Tegnap megtanultuk legyártani az örömérzetet. Ma pedig a szomorúságot fogjuk gyakorolni.
Valljuk be olykor ez is jól jöhet.
Hogy mikor?
Például, amikor nem illik vidámnak lenni, téged mégis elfog a nevetőgörcs.
Az élet sokszor olyan idétlen helyzeteket teremt. Engem például már rázott a nevetés temetésen. Életem legkínosabb pillanata volt. Alig tudtam leplezni. Ami ugye még inkább felerősítette a nevetési ingert.
Akkor se jön jól a nevetőgörcs, ha díszőrségben kell állnod a királyi palota előtt.
De jártam már így egy eőadáson is, ahol az első sorban ültem. Az előadó az agykontrollról beszélt – nem Domján László volt – de annyira eltért a tárgytól, hogy a közönség már lázadozott. Végül amikor lanton kezdett előadni szonetteket, akkor a barátnőimmel teljesen összeomlottunk. Elbújtunk a hajunk mögé és rázkódtunk a nevetéstől. Mindezt 2 méterre az előadótól.
Nem így akartuk, de nem tudtuk másképp csinálni.
Akkor jól jött volna a ma már ismert gyakorlat: HOGYAN LEGYÉL SZOMORÚ?
A gyakorlat lényege az “Ü” betű.
Egy amerikai pszichológus megfigyelte, hogy az “ü” betű hatással van az agyra. Ha hallasz egy történetet 2 féle verzióban – az egyikben alig fordul elő az “ü” betű, a másikban sokszor -, akkor nincs különbség az élményben. Egyformán tetszeni fog mind a kettő.
DE HA te olvasod fel a történetet, akkor az “ü” betűs sztorit egy kicsit szomorúbbnak fogod érzékelni a másikhoz képest.
Tehát a trükk: Csücsöríts, mintha “ü” betűket mondanál. Az agyad előbb-utóbb azt fogja érzékelni, hogy szomorú vagy és le is gyártja neked.
Kíváncsi vagyok mennyire volt hasznos a mai Probléma-megoldó Technika?
0. semennyire
1. kicsit
2. közepesen
3. nagyon!!!!