Napi Ildi: IZÜLETEK ÜZENETEI

a) Az értelmetlen álldogálás megfájdítja a térdet.
b) A jól fizetett gépírónőnek nem fájdul meg a csuklója.

1. A TÉRD 

Egy kliensemnek fájt a térde.
Egy visszér és valami más is problémát okozott a térde elülső részében.
Mivel ez csak egy mellékes szál volt az aznapi munkánkban, csak pár percet szántunk rá.

Kiteszteltem két szót, amit a térde üzen: kegyetlenség és túlfeszítettség. Aztán életkorokat is kerestem, hogy jobban megértsük a két szót.
Az egyik életkorában házhoz járt fodrászként és rengeteget utazott a vendégeihez. Akik még olykor variáltak is. Sőt, nem is keresett vele valami sokat.
Máskor pedig egy exklúzív helyen dolgozott, ahol akkor is álldogálni kellett, ha nem jött vendég és az egésznek álldogálásnak semmi értelme nem volt.
Még más hasonló élethelyzetek is kijöttek, de a sztori hasonlított az előbbiekhez.

Tehát ő a térdében rögzítette azt a lelki történetet, ami az erőfeszítések közben lejátszódtak benne. A házhoz járás során erejét megfeszítve kellett dolgozni, sőt alulfizették és úgy érezte, nincs más választása. Sőt, még alkalmazkodni is kellett az időpontot variálókhoz.
A másik munkához az értelmetlen túlfeszítettség érzése járult. Akkor is állni kellett, amikor a vendégek még csak a láthatáron sem voltak.

Mostanában pedig, amikor kevésbé volt kedve futni, akkor jelentkezett a fájdalom. Ez már nem jelentett akkora terhelést számára, mint a régi munkahelyi megpróbáltatások, de a térd már ettől a kis mértékű megerőltetéstől és kedvetlenségtől is elindította a régi blokkokat. Mintha lenne a testben egy nyomógomb, ami a régi érzelmi és fizikai „sérülés” lenyomatai lennének és a legkisebb hasonló szituációra megnyomódna.

A testünk rendkívül intelligens. Olyan, mint egy hatalmas adathordozó, mondjuk egy két lábon járó pendrive. Eltárol minden információt, és a hasonló információnál jelez.
Szerencsére a test ugyanúgy karbantartható, mint egy pendrive. Olykor az is jó, ha megértés nélkül töröljük az információs szemetet. De a legjobb azonban az a törlés, ahol megértettük a test üzenetét és utána tesszük a kukába a régi káros adatokat.

Sok módszer alkalmas régi információk törlésére. Én az
ÉFT-t
az archetípusos öngyógyítást,
az SVT-t (Spirituális Választerápiát)
archetipusos öngyógyítást és
a jobbagyféltekés módszereket szeretem a legjobban.
De természetesen lehet más megoldásokat is keresni.

A kliensem ügyes ÉFT-ző és házi feladatnak a régi élmények kikopogtatását, majd a jelen tüneteinek kezelését kapta.

2. A CSUKLÓ

Egyszer egy ismerősöm a csuklófájásával fordult hozzám. A sok gépeléstől ínhüvely gyulladást kapott. Gépírónőként ez komoly problémát jelentett számára, sőt a munkahelye is veszélyben forgott.
Megkérdeztem tőle, hogy túlterhelnek érzi-e magát. Nagyon! – volt a válasz.
De legalább jól megfizetnek ezért?
Nem igazán – mondta ő.
Érzed-e azt, hogy nem vagy eléggé megbecsülve? – erre a könnyes szemeibe nézve egyből tudtam a választ.

Ez az ismerős hölgy nem hitt a terápiában, nem is kért belőle. Azóta sem sokat változott a helyzet és évente hónapokat tölt iszonyú fájdalommal.
Úgy tudom, a megbecsültsége már változott, azonban a test nem felejtett.

Jó lenne, a már nem aktuális információt törölni a testéből – akár kopogtatással, akár NLP-vel.

Létezik egy hivatalos felmérés a gépírónők körében:

Kutatók azt figyelték meg a statisztikai adatok alapján, hogy a jól fizetett gépírónők keze szinte sohasem szenved ínhüvelygyulladástól.
Ők ugyanis azt érzik, hogy bár sokat kell dolgozni, de megéri az áldozat.
És megbecsültnek is érzik magukat. Ez a két érzés pedig távol tartja a gyulladást.
A gyulladás általában egy belső konfliktus lelki megjelenése. Az alulfizetett gépírónő a sok munka közben berzenkedik, méltatlankodik, igazságtalanságnak éli meg a helyzetét. A csuklója pedig elmeséli ezt a belső folyamatot.