A fogak is élnek és kapcsolatban vannak a tudatunkkal és a lelkünkkel. Fő témája az életerő, az agresszióhoz és az önvédelem.
Az egészséges fogazat az életösztönről, az életenergiáról és az élni akarásról árulkodik. Régen a rabszolgákat is a fogaik alapján választották ki. Vagy gondolj egy vadállatra, aki a fogait vicsorgatja, hogy elijessze a támadóját. A fogatlan oroszlán kifejezést használjuk is a megkopott fényű férfiakra.

A rossz fogak és a beteg íny már következmény. Egyrészt bizonyos szervekkel kapcsolatban mesélnek. Valami alul vagy túlműködik. Például a vese vagy a húgyúti szervek. Másrészt a tudatunkban és a lelkünkben zajlik valami, ami nem oké. Valami ilyesmi állhat a háttérben:

Meggyengült az illető életenergiája, nem áll bele bizonyos szituációkba, konfliktusokba.
Elfojtja a haragját, belső konfliktusok. Őrlődik valamin.
A fogcsikorgató még álmában is elfojtja a belső konfliktusát.
Félelmek vezérlik.
Elkerülésben van – nem áll ki magáért, már nem harcol, feladta.
Nem dönt vagy elkerüli a döntést.
A fogágy betegségei az sérült ősbizalomhoz kapcsolódik. Bízhattunk-e a szüleinkben, megérdemeljük-e a méltó életkörülményeket?
A kihullott fogak jelzi, hogy az illető feladta a harcot, nem ő irányít, hanem a körülmények.