogy az anyukám majd akkor fog szeretni, ha a problémák elmúlnak. Vagyis ha anya majd meggyógyul, aztán én is sorra kerülök. Természetesen anya meggyógyult, de az eset egy olyan lenyomatot képezett benne, hogy a férfiakkal kapcsolatban is ezt ismételte.
Majd, ha férfiak megoldják a problémáikat, akkor fogják őt tudni szeretni.
Ott van például Pisti a lelki problémájával. Szilvi évekig gyógyítgatta a lelkét, hallgatta a bánatát és epekedve várta, hogy Pisti jobban legyen, mert akkor biztosan ő fog következni.
János esetében pedig: majd ha elválik a feleségétől, akkor őt választja. Szerencsére hamar kiderült számára, hogy ez nem fog bekövetkezni, úgyhogy itt kevésbé sérült ebben a kapcsolatban.

Más helyzetekben is ez a minta működik

Viszont Karim egy olyan furcsa karizmatikus férfi az életében, aki mindig megvillantja a tökéletes kapcsolódás lehetőségét. De aztán minden esetben valami elromlik és Szilvi hazautazik a saját városába, ahol kivárja, hogy Karim megint olyan legyen, mint legutóbb.

Magyarországra levetítve pedig azt érzi, hogy ha majd a magyarok megfejlődik önmagukat, ha majd kevésbé lesznek korlátozottak, buták, fejletlenek és elmaradottak, ha majd egyszer nyitottabbak lesznek és empatikusabbak, akkor figyelembe fogják venni egymást és őt is. Már csak ezt kell kivárnia és akkor itthon fogja érezni magát. Hát erre az érzésre kapott korrekciót Szilvi.

Kapott egy  tudatalatti átprogramozó gyakorlatot, amelyik megváltoztatja a hozzáállását. 8 napig kell egy speciális módon mondogatnia őket, hogy ez a rejtett sérülése begyógyulhasson és végre új szemmel nézhessen a szüleire, az országára és a férfiakra.

Ahogy jósolta, bevált Szilvi taktikája, miszerint úgyis találunk valami fontos megdolgozni-valót, átdolgozni-valót az életében. Így is lett. Erőfeszítésének biztos meglesz az eredménye.

Sok boldogságot, Szilvi!