Amikor a dolgok rosszra fordulnak

Egy vidéki kliensem – Ádám – a segítségemet kérte. Olyan mélyen megtaposottnak érezte magát, amiből már nem tudott egyedül kilábalni. Ismeri az ÉFT-t, de már az sem segít.

A sztorija röviden így szól:

Negyvenes éveiben jár. Egy tanyasi jellegű házban laknak a párjával. Mindketten színészek. A tanyájuk néhány éve súlyosan megrongálódott. Ádám akkor úgy döntött, hogy míg a tanyát rendbe teszik, ő otthon marad, a felesége pedig továbbra is pénzt keres a haknikkal. Ádám kemény kétkezi munkát végzett, háztartást vezetett.

Közben a nő talált magának egy szeretőt. Ma már csak aludni jár haza. Egyetlen szót sem szólnak egymáshoz. Ádámnak nincs pénze, munkája. Kiszolgáltatott a nőnek, aki csak testben van olykor jelen. Régi kollégáival már nincs kapcsolata. A művészklubba már nem jár. Nem tud kihez fordulni.

Kérdések

A helyzet rendkívül összetettnek tűnt.

Először is: ha több 10 éve együtt van egy pár, akkor miért nem házasodtak össze?

Másodszor: miért kell valakinek a megrongálódott lakóépület miatt lemondani az életéről?

Harmadszor: miért csak spirituális úton tesz magáért, valódi kiutat miért nem talál?

És még további kérdések húzódtak meg a részletekben.

Túl jó, hogy igaz legyen

Az egyik nagyon érdekes kopogtatásunk a húszas éveire volt visszavezethető. Annak idején hamar kiemelték a színitanodások közül, egyből nagyobb szerepet kapott és ő nem is értette miért. Minden könnyen és egyszerűen működöt. Bár itt is volt egy-két necces kopogtatni való, de most nem ez a lényeg. El se hitte, hogy őt ilyen tehetségesnek látják.

Később megismerkedett a jelenlegi feleségével. Sokan mondták neki, hogy nem értik, mit keres egy ilyen jó pasi mellett egy ilyen semmilyen kis színésznő. Ő pedig ezt nem értette. Még hogy ő jó pasi!? Soha nem értette, miért tartják őt különlegesnek a szakmájában. Nem értette, mitől lenne ő jó pasi. Tehát van itt egy öntévesztés. Nincs tisztában az értékeivel. Hiába dicsérik mások. Ő nem értékeli saját magát.

És ugye, ha ő nem értékeli a saját jó adottságait, tehetségét, jóképűségét, akkor valóban hiába ezer elismerő szó. Mind csak falra hányt borsó.

Azért lett kevesebb, hogy a másikat felemeljem

Ezután Ádám és a párja elkezdtek együtt dolgozni. Ádámnak sok jó ötlete volt, még olyan forradalmian új nyári színitanodát is bevezettek, amit azóta a szakmájukban mindenki lemásolt. Azonban éppen amikor ezt az újítást kitalálta és látta mennyire harap rá a megrendelő cég, akkor ezen a bemutatón elcsípett egy mondatot, ami valami hasonló hangulatú volt: „Ez a kis ribi mit keres emellet a jó pasi mellett?”

És Ádámnál ekkor valami átfordult. Onnantól a párjának tulajdonította az ötleteket, lemondott a neki szóló elismerésről. Egyébként egy idő után a felesége el is hitte, hogy az ő fejéből pattantak ki az új elgondolások.

Aztán elkezdett kevésbé odafigyelni magára. Ódivatúbb és lepukkantabb ruhákat viselt, stb. Vagyis az én szavaimmal megfogalmazva elkezdte egyre kisebbé tenni magát. Azért, hogy a másikat felemelje.

A másik mítoszának lett a rész

Az addigi természetes könnyedsége is ezen az úton veszett el. Azelőtt keveset gyakorolt, istenadta tehetségével játszi módon boldogult. Mígnem egy napon a nő megszólta, hogy sokkal többet kellene gyakorolnia. És ő elhitte. Gitta mindig a sok munkában, a küzdelmes gyakorlásban hitt, voltak félelmei és önbizalomhiánya is. Ezt sikerült megtanítania Ádámmal is. Ezután lettek Ádámnak problémái a hangszálaival. Amíg úgy tudta, hogy csak játszani kell a színpadon, addig az előadás örömmel és könnyűséggel jött. De most megtanulta, hogy a sikerért keményen meg kell dolgozni és szenvedni. Ez volt a nő életről alkotott mítosza, amit Ádám magáévá tett.

Mindeközben a nő egyre magabiztosabb lett és egyre jobb formába lendült. Abba is hagyták a közös munkát, mivel a feleség már többre értékelte magát ennél.

Még lejjebb a lejtőn

Végül az otthonuk tönkremenetele adta meg a lökést a végső mélypont felé. Úgy döntött a pár, hogy Ádám otthon marad, a közös otthont hozza rendbe, a nő pedig eljár a fellépésekre, pénzt keres. Ekkor mondott le – szerintem – véglegesen Ádám önmagáról.

Ő melegítőben járt, már nem tartozott a művészvilághoz, nem vett magának semmit. A szobáját átrendezték a nő számára megfelelő gyakorlószobává.

Kérdem én, miért maradt volna meg Gitta emellett a szürke gályarab mellett. Ádám lett igénytelenebb, ő nem értékelte annyira magát, hogy minimum egyenrangúan éljenek. A nő talált valakit, aki értékesebbnek érezte magát, no meg különlegesebbnek. És ez az új nő úgy érezte, hogy megérdemli Ádámot.

Innen viszont már nehéz a visszaút.

Sőt én nem is azt gondolom, hogy mindenáron a régi kapcsolatot kell helyrehozni, hanem Ádámot kellene rádöbbenteni a saját értékeire és segíteni őt visszatalálni az örömteli alkotáshoz és munkához.

Mára azonban megtaposódott. Oda az önbizalma, nincs pénze, csak a Gitta által nyújtott alamizsnából tengődik. Nincsenek meg a régi kapcsolatai. Kisegítői munkát keres.

Már legszívesebben meghalna, mert nem talál munkát és a félelem és a kétségbeesés eluralkodott rajta.
Most éppen itt tartunk.

A történet sok érdekes dolgot felvet

– Miért nem házasodtak össze ennyi közös év alatt sem?
– Hogyan lehet újra életkedvhez, célokhoz, önértékeléshez juttatni ezt a különleges férfit?
– Hogyan találhatná meg az útját, ahol nem kell kicsivé lennie, hogy mások értékesek lehessenek?

Ennek a történetnek nincs csattanója. Még zajlik.
Nem rég beszéltem Ádámmal és már nem tűnt elkeseredettnek. Lett pénze egy számára égetően fontos hangszálműtétre. Gitta elköltözött. Ez egy kicsit húzódott. Azonban Ádám végre nem könyörgött a nőnek. Sőt kérte, hogy ne halogassa ezt a dolgot hetekig. Ha megy, menjen most!

Ez már nem a halál gondolatával játszó, elanyátlanodott, kétségbeesett Ádám volt a telefonban.

Ádám története itt nem ért véget, ez csupán az első felvonás volt. FÜGGÖNY!