Tegnap arról volt szó, hogy a politikai indulatok és viselkedések az illető személyről árulkodnak.

milyen típusú politikust utál vagy kedvel?
mi ellen agitál vagy tüntet?
milyen a választói magatartása: passzív vagy aktív?
kihez tartozik a politikai álláspontja? A sajátja vagy mástól kapta?
…

Mindegyik nagyon izgalmas boncolgatni-való.

Azért könnyű a politikai stresszel foglalkozni, mert nem olyan személyes, mint amikor az illető a családjára, személyes környezetére haragszik, és ott lázad.

Könnyebb országos szinten haragudni, mint a szüleidre vagy magadra.

Nézzük, mi az egyes korok LÁZADÓINAK VALÓDI PROBLÉMÁJA:

– HATALOM ÉS KONTROLL
Akik most elégedetlenek, azoknak a kontrollal van problémájuk. A sérülésük onnan ered, hogy annak idején korlátozták őket, illetve azt élték meg, hogy a szülők vagy tanárok hatalmat gyakoroltak felettük.

– Akik a redszerváltás idején érezték magukat frusztráltnak, ők a VÁLTOZÁSSAL és az ISMERETLEN helyzetekkel nem tudtak mit kezdeni. Nem volt biztonságos a változás.

– Akik utálták a privatizációt, azok a kemény munkával megszerzett jövedelem hívei. Szerintük csak az a becsületes, aki minden fillérért keményen megküszködik. Nekik az ÉLET KÖNNYŰSÉGE a probléma. Felmerül még az igazságtalanság témaköre is.

– Akik a szocializmusban jól érezték magukat, ők a GYERMEKI TUDATOSSÁG szintjén érezték magukat biztonságban. Amikor is megmondták mit csináljanak és megszabták a kereteket.
Akik viszont szenvedtek a szocializmusban, ők úgy érezték, hogy nem fejezhetik ki a KREATIVITÁSukat, az ÖNÁLLÓSÁGukat. És korlátozták a SZABADSÁGukat. Akiknek ez volt a problémájuk, azok már gyerekkorban is hasonló témával küszködtek.