Az elme és a lélek összhangja

Nem régiben olvastam Vadim Zeland könyvét (Válaszd ki magad a sorsod!), melyben minduntalan visszatér a gondolat, hogy: a lélek gyakran egészen mást akar, mint a tudatos elme. Ha hagyjuk, hogy ez a disszonancia fennálljon, akkor egyrészt nem jutunk el a célunkhoz, hiszen a lélek / tudatalatti, nincs összhangban ezzel, vagy eljutunk, de hatalmas erőfeszítés által. Mint tudjuk, a tudatalatti dolgok nagyobb erővel bírnak, mint a tudatos elme.

Tehát eredményességünk szempontjából érdemes a lélekkel összhangba kerülni,mert akkor nem szélmalomharc lesz eljutni a vágyott célhoz, hanem belesimulunk az élet áramlásába és csak kormányozni kell kicsit jobbra, kicsit balra.

Erről eszembe jutott, hogy vajon bizonyos céljaimat illetően én vívok-e szélmalomharcokat?

És be kellett látnom, vívok. Hiszen ha nem így lenne, akkor nem görcsölnék semmin. Hagytam magam lenyugodni és befelé figyelni. Megkerestem a hozzám időben legközelebb álló egyszerű kis esetet.

Azt hittem belefér, de mégsem

Egy kliensem megkért, hogy tanítsak meg neki valamit, amit tudja, hogy használok. Ez az én saját találmányom, senkitől sem hallottam, hogy csinálna ilyen. (Családállítás SVT-vel, felhasználva a családtörténeti asztrológiát is.)
Én egyből belementem, gondoltam, mindegy mivel foglalkozok amikor ügyfelezek: Oldjuk a problémáját, vagy tanítok.
Azonban mihelyst letettem a telefont, jelzett a lélek, hogy neki ez nem tetszik. A tudatos elmém pedig nyugtatgatta, gyártotta a magyarázatokat, kifogásokat.
Azzal gyötört a lelkem, hogy már megint úgy ugráltam, ahogy más fütyült, nem értékeltem, sőt leértékeltem magamat és a tudásomat.
A barátnőm is felhívta a figyelmemet arra, hogy ez egy olyan “know how”, amiben sok munkám van és más nincs, aki ezt szintén tudná.
Éreztem, hogy igaza van. Mivel annyira egyben volt ez a módszer a fejemben, nem tartottam nagy dolognak. Hiszen én – pikk-pakk – csoda kis táblázatot és háttéranyagot készítettem belőle. “Csak” egybe kellett fésülni azt, amit tudtam és használtam.

A saját erőfeszítéseimet nem vettem számításba. Tanultam, valami újat hoztam létre, összeraktam, beszkenneltem a táblázatot és magyarázatokat is gépeltem hozzá. Végül összeállt egy kompakt kis anyag.

Szóval ezt választottam témának. Ez volt az „egyetnemértés” köztem és KÖZTEM.
Készen álltam arra, hogy feltárjam ennek a disszonanciának a gyökerét, kikopogtassam magamból és végre tudjam képviselni a saját érdekeimet.

Még egy kis kitérő: A JELEKRŐL

Vadim Zeland a jelekről is ír, amiket “csak úgy” kapunk. Ha nyitott állapotban vagyunk, kérdezünk, akkor előbb-utóbb kis jelentéktelen megjegyzés vagy bármi más formájában jönnek. Jöttek is sorra szépen:
Tegnap hallgattam a sporthírekben Kemény Dénest, aki arról nyilatkozott, hogy visszavonul a vízilabda csapat éléről. 3 olimpiát nyertek a vezetésével, azonban ma már úgy érzi, nem lenne képes újra feltöltődni, felszívni magát annyira, hogy ismét hozzák az eredményeket. Ebben eddig nincs semmi érdekes. Azonban hozzátette: “BÍZIK ABBAN, HOGY SIKERÜLT RACIONÁLIS DÖNTÉST HOZNIA ÉS SIKERÜLT AZ ESZÉRE HALLGATNIA, NEM PEDIG AZ ÉRZÉSEIRE.” Paaang, a fülem azonnal kiszúrta ezt a mondatot. Tehát Kemény Dénes nem a lelkével szeretett volna összhangba kerülni, hanem az elméjével. Szegény Dénes(!), gondoltam. Egyébként szerintem az érzéseire hallgatott. Még ha nem is akart.

Belátom, vannak helyzetek, amikor az józanul kell mérlegelni. Vannak pro és kontra érvek, de ez a sorstani kérdés – szerintem – pont nem ilyen volt. Én életem egyik legfontosabb döntésénél biztosan figyelembe vettem volna a lélek suttogó hangját.

Aztán elolvastam Carol Look EFT terapeuta hírlevelét, amiben ezekkel a kérdésekkel kezdett:
– “Szoktad-e úgy érezni, hogy jobb kishalnak lenni egy nagy tóban?”
– “Amikor étteremben szétdobjátok a számlát, szoktál-e többet fizetni, mint, ami a részed?”
– “Gyakran adod-e át másnak a hatalmat?”
– …..

Az érzések és korlátok oldása – utazás befelé

Ekkor ismét tudtam, hogy kaptam egy újabb jelet. Tehát épp itt az ideje kopogtatni egy kicsit.

Egyszerűen csak nekiálltam és mondtam, amit éreztem, kopogtattam, megbocsátottam és szerettem magam, …
Hamarosan jöttek is a képek, infók.
Az egyik rokonomnál láttam a mintát, hogy mindig borravalót ad, adakozik, nagyvonalú, akkor is ha nem indokolt, nem szeretné, hogy véletlenül is adós legyen. Nem kérdez rá még véletlenül sem egy kedvezményre, mert az hogy nézne ki, … Egyrészt ezt azért teszi, mert ő így szokta. Másrészt, mert fontos, hogy szeressék, konfliktust kerüljön és megfeleljen mások elvárásainak.
Rájöttem, hogy simán átvettem a mintáját. Lehet, hogy a családtagomnak ez a viselkedés nem okozott túl nagy belső konfliktust, de nekem, aki 35/8-as életfeladattal születtem, ez önmagam szembeköpése volt. Mégis csináltam nap, mint nap.
Aztán kopogtattam tovább, mert ilyenkor jönnek ám a képek és ötletek. Azt is láttam ennél a rokonomnál, hogy elvállal alkalmatlan időpontban jött munkát is, nem tud nemet mondani. Belül puffog, dohog, de mégis megteszi, amit az ügyfelek kérnek.
Ezt is sikerült átvennem, csak én nem dohogtam, hanem racionális magyarázatokat gyártottam, hogy mit miért tettem, úgy hogy másnak jobb legyen, mint nekem.

Felismerések

Nagyon felszabadító volt ez a kopogtatás. Végig éreztem, hogy a lelkem mosolyog, mert egyre inkább összhangba kerülök vele.
Arra is rájöttem, hogy ezt a viselkedést senki nem kérte tőlem. Ezt tanultam, ezt vettem át és ezt kellett felismernem és leraknom. Másokra haragudtam, hogy – mondjuk – kihasználnak, nem értékelnek, miközben ezt én csináltam magammal. Én értékeltem alul magam és én mentem bele olyan dolgokba, ahol nem volt meg az egyensúly.

Mi ebből a tanulság?

• A lélek valóban mindent tud és mindent érez. Az értelemnek érdemes megfejtenie az általa közvetített információkat.

• Ha foglalkoztat valami bennünket, akkor előbb-utóbb kapunk jeleket, amelyek segítenek átkerülni egy kedvezőbb életvonalra.

• Az elengedés – például ÉFT-vel vagy Faster EFT-vel megkönnyíti, hogy összhangba kerüljünk a lelkünkkel.

Kérdezz, légy nyitott a válaszra, vedd észre a jeleket, fogadd el, hogy ezt érzed és engedd el vagy változtasd meg! ENNYI!