Szerelmi probléma

Egy kliensem szerelmi problémával keresett meg. Kedves, intelligens hölgy. Rendezett családdal, gyerekekkel, férjjel, …
Bejelentkezésnél én mindig elkérem a kliens és a története szereplőinek születési adatait, mert előre kiszámolom a kronobiológiai képletüket. Ki milyen energiával született, mik az adottságai és ezen felül megnézem a sorstani kapcsolódásokat is. Kinek kivel milyen dolga van, mi a sorsfeladatuk egymással, van-e egyáltalán dolguk egymással, vagy netán szabad akaratból vannak együtt.

A telefonban véletlenül rákérdeztem, hogy hány szereplős a történet, amivel megkeres. Csak úgy gyűltek a nevek. A kiszámolás után, amikor még nem tudtam, hogy ki kivel van, jót mosolyogtam, mert a képlet egy pókhálóra emlékeztetett. Mindenkinek volt sorstani kapcsolódása mindenkivel, több szinten is. És nem is voltak ezek rossz kapcsolódások. Főleg tanítói-tanulói fordult elő, ami nagyon kellemes és hasznos.

Nos, így találkoztunk Beával. Elmesélte, hogy van egy szép családja, sok éve élnek harmóniában, született két gyerekük, tulajdonképpen jól megvannak. A férje nagyon rendes ember, egy húron pendülnek, egymás mondatait fejezik be. Károly a gyerekekkel jól bánik, jó munkája van. Valami azonban nem stimmel.

Az első férj

Bea egy ideje már csak az első férjére tud gondolni, akivel annak idején szenvedélyes kapcsolatuk volt. Imádták egymást. Azonban mellette Bea nem tudott az lenni, aki szeretett volna. Nem építhette a karrierjét, és korlátozva érezte magát. Pedig a feneke alá volt téve az autó, ház, … Azonban zavarták a férfi zűrös ügyletei, zavarta az élete korlátozottsága. És ez végül arra késztette, hogy elváljon.

Rövid idő után férjhez ment, gyerekeket szült egy másik férfinek, Károlynak. Teltek az évek és egyszer csak azon kapta magát, hogy a volt férjére gondol, egyre többet és egyre többet. Úgy intézte, hogy találkozzanak, majd beszélgessenek. Ez azért is volt nehéz számára, mert a férfi elzárkózott. Igyekezett magát távol tartani Beától, mert még mindig elementáris hatással volt rá a nő. Hónapok alatt levelezés alakult ki közöttük és olykor titokban találkoztak beszélgetni. Kiderült, hogy a férfi még most is bármire hajlandó lenne a volt feleségért.

Miről szólt az első házasság?

Csináltunk Beának egy oldást, visszamentünk okkorba. A férfi emlékeztette őt az apukájára, aki fiatalon meghalt. Csináltunk egy családállítást is, de még éreztem, hogy sehol sem tartunk. A hagymarétegek között csak a felszínt hámozgatjuk.

Kiteszteltem, hogy a leghatékonyabb módszer a Byron Katie -féle „négy kérdés” lesz a továbbhaladásra. Bea ki is töltötte az „Ítéld meg embertársadat!” című kérdőívet, amiben arra kértem, hogy mindent, amit gondol Zsoltról, az első férjéről, bátran írjon le. Mit gondol róla, mit kéne annak tennie, mivel tenné boldoggá, mit nem kéne csinálnia, mit nem szeretne vele kapcsolatban átélni.

A négy kérdés szenzációsan működik. A kérdőíven mondatról mondatra haladva, megfordítjuk a kijelentéseket. A végére kiderül, hogy azért van bajunk a másikkal, mert bennünk zajlik valami, amivel addig nem voltunk hajlandóak szembenézni, mivel túl fájdalmas lett volna. Helyette sokkal könnyebb egy másik emberre kivetíteni azt és maguk helyett arra haragudni. Ez a fajta megfordítás kíméletes és közben katartikus felismeréseket hoz. Az emberek, akik elvégzik „A Munkát”, általában először meghökkennek, olykor sírnak, végül nevetnek saját magukon. Tudatosodik a játszmájuk, és a tudatosodás, felismerés után képesek elengedni. Ilyenkor érdemes egy jót kopogtatni, vagy egy oldást, elengedést, akármit csinálni.

Bea is hasonlóan járt. A végén annyira nevetett, amikor ő maga fogalmazta meg, hogy ő az, aki követelőzik, manipulál, mégis ő az, aki haragszik a másikra. Ő volt az, aki korlátozta előző házasságában saját magát, ő nem járt el dolgozni és ő nem hitt saját magában. Szembesült magával, nevetett és látszott a sokkoló élmény mögött húzódó felszabadulás. Mivel az állítások megfordítása során felbukkanó igazságok mindig sokkal egyszerűbbek, igazabbak és boldogítóbbak, mint az eredeti állítás volt. Az igazság egyszerű és felszabadító.

Bea kapott házi feladatot, amit az agyátállítás megkönnyítésére szoktam adni. Néhány napon keresztül kell egy bizonyos módon személyiség újraprogramozó mondatokat kell mondogatnia.

 Annyira örültem, hogy egy felszabadult, „megvilágosodott” kliens távozott tőlem.

Rendes ember – kontra szenvedély

Két nap múlva azonban telefonált, hogy a lehető leghamarabb újra eljönne hozzám, mert két nap euforikus könnyedség után rosszabbul van, mint előtte.
Ekkor már tudtam, hogy egy újabb, számára veszélyesebb hagymaréteg került a felszín közelébe. A tudatalatti ilyenkor veszélyhelyzetet hirdet, mert azt érzékeli, hogy egy számára „életfontosságú” hiedelmet akar a tulajdonos megváltoztatni és akkor veszélybe kerül.

Először oldottunk, majd kopogtatással mentünk egyre mélyebbre és mélyebbre. Nem ragozom sokáig, de pontosan lehetett tudni, mikor értünk el végre a gyökérokhoz.

Nem is említettem a volt férjjel kapcsolatos felismerésünket, miszerint Zsolt adta számára a szenvedélyt. Megbízhatatlan volt, kockázatos életet élt, azonban ott lobogott a tűz kettejük között. A jelenlegi férj egy rendes ember, megbízható, a legjobb barát, jó apa és minden, kivéve, hogy nincs meg a szenvedély. A volt férj felbukkanása ezzel szembesítette Beát, hogy számára ez is fontos. Az egyik Zsivány Tóni, a másik Rendes Ember. Mindkettőben van valami, ami számára létkérdés. Tehát Zsolt felbukkanása megmutatta,  mi az, ami Bea számára fontos, mi az, ami hiányzik Bea életéből.

Változás – magány – halál

Azonban a kopogtatás ennél is mélyebbre ment. Azt érezte, hogy ha választania kell, akkor veszélyben van. Miért is, mert ha úgy dönt, hogy elválik, akkor egyedül marad, nem lesz társasága, besavanyodik, szomorú lesz. Nem értettem, miért. Hát azért, mert az anyukájával is ez történt, illetve a húgával is. Mindketten rákban haltak meg. Az édesanyja a férje halála után egyedül maradt, egyre magányosabb lett, nem járt sehová, végül szomorúan, az életet elutasítva meghalt rákban.

Bea azt rögzítette, hogy ha ő egyedül lesz, vele is ez fog történni s ő is meghal.

Ugye józan ésszel mindenki tudja, hogy ennek nem kell így lennie. Az ÉFT kopogtató módszere azonban lehatol a tudatalatti tartalmaihoz is és felszínre hozza az elme által életvédő fontos hiedelmet, amivel Bea a saját életét szerette volna megmenteni.

Tehát tudja, hogy szüksége van egy olyan emberre, akiben mindkét férfi erénye: a szenvedély és a megbízható hétköznapok. Azonban Bea elméjében az játszódott le, hogyha ő változtat, akkor az nem biztonságos, mert lehet, hogy egyedül marad és abba akár bele is halhat, akárcsak a család nőtagjai.
Erre a korlátozó hiedelemre kapott egy oldást és házi feladatot.

Nem a váláshoz kell hozzásegíteni

Azonban nem kell megijedni senkinek. Én nem ahhoz segítettem hozzá, hogy elváljon, hanem ezt a hibás kódot vetettem vele észre és otthon ő távolítja el a házi feladat segítségével. Amikor már nem fog abban hinni, hogy „Ha szabadon döntök az életemről, akkor abba akár bele is halhatok”, akkor valóba hozhat egy szabad döntést, dolgozhat a házasságán, vagy csinálhat, amit csak akar. De már nem azért fog a férje mellett maradni, mert különben meghalhat, hanem azért, mert úgy döntött. És ez óriási különbség. A korlátozó gondolata nélkül már nem egy eszement ösztönös és önsorsrontó száguldásba kezd két férfi között, hanem pusztán az alapján dönthet vagy nem dönthet, hogy mi a fontos érték számára és mi nem. Mi az, amiről hajlandó lemondani és mi nem.

A félelem és a korlátok oldása

Vannak korlátok, amelyek bennünket szolgálnak (pl. a tűz meleg, nem érdemes belenyúlni), azonban vannak olyan hiedelmeink, melyek nem megvédenek bennünket, hanem korlátoznak. Ezért hívjuk őket korlátozó hiedelemnek, vagy korlátozó hitrendszernek.

Azonban, ami miatt leírtam ezt az esetet az nem ez a tanulság volt. Tanítóm és barátnőm – Odrobina Márti – gondolatát szerettem volna megosztani, miszerint minden félelem mögött a halálfélelem húzódik.
Ezzel sokan szoktak vitatkozni, főleg Márti tanítványai. Márti bele szokott menni a játékba, hogy bebizonyítsa. Pl. mindenki mondhat egy félelmet, aztán ezt hamarjában vissza is vezetik a halálfélelemhez. A 6., 7. próbálkozás után már nevetve nem mondanak újabb félelmeket, mert rájönnek, hogy azt cincálva is a halálfélelemhez fognak eljutni.

Mi ebből a tanulság? Olykor azt hisszük, hogy két férfi között őrlődünk, miközben lehet hogy az elménk abban a tévedésben van, hogy vagy a megalkuvás vagy a halál között kell választani.

Leplezd le a korlátaidat!

Ha van egy olyan érzésed, ami boldogtalanságot okoz, akkor tuti, hogy elhittél egy olyan gondolatot,ami nem igaz.

A kérdés, van-e kedved megtudni, mit hazudsz magadnak, vagy kitartasz a boldogtalanságot eredményező gondolat mellett? Mindkettőhöz jogod van. Válassz, mihez van kedved!